Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-11 / 108. szám

Aki hazát cserél... Moszkva alatti ■Moss AZ OLCSÓ SZÁLLÁS Baráti Mihály és Vass György miskolci lakosok turistaútja is hasonló előkészületekkel járt, mint a többi állampolgáré, aki először megy külföldre. A két jóbarát egy időben kért útleve­let, együtt kívántak Ausztriába utazni. A család és az ismerő­sök ezernyi apró kéréssel bíz­ták meg őket, de az idősebbek talán ugyanennyi hasznos ta­nácsot is adtak. Elérkezett a várva várt nap, 1968. július 30. Budapesten fel­ültek a bécsi gyorsra, amelyről délután 14 órakor szálltak le a bécsi Westbahnhofon. Amint az idegenben gyakori, két ba­rátunk kissé tanácstalanul ke­resgélte a pályaudvaron a cso­magmegőrző automatákat, ami­kor egy 50 év körüli férfi lé­pett hozzájuk és magyarul szó­lította meg őket. — Maguk magyarok? — Ba­ráti és Vass igennel válaszolt. — Ha esetleg valamire szük­ségük volna, szívesen segítsé­gükre leszek, hiszen én is ma­gyar vagyok! — jelentette ki a férfi, majd bemutatkozott: Wirth Ádámnak hívnak, nem­rég jöttem ki Bécsbe. Odahaza Bonyhádon éltem, volt három házam, de tudják, a családom­mal sohasem jöttem ki, így azután ezt az utat választot­tam. A bő és hihető válasz meg­nyugtatta Barátit és Vasst. Ar­ra kérték Wirth urat. hogy le­gyen segítségükre elszállásolá­sukban. A GAVALLÉR ÖREG Nem mentek messzire. a pályaudvar közelében a Lan­gegassen levő egyik szállóban kaptak szobát. Ezután város­nézésre indultak. Wirth Ádám is velük tartott. Elkísérte őket a Burgba, megnézték a bécsi palota nevezetességeit gyö­nyörködtek a műemlékekben. Észre sem vették, hogy az idő elszaladt, csak a gyomruk fi­gyelmeztette őket erre; Wirth úr egy önkiszolgáló ét­terembe vezette a két magyart, ahol bőségesen megvacspráz. tak. A vacsorát 6 fizette, majd abban állapodtak meg, hogy másnap reggel 9-kor ismét ta­lálkoznak a pályaudvar előtt. Baráti és Vass másnap későn ébredt, jó félórát késtek a ta­lálkozóról. öreg barátjuk azon­ban kitartóan várt rájuk. Dél­előtt ismét városnézésre men­tek. majd délben felkeresték az előző este kipróbált, vi­szonylag olcsó önkiszolgáló ét­termet. Az ebédet ismét Wirth rendezte. A két magyar fur­csának találta a dolgot, de Wirth azzal intézte el az ügyet, hogy már régen találkozott ilyen rendes emberekkel. Ne tagadják meg hát tőle ezt a kis örömöt. Ebéd után egy kö­zeli parkban sétáltak. Wirth úr fényképeket csinált róluk, majd délután visszatértek szállójuk­ba egy kis pihenésre. Este a pályaudvar előtt új­ra találkoztak és hármasban söröztek a restiben. Most Wirth úr volt a vendég; Be­szélgetés közben szóba került Magyarország, a jelenlegi vi­szonyok, s az idősebb férfi is közlékenyebb volt az otthon hagyott családja tekintetében. Fénykéneket mutatott bonyhá­di házairól, és családjáról. Be­szélgetés közben a két magyar­nak eszébe jutott, hogy meg­kérik Wirth, urat. szerezzen nekik valami olcsóbb szállást, mivel a jelenlegi meglehetősen sokba kerül. Wirth ígéretet tett ennek az elintézésére. Másnap, — augusztus l'-én — reggel a szálló előcsarnokában találkoztak. A két magyar ki­fizette a számláját, maid gya­logosan elindultak. Útközben Wirth közölte, hogy az új szál­lás csupán napi 30 sehillingbe fog kerülni, s ezért teljes ellá­tást is kapnak. . . . _ Kb. két kilométernyi