Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

Aéprajzi filmjeink a Komik klubban „A tolnaiak küldetést találtak 5? A meghívón az MTA Nép­rajzi Fümhi zottsága és a TÍT budapesti néprajzi szakosztá­lya bemutatóra invitál, Közli a programot is: Filmek Decs településtörté­netéből — egy régi lakóház, gazdasági melléképületek, a régi sárközi konyha, a paraszt­kocsi felhasználása, egy decsi asszony, egy decsi férfi egy napja, A halászat hagyományai a Sárközben. A sárközi leány és menyecs­ke viselete. A három lábú bábu készí­tése — Élő gyermekjátékok. Bonyhádról: egy új német ház régi berendezése, klumpa­készítés, az esztergályos- és kovácsműhely hagyományai. A tucatnál jóval több ígért filmen kívül vetítettek niég néhányat: a kötél felhasználá­sáról, a sárközi „tekerőztetés- ről", Decs településrajzéről. • 1970-ben Decsen, 1971-ben Bonyhádon, 1972-ben újra Be­csen táboroztak a néprajz iránt érdeklődő amatőr filmesek, Raffai Anna filmrendező ve­zényletével. A Babits Mihály megyei mű­velődési központ kameráival és nyersanyagával felszerelkezve egyhetes munkával elkezdték filmre rögzíteni a néni kultú­ra, a falusi élet még fellelhető, de már illékony, tűnőfélben levő emlékeit. Nem túlméretezett a vállal­kozás. Ha megvan az ötlet, a terv és az alkalmi filmesek rendelkeznek a szükséges nép­rajzi alaptájékozottsággal — egy stáb egy témával foglal­kozik, pl. a sárközi konyhával — akkor már csak meg kell keresni a megfelelő anyagot és lefilmeani. Éá majd tovább: magáért beszélve. Nem túl bonyolult, de ked­vet, hitet, időt, energiát igé­nyel. Ezért kell tisztelni a fiú­kat ég lányokat, akik évről év­re elmennek a táborba filmez­ni. Az eredmény: számos film­tekercs, változó minőséggel, de minden esetben fontos doku­mentációs értékkel. A budapesti vetítés vendé­gei néprajzos szakemberek voltak. A hivatásosak által ké­szített néprajzi filmeket jól is­merik, de amatőr munkákkal most találkoztak először. A várakozás feszültsége jó pár­szor a kellemes meglepetés susogásóval oldódott fel: a decsi filmeknél, ahol Pusztai Tóth Sára néni volt a fő­szereplő, adatközlő, maga is „egyszemélyes népi kincs", * Á filmek közötti szünetben beszélgettünk a szakemberek­kel. Filep Antal doktor, a Tu­dományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjától úgy véli, hogy a tolnai amatőrök külde­tést találtak a néprajzi fil­mezéssel. A népi kultúra tárgyi, szel­lemi értékei becses kincsek és egyre inkább fenyeget pótol- hatatlanságuk. Meghalnak az adatközlők, eltűnnek: a tár­gyak. A film alkalmas rá, hogy megörökítse a szó mellett a munkafolyamatokat, a tárgya­kat használat közben, hogy fel­térképezzen tájegységeket. — A sárközi filmek értéke­sek most is, és rendkívüli ér­tékűek lesznek idővel. Más te­rületekről is hasonló kisfilmek kellenének, mérhetetlenül nagy dolog lenne! 1 -'S Á megyei képzőművészeti stúdió Hl. tavaszi tárlata Egy nappal a május elsejéi ünnep előtt nyílt meg a me­gyei művelődési központban fiatal művészeink harmadik tavaszi tárlata. Tizenhat mű­vész hatvan munkával szere­pel, ezek majdnem egyharma- da a lapunk legutóbbi számá­ban már joggal bővebben is­mertetett Bertalan Sándor ki­tűnő alkotása, melyek egy­úttal a legértékesebb darabo­kat jelentik. Bár technikai okokból, de mégis hátrányos helyzetben ezúttal a szobrá­szok és á kisplasztika műve­lői „vezetnek”. (Szobrokat, tér­formákat asztalokon bemutat­ni nem minősíthető kiállítás­rendezési bravúrnak!) Vas György a fa természetes vo­nalait kihasználó hármas kom­pozíciójával és „Asszony” cí­mű szobrával, Gyenei Judit „Vénusz születése” című al­kotásával, továbbá Fusz György. Á festmények, grafi­kák, gobelintervek — ismét kivétel Bertalan Sándor — csak jó szándékról, technikai tudósról és a művészet meg­közelítésének óhajáról tanús­kodnak, ami természetesen tiszteletre méltó és azt a re­ményt kelti, hogy a következő hasonló jellegű bemutatkozás eredményesebb lesz* Visszhang A Tolna megyei Népújság április 19-i számában „Olaj helyett fával vagy szénnel” címmel cikk jelent meg, mely véleményem szerint a tüzelőanyag-hitelakció céljának helytelen értelmezésére ad alkal­mat. Az AFOR véleményem szerint —> nem kellő Időben szervezte meg a tüzelőanyag-hitelakcióra történő olajértékesítést. A cikk szerint ar­ra hivatkozik, hogy azért nem ad­nak olajat a hitelakciós utalvá­nyokra, mert a TÜZEP-telepeken sok a szén és a fa, vigye, vásárol­ja azt a lakosság. Ezzel a tüzelő­anyag-hitelakciónak olyan beállí­tást ad, mintha ezzel kényszeríteni akarná a vásárlókat olyan áru megvételére, melyre nincs szüksé­ge. Hogy nem az idézett AFOR-lndok z oka annak, hogy nem kerül az FOR-kútnál olaj kiszolgálásra tü- - anyag-utalványokra, mi sem nyitja jobban, hog-' vállnlryunk ■ységében — a’. " ■ löbláj­..ssítéssel is for' — a d tüzelőanyag v .ével együtt á tüzelőolaj ériélfSSítéSét j3 megkezdték a tüzelóutalványokra. holott éppen vállalatunknak lenne érdeke — az ÁFOR-indok szerint —, hogy elsősorban szenet és fát értékesítsen olaj helyett, mivel va­lóban nagyok a fc/.én- és fakész­letek a telepeinken. A tüzelőanyag-hitelakció bonyo­lítása terén a TUZÍ1P és AFOR egymástól függetlenül eszközli az utalványok beváltását, így az ÁFOR ezzel kapcsolatos Intézkedé­seiért a TUzEP nem lehet felelős. Helyeslem és köszönöm az ügy­gyei kapcsolatosan Juhász József AFOR-klrendeltségvezető nyilatko­zatának a Tolna megyei Népújság április 21-1 számának a Visszhang rovatában való közlését, mely lé­nyegesen más beállításban és a valóságnak megfelelően létja a kérdést, Pécs- Szekszárdi TUzelőszer- és Éj-'irVmyag-nagykereskedelmi Vállalat Knbács Béla igazgató Dr. Gáborján Alice, dr. Hor­váth Terézia, Németh Lajosné Fülöp Katalin kutatók a Nép­rajzi Múzeum textillel és vise­lettel foglalkozó munkatársai. Dr. Gáborján Alice különösen a két decsi filmre, a tekerőz- tetésről ég a népviseletről ké­szültre figyelt. ' — Jól sikerült munkák, hasznosak is. Mindannyian úgy véljük, hogy nagyon nagy dol­got kezdtek el Tolnában a néprajzi filmesek. Persze le­hetne még szervezettebb, át­gondoltabb, céltudatosabb a forgatás, némelyik filmből érezhetően hiányzott a koncep­ció. Igaz, nem várhatunk nép­rajzos felkészültséget alkotó­iktól, végeredményben így is minél több helyen folytatnák a kezdeményezést, annál na­gyobb haszna lenne. Zaláni Béla 1938 óta tágja a TIT néprajzi társaságnak. A filmeket nagyon élvezte és a néprajz forradalmának útját látta benne. A Tudományos Akadémia, a TIT, a Néprajzi Múzeum köz­tudottan nem pénzes intézmé­nyek. Lehetőségük alig van, akár a legjobb kezdeményezé­sek támogatására. Nem tudnak a néprajzos filmtábor anyagi gondjain sem segíteni. Talán lesz mégis mód rá, hogy a kezdeményezést hagyo­mánnyá fejlesszük Tolnában. A „mi ötletünkről” van szó, gazdálkodjunk vele! V. F. É. MEZŐGÉP Központi Gyáregysége Szekszárd, Keselyüsi út FELVESZ: KISTR AKTOR - VEZETŐT, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁSOKAT ÉS A HORGANYZÖBA DARABBÉRES SEGÉDMUNKÁSOKAT. (7) Száz éve született Hevesi Sándor Száz esztendeje. 1873. má­jus 3-án született Nagykani­zsán. Nemsokára annak is harmincnégy éve lesz már. hogy meghalt — életműve azonban eleven. Sőt, a szín­házról alkotott felfogását iga­zolta és új tartalommal telítet­te az idő. Ha Hevesi Sándor­ról írunk, beszélünk, gyakran használunk felsőfokot. Ez nem valamiféle elfogultságból ered. Átfogó tudása a husza­dik század zavarba ejtő bősé­gében valóban kivételes. Mindahhoz ért, ami a szín­házhoz tartozik: rendező, teo­retikus. igazgató, kritikus, dra­maturg. színésznevelő, dráma­író, műfordító. Kora ifjúságá­tól gyakran dolgozik napi ti­zennégy, tizenhat órát, e a feltétlen művészi odaadás nagyrészt még magánéletét is elnyeli. Pályája első tíz évében — 1891-től 1901-ig — színikriti­kus. Szenvedélyesen, olykor kíméletlenül küzd a maradi- ság. a színházainkban akkori­ban elbufjánzó rutin és köz­helyek ellen. Kimutatja az elavultat, a bemutatott drá­mákban é® a játékban egy­aránt. í Meghívják rendezőnek a Nemzeti Színházba, ott azon­ban jódarabig nem kap méltó feladatot. Jelentős rendezői munkássága a Thália Társa­ságban, az első magyar kísér­leti színházban kezdődik, ame­lyet Lukács Györggyel, Bene­dek Mareellel és Bánóczi Lászlóval együtt alapít meg. Mivel a színház haladó szelle­mű. vezetői szüntelenül a hi­vatalos fórumok ellenállásába ütköznek és rendkívüli ne­hézségeket kell legyőzniük. Hevesi mégis kitűnő színész­gárdát nevel. Pedagógiai ered­ményei évtizedekig gyümöl­csöznek a magyar színjátszás­ban. Hevesi a Thálía-időkben tisztázza önmaga számára vi­lágosan a rendező szerepét. Mekkora részt kell vállalnia a közös alkotásból úgy. hogy ön­álló terveit megvalósítsa, • ne pusztán játékmester le­gyen, de a színpad diktátora sem, még kevésbé az írót, szí­nészt elnyomó sztár! A realis­ta stílust, a természetességet (3) és az álpátosztól megszabadí-J tott őszinteséget honosítja meg, További állomáshelyein, a Népszínház-Vígoperában és az Operaházban annyira új­szerűén dolgozik, hogy a kor egyik legjelesebb kritikusa, Péterfy Jenő azt írja: rende­zései szinte megváltják a művet. 1922-től a Nemzeti Színház igazgatója. Ebben a korszak-» ban színháztörténetileg marat dandót alkot. Még annak elle­nére is, hogy az ellenforradal­mi kor szorításában itt-ott megalkuvásra is kényszerüli Saját törekvései legtisztábban Shakespeare-rendezéseiben ér-' vényesülnek. Míg ő vezeti a) Nemzeti Színházat, hat cik­lust szentel Síhakespearenek éa van olyan évad, amikor tizen - nyolc művét tartja műsoronJ Ezek az előadások Európa-' szerte híressé válnak Ahglin Hevesit ítéli a korabeli szín­házi* világ legkiválóbb Shakespeare-rendezőjének éa tudósának, Á klasszikusok bemutatásai kor mindenkor kettős célt tű» maga elé. Az eredetit, az iga­zit akarja minél jobban meg-) közelíteni — de a legmoder­nebb lélektani és közéleti vo­natkozások kiemelésével. Hevesi maradandóságát el­sősorban az biztosítja, hogy újításai nem gyökér télén rög­tönzések, hanem a színháztör­ténet sok százados — vagy több évezredes — hagyományai J hoz kapcsolódnak. De a jövőt is érzékeli, még lappangó ten­denciákban is meglátja a ké­sőbb kibontakozót. Ezzel ma­gyarázható, hogy jelen van mai színházainkban, a fiatal művészek, szinháztudósoií munkásságában és a színházé szerető közönség kultúrájában; Még életében, de máig éré vényesen írta Hevesiről egy méltatója: „Aki ma Magyar- országon színház iránt érdek­lődik, az neki majdnem kivé­tel nélkül tanítványa, akkor is. ha véletlenül nem tud ró-’ i J- * 4üe£3:- • t a.- ; Szekszárdi siker az egri rejí vény versenye ii 1973. évtől kezdődően mesterfokú és haladó kategóriákban mérik össze tudásukat a rejtvényklubok csapatai és az egyéni versenyzők. Az év első versenyét április 30- án a Berva rejtvényklub rendezte Egerben. A nagyszabású versenyen, mely­ben a versenyfeladatokat a hagyo­mányokhoz híven a Füles szerkesz­tősége biztosította, a szekszárdi rejt vény klub IQ versenyzője vett részt. A mesterfokú kategóriában <— Halmos Nóra. Stella Béla, Verecz- kei Ferenc és Winkler György összeállításban — Szekszárd A csa­pata szerezte meg a győzelmet és ezzel elnyerte az első ízben kiírt Berva Kupát is. Második Debrecen, a harmadik Szolnok, a negyedik Budapest A csapata lett. Szek- szárd B csapata a hatodik helyen végzett. A haladó kategóriában a Buda­pesti Könyves Kálmán Gimnázium csapata nyerte a versenyt a két egri csapat előtt. A mesterfokú egyéni versenyt Szakáll Antal szegedi versenyző nyerte. A további helyezés: má­sodik Solti István Pécs* harmadik Nyika Mária Debrecen, negyedik Vereczkei Ferenc Szekszárd. A haladó egyéni kategóriában az 1—3. helyen budapesti versenyzők végeztek. Az első három helyezést elért csapatokat és egyéni versenyzőket értékes tárgyjUtalómban részesítet­ték. Az 1973. évi országos csapatbajnok­ságra augusztus 19-én Szekszárdon, az országos egyéni versenyre szep­tember 23-án Budapesten kerül sor. Az országos versenyeken kívül ez évben még három minősítő ver­senyt rendezne1: Szombathelyen, BaiáscB.áyí'vrrn' •-» ^ Pécsett. SZEREK

Next

/
Thumbnails
Contents