Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
V Simontornyán. a bőrgyárban már a nagyon régi törzsgárdisták sem tudják, hogy hívták néhai Botos Károly tímár édesapját, aki az akkori tulajdonossal .,te-tu”, vagyis tegezőviszonyban volt. Botos Károly a húszas években halt meg. Fia, Ferenc a hatvanas esztendők tájékán. Botos Károly mindhárom fiúunokája tímár — Ferenc, János és István. A középsőt időközben a nagyközség tanácselnökévé választották, de amint a gyárbeli régiek mondják: — A tímárszakmáról nem • lehet leszokni! , Simontornya furcsa falu. Száz kereső közül itt csak öten dolgoznak a mezőgazdaságban, hetvenötén az iparban, a többiek az építőiparban, szolgáltatásban, egyebütt. Ha tehát az arányokat nézzük, Simontornya kicsiben elérté azt amit a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező kapitalista államok, amelyekben ugyancsak ilyen alacsony a lakosságot a primőr mezőgazdasági termékekkel ellátók részesedése. A nagyközségről ezt majdnem sosem emlegetjük. Szépen restaurált középkori várát már sokkal többször. A vár, mely már sokszor szerepelt lapunkban. most csak közvetett úton került ide. Egyik emeleti to- rnnv ablakából készült az a fényképfelvétel, melynek leghangsúlyosabb része a Sió-híd mögött elterülő bőrgyár tömbje. ahol a címben is említett munkásdinasztiák tagjai dolgoztak, dolgoznak és ahol a legszebb remény van arra, hogy újabb hasonlók alakuljanak ki. A bőrgyárra ma már senki nem merné mondani. hogy „tímárüzem”. Amikor 1780ban Styrum Károly gróf engedélyezte egy Fried Salamon nevű moi'va tímárnak, hogy itt űzze iparát, az eleinte maga dolgozó tímár tevékenységére túlzás lett volna az „üzern” jelzőt alkalmazni. Bajos elvitatni, hogy Fried Salamon is dinasztiát alapított. A kizsákmányolást viszonylag patriarkális módszerekkel űző, de nagyon ügyes, jó kereskedelmi érzékkel megáldott kapitalista dinasztiát. A későbbi „Fried Bern. és Fiai RT” a bevándorolt tímár nagyobbik fiáról kapta nevét, akinek ao.ia működését még azzal a kikötéssel engedélyezte a gróf, hogy „az uradalom elhullott lovainak és piarháinak bőrét kikészíteni köteles”. Az alapító egyedül kezdte, majd alkalmi napszámosok”,Állandóan volt öt-hat Rendes tímársegéd alkalmazásban, néhány inas és több nap_ számos. Fried Bernát egész patriarkális módon kezelte munkásait. Kis család volt ez a jóindulatú Bernát vezetése mellett, aki mindnyájuknak gazdája és egyben apja is v>olt. Ki is tartottak mellette munkásai hűségesen úgy. hogy Beleznai Károly 42, Kronstein János 40, Ivdncsik József SO évet töltött itt és ez utóbbi felsőbb helyről kitüntetést is kapott." Könnyeinket Ietörlendő, nerrt kell a zseb!And5 után nyúlnunk. A kinin tetős nagyságáról, valamiféle „hűségjutalom” összegéről nem történik említés. Sokan megőrizték a szakmát a távolra kerültek közül isi Simontornya lakosságának csea rélődése évtizedekre visszamenően gyors, eleven,' nagymértékű volt. Százak távoztak az első világháborút megelőző nagy kivándorlási hullám idején.. Ugyánígv 1945-ben, vagv 1956-ban. Naivon sokan visz- sza-visszalátogatnak azonban, így az egyik Cseh is. aki napszámosként kezdte, maid tímárként foltyatta és most tímár — Svédországban. Nem kevésbé Róna István, aki az ellenforradalomig főmérnök volt itt. .Mégsem, az elszakadtak az érdekesek. számunkra,' hanem azok. akik ezután érkeznek és lehet, hogy majdani műnk* sdin ászt i ák a 1 apítói lesznek. Ezekről Deli György nyugdíjas és Für Ferencnél a személ3rzetis beszél. — Azt talán túlzás lenne, állítani, — mondják — hogv á régiek, mindenkit hozsgnftázva fogadnak, aki beteszi ide a lábát. Annyi viszont bizonyos, hogy aki akar és tud dolgozni,' az megteheti. ..A jksnyéririgy- ség, ami régen tagadhatatlanul megvolt, most már nyomokban ■ sincsen,, megszűnt. Kenyéririgység az nincs! Kétlakiság van. — De ez mindig volt,' szinte Simontornya egyik jellemzője. Tizenöt és egynéhány esztendővel ezelóttről még idéztek nekünk emléket. amikor munka után a főmérnök is kapát kötött a kerékpár vázára és indult a szőlőbe. A bőrgyár sokáig a kisszámú nagyüzemek közé tartozott, mely 2800 négyszögöl saiát szőlővel rendelkezett és ilyesformán maga termelte meg a' reprezerttáci- ós italt is. (Tulajdonképpen nem olyan nagyon ellenszenves dolog!) fez ma már nincs,' de kétlakiak tevékenysége árán vagy „főhivatású” ipari munkások révén a gyár él, fejlődik és termékeit messze az ország határain. túl, tengerek másik oldalán ismerik. A munkásdinasztiák nem haltak ki, vagy amelyek igen, azok helyett újak születnek. ORDAS IVAN Fotó: Komáromi Zoltán ia.'Dt'jißis A kéz Anyám kezével kell kezdenem. Ahogy köt: egy sima, egy fordított, egy sima, egy fordított. o Kidagadnak az erek, az inak megfeszülnek a bőr alatt. A köröm kopott, a tenyerek érdesek, az ujjhajlatokban csontkemény a kéreg. A munkásnők keze mégis szép. Mennyivel más azé, aki míg ül velem szemben, lakkozta a körmeit. Egy kis lakk, egy kis fújás. Összezárja öt ujját: a tény felé tartja. Elégedett. Bordó lakk, gyönyörű. S közben mondja: — Panaszkodtam is Lacinak, hogy már nagyon szemtelen az a bejárónő. Ha ez így megy tovább, nekem kell majd mosnom. Pedig mindig rosz- szul leszek a piszkos ruha szagától. Felkavarodik a gyomrom. Nem értem mi baja van a Julis néninek. Nálunk mindent megkap. Még kávéra is -meghívtuk a múltkor. Igaz, kai és fiaival folytatta. A részvénytársasággá alakulás után egy esztendővel, 1924- ben kétszáztízen dolgoztak a gyárban. 1945-ben, amikor március 9-től 20-ig a községet újra birtokba vevő németeket a szovjet csapatoknak végérvényesen sikerült kiszorítaniuk, a megmaradt gépeken százötvenen végeztek termelő- munkát. száznyolcvanheten pedig a romok eltakarításával foglalkoztak. 1973. tavaszán a gyár állományába 1403-an tartoztak. Mindezt már Küzdy Endre bácsi meséli, aki 1924-től 1964- ig volt tímár a gyárban, közben a földigénylő bizottság első elnöke, és maga is dinasztiaalapító, hiszen fia-lánya dolgozik itt a hét gyereke közül, lánya Csapóné, a képviselőasszony. — Bekerülni? Áz bizony nehéz volt! — meséli a múltat. — Ezt a maiak már aligha értik. Viszont biztos munkát jelentett, noha olyan gépekről, mint most vannak — hidraulikus vasaló, alagútszárító, modern festékszórók ■ — még esak nem is álmodtunk. De az is igaz; hogy olyan’ kopasztógépet, amilyenek akkor voltak a gyárban, ez* a fiatalabb generáció nem látott de ne is lásson. Azt se 5. se a ' Sárkányok, Udvárdják, Hálihihk," Fodorok, Miskiek vagy Csehek nem tudják pontosan megmondani, miért és hogyan lép valaki az apja nyomdokaiba, akinek a munkája se „vonzó” egyenruhával ft'em jár, mint mondjuk egy postásé, vasutasé vagv villamoskálauzé, se könnyűnek dem mondható/Amíg felnövekszik, nap nap után a gráfról hall odahaza. hiszen miről is lehetne beszélni a családban, mint a napközben végzett munkáról, keresetről, nem egyszer keresett gondokról, A másik szempont az volt, hogy a Friedek sem estek a fejükre, értették a mesterségüket és szívesen vettek, fel olyanokat, akiknek már az . apját, nagyapját ismerték. Nem kis hivalkodással utal erre a gyár másfél százados fennállása alkalmával kiadott történelmi visszapillantás is, ahol a „hőskorról” ezek a sorok olvashatók: körül “ mióta az új kocsi megjött kevesebbet^ vagyok otthon.' Nem tudom irányítani, hogyan, mit csináljon... Ötven szempár pillant ránk. ..Nicsak ellenőrzés? Kik ezek? Fényképezőgéppel.” A szemek rajtunk, a kezek járnak sebesen. Több millió tűszelep- alkatrészt fognak meg évente. Egyedül ők készítenek Magyar- országon tűszelepet. Tudja valaki, mennyi az a millió? Mennyi elszámolni egyesével millióig? Tizenegy és fél napig tartana. Éjjel-nappal. Számolni kellene úgy, egyetlen másodpercnyi szünet nélkül. Mire gondol, miközben dolgozik ? — Erre nem — az biztos — mutatja a parányi alkatrészt — világítás nélkül is, éjszaka is megcsinálnám. — Mire gondol? — A kisfiámra, sok a bajom vele mostanában. A férjemre, az otthoni munkára., Ilyenkor minden az eszembe jut, amit. elfelejtettem. Az is, ha égve maradt a villany, az is, ha elfelejtettem bezárni a kertajtót és a tyúkók most biztosan csipegetik ä salátát . — Másra nem? — Nem tudom. Gondol itt mindenfélére az, ember. Például arra, hogy mi lenne, ha nagyon sok pénzt kapnék. —■ Sok pénzt?' Egy ötös találat például a 'lottón ? — Hát persze, jó lenne. De a múltkor ólva'stám', hogy akik nyertek, ott mindenhol harag lett és boldogtalanság. —: Micsoda? — Boldogtalanság. Mi így szépen megvagyunk. Tudja az azért jó lett volna, ha továbbtanulok. Elképzeltem, már sokszor. Hogy mérnöknö y a gyök és nagyon okos. — Az jó lenne ? — Nagyon. Én nem néznék ám le senkit! O ügyes kezűnek tartja magát? — Mindent megfőzök. Olyan étel nincs, amit ne tudnék. Hogy ügyes kezűnek? Múltkor a fiam hozott egy ördöglakatot. Biztosan ismeri milyen az, Szóval én tudtam egyedül kinyitni. Ez már ügyesség nem? — Ahhoz amit csinál, kell ügyesség? — Csupa nő dolgozik itt. Nem véletlenül. Szerintem a nők 6okkai ügyesebbek, mint a férfiak. Mi egykettőre megszokjuk a tempót. Látja, míg magával beszélek egész halom gumigyűrűt felhúztam. Tudná utánam csinálni? — Nem lehetséges, hogy a pénz miatt van itt csak nő? — Azért, mert kevés? Nem mondhatnám. Kevés persze, de ülőmunkáért *— mit-várjunk? — Unalmas? — Észre sem veszem, hogy csinálom. Mint ’ a gép. A kezeim gépek. Jó gépek, hálisten. nek. KÁDÁR PÉTER .
