Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

tartott a megyei tanács vb Napirenden: a tanácsi, helyiipari vállalatok 1972. évi és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elmúlt évi gazdálkodása Tegnap, egy nappal a me­gyei tanács ünnepi alakuló ülése előtt — életünk alakulá­sát tekintve — két fontos kér­dést tűzött utolsó tanácskozá­sának napirendjére a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Dr. Kelemen Sándor, a me­gyei tanács ipari osztályának vezetője a tanácsi helyi ipari vállalatok 1972. évi gazdálko­dásáról, továbbá a termelési struktúra, az export, a terüle­ti kereskedelmi kapcsolatok és a gazdaságosság érvényesülé­sének várható. 1973. évi ala­kulásáról terjesztett tájékozta­tó jelentést a végrehajtó bi­zottság elé. E napirend meg­tárgyalásán jelen volt Kádár Béla, az Országos Arhivatal Árellenőrzési Főosztályának képviselője is. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek 1972. évi gaz­dálkodásának értékelését a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Somorjai Sándor tet­te a testület tárgyalóasztalára. A jelentés kitért a veszteség- rendezés tapasztalatainak, to­vábbá a megkülönböztetett ál­lami támogatásban részesülő mezőgazdasági üzemek hely­zetének elemzésére is. Tanács­kozási joggal vett részt e na­pirend megtárgyalásában a MÉM Szövetkezetpolitikai Fő­osztályának képviselője, to­vábbá két területi tsz-szövet- Ségünk titkára, dr. Szabó Pi­roska és Kolozs István. Mindkét beszámoló felett Igen éléflk vita alakult ki, ami szinte természetes, és nem­csak azért, mert megyei vi­szonylatban a gazdálkodás két alapvetően fontos ágazatának tevékenységét tette az értéke­lés mérlegére a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. A szenvedélyes eszmecsere alap­hangját a további előrelépés igénye adta meg, így a végre­hajtó bizottság üléseinek tudó­sítója ismét azt érzékelhette, hogy a megyei vb. 12, illetve 13 fős testületé nem „fáradt” el hivatalosan ma véget érő kétéves tisztségében. Éppen ezért, ha nem is egészen őri­zetlenül, a most következő ta- nácscikluera szólóan is ilyen, a jelen, a közeli és távoli jövő útját szókimondó felelősséggel egyengető, harcos végrehajtó bizottságot kívánunk magunk­nak! Helyszűke miatt sajnos nem adhatunk teljességére törekvő tudósítást a végrehajtó bi­zottság tegnapi üléséről, de annak vitában summázott főbb megállapításai is segíte­nek képet alkotni, mind a ta­nácsi helyi ipar, mind pedig a termelőszövetkezeti gazdálko­dás elmúlt évi eredményeirőL Mint azt a vb megállapít­hatta, a tanácsi iparvállalatok tavalyi gazdálkodásáról; üze­meink megfeleltek a gazdál­kodáspolitikai, ágazati és me­gyei igényeknek. Tevékenysé­gükben fokozódott az anyagi érdekeltség és gazdaságosság elve. Fejlesztésié szorul vi­szont a vállalati vezetés szín­vonala, a piacszervező, a ke­reskedelmi és a beruházó mun­ka. Lényeges előrelépésre van szükség egyebek között a munkavédelem terén is és előreláthatóan kell felkészülni a gazdasági környezet várható változásaira. Megnyugvással szögezhette le a vb, hogy a tanácsi vállalatok 1973. évi ter­vei tartalmazzák az MSZMP KB 1972. novemberi határoza­tait és az ezek nyomán szüle­tett, a határozatok helyi vég­rehajtását szolgáló megyei ta­nács vb. határozatokat A napirend felett nyitott vi­tában egyébként mind az árak alakulásáról, mind a piac­kutatás, üzem- és munkaszer­vezés feladatairól sok szó esett. Az aki sokat markol, keve­set fog — hangzott el az ülés következő napirendjének tár­gyalása során és nem is csak egyszer. A megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya jelentésének témája ugyanis olyan súlyos, egyben szerteágazó volt, hogy egy-egy igen fontos részterület, rész- probléma alapos értékelésére nem is vállalkozhatott. Nagy szerencsénk, hogy a vb. me­gyénk jellegének megfelelően igen sokat foglalkozik a szo­cialista mezőgazdaság helyze­tének alakulásával, így a fel­villantott jelzések is elegen­dőek lettek volna az egységes tiszta kép kialakításához, fő­ként ami a legközelebbi jövő tennivalóit illeti. A vb. mind­ettől függetlenül azt állapít­hatta meg, hogy termelőszö­vetkezeteink 1972. évi gazdál­kodásai, eredményei általában kedvezőek voltak, elmaradtak azonban a megyei szinttől a kedvezőtlen adottságú és a szanált termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményei. A testület ülése a „bejelen­tések” címszó alatt megtárgyalt témákat követően Szabópál Antal tanácselnök zárszavával ért véget. Ebben a megyei ta­nács elnöke meleg hangú kö­szönetét mondott a testület va­lahány tagjának elmúlt kétévi tevékenységéért. Hatvan férőhellyel bővítették a Bonyhádi Cipőgyár óvo­dáját. A bővítési munkák mintegy négyszázezer forintba ke­rültek, melyből százezer forintot a szocialista brigádok a kommunista műszakon keresett bérükből fizettek. A korsze­rűen felszerelt új óvoda száztizennégy cipőgyári gyermek­nek ad otthont. Foto: Gottvald megye lakosságának. jó közérzetéért sokat tett a kereskedelem is Kiváló vállalat lett a Tolna megyei Népholt Vállalat Pártszékház épül Kölesden Kölesd központjában; a Kos­suth művelődési otthon mö­götti téren, pártszékház épül. Az építkezési költségek na­gyobb részét az MSZMP Tol­na megyei Bizottsága biztosít­ja. Hozzájárul még a megyéi KISZ-bizottság, s erejéhez mérten, az .Egyetértés Termelő- szövetkezet is. A kétszintesre tervezett pártszékház tervdokumentá­cióit a Tolna megyei Tanács Tervező Vállalata készítette él. A földszinti részen a párt- és a KISZ-iroda, valamint egy tágas KISZ-klub lesz. Az eme­leten a kisebb helyiségeken kívül a két szerv közös hasz­nálatára egy nagyobb méretű tanácstermet terveztek. Mivel a termelőszövetkezet saját épí­tőbrigáddal rendelkezik, elvál­lalta a pártszékház felépítésé­nek kivitelezését. A számítá­sok szerint az év végére ké­szen lesznek. Elkészült az újonnan épülő pártszékház környékének parkosítási terve is, amely, ha megvalósul, szép színfoltja lesz a községnek. Kölesd lakossága már eddig ís sokszor tanújelét adta an­nak, hogy szereti községét. Je­lentős társadalmi munkával segítették az iskola, az óvoda bővítését, az utak, járdák épí­tését. A község vezetői ezúttal Népújság 5 1973. május 3. is számíthatnak a lakosság társadalmi összefogására.-i -é. Vasárnap este a Garay szál­ló nagytermében ünnepi ter­melési tanácskozást rendezett a Tolna megyei Népbolt Vál­lalat abból az alkalomból, hogy az 1972. évi kiemelkedő eredmények alapján elnyerte a „Kiváló vállalat” címet. Az el­nökségben foglaltak helyet Tolnai Ferenc, a megyei párt­bizottság titkára, dr. Vígh De­zső, a megyei tanács elnök- helyettese, a vállalat vezetői, több kiváló dolgozója. Mayer Rezső szb-titkár meg­nyitó beszédében megemléke­zett a munkásosztály nagy ün­nepéről és elismerően szólt a vállalati kollektíva erőfeszíté­séről, aminek következtében a vállalat elnyerte ezt a magas kitüntetést. Ezután dr. Vígh Dezső me­gyei tanácselnök-helyettes kö­szöntötte a vállalat dolgozóit. Elmondta többek közt, hogy olyan körülmények közt állt helyt a versenyben sikeresen a vállalat, aímikor már évek­kel ezelőtt megszűnt a terüle­ti elhatárolás az állami és szö­vetkezeti kereskedelem közt és a szövetkezetek „betörtek” je­lentős kereskedelmi egységek­kel olyan — főként városia­sodó nagyközségekbe —, ame­lyek hagyományos Népbolt- területek voltak, tehát fokozó­dott a konkurrencia. A vál­lalat a szekszárdi Korzó Áru­házban elsőként Oldotta meg a ruházati szakmában a tel­jes önkiszolgálást és olyan korszerű szervezést valósított meg, hogy máshonnét is ide Színházi jegyzet Békebeli hangulatok Ha az ember sokat jár színházba, hamaro­san új tulajdonságot fedez fel magában: az előadás előtti morajlásból meg tudja állapí­tani az eljövendő siker mértékét. A Doktor úr előadása előtt kétségtelen volt, hogy fergeteges siker lesz. Talán a beköszön­tött napos idő is tette, de szinte vibrált a le­vegőben a jókedv. Az első jelenetnél már pukkantak is a derű petárdái, és a három fel_ vonást végignevette, vihogta, derülte a néző­tér. Molnár Ferenc drámaíró tevékenységét ki­ki másként értékeli, főleg a kritikusok és a nézők véleménye között nagy a különbség. Az biztos, hogy még hosszú évekig játsszák darabjait a színházi évadok finisében, amikor a bevételi mérleget avagy a nézőközönség ke. délyét kell „helyére” billenteni... A Molnár-darabokat alkalmanként „bravúr­daraboknak” is nevezik, ahol a szituációk és a jellemek mesteri kártyázása adja az „élve­zetes” történetet. A Doktor úr nein tartozik még ezeknek az élvonalába sem. Egy pesti zúgügyvéd és egy pesti csirkefogó, valamint más urak és hölgyek üzleti és szerelmi ka­landjairól szól, totális happy ende-el. És tu­catnyi Zerkovitz Béla-ősslágerrel, a biztonság kedvéért. Miért nevetünk mi azon — 1973-ban, Szek- szárdon — hogy a puritán nevelőnő hastáncos­nő volt valamikor, hogy az ügyvédhez éppen üzletszerzője és védence tör be, hogy az ügy­védnő hogyan csábul a rendőrfogalmazó kar­jaiba? Mitől mulatságos az egész szalonkomé­dia? Reménykedjünk, hogy elsősorban azért, mert a színészek és a rendező majdhogynem „paródiára vette” az előadást. Már a szerep- osztás is fricska volt a korabeli elképzelés­nek. A szépasszony — nehézkes termetű, éles hangú komika, a szívtipró hódító — éltesebb korú, csenevész izgő-mozgó, és így tovább, így hát az avitt poénokon kívül ezen is ne­vetett a nézőtér: az így megváltozott jelen­tésű szövegen. A Doktor úr szalonidillje után, hétfőn a fúvós zenekar hangversenye is a „békebeli szép időket” idézte. Hiába ifjú a 45 fős zenekar, a fúvósokon előadott keringők, szvingek, indulók mégis azokat andalították el leginkább, akik az egy­kori promenádokra, térzenékre emlékezni jöt­tek el a koncertre. Jól jártak ők is, a többiek ís. A könnyű­zene mellett Brahms-, Liszt-, Verdi-műveket is játszott az ifjúsági fúvószenekar, megmu­tatva a fúvószene lehetőségeinek széles ská­láját. És ha nem esett jól a zenekarnak, hogy a szekszárdiak csak félig töltötték meg a szín­háztermet koncertjükön, vigasztalódhattak másnap. A május elsejei felvonuláson az egész város közönségük volt,­(virág) jönnek tanulni a kereskedel­mi szakemberek. Ezért szer­vezték meg itt tavaly ősszel az első országos kiskereskedel­mi üzemszervezési tanácskor zást. A megyéi tanács elnök- helyettese ezután átadta a ki­tüntetésről szóló oklevelet, majd Greif Antal igazgató szá­molt be a múlt évi munkáról,’ gazdálkodásról. Minden szak­ágban növelték a forgalmat, a választékot, bővítették a koúy- hakész és konyhafélkész éte­lek választékát, viszonylag ki-: egyensúlyozott volt. a húsel­látás, amit az áruforgalmi osz­tály több új beszerzési forrás felkutatásával biztosított. A ruházati szakmában törekedtek — mégpedig eredményesen — az alacsony árfekvésű, mégis jó minőségű cikkek forgalmá­nak növelésére. Itt a korábbi évhez képest 26 százalékos volt a növekedés. Nőtt a gazdálko­dás hatékonysága is. Befejező sül az idei és jövőbeni felada­tokról beszélt az igazgató; majd Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára emelke­dett szólásra. Tolnai elvtárs átadta a me­gyei és a városi pártbizottság és az SZMT üdvözletét. Mind­annyian örülünk e magas ki­tüntetésnek — mondotta — amiben a vállalat egész kol­lektívájának munkája benne van. Az elvtársak keresked­nek, de a jó kereskedéssel po­litizálnak is. Ezt soha sem sza­bad szem elől téveszteni. Az általános hangulatot nagyon segítheti, de nagyon ronthat­ja is a kereskedelem jó, vagy rossz munkája. Az elvtársak jól dolgoztak a múlt évben, és megérdemelten nyerték el a „Kiváló vállalat” címet. Az, hogy ma a megyében a lakos­ság közérzete jó, visszavezet­hető a kereskedelem tevé­kenységére is. A megyei pártbizottság tit­kára ezután további jó mun­kát kívánt a vállalat dolgo­zóinak. Az ünnepség befejező aktu­saként került sor a szocialis­ta verseny élenjáróinak ki­tüntetésére. meg jutalmazására, maid az estét vidám hangu­latban, tánccal, szórakozással töltötték a vállalat dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents