Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
Napirenden: Mitől kiváló Tananyagcsökkentés — módosított tantervek, óratervek Már szeptembertől érvényes Az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló elmúlt évi párthatározatnak megfelelően a szakemberek kidolgozták az általános és középiskolai tanulók túlterhelését mérséklő újabb intézkedéseket. Ennek sorában napvilágot látott a művelődésügyi miniszter utasítása az általános iskolai tan- tervek módosításáról. Egyidejűleg közzétették az irányelveket is. amelyek alapján végre kell hajtani a szeptember 1-én életbe lépő utasítást. Az irányelvek hangsúlyozzák : az oktató-nevelő munka .hatékonyságának növelése és a tanulóifjúság egészséges fejlődésének biztosítása halaszthatatlan feladattá tette az általános iskolai tananyag csökkentését. Valamennyi tantárgy tanítási anvagát és tantervi utasítását módosítják. Változatlanul érvényben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tantárgyak tanításának feladataival foglalkozó tantervi részek. Nem módosul az osztályfőnöki órák tanterve, továbbá a testnevelés szakosított tan terv- és a matematika szakosított tanterv-ki- egészítőj .s*óv:y! Ä tananyagcsökkentés eaves tanítási anyagrészeknek a kihagyását, módosítását, esetenként átcsoportosítását jelenti. A tananyagcsökkentéssel együtt részben pontosabbakká váltak, részben csökkentek a tantervi követelmények. A tantervi nnvag csökkentésének megfelelően csökken a tankönyvek és az egyéb tanulói segédeszközök anyaga is (elhagyással, kiegészítő anyaggá, olvasmány. nvá minősítéssel), sőt esetenként a tananyagcsökkentés — a tanterv általános szövegezése miatt — elsősorban a tankönyvet veszi alapul. A követelményeket a csökkentett tananyag segítségével kell elérni. Célul kell kitűzni, hogy az iskola és ne az otthon legyen a tanulónak az a munkah°lve, ahol feldolgozzák és elsajátítják a tananyagot és teljesítik a tantervi követelményeket. Ezért alapvető fontosságú a tanítási órák intenzív és gazdaságos kihasználásának fokozása és a házi feladatok lényeges csökkentése. Az írásbeli és szóbeli házi feladatok elvégzésének e.gvütW ideie az átlagos képességű tanulók számára — évfolyamonként fokozatosan emelkedőén — az első— negvpd'k osztályban napi egy, az ötödik—nyolcadik osztályban naoi két óránál nem lehet több. Az ötödik— nyolcadik osztályban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges. írásbeli házi feladat csak magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból adható. Hétfőre sem az első—negyedik, sem az ötödik—nyolcadik osztályban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás tanuló nem vihet haza házi feladatot X művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a gimnáziumok nappali tagozatának óratervét is. Az utasítás többek között meghatározza, hogy az általános tantervű első és második osztályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorlati foglalkozás esetén 33 lesz. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv (angol, francia, olasz, spanyol, nemzetiségi nyelv, latin), vagy a gyakorlati foglalkozás tanulása lesz kötelező. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban így a heti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervű —• tagozatos — első és második osztályokban a miniszteri utasítás a kötelező óraszámot heti 33-ban jelölte meg. A tago-^ zatos harmadik és negyedik Kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap Szekszárdon, a megye általános iskolai igazgatóinak részvételével. Tegnap Nagy Vendelné, a Művelődés- ügyi Minisztérium főelőadója tájékoztatta a résztvevőket a szeptemberben kezdődő új tanévvel kapcsolatos intézkedéÁ polcon még ott hevernék a grafikus kísérleti lapjai: SIÖVILL, SIMONVILL. SIMOVILL. Ez utóbbi lett végül a szövetkezet új