Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
Ötszáz éves a magyar könyvn Negyvennyo le a kortársak szemével Hóssn György - Spira György könyve porta frciífe perbihrtnr; qf> purr ár.oy quitiq.; j. rr iprr. Ferimé txttt & intWf fatis l.irgepotmffe t. f 4<.tptucf ipcdacutefjü/ garorum&grrcoy:p»rau<j s«a zd er rundum ante portám UfbiS.ponu hora f:muí in unü dmucarittscrciiis m terram p hunqamm eft detruftis. & Hátim Íme. rror* tpiriuirn r>iiau;t. quod fafh»m.6í Caiutrt gMcorit Imptrator qui íl.ihat in urbis (Ppugnacuiocű CŐmgc:(p ingén urrrcunjia «putantes: facies auerttmt fuas pergentes in palaciutr.Vernmarr£ cü büruri ceiiium repel i ^ent :(p quo ce .time cőmiffü fuerat & pugnati & dum illum faceret grreorum frrperator Je cclupolfulato: recefftrunt hungart de ohfiJicnectuitatiS:depopulantes totam gretum baurientrfqi ex ea aurum..Rem as & aimenta infinita, ftccjj a J propria funt reuerít Cőrntimtas -.taq; hungara^f cum fuis capitaneis i tue ducibus bee & aha buiufinodi ulej; ad téga 'fox un ductsgefTiffe perhibetur. ye gtneratőne laudi jgtrpbani pini regis nőgáricrpolt lecuclu irprefurn de icitiai pancmá.ac de mta bellis.&mcite «iulde. ._^-#'*'^©rroTo,<un(r>enijitCeycbam & Michadem. Michael ^Fuero genuit cikum Jl-adizlatim 5í V azul.CJieycba uero JL—Ndminoprronitus oraa»1o:anodnice íncarnatőis.d.ccce. , lx. nono. quéaimo i ü in legenda fin dt Stephani regis feptű tft genuit lem $tepbjnü regéex íjfaroltbftlu CByule. At R.ex Sttpbanuspluresquidé genuit filios.fed iter alios habuit unü filium norme tmericum deoamabilrm.&hőibus lxmcrabilc. cuius memoria in benedictione eft.Jlic autem pír infciu'ahtle diuini confilii indicium: raptus eft de rredtone malicia irmu tarét intclledü eius.& ne ficliodectpet aiam eius quiadroodu de immatura morte feribitur in hbro fapimtic. V t ergo a da re aramus 5i expoftta ne rxpon.iuy.qubt H quantis uirfltttbus floruerit SC cji fernes ín dei feruiticnfciis cőfrffor xpi t mer etis A huszadilc századi ember hajlamos arra. hogy saját évszázadát a technikai haladás, a gyorsaság, sőt kifejezetten a sebesség évszázadának higgye. S valahogy mindig meglepődünk, amikor olyan történelmi tényekkel találkozunk. amelyek azt bizonyítják, hogy évszázadokkal ezelőtt. sokkal szűkösebb technikai körülmények között is. milyen gyorsasággal terjedték el az új találmányok. Több mint félezer évvel ezelőtt történt. Gutenberg Mainzban kinyomtatta az első. úgynevezett negyvenkét soros bibliát. Nem telt el sokkal több. mint egy évtized, és Svájcban, a Németalföldön. Olaszországban egyre- másra alakultak a nyomdák. Kezdetben ugyan nem bírták még a versenyt a kézzel másolt, szép kódexekkel, s az 1460-as évek végén, az 1470-es évek elején számtalan nyomda indult, hogy néhány kiadvány után beszüntesse működését. A nyomtatott köfnyv. a nagy példányszám azonban — s vele természetesen az olcsóbb ár — már akkor is olyan vonzerőt jelentett. hogy történelmi méretekben néhány pillanat alatt meghódította Európát. hogy ezzel a világ kultúrhistóriája új szakaszába lépjen. S ezekben a történelmi pillanatokban a legelsők között ott találni egy budai könyv- nyomtató műhelyt. Pontosan ötszáz esztendővel ezelőtt. 1473. június 5-én hagyta el a sajtolópréseket a Chronica Hungarorum. amit irodalomtudományunk Budai Krónika néven emleget. Ritka példa egyébként, hogy ilyen pontosan ismerhetjük egv ötszáz éve született nyomtatott könyv megjelenésének az időpontját és készítőjének a nevét. A Chronica Hungarorum utolsó oldalán azonban kinyomtatta a mester: Finata Buda Anno dni M. CCC. LXXIII in uigilia penthecoltes: per Andreas Hess. Ki volt ez az Andreas Hess. s hogy került Budára. Mátyás király palotájának tőszomszédságába? Nagyon keveset lehet tudni róla. éppen csak annyit, amit a Chronica Hungarorum előszavában megírt magáról. Innen tudjuk. hogy Olaszországból jött Budára. Azt már csak gyanítani lehet, hogy német származású volt. s hogy Olaszországban ismerkedett meg a nyomdászattal. A betűmetszés. a betűöntés, a könyv- nyomtatás pedáns tudósai csak a mi századunkban nyomozták ki. hogy a római Lauer- nyomdában szerezhette, kaphatta azokat a betűmatricákat. amelyeket Budára hozott. A meghívást Karai László budai préposttól kaphatta, aki Mátyás király követeként járt Kómában. Hess bizonyára Rámában ismerkedett meg a nyomdával és a nyomdásszal, akitől feltehetően végkielégítésként — ahogy az akkoriban divat volt — egy betűkészletet kapott* Feljött Budára, és a ma róla elnevezett tér valamelyik korabeli házában állította fel műhelyét. Ott volt akkoriban a Domonkos-rend székhaza is, s ez a rend sokat foglalkozott könyvek másolásával, kiadásával, s a térről nyílt az ötvösök utcája, akiknek a segítségét bizonyára igénybe kellett vennie hibás betűinek újrametszésénéL Mátyás király azonban, akinek világhírű Corvina-gyűjteménye akkoriban már együtt volt. nem vette pártfogásába, jóllehet a világ sok nyomdájából kapót. tiszteletpéldányt. becsülte már a nyomtatott könyvet is. A történettudósok úgy vélik. Vitéz János és Janus Pannonius összeesküvése nyomán ebben az időben elhidegült az országban tartózkodó olasz humanista mesterektől is; ez is kpzrejátszhatott abban hogy Hesst nem támogatta. A nyomdász úgy gondolhatta : a legkelendőbb portéka az lesz. ha a magyarok történetét. históriáját adja közzé először — utólagos becslések szerint mintegy négyszáz Példányban —. hogy nyomdája tekintélyét megalapozza. s üzletileg is rentábilissá tegye. Nem tudni, végül is „hogyan fogyott” a Chronica Hungarorum. de az tény, hogy ezen a könyvön kívül mindössze egyetlen terméke hagyta még el a nyomdát. S még 1473- ban. vagy 1474-ben megszűnt a budai könyvsajtó. Ettől a pillanattól kezdve Hess András személye is eltűnik az idő homályában, s mint ahogyan római tartózkodását megelőző éveiről, úgy a budaiakat követőkről sem tudunk semmit. Vannak olyan feltételezések is. amelyek szerint a nyomda éppen Hess András halála miatt szűnt meg. A Chronica Hungarorum négyszáz példányából mindössze tízet őriznek a világ legnagyobb múzeumaiban, könyvtáraiban, mint az ősnyomtatványok egyik legértékesebb darabját. Magyarországon két példány van: az Országos Széchényi Könyvtárban. illetve a Budapesti Egyetemi Könyvtárban. S most hamarosan ismét sok példányt lehet majd vásárolni belőle. Ha nem Is az eredetiből. de az eredeti pontos másából, takszimile kiadásából, amit a Helikon Kiadó jelentet meig. méghozzá a latin nyelvű Chronica Hungarorum magyar fordításával együtt 1973. június 5.-ére, pontosan 500 évvel az eredetinek a megjelenése után, a könyvet szerető és tisztelő magyar kulturális élet így tiszteleg Hess András és a magyar könyvnyomtatás múltia előtt. BERNÄTH LÁSZLÓ — Halló, a kartársnőt kérném ... — Az Icát? ügy kérdezi, mintha cicát mondana. Olyan bizalmasan, meghitt dorombolással. Szinte’ látom magam előtt a vonal túlsó végén a hang tulajdonosát, aki miközben beszél, a körmét manikűrözi, a kagylót pedig a válla és a füle közé szorítja ősi rutinnal. Megszokott hivatali póz ez. Mint az is, hogy manapság oly divatos mindenkit a keresztnevén szólítani, vagy becenévvel illetni. Még a vadidegeneket is. Pedig sokszor milyen hamisan és erőltetetten hangzik ez a mesterkélt közvetlenség. — Az X kartársnőt keresem... — Az Icát! Most már nem kérdezi, hanem állítja. Szigorúan és rend- reutasítóan. Az van a hangjában: miért nem mindjárt ezzel kezdtem, minek fontoskodom? Rettenetes nagyképű alak lehetek, ha az Icát egyszerűen leX-kartársnőzöm. Pedig az X kartársnő mindenkinek Ica. Az öreg rokkant portásnak, a Poldi Képek, nyomtatványok és iratok, mondja a könyv alcíme, s a szerzők valóban szokatlan múltidéző kísérlethez hívják társul az olvasót, amikor a testes kötetben szinte hiánytalanul felvonultatnak mindent, ami 1848-at jelentette. Szokatlan a könyv megoldása, mely nem elmondja a szabadságharc történetét, hanem bemutatja, képekkel, falragaszokkal. könyvrészletekkel, levelekkel. Á szerzők szándéka egyértelmű: a maga teljességében mutatni be a forradalmat, úgy. ahogy a kortársak látták. 1848 ma is sok tévedés és félreértés forrása. „Világ csudája” volt, ahogy Arany mondta, de sajnos szereplői nem voltak mentesek emberi hibáktól, s annak, hogy az események végül Világoshoz vezettek sok oka volt. Rózsa György és Spira György könyve ezt az utat mutatja be, s aki végiglapozza, úgy érzi, szinte résztvevőbe az eseményeknek. A könyv legfőbb érdeme az az olvasói jelenlét, melyet a történeti távlat gazdagít, „aminő csupán a múltban történteknek már a következményeit is jói ismerő utókornak lehet sajátja” — ahogy a szerzők megjegyzik. A képek és szöveges források egymást segítik, s az utóbbiak — bármily fontosak is esetleg nyomdatörténeti szembácsinak éppen úgy, mint a vezérnek. Aki pedig igazán mondhatná az Icának, hogy X kartársnő, de nem mondja. És akkor jövök én és okoskodom. Mintha valami felettes szerv lennék. Kényszeredetten bököm ki hát: — Igen, őt! — Milyen ügyben — érdeklődik a hang tulajdonosa, aki már valószínűleg a körmét fújja, hogy hamarabb száradjon rajta a lakk. — Hivatalos ügyben..! — Akkor talán nekem is elmondhatja ... Elmondom. Hosszan, tagoltan, tőlem telhetőén viszonylag értelmesen. Ő pedig türelmesen hallgatja. Nem szól közbe. Pedig mindig várom, hogy kérdezzen valamit a dologgal kapcsolatban, hogy félbeszakítson, apró kis töredék szavakkal, érdeklődésmorzsákkal, melyekkel jelzi, hogy köze van az ügyhöz, hogy érdekli egyállalában, amit mondok. De ren-n A végén csak sajn',!1-"—• 1 — Sajnos én nem tehetek semmit! pontból — elsősorban olvasmányok: a jól kiválogatott részletek egy-egy fontos eseményt mondanak el, nem közbeszúrt idézetek, hanem teljes dokumentumok, akár a nagy- mihályi kerületben alkalmazott véres megtorlásról legyen szó, akár a Batthyány kinevezését közhírré tevő nádori körlevélről. S ezzel már egy másik célt is megvalósít, hisz nemcsak 48 hű és minden eddiginél teljesebb krónikája, hanem elsőrendű forráskiadvány is, amely a kor kutatóinak készen kínál minden fontos dokumentumot. Csaknem ezer kép mutatja be ezt a gazdag kort, s külön érdemének kell betudnunk, hogy a jól ismert 48-as képek mellett nagyon sok a szinte teljesen ismeretlen s a kötet közli a forradalmi idők valamennyi csak kicsit ir, foptos szereplőjének portréját. S ez azt is jelenti, hogy a könyv, miközben végigvezet a 48-as eseményeken, bemutatja a kor képzőművészetét, sőt az egyes művészeti technikák fejlődését, elterjedését is. Rózsa György és Spira György munkája nemcsak „szokatlan múltidéző kísérlet”, több ennél, példa nélkül álló vállalkozás, mely sokoldalúságával valóban hiánytalanul, mindig a történeti igazságot tartva szem előtt jelenít meg egy kort, mely „igaz. szelet vetett s vihart aratott, de tisztító inhart hozott, s porig sújtottan is új szakaszt nyitott a magyar történelemben, felfelé vivő utakra vezette az ország népét”. A könyv záróképe jelképe is ennek a felfelé vivő útnak: az 1918. november 16-i pesti népgyűlésen készült, s a honvédsereg talán utolsó ha- dastyánát örökítette meg. Ezen a népgyűlésen kiáltották ki a Magyar Népköztársaságot, s mondták ki a Habsburg-ház végleges trónfosztását. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jól szolgálta a jó ügyet, mert a Negyvennyolc a kortársak szemével az elmúlt évek egyik legszebb könyve. — És az X kartársnő? — Az Ica szabira ment... — És a helyettese? — A Béla? Nem tudom ki az a Béla, de már neki is örülnék, ha volna. — Igen, ő ,.. — Értekezleten van. Nem is szabadul onnan délutánig, ha csak meg nem lóg. Bélának pedig különös tehetsége van az ilyesmihez. Pillanatok alatt úgy fel tud szívódni, hogy az ember a nyomát sem találja . .. Olyan az egész társalgás, mintha valami kedélyes vállalati büfében ücsörögnénk és tárgyalnánk meg pajtáskodó modorban az apró-cseprő személyes, titkos és benső dolgainkat ... — És ha bejön az Ica, mit mondjak, kik kereste? Pillanatig tűnődöm, aztán hirtelen rávágom: — A Géza! Szerintem meg fogja mondani neki. Aztán majd törhetik a fejüket, hogy tulajdonképpen ki is az a Géza ... ___ Ágh Tihamér P ÁLOS ROZIT A: ÖREC/EMBER autócsordák zsivajában kordés szamarát hajtja vándor-fehér ingén a folt arcán a kor néma számadása időre már nem éhezik szeme kivilágított hallgatás hontalan színe az égnekn és álmainak hol harmatos füvet kaszál a gyereknek sípot farag otthoni tájban ami szokatlan mégis egy kissé az angyalok fénye miatt CSÁNY1 LÁSZLÓ Bizalmaskodunk
