Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-30 / 124. szám
James Aldridge:* Good bye, Elisa Doolittle... 99 9f Aki látta Bernard Shaw Pygmalionját, vagy annak musical-változatát, a My fair Ladyt, az biztosan megszerette Elisa Doolittle-t és apját, a londoni kéményseprőt. Elisa is, apja is cockney, vagyis valódi, született londoni. A cockneyt már több mint kéts2áz éve igen tisztes hely illeti meg az angol hagyományokban. Nemcsak Shaw és Kipling szerepeltetett műveik hőse gyanánt cockneykat, hanem Dickens is. Sok más nagy angol író ugyancsak a cockney vidám, gondtalan figurájához folyamodott, ha olyasvalamit akart kifejezni, ami angolabb az angoloknál is. Ahhoz, hogy valaki cockney- nak számítson, okvetlenül szükséges, hogy az illető abban a körzetben szülessen, ahol a Bow harangjai még hallhatók. Arról a kedves kis XVII. századi templomról van szó. amely a londoni Citytől nem messze, a Cneapside nevű városrész közepén áll. Régi épületét a második világháború idején részben elpusztították Hitler bombázói, de a háború után helyreállították a templomot és harangjait is visszahelyezték. Most bankirodát rendeznek be az épületben. Az egyház és a font sterling különös házassága egyébként tipikus ielenség a Cityben. A „szent” fillérek azonban veszéllyel fenyegetik a cockneykat. Bár mindkét fiam ott született. ahol még hallható a Bow harangjának zúgása, nem tekinthetem igazi cockneynak őket. Az igazi cocknevk az East Enden élnek, főképp a Temze partián, a dokkok és nyomor- tanyák birodalmában. ott, ahol a londoni kereskedelem szíve ver. A cockney családok egész nemzedékei éltek ugyanazokban az utcákban, vagy városrészekben. Egyes csoportjaik rokoni kapcsolatai olvan szoros kötelékké fonódtak. hogy a tőlük néhány mérfölddel arrébb élő londoniakat körükben valósággal külföldi- e>-“»k tekintik. És most — ha hihetünk E"'iise Hearan Timesben közölt cikkénekmegtörténhet. ho°v Londont megfosztják a cockneyktől. Amit sem háború. sem gazdasági válság, de még a nyomor sem ért el évszázadokon keresztül. azt most — úgy látszik — rövid néhány év leforgása alatt megteszik London telek- és inyatlansoekulánsai. Az ingat- lanüzlet hiénái úgy számolnak. hogy kétszázmillió font nyereséget préselhetnek ki m?guknak abból, hogy elintézik a cockneykat. Az egész azután kezdődött, miután kezdték bezárni a londoni dokkokat. Valamikor London a világ legélénkebb kikötője volt. a Temzén pedig mérföldeken át egészen Londonig húzódtak a dokkok. Minél közelebb ért az ember a város központjához, annál sűrűbb volt a dokkok és lakóházak szövevénye. A londoni dokkmunkások csaknem mind a cockneyk közül kerültek ki. Vagy ötven évvel ezelőtt korszerűsíteni kezdték a londoni dokkokat és az egész a hatvanas évek elejéig eltartott. Ekkor kezdett megváltozni a hajók ki- és berakodásának egész rendszere. Az új, konténeres rendszer elterjedése azt jelenti, hogy a hatalmas konténereket a tengerparttól sok mérföldnyire nem hivatásos dokkmunkások rakják meg. A konténerek innen más kikötőkbe kerülnek (nem T ondonba) és nagy daruk se- ' ’igével konténerszállító - -:ba rakják őket. A kon'• tehát szó szerint fö’zerzöt az idén tüntették ... Lenin-békedíjjal. löslegessé tették a londoni kikötőket. a londoni dokkmunkás fölösleges emberré vált. A régi cockney közösségek kezdik elveszíteni megélhetésüket. És itt lépnek a színre a te- lckértékesítés nagymenői, hait- va 3 vágytól, hogy rátehessék kezüket a közterületekre. a folyami dokkokra, kikötőkre, a házakra, raktárakra, helyiségekre, a terekre, a sörözőkre és a sy üléstermekre. egyszóval mindarra, ami a londoni dokkok vidékének elválaszthatatlan része volt. Nagy-Lon- don tanácsa, amely a konzervatív párt kezében van, az egész körzetet kiszolgáltatta az ingatlanspekulációból élő milliomosoknak. Amit — a konzervatív Sunday Times szavaival — „a terüleirer.dezőknek sikerült potom pénzért árendába venni”. az 30 acre-nyi terület London egyik legjobb helyén. A régi Szent Katalin-dokk területe ez, éppen a Tower 1 ’ Jir .édságábán. A Taylor Woodrow nevű nagy építőipari vállalkozás „szédítő aritmetikával” — amint ? Times írta — világkereskedelmi központ építésére kívánja felhasználni ezt a területet. Mindenki, aki hall a tervezetről, önkéntelenül megkérdi: tulajdonképpen mi ez a „világkereskedelmi központ”? A Taylor Woodrow cég elképzelése szerint 480 elegáns lakóház áll majd itt tömött erszényű urak részére, felépül a harmadik legnagyobb londoni szálloda (a szobák árai nem leszpek éppen csekélyek), több mint egymillió négyzet- lábnyi területen pedig irodák, televíziós stúdiók, drága színházak, yachtok számára kikötők, úszómedencék stb. létesülnek. Az egész mintegy 45 millió fontba kerül, az építkezés befejeztével pedig 200 milliót ér majd. Erről írja a Sunday Times, hogy „tiszta jövedelem”. És mit kapnak a cocknevk lerombolt otthonaikért? Egy iskolát, a helyi tanácsnak pedig megengedik, hogv megtartson akkora területet, amelyen 300 szerény lakóházat lehet felépíteni. Mindez azonban csak a kezdet. A londoni dokkok többi része még várja, mit mondanak a „területrendezők”. Amint a Taylor Woodrow cég kereskedelmi igazgatóia leplezetlen örömmel mondta: „Ha 30 acre földből ennyit tudunk kihozni, mit tudunk majd csinálni a többi területtel (amelyen most a dokkok vannak), amikor a kezünkbe kerül”. Csakugyan, a nyereség szerelmesei számára ez az „ígéret földje”. Ez azonban azt jelenti. hogy vége a cockney hagyománynak; a cocknevknak nem lesz többé otthonuk. így hát, good bye. Elisa Doolittle” és „helló yachtok,. hotelek, uszodák”. . . Persze csak akkor. ha egy új. baloldali tanács vereséget nem mér a londoni konzervatívokra, el nem tépi a Taylor Woodrowéval kötött megállaoodást és úgy nem dönt, hogy megmenti a kipusztulástól a cockneykat. Szabadtéri „akvárium a bátaszéki állomáson A ki^o.. látható csoportosulást nem szerveztük. Mindenkit a kíváncsiság hozott ide, mint ahogy .nemcsak az itt látható vasutasokat, hanem az utazóközönséget is idecsalja ez á szabadtéri akvárium, amely a bátaszéki vasútállomás közvetlen szomszédságában látható. Eredetileg szökőkút volt. de alapvető funkciója megváltozott. mert halak úszkálnak a méteres vízben. Ponty — köztük akad már több mint háromkilós is — vörös szárnyú Kell is, illik is tudni Egy intézméííy és névadója Ki volt Gőgös Ignác? Nehéz kérdés.'' Nem az. Gondolom legalábbis az e nevet viselő gimnázium tanulóinak nem az. így tehát, bízva a riportnak ígérkező jó beszélgetésekben, őket kérdeztem a tízpercekben, az iskola udvarán, vagy járva az épület folyosóit. Ki volt Gőgös Ignác? Mit tudnak róla, hogyan ápolják névadójukkal való kapcsolatukat? Nézzünk néhány választ, anélkül, hogy a válaszadókat megneveznénk, kizárólag csak évfolyamukat tüntetve fel. Elsősök: — Igen, a Tanácsköztársaság idején működött. Volt egy frankó mondása. Más: 1919- ben kivégezték. Más: Részt vett a Tanácsköztársaságban. Ha jól tudom, a dombóvári direktórium tagja volt. Más: Annyit tudok róla, hogy rokonai még most is élnek itt. Mártír volt. Másodikosok: — Gondolom, 1919-es forradalmár volt. Azután, ha jól tudom, hosszú ideig élt Dombóváron. Más: Én is csak ezt tudom elmondani. Más: Mit kellene még tudnunk róla? Más: Úgy tudom, hogy amikor még meg sem épült a gimnázium. már úgy tervezték, hogy Gőgös Ignácról nevezik el. Tehát, úgy akarták megépíteni, hogy ez viselje majd Gőgös Ignác nevét. Azután valami politikai tevékenysége is volt. Harmadikosok: — Ma ... Nem, tegnap volt a születésnapja, 22-én. A nyolcvanadik. A rádió is bemondta, megemlékezett róla. Más: Úgy tudom, hogy a Tanácsköztársaság idején tagja volt a tamási direktóriumnak, majd éppen emiatt kivégezték. Szakítsuk meg talán itt a további válaszok sorát, mert néhány ugyancsak téves választ ki keli javítani. ; Ji. olioopj Azt mondja a másodikos kislány. hogy már eleve úgy építették a gimnáziumot, hogy az Gőgös Ignác nevét viselje majd. Nos. erről szó sem lehetett, éppen 1929, október 30- án, tudniillik akkor avatták fel az új gimnázium épületét, melyet Királyi Katolikus Esterházy Miklós nádor reál- gimnáziumnak neveztek el. A másik: Gőgös Ignác sem a tamási, sem a dombóvári direktóriumnak nem volt nem is lehetett tagja, hiszen a Tanácsköztársaság idején nem is tartózkodott Magyarországon. Dombóváron pedig nem élt, ide csupán rokoni szálak kötötték. Gőgös Ignácot nem ítélték halálra, így tehát nem is végezhették ki. Az egy más kérdés, hogy halálát az a több mint három évig tartó börtön- büntetés okozta, melyre 1926- ban ítélték. Mit válaszolhatnánk a másodikos kislánynak, aki feltette a kérdést, hogy mit kellene még tudnunk róla? Legalább ennyit: Gőgös Ignác 1893-ban született. Tamásiban. Gyermekéveit itt töltötte és itt tanulta ki az asztalosmesterséget. Dolgozni Mohácsra és Kaposvárra ment. Ez utóbbi helyen kezdett ismerkedni a munkásmozgalommal. Itt lépett a faipari munkások szakszervezetébe. Katona 1914- ben lett. Bevonulása után nem sokkal a keleti frontra küldték, ahol alig egy hetet volt, máris orosz fogságba esett. A Taganrog környéki egyik hadi- fogolytáborba vitték. Ott kezdett ismerkedni a kommunista eszmékkel. Később, mint a Vörös Hadsereg katonája védte a szovjet hatalmat az intervenciósok és a fehérek támadásai ellen. Különféle pártmegbízatásokat kapott, melyek közül legnehezebb volt, hogy térjen vissza hazájába és legyen részese az illegális, forradalmi szervezkedéseknek. Arról a bizonyos „frankó” mondásáról melyet az egyik elsős is említett, itt kell szólnunk, „A háború gyilkos automan tájába bedobtak egy szürke kis hazafit, és egy bolsevik bújt "ki belőle” mondatta: Magyarországra való visszatérésekor. Pártmegbízatásának maradéktalanul eleget tett. hiszen újra szoros kapcsolatba került a famunkások szakszervezetével és belépett, a szociáldemokrata pártba is. Az 1925- ben megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségébe beválasztják, majd amikor Bécsben 1925 augusztusában összeül a kommunisták magyarországi pártjának I. kongresszusa, Gőgös Ignác már mint küldött jelenik meg az osztrák fővárosban. Később a kommunisták magyarországi pártjának titkára lesz. A Horthy-rendőrség több más kommunistával együtt 1925. október 2-án csapott le Gőgös Ignácra. Perükben — melynek egyik fővádlottja a tamási asztalos volt — 1926. augusztus 4-én hirdettek ítéletet. Gőgös Ignácot három és fél évi fegyházbüntetésre ítélték. Sorsa ezzel pecsételődött meg. A börtönben előbb tüdő- gyulladást kapott, melyből gumókor lett. Súlyos betegen tért vissza a tamási szülőházba és ott töltötte életének utolsó napjait is. Negyvennégy éve, harminchat évesen. 1929. július 31-én halt meg. Ennyit kell is. illik is tudni azoknak a diákoknak, akik a Gőgös Ignác nevét viselő gimnázium tanulói. VARGA JÓZSEF Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapánk, SIMON JÓZSEF 81 éves korában elhunyt. Temetése május 31-én délután 4 órakor lesz az alsó- városi temetőben. Gyászoló család _____________________(632) keszeg, compó, paduc és újabban öt törpeharcsa. Láthatóan jól érzik magukat, mert rendkívül virgoncak, senki nem bántja őket, inkább etetik, el■ sősorban Fenyvesi György kocsivizsgáló lakatos, aki gondnoka a „tónak”, a víztisztításnak, meg a környező park gondozásának. Egyébként el. sősorban ő hordja ide a halakat. (Nem tenyészteni, nem azért, hogy később halászlé készüljön belőlük, hanem a vasutasok és az utasok szóra■ kozására, gyönyörködtetésére.) — így mondta el mindezt Vajda Gyula állomásfőnök, aki maga is nagyon sokszor ücsö■ rög szabad perceiben az akvárium szélén. f „ fenyvesi., Györggyel nem ,tudtunk beezélni,.de mindenki azt . mondja, amikor kérdez- bántani valaki a “halakat:— Csak merje, majd Fenyvesi megmondja mi lesz a garázdálkodó sorsa. A kis tó fenekén tíz-, húsz-, ötvenfilléresek. A pénzt, tisztításkor Fenyvesi szedi össze és általában halasításra fordítja. Volt év, amikor ötszáz forint gyűlt össze. Csak az érdekesség miatt: a vonatban elhagyott tárgyként találtak már élő halat is! Az akváriumba került. A horgászok meg — sokan vannak a bátaszéki vasutasok között — hozzák, hozzák . .. Azt mondja Vajda Gyula: — Ide csak hozni lehet, innen vinni nem. Most mindenki izgul, mert . a napokban szirmot bont a tavirózsa. L. Gy. A Szekszárdi Állami Gazdaság FELVESZ: VÍZVEZETÉKSZERELŐT ÉS TAKARÍTÓNŐT. Jelentkezés a borkombinátnál, a gondnokságon. (628) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk KERNYA JŐZSEF temetésén részt vettek, sírjára koszorúi, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család (587)