neve, habár a vegyesipari jelző nem volt éppen idegen a vállalkozás lényegétől. Á betűszó a villamosságra utal. Való igaz. hogy a szövetkezet gyártmányainak leghíresebbjei a reklámfeliratok, világi tóblokkok. kapcsolók, vezérlő-, elosztószekrények, fénycsőarmatúrák és biztosítótáblák. A huszonkét éves szövetkezet égv esztendeje működik, mint SIMOVILL, s a névváltozás nem véletlen. Az előbb felsorolt-termékek körülbelül negyvenmillió forint értéket jelentenek a szövetkezet évi termeléséből. S a haszon nagyobb része i« erre keresendő. Idén az évi jövedelem kilenc százaléka volt az alap a részesedés fizetésekor. Minden szövetkezeti dolgozó tudja hogy ehhez még jó néhányféle pótlék. juttatás járul, az eltöltött évek szerint, a tagság után, s a munka minőségétől függően. Mindamellett első pillantásra kuszának tűnik a szövete kezet tevékenysége. A múlt örökségeként van fényképész-,’ órajavító-, ács-, építő-, s még ki tudja hányféle ágazat — Nem kellene jobban centralizálni? — Azt is mondhatnánk, —■ kezdi Jobbágy Károly elnök — hogy ha az egyik ágazat nem megy, akkor egy ideig viszi a másik. — Mert mit adnánk le? A fényképészetet, vagy az órák osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30, a második idegen nyelv választása esetén 33. Az utasítás egyik érdekessége, hogy a gimnáziumok valamennyi osztályában az eddigi heti kétórás testnevelést háromra emeli fel. A heti három óra testnevelés órakeretének beosztását az iskolák igazgatói határozzák meg az adott lehetőségek figyelembevételével. A miniszteri utasítás hatályba lépett rendelkezéseit a gimnáziumok nappali tagpzatának valamennyi évfolyamán 1973. szeptember 1-től alkalmazni kell. (MTI) sekről, az osztályozás, a rendtartás, a tananyagcsökkentés irányelveiről. Ezt követően szekcióüléseken tárgyaltak a végrehajtás módjairól. A mai ' tanácskozás napirendjén aktuális megyei feladatok szerepelnek. javítását? Ezeket a szolgáltatásokat ki végezné akkor helyettünk? Ráadásül a szövetkezet évi termelési értékéhez kénest elhanyagolható nagyságúak is. — Az építőrészleg már több gondot okoz olykor. Kevéssé jövedelmező. De manapság, amikor kevés az éoítővállal- kozó, nem lenne-e súlyos hiba ezt a részleget megszüntetni? TJgy is mondhatnám: elvárják tőlünk, sőt megkövetelik, hogy a nagyközség fejlesztéséből kivegyük a részünket Selmeczy István ,a szövetkezet fiatal főkönyvelője már kicsit másként fogalmaz: — Profilunk még nem végleges. Az elektromos szerelvényeket, gyártmányokat, minden bizonnyal nagyobb apparátussal készítjük majd, ha nő a' kereslet. Más részlegek ezzel egy időben majd leépítésre kerülnek, esetleg megszűnnek. A szövetkezeti iparban olykor másként hatnak a törvényszerűségek, mint az államiban. Tudomásul kell venni, hogy a piaci, viszonyokra nálunk jobban kell figyelni és rugalmasabban reagálni. Talán ezért a sokféleség. Elsősorban mégis a villamossági termékekről beszélnek a szövetkezetnél. Az országban majdnem mindenütt megtalálhatók világító PEPSI-reklám- jaik, melyekből harmincezret készítettek. A Balaton körül elsősorban SIMOVILL-felira- tok díszelegnek az ABC-áruhá_ zak portálján. De SIMOVILL- gyártmány világít az újpesti a Kiváló Amiként minden évben és alkalommal az, ilyen öröm volt hallani az idei május elsején is a megafonon várossá harsogott köszöntőket, amelyek az egyes üzemek, vállalatok, intézmények, hivatalok újonnan megválasztott kiváló dolgozóit üdvözölték. A „megválasztott” szó nem elírás, hiszen valóságosan választás útján kerül a kitüntető jelvény az arra érdemes mellére. A társadalmi szervek és a gazdaságvezetés előterjesztését végül is a termelési tanácskozás fogadja, el. vagy nem fogadja el, a kollektíva akarata jut tehát kifejezésre abban, hogy valaki viselheti-e a rangot, tekintélyt, megbecsülést adó jelvényt, vagy sem. A címben feltett kérdésre válaszolni első pillanatban rendkívül könnyűnek tűnik. Aztán kiderül, hogy nagyon is nehéz. Erről beszéltek a megkérdezettek, akik között van igazgató, párttitkár, jelvénytulajdonos és -várományos, ipari tanuló és szakszervezeti tisztségviselő, szóval mindenki, aki a legutóbbi termelési tanácskozáson felemelte (vagy nem) a karját, amikor dönteni kelett, hogy X, vagy Y érdemes a kiváló cím viselésére. A véleményre kíváncsiskodó kérdésre a választ mindenki azzal k.e^dte, hogy „természetesen a végzett munka”, de mindjárt hozzá is tették, ”ez ■ azonban önmagában még nem minden, még nem elég”. nagy ABC-áruházban, Fejér megye, Nógrád megye sok helységében, sőt Csehszlovákiában is. — Elégedettek? — Nagy bajban vagyunk —■ mondja az elnök. Itt ez a kis- megszakítós biztosítótábla. Négymillió forintos forgalmat terveztünk belőle idén, de most úgy látszik , lenne az nyolc, vagy akár 10 milliónyi is. Nem győzzük a rendeléseket. Márpedig, ha egy rendelőnek nem szállítunk pontosan, akkor egykettőre más gyártmány után néz. Nem kockáztathatunk. (kádár) KÜLFÖLDI BÉLYEGEKET, régi levelezést EXPORTRA MAGAS ÁRON VÄSÄROL a Magyar Filatélia V. Levélcím: 1373 Budapest, Pf. 600. (18) •- ■■ ■■■ ...........— E lső a piac Hogyan tovább, SIMOVILL ? Az általános iskolák igazgatói tanácskoznak Szekszárdon Dolgozó ? Azt mondja az egyik csoportvezető: — A munkát százszázalékosan, tisztességes minőségben elvégezni nem érdem. hanem kötelesség. Ezért jár a fizetés. Ettől még senki sem lesz kiváló. Az igazgató:— Teljesítméhy- szintek vannak. Ha valaki a szintje fölött, mondjuk, harminc százalék pluszt ad, akkor már nagyon fel kell rá figyelni. De erÁiatt, önmagában, niég nem biztos... — Nyolc éve vagyok tagja a brigádnak. Szocialista brigád vagyunk. A teljesítményem mindig a száz százalék fölött van. Sokszor már nem is nagyon örülök neki, de a kényes munkákat mindig én kapom. Utasítsam vissza, amikor azzal hozzák: „Józsikám ez neked való, ezt csak te tudod”? — Háromszoros kiváló dolgozó mondta. — Egyébként miért lennék én különb, mint a többiek? Az ipari tanuló: T. kolléga-’ nak nem lenne kötelessége, hogy velünk gyerekekkel any- nyit foglalkozzon. Mégis bármikor nyugodtan jöhetünk hozzá. Pedig az ő teljesítménye csökken, ha bennünket aj- nároz. Én nem szavazhattam, de két kézzel megszavaztam volna. Hosszan lehetne idézni a hallottakat, sorolni az érveket, de inkább az összegezés látszik kézenfekvőnek. Minden megkérdezett azzal kezdte, hogy első a végzett munka. Mennyiségben és minőségben. Itt kezdődik tehát az ítélkezés. De ekkor egy pillanatra mindenki megakadt, majd sietve hozzátette: «Z azonban még nem elég. Kiválóan dolgozó ember nagyon sok van, sokkal több, mint a „kiváló dolgos»”. Oda már kell valami plusz. Ezt a pluszt pádig az emberi magatartásban, a kollegialitásban, az üzemhez a végzett munkához való kötődésben, a társadalmi magatartásban, a közügyek iránti érdeklődésben találjuk meg. A rossz munkásra senki se néz föl. A jó munka önmagában még nem dicsőség, hanem a munkatársak által elvárt kötelesség. Az ezen túl, emellett adott többlet tesz érdemessé a kitüntetés viselésére. Tisztesség a munkában, tisztesség a köz_ és magánéletben. Primus inter pares, talán ebben van a titok, ami nem is olyan titok, hiszen a termelési tanácskozások az esetek túlnyomó többségében csalhatatlan biztonsággal hozzák igazságos döntéseiket. 1971-ben 177Ó, 1972-ben 1926 embert tüntettek ki Tolna megyében a Kiváló Dolgozó jelvénnyel. Az idei számok még nem véglegesek, hiszen több nemzeti ünnepünk még visszavan. Az eddigi döntések helyesnek bizonyultak, keresve sem lehetne találni, aki méltatlannak bizonyult volna a címre, s közülünk, sorainkból naponta nőnek ki az újabb méltóak. LETENYEI GYÖRGY Népújság 1973. május II,
