Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Az anya és a gyerek Mikor van Irénkének Kedves Olvasó! Hazánk népszaporulatban a világ országai között az utolsó helyen áll. Divat az egyke, vagy ami még rosszabb, az egy se. A gyermektelenséget sokan anyagiassággal, önzéssel, jövőtlen mánakéléssel magyarázzák. Közismert a kicsi vagy kocsi kérdés és úgy tűnik, erre legtöbbször az a válasz: kocsi. Tény, hogyha népszaporulatban nem áll be kedvező változás: az ország lakossága kétezerben már nagyon elöregszik. Néhány évtized múlva több lesz az eltartott, mint az eltartó. Röviden szólva e gondolatok jegyében határoztuk el, hogy a Tolna megyei Népújságban is feltárjuk a szemlélet, gondolkodásmód, a közösségi és az egyéni felelősség negatív és pozitív megnyilvánulásait, számítva olvasóink érdeklődésére. Perlekedés Szekszárdon. a Bocskai utcában. Egyoldalú, mert csak a fiatal, asszony hangos, a nagymama bűnbánóan mentegetőzik, a nagypapa egykedvűen az utat söpri, a világért sem hagyja abba, oda se figyel, jelezvén: semmi köze a veszekedéshez. Kunszery Gyula halálára Nehéz leírni, hogy Kunszery Gyula nincs többé. Akik ismerték, nem felejthetik el szeretetreméltósá- gát, szelleme tisztaságát, ami szinte sugárzott lényéből. De ez a halk szavú. világirodalmi értékekben gondolkozó író hajthatatlan antifasiszta volt, s a háború alatt írt személyes biztonságát is veszélyeztető újságcikkei a magyar ellenállás fontos dokumentumai. Költő is volt, versei, egy „bűvös” mesejátéka nyilván megtalálják majd az utat az irodalomtörténetbe, de valószínűleg ennél is fontosabb tudományos munkás, sága, hisz kitűnő eszméi legnemesebb hagyományainkhoz kapcsolódnak. Sokat járt Szekszárdon, családi kapcsolatok. gyerekkori emlékek fűztői a városhoz, melyet őszintén szeretett. Itt találkoztam vele először, s azután ahányszor ide látogatott, mindig fölkeresett. Minden érdekelte, a Babits- kultusz. az új városnegyedek, a szőlőtelepítések, az emberek. Ripoxtokat is írt. hogy nyugdíját kiegészítse, s ezekben a írásokban is ott érződött fölényes műveltsége, s az írás iránti tisztelete. Mert írás. tudó volt, a szó legtisztább értelmében, aki csak értékekben tudott gondolkodni. Most, néhány nappal ha. lála után. alig tudjuk azt is. hogy mi maradt utána. Valószínűleg nagyon sok, s majd a következő évek mutatják meg, hogy mit vesztettünk benne, de azt is. hogy mivel gazdagította irodalmunkat. Kitűnő könyvet írt a magyar szonett történetéről. Nem tudtam megszerezni, kis példányszámban jelent meg, s szinte észrevétlenül elmerült a könyvek árjában. Legutóbbi találkozásunkkor arra kértem, küldjön egy példányt. Kis noteszt vett elő, s abba írta föl:Cs. L,- nek szonett! Nem sokkal később betegség döntötte ágyba, könyvét már nem volt ideje elküdeni. Hagyatékában talán ott van a kis notesz Is, benne a magának föl jegyzett figyel, meztetéssel. Csányi László Illetőleg annak tárgyához. A fiatalasszony szitkozódik: a két nagyszülő hároméves unokája fél téglákat hajigáit az udvarába. Az öregember söpröget és közönye a fiatalasszonyt felbőszíti. — Magának nincs szeme, nem látta? — rárivall az öregemberre. — Láttam — mondja amaz. — Hát akkor nem tudott rászólni. — Nem. Van neki anyja — közli a söprögető öreg, és ettől a két asszony megnémul. Megdöbbenthette őket a képtelen elutasítás az tehát, hogy a gyerekre vigyázzon az anyja, akkor is az anyja dolga ez, ha távol van. övé minden felelősség. Ezzel a váratlan bejelentéssel véget ért a veszekedés és a nagypapa állásfoglalása nem megy ki a fejemből. Szóval, semmi köze az unokához, van annak anyja. Azt hiszem a 6öprögető öregember ezzel egy nagyon lényeges negatív felületet érin. tett, mert széles körben lathatjuk, amikor egy gyerekre felügyelni, vigyázni kell, akkor rendszerint csak anyja van, apja, nagyapja — nincs. És talán itt kezdődnek családon belül a bajok. Itt kezdődik az az állapot, hogy a dolgozó nő számára az anyaság egy idő után fárasztó és szinte elviselhetetlen teher, aztán tapasztalatokat szerezve, , tudva. hogy mi vár rá, egyszerűen fél szülni. P. Kálmán kivétel az apukák között, ö maga tanár, felesége mérnök. Elfoglalt emberek mindketten, és kézenfekvő P. Kálmán számára, hogy amikor kislányuk beteg, ő megy el vele az orvoshoz. Más rendet is bevezettek. Egyik héten az apuka, másik héten az anyuka a bölcsődei ügyeletes. S a fiatalasszony a második babát várva nyugodtan megy szülni, mert a gyereket férje otthon rendesen ellátja. Nos, Irénkének nemcsak vasárnap délelőtt van apja, amikor gyönyörködni kell benne, hanem hétköznáp is. Éjjel is és mindig. A mérnök fiatalasszony ilyen munkamegosztás mellett a másodikat is örömmel vállalja. Csakhogy az egyenlő teherviselés elvét a gyakorlatban így, ilyen munkamegosztással kevesen alkalmazzák. Az utóbbi három hétben öí alkalommal néztük meg a gyermekszakrendelőt. Gondolhatják, hogy mit láttunk ott. A gyereket csak anyukák viszik az orvoshoz. Védőoltás. Április elején kapták a szekszárdi bölcsődés korú kislányok és kisfiúk a kanyaró elleni oltást. Április 3-án az Arany János utcában a délutáni órákban legalább kétszáz anyukát láttunk, de apukát egyet sem. Ne szépítsünk semmit Napjainkban a családok többségében a feleség ugyanúgy viszi haza a pénzt, a keresetet, mint a férj, legtöbbször a férjjel azonos értékű és azonos elfoglaltságot igénylő szakmával, beosztással rendelkezik, de a családi munka nincs megosztva. Mind az asszonyé, éppen úgy, mintha háztartásbeli lenne. apja ? Bizonyosak lehetünk abban, hogy az apukák idegenkedése a „férfiatlan” munkától egyik lényeges előidézője annak, hogy terjed az egyke, az egy Se. Tessék tisztikát. végignézni a staEvszóm: f Tolna megye Magyarország: 1938 19 19,9 1949 21.2 20,6 1950 21 20,9 ' 1951 19,3 20,2 í' 1952 18.4 19.5 1953 1?.6 21.5 . 1954 22,6 23 1955 21,6 21.4 1956 20,3 19.5 1957 18,1 17 1958 15.9 16 1959 1*,4 15,2 1960 i 15.3 14.7 1961 14.2 14 1962 12.6 12,9 1963 12.9 13.1 1964 13,5 13,1 1965 13,7 13,1 1966 13.7 13,6 1967 14,7 14,6 1968 15,1 15,1 1969 15.1 15 1970 14.8 14,7 1971 14.8 14,5 Szembetűnő a csökkenés. A fiatal családfők azt hangoztatják: a férfi munkája, munkahelye változatlanul fontosabb, komolyabb, értékesebb, jobban kell rá vigyázni, s nem szabad „elkéreckedésekkel” bizonytalan munkaerőnek látszani. Itt részben a bizonyítvány megmagyarázásáról van szó és a rossz munkahelyi szemléletről is, hiszen tisztelet a kevés számú kivételnek, még az anyukára is rossz szemmel néznek, ha a gyerek miatt otthon kell maradnia, de az apukát egyenest kiutálnák. Ez sajnos így igaz, miként az is igaz, hogy a férjek nyolcvan százalékkal több szabad idővel rendelkeznek, mint a kétgyermekes dolgozó anyák. Tehát nyolcvan százalékkal több időt fordíthatnak szórakozásra, beszélgetésre, autózásra, tv-nézésre, művelődésre. S az asszonyok mindig fáradtak. 1 " '■ T .... ...........11 V arsádon egy nyugdíjas koJ rú termelőszövetkezeti tag „észlelve” környezetiben a fiatalasszonyok panaszát, az egyke térhódítását: így magyarázza : „Tudja, kiskoromban még úgy volt, hogy sokan voltunk. Négy testvér, öt testvér, hat testvér, hét testvér. És az asszonyok akkor is dolgoztak. Otthon sütötték a kenyeret, nem a péktől hordták, mint most. Téknőben mostak, vizet hordtak, főztek, megetették a jószágot és nyáron kapáltak, markot szedtek. De valahogy jobban volt a gyerekekhez türelmük. A mostani fiataíasz- szonyoknak nincs türelmük. Idegeskednek, mindig idegeskednek. És állandóan reg akarnak szakadni”. Hát csoda? Azárt fáradtak, azért idegesek... De hiszen tudjuk, csak legtöbbször azt feledjük el, hogy tulajdonképpen a fáradtságnak, az idegeskedésnek nem a gyerek az igazi oka. Még akkor sem ő, ha az anyuka kifejezetten ezt érzi. Petz Péter, né vezető óvónő tapasztalatairól a következőket mondja: „Számtalanszor erőfordul, hogy az anyuka panaszkodik, nagyon rossz a gyerek, nem bír vele. Ilyenkor mindig megkérdezem, mit ért alatta, mit jelent az. hogy rossz a gyerek? Csak nem azért hiszi rossznak; mert a természetes mozgásigényét a kisfiú, a kislány ki akarja elégíteni. Semmi szín alatt ne várjuk a gyerektől, hogy úgy viselkedjen, mintegy felnőtt. És azaz igazság nyomban megváltozik, ha elfoglaltságot adunk neki. Két-három- éves korban már mindegyik igényli, hogy segítsen, hogy dolgozzon. De ezt a szándékát ne tekintsük lábatlankodásnak. Sajnos ma nagyon sok szülő azt hiszi, az a szeretet, hogy megveszem a drága játékot és leültetem a gyereket, hogy maradjon csendben.” Érdemes elgondolkodni rajta, i (Folytatjuk) (VPSZ) Ha nincs a Lucznik varrógéphez meghajtó ékszíj — azt mondják rá, hogy nem nagy ügy. Majd lesz. Ha ma nem, holnap, ha holnap nem, holnapután, ha akkor sem, akkor esetleg egy hónap múlva, de előób-utóbb lesz. Tehát nem országos ügy. Sőt, még megyeszékhelyi ügy sem. Ha nincs a megye- székhelyen Lucznik varrógéphez meghajtó ékszíj, attól még nem dől össze a világ — mondják. Ha nem talál a bátaszéki boltban valaki ilyen Lucznik meghajtó ékszíjat — akkor sem történt semmi különös. Legfeljebb annyi, hogy egy ilyen típusú varrógép nem működik addig, amíg nem akad rá a tulajdonos valahol ilyen ékszíjra. Ha egy ilyen varrógép nem működik — abból még nem lesz nagy népgazdasági kár. Legfeljebb a varrógép tulajdonosa nem maga varrja meg a ruháját, hanem vagy megvarratja, vpgy vesz az üzletben kész ruhát, A kész ruha nálunk olcsó... Sőt, ilyen esetben jobban is jár a varrógép-tulajdonos, ha kész ruhát vásárol, mintha bejárja a fél országot és Lucznik varrógéphez voló meghajtó ékszíjat keres. Csak feleslegesen kidobja a pénzét. Tehát, ha nincs ilyen ékszíj az országban, a megyeszékhelyen, Bátaszéken — az kis ügy. Az ország tízmillió lakosa szempontjából, a megyeszékhely 27 ezer lakosa szempontjából. Bátaszék lakossága szempontjából vizsgálva, valóban kis ügy. De vannak emberek, akiknek ez nem kis ügy. A kenyerük függ tőle, mint özvegy Börcsök Istvánné bátaszéki olvasónké, aki három kiskorú gyermeket nevel, s kenyérkereső eszköze a Lucznik varrógép. Attól függ: tud-e adni a gyerekeinek ebédet, vacsorát, tud-e venni nekik ruhát, tanszert, hogy van-e meghajtó ékszíj a Lucznik varrógéphez. De nem mondom el az esetet. Beszéljen helyettem özvegy Börcsök Istvánné ideges betűsorokkal írt levele. „Bedolgozásból tartom el három kiskorú gyermekemet, özvegy vagyok. Eléggé szűkösen élünk, hiába dolgozom éjjelt nappallá téve sokszor. Lucznik varrógépemen varrók, vagyis varrnék, hogyha lehetne rá meghajtó éhszíjat kapni. Mindig probléma volt, de már egy hónap óta abszolút nem tudok hozzájutni. Hogy hányszor voltam már Baján. Szek- szárdon — ezt nem is kezdem el felsorolni. Aki ismerős sofőr van Bátaszéken azt megkértem: hozzanak az ország bármely részéből, de még egy sem tudott hozni. Nem hiszem hogy egyedüli problémám, hiszen csak itt a szomszéd községekben sokan vagyunk bedolgozók Szekszárdra, Bajára, Decsre, Bonyhádra, ki ide, ki oda. Aki nem családfenntartó, annak talán mégis könnyebb. A pénz, amit keresek, amúgy is nagyon kevés négyőnk fenntartásához, de sajnos más választásom nincs. A bátaszéki boltban évek óta még egyszer sem kaptam ékszíjat és a varrógépbe való égőt. Azt mondja a műszaki bolt vezetője, hiába rendel, soha nem kap. Hogy mi az igazság azt nem tudom. Én csak azt tudom, hogy állandóan hiánycikk az ékszíj is, meg az égő is. Egy jó tanácsot már kaptam. Azt mondta valaki: ha hozzájutok valahol, vegyek tízet. így egy ideig nem lesz gondom. Talán ez is jó lenne, ha nem 430 forintba kerülne a tíz darab. Ha én hozzájutok 400 forinthoz, azt se tudom, hogy mit is vegyek a gyerekeknek, annyi minden hiányzik. Sajnos, nekem ennyi nem telik egy- «. szerre ékszíjra. Szeretném, ha levelem illetékesek kezébe kerülne. Szeretném megkérdezni tőlük: nem lenne-e könnyebb, ha a kereskedelem tartalékolna? (ö talán könnyebben tartalékolna.) Es jó lenne, ha a bátaszéki boltba is küldenénelc ilyen ékszíjat, hogy ne kelljen Szekszárdra, Bajára szaladgálnunk érte. Gyakran oda is hiába. Az ékszíj nem romlandó áru. Tárolni lehet. Sajnos elég rövid életűek ezek az ékszíjak, annak ellenére, hogy az ára elég magas. Kérem az illetékeseket: próbálják megérteni, hogy a gyerekek ilyenkor is enni kémek, ilyenkor is ruha kell nekik hogy ők is szerettek vólna húsvétkor kirándulni menni az iskolatársaikkal, de hogyan lett volna lehetséges, nem is tudom ...” Az ország, a megye, egy-egy község életében nem jelentős, ha hetekig, hónapokig nincs a Lucznik varrógéphez meghajtó ékszíj, özvegy Börcsök Istvánné és családja szempontjából az ékszíjhiány létfontosságú kérdés. Egy özvegyasszony kenyérkereső eszköze a varrógép. Egy özvegyasszonyé, aki három gyereket tart el beldalgozásból... özvegy Börcsök Istvánné levelet írt, róla tudunk, az 5 helyzetét ismerjük. Lehet, hogy nem ő az egyedüli, akinek ilyen problémát jelent az ékszíjhiény. Lehetnek többen is... És számukra az ékszíjhiány nem kis ügy. De, hát vannak egyáltalán kis ügyek? Szerintem nincsenek. Minden kicsinek látszó ügy — valahol nagy üggyé válhat, valahol nagy ügyként jelentkezhet. Éppen ezárt kell minden „kis ügyet" ügy elintézni, hogy egyetlen se válhassak nagy üggyé — egyetlen családban sem. Az ilyen, „ügyintézés" pedig azokra vár, akik ezért kapják a fizetésüket. SZALAI JÁNOS i Szubjektív sorok Vannak-e kis ügyek ?