gyalog­lás után egy bérházszerű épü­letbe mentek, kísérőjük leül­tette őket egy előszobaféle he­lyiségben. s az egvik szobából kijövő férfival néhány szót váltott németül. Az illető ér­deklődéssel fordult feléjük, maid magvarra váltva a szót, elkérte útleveleiket azzal, hogy a formaságokat elíntézíbesse a rendőrségen. Útlevelüket nem. kanták vissza, de Baráti és Vass türelmesen vártak. CSAPDÄBA KERÜLTEK Talán negyedóra múlhatott el amikor Wirth úr szólt ne­kik hogy megérkezett az autó­busz, amivel a szálláshelybe mennek. Velük együtt felszállt a buszra az előszobában tar­tózkodó többi ember is. Az autóbusz jóidéig haladt. Már elhagyták a várost, ami­kor jóakarójuk elbúcsúzott tő­jük mondván, hogv még úgy­is találkoznak. Baráti és Vass nyugodtan nézték a tájat. Az autóbusz hirtelen lekanyaro­dott az útról és behajtott egy kerítéssel körülvett területre. A kapuban fegyveres őmég. a heiáratnál sorompó. Kérdezős- ködésükre kiderült, hogy a tmiskircheni lágerbe hozták őket. Leszálltak az autóbuszról. Az egvik épületből három fehér VJíoenvps nő jött hozzájuk. Felszólították őket: hagyják ott osomagiaikat adják át a náluk lévő pénzüket megőr­zésre. Kiosztottak mindegyi­küknek két lepedőt és egy ta­karót. s felkísérték őket az éoü'pt III. emeletén lévő egyik szobába. Baráti és Vass elhelyezked­tek az ágyakon, azután a szoba ablakából Itínártek az udvar­ra. Minden kétséget kizáróan meaállntiltották, hogv csapdába kerültek, egy menekülttábor­ban vannak. Kimentek a folyosóra, de azt is fegyveres őrök zárták el. A SIKERES HAZUGSÁG Áz ebéd és vacsora egyfor­mán silánv volt. Éjjel még két személyt hoztak a szobába. Emlékezetük szerint egy ro­mán mérnököt és egy orvost. A napok gyorsan teltek. de senki sem állt velük szóba. Egyik reggel, amikor a reg­gelit hozták fel az épületbe. Baráti és Vass kiszökött a nyitott folyosóra, és egy ..Ton- csi” nevezetű magyar disszi- dens segítségével megkeresték a láger parancsnokát. „Toncsi” tolmácsolásával elmondták, hogy ők nem kértek menedék­jogot. s mindenképpen haza akarnak menni. A láger pa­rancsnoka megfenyegette őket, hogy ebben az esetben mind­kettőjüket beviszik a magyar nagykövetségre, s hazatértük után bírói eljárást indítanak ellenük, amely börtönbünte­téssel végződik. Vass György ekkor közbevágott: __ — Mi is ezt akarjuk! Próbálkoztak levélírással is, de a levelet a lágerparancsnok elkobozta. 1968. augusztus 12- én reggel ismét sikerült ki­szökniük a szobájukból. El­bújtak abban a szobában, ahol a kihallgatásra várakozók tar­tózkodtak. Délelőtt 10 órakor jutottak a parancsnok elé. aki dühösen mordult rájuk. Hosz- szas vita után. amelyben Ba­ráti és Vass azt bizonygatta, hogy kijuttattak egy levelet a magyar nagykövetségnek, a lá­ger parancsnoka beadta a de­rekát. és intett, hogy engedjék el őket. _ ' Ez persze nem ment olyan egyszerűen. Megkérdezték tő­lük: érvényes-e még az útle­velük, s nem félnek-e attól, hogy odahaza börtön vár rá­juk stb. —, majd egy férfi ajánlatot tett nekik, hogy je­lentkezzenek Biafrába zsoldos­nak. Előlegként 200 dollárt kapnak, havi fizetésük pedig 900 dollár lesz. Baráti Mihály és Vass György azonban szi­lárdan ellenállt mindenfajta csábításnak. Ezután aláírattak velük egy jegyzőkönyvet, hogy önként térnek haza Magyarországra, s nem utazhatnak többet Auszt­riába. Ezt szívesen vállalták. 1968. augusztus Í3-án 10.15- kor indult velük a vonat ha­zafelé. és még az esti órákban megérkeztek Miskolcra. Egy­behangzó véleményük ez volt: „Bécs nagyon szép város, de nem kérünk az ilyen vendég­lőét moszkvai közgazdász kandidátus — A. Szegegyinav és Sz. Kabakova — közzé­tette a szovjet főváros „föld alatti urbanizációs tervét”, amely elképzeléseik szerint az 1990-ig terjedő általános vá­rosfejlesztési terv részét ké­pezi majd. A szovjet főváros távlati fejlesztési terve értelmében a Következő évtizedekben fel­épülő lakóépületek, közszol. gáltatási és kulturális objek­tumok Moszkva így is hcftal­kva t más területét újabb tízezer hektárral • növelnék. Szegegyi- nov és Kabakova ebből hét­ezer hektárt kíván a város alá telepíteni. Mindenekelőtt a moszkvai metró állomásait és átjáróit, a számtalán meglévő és épülő föld alatti gyalogátkelőt széle, sítenek ki és építenek be üz­letekkel, szolgáltatási és köz- élelmezési üzemekkel, mozi- és koncerttermekkel. Az újon. nan épülő főútvonalak térsé­gének áruellátását föld alatti utak és raktárhelyiségek se­gítségével oldják meg, s vá­rosszerte föld alatti élelmi­szerraktárakat és hűtőháza­kat létesítenek. A gépkocsi- forgalom további gyorsítása érdekében egy észak—déli és agy kelet—nyugati irányú föld alatti főútvonalat építenének, amelyek a város négy nagy pályaudvarát kötik össze egy­mással. Az első pillantásra meghök­kentő tervet Szegegyinov és Kabakova körültekintő érve­léssel és pontos gazdasági számításokkal támasztja alá. Egyebek között kiszámították, hogy a „Moszkva alatti Moszk­va” megépítése mintegy négy- milliárd rubel költségvetési többletet jelentene a távlati fejlesztési terv mostani válto­zatához képest, de a külön­kiadás hét év alatt megtérül­ne a karbantartási költségek csökkenése és az üzletek és szolgáltatóüzemek központi fekvéséből származó forgalmi többlet folytán. látásból.” GÁL FERENC Az. fiÜlöKEft ajánlata: nagy választékban kaphatók importált f szerszámok, csillagkulcsok, villás­kulcsok, speciális célszerszámok, festékszórók A SZERVIZ GARÁZS OSZTÁLY szerszámrészlegénél Budapest VI., Zichy Jenő n. 17. Telefon: 116—228. Nyitva: de. 9-től du. 16 óráig. . (182) A betakarítás fontos gépe a BL—3,2 M típusú bálaszedő gép A tarlóra bálázott szálastakarmány- és szalmabálák felszedését és pótkocsira rakását végző gép egyszerű, tartós kivitelben készül, kevés karbantartást igényel. Nagy előnye a kézi munkaerő helyettesítésén kívül a tarló gyors lelakarítása. A gép csuklósán kapcsolódik a csővázas vendégoldalakkal felszerelt pótkocsihoz. A tarlón fekvő bálasor mentén vontatott bálafelszedő gép járókerék-meghajtású, tüskés felhordo- lánca a bálába kapaszkodik, a l'clhordócsatornán keresztül felemeli és a pótkocsira ejti a bálát. A GÉP MŰSZAKI ADATAI: Emelési magasság: 3,2 m. Szükséges erőgép-teljesítmény: 15—20 LE A gép teljesítménye: 4—7 kb/óra. Egy gép ára (egy garnitúra pótkocsira szerelhető, csővázas vendégoldallal) mezőgazdasági üzemeknek 14 151,— Ft. Jótállás: 18 hónap. Állami gazdasagok, termelőszövetkezetek: Kérjük, hogy rendelésüket mielőbb szíveskedjenek megküldeni a következő címre: MEZŐGÉP 2201 MONOR Postafiók 13. Telefon: 10, 77, 290. Telex: 22—1293. (18"!'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents