Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
Túlkoros örvényszerű az. hogy minden kornak meglegyenek a maga „önsorsróntói” ? Emberek, akik nem találják meg a helyüket a világban, mert nem ismerik saját súlyukat, akik a felnőttkorba lépve is kamaszálmokat dédelgetnek, és akik közben elmulasztják életük valódi medrének kialakítását. o Már csak édesanyja hisz Dudában. M. L.-né szolfézs tanárnő. Dühös és elszánt az arca. ahogy a kertkapuhoz támaszkodva beszél: — Az emberek elhúzódnak onnan, ahonnét sokáig késik a siker. Eleinte kollégáim is rendszeresen elkérték a fiam verseit, nem győzték magasztalni tehetségét. Négy éve — vagy öt éve már — fél füllel hallottam, hogy élcelődtek fiamon, a versein, a rengeteg borravalón. Azóta egyszerűen nem beszélek senkivel a családomról. magánügyeimről. — A család sem különb! A volt férjem képes volt hangoskodni is. mondván, hogy hamár csak egy lecsúszott káder . vágyók.,: aki ggy koszf észek zongoristája. — Ha elvégezte volna a felsőfokú technikumot? — Most ■ mezőgazdasági gépész üzemmérnök lennék, hajnalban kelnék (most akkor fekszem) és szíveskednék ugyanezért á pénzért. Á béke és lelkinyugalom csak látszólagos. M. L.-nétől tudom, hogy fiának még mindig hoz vastag borítékot a postás — versekkel bélelve — az anya nem is titkolja, hogy felkészültséget, tájékozottságot, gondblkodást ?” A klubnak, ahol mindennaposak, panaszkodik a vezetője: — Már azzal is idegesítenek, ha hallgatnak. Idáig jutottam. Nagyon rossz hatással vannak a gyerekekre is. akik érzik, hogy csendben lenézik őket. A szövegeléseikről, amit nem értenek, azt hiszik, hogy nagyon okos gondolatok. Össze-vissza olvasnak mindent. megemészteni nem tudják. nem hagynak rá időt. de alapjuk sincs hozzá. Pillanatok álmodozók Van, de még sincs Lesz-e művelődési otthon Kakasdon ? Egy tanácstagi jelölő gyűlés kapcsán néhány mondatban megemlítettük, hogy Kakasd még a felületes szemlélő számára is a tisztes jólét jeleit mutatja. A tanácsházához vezető út mentén véges végig új vagy felújított házak sorakoznak, szinte mindegyiken televízióantennával a porták tiszták, rendezettek. Az emberek jól öltözöttek, a fiatalja, öltözetében és viselkedésében, semmivel sem különbözik a városiaktól. S ugyanígy kulturáltságban és kulturális igényekben sem. De maradjunk a tanácsházához vezető útnál, pontosabban az épületeknél. írtam, hogy csupa új ház, vagy felújított, szép, ízléses, több tízezer forintos, esetleg több százezer forintos gondoskodás nyomait viseli valamennyi. Valamennyi? Azért mégsem. A termelőszövetkezet lóistállója szomszédságában, a csikókifutó mellett található egy épület, amelyre szerencsére nincs kiírva rendeltetése, így a nem idevalósi nem tudja, hogy ez a művelődési otthon. Pontosabban lenne, ha lehetne. De nem lehet, mert állapota kétségbeejtő, állaga élet- veszélyes, tilos benne rendezvényt tartani. A tanácselnök azt mondja: — Életveszélyes, tehát használ, hatatlan. Rövidesen lebontásra kerül. A szakemberek 25 ezer forintra becsülték. Elárverezzük a benne lévő anyagot. Huszonötezerre becsülték, az árverés talán jelent néhány ezer plusz forintot, de az ősz- szeg így is ijesztően kevés. Kevés ahhoz, hogy valamit kezdeni lehessen vele. A tanácsháza, szépen rendben tartott, igaz eléggé aintt épületben van, a régi parasztházakra emlékeztet, s jól esik hogy a, kívül szerzett benyomást feloldja a belső rendezettség. Belül szép, mondhatnám korszerű, kívülről viszont tisztasága ellenére is szegényes. Még egy középület van ebben az utcában, pontosabban az utca elején. Mintegy indítja az utcát. Az egészségház- táblát viseli, feltehetőleg nem minden szégyenkezés nélkül, mert amolyan „kidőlt, bedőlt házunk vége”, állapotban van. De ne erről beszéljünk. Most az alaptéma és alapmondanivaló más. A művelődési otthon. Egyelőre úgy van, hogy nincs. Rövidesen sehogy sem lesz. Igény pedig lenne rá. De miből — a. kérdés, ami a tanácselnök szájából elhangzik, drámai, s bármennyire is ■igyekszik feloldani a további mondandójából áradó optimizmus, bízni a megoldás lehetőségében szinte nem is me-~ rek. Megtudom, hogy: A község- ; fejlesztésből befolyó összeg évente mintegy zzázez&r - forint: A régi művelődési otthon lebontásából hozzá lehet jutni harminc-negyvenezer forinthoz. A járási pártbizottság, amennyiben a művelődési otthonban (az újonnan felépülőben) helyiséget kapna a párt- szervezet, szintén hajlandó az anyagi hozzá,járulásra. A Moziüzemi Vállalat talán nem zárkózik el attól, hogy az új épület berendezését elősegítse. Itt kaphatna helyet a könyvtár is, amely jelenleg albérletben a tanácsházán működik, nos némi támogatást talán remélni lehetne. A járási tanácshivatal kezdeményezésére, feltehetőleg, a megyei tanács illetékes szervei sem zárkóznának el némi hozzájárulástól. A megyei KISZ-bizottság, a községi ifjúsági szervezet érdekében szintén társ-hozzájá- ruló lehetne. Van még az MHSZ és a sporthivatal, ahol szintén érdemesnek látszik tapogatózni némi kooperáció érdekében. Nos, ezért optimista a ta- tanácselnök, aki hozzávetőlegesen kétmillióra becsüli a szükséges összeget. Én inkább háromra, de ez már igazán nem lenne akadály. Szeretném — noha nem akarok a ka- kasdiak protektora lenni — ha neki lenne igaza, nemcsak az összeget illetően, hanem mindenekelőtt azért, hogy elnyerjék a felsorolt szervek, nem annyira erkölcsi, sokkal inkább anyagi támogatását. gyom elrontani a fiunk életét. Ahelyett, hogy normális pályára irányítottam volna, asszisztálok a hülyeségeihez! Duda — ki tudja már miért nevezik így aoró gyerekkora óta — jó eszű, közepesen tanuló gimnazista volt. Először .színész akart lenni, aztán tévés riporternek készült, később arra gondolt. külföldi üzletkötő lesz, Egyikhez tehetsége nem volt. másikhoz kitartása sem. ígv úgv döntött, hogy a hírnévre költőként tesz szert. Olvasott fiú volt. szókincse és némi ritmusérzéke révén gyorsan alakult életműve ' és hamarosan akadtak tisztelői is. — Már az első verseket o1- küldtem a Kortársnak. üj írásnak. Rengeteg idő múlt el. mire válaszoltak, ráadásul nem közölték a verseimet, — Mit írtak? — Szövegeket. Hogy éretlenek a versek, aztán, hogv nincs elég súlyos mondanivalóm, és hogv a verseimet lehetne közölni. elmenne a többi -között, de minek? Azaz ezt az utóbbit már szóban mondták az egyik lapnál, és még ez volt a legfinomabb. — Hánv éve tart a verssel házalás időszaka? — Tartott. Mert már nem csinálom. Tizennyolctól huszonöt éves koromig. Érettségi előtt már tudtam, hogy költőnek kell lennem. Apám erőszakoskodására jelentkeztem Körmendre, a felsőfokú technikumba. Fél évig. amíg a lö- työ.gés tartott, ott voltam. a vizsgaidőszakban eljöttem. Ökörség volt egyáltalán felvételizni 'is. Aztán kiderült, hogy hoppá, dolgozni is kell. ha nem tanulok! Kapóra jött az ajánlat: kegy ugorjaié"Ke az ottani presszóba, a zongorista helyére. — Úgy gondoltam, hogy tanulmányútnak sem lesz rossz, végigcsinálni néhány hónapot ..az alvilágban". Élveztem, hogy mindenki azt hiszi, hülyéskedem. amikor mondtam, bárzongorista a foglalkozásom. — Az első hónapban megkerestem a négy ezrest, és hülyére röhögtem magam a slágerszövegeken, amiket én énekeltem. De mindent meg lehet szokni. Ezt is meg lehetett. A régi barátaim? Nékik rendületlenül várják a sikert, az elégtételt. • Baráti körük rendkívül népes, de igazán cs°k hárman tartoznak össze. Öltözékük sokatmondó: hanyagul divatos, láttatja. hogv viselői jól tudják, mi a menő cucc. de hem ,ez a legfontosabb számúkra. (Míg a többieknek természefésén más gondja sincs, mint a, cipő. nadrág. pulóver, ha'és legfeljebb a pénz, meg a lányok — olvasható le a fájdalmas vonásról, ami végigszántja arcukat, ha végignéznek a széles baráti körön.) Bemutatkozásnál — mintegy mellékesén —* közli k a foglalkozásukat is. Segédmunkások. E n tel lek tüel, segédmun kasok, ezt a bolond is tudja nyomban. Nem hiába olyan jó barátok, azonos a történetük is: érettségi' után egyetemre jelentkeztek. nem feleltek meg, • idén újra, jelentkeznek, addig is hol itt. hol .ott vállalnak segéd munka t, M ert m in den v a- lamn-e való ■ „befutottunk” legalább nyolcféle szakmája volt egykór.; és mert . érettségivel fizikái munkái végezni —természetesen csak átmenetileg — sikkes ma. És , ha idén sem kerülnek be az egyetemre, — erre egyikőjük sem gondol. „Ráérünk majd akkor filézni." ..Akármilyen korlátolt a mi felvételi rendszerünk, az a meglepő, ha, értelmes emberek is bekerülnek a jogra. nemcsak magolós kislányok. Mert nem arra kíváncsiak, hogy mi a véleményem Lukács Györgyről. hanem hogy mik a mar- ’xista. filozófia alkotórészei? Nevetséges! Ebből mérik le a L. Gy. Uj lakónegyed Évek óta gyarapszik a paksi dombokon az új lakótelep. A-festői kilátású OTP-iakásokat a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkeze* készíti» alatt be tudom bizonyítani, hogy mekkora ostobaságokat mondanak. így velem nem vitatkoznak már. A hátam mögött mondják, hogy premisz- szákban gondolkodom (nevet) és hogy szemellenzős vagyok, na de hát én csak egy vacak főiskolát végeztem (újra nevet). .. — Ha nem veszik fel őket az .egyetemre,, egy-két hétre elmaradnak. Addigra kitalálják, hogy kik a hibásak, emelt '.fővél jönnek újra. Erre van még :egy-két évük. aztán elkopik a lemez, és elmúlik a dicsőségük —' mondja a klubvezető. Kérdés: és ha nem vesznek föl az egyetemre, nem az idén, egyáltalán? Válaszok: 1. jövőre leadom magam egy főiskoláig, aztán négy év múlva, variálok valamit. 2„ 3. fel fognak venni! Egyik sem gondol arra. hogy esetleg öt-tíz-harminc év múlva is segédmunkás lesz. Pedig mi vár arra, aki szakmát nem tanul — mert hiszen ő többre termett — és aki a kiválasztott célt csupán „száj tépéssel" igyekszik közelebb hozni? @ — Az nem árt. ha az ember álmodozik. De egy idő után már az álmodozás nem álmodozás. hanem hazudozás. amivel önmagát csapja be az ember, ha megalapozatlanok a vágyai. — Harmadikos voltam, amikor közelebbi kapcsolatba kerültem a filmezéssel. Teljesen ..becsavarodtam”: állandóan csak filmeket néztem volna, a világot kameraállásokból láttam, ha beszéltek hozzám, akármi történt, nekem az is film volt. Tudtam, hogy filmrendezőnek, vagy operatőrnek nem fognak felvenni tizennyolc évesen, ellenben diplomával megnőnek az esélyeim. Jelentkeztem az egyetem magyar—orosz szakára, nem vettek fel. Aztán a tanárképzőbe sem. Akkor még mindig nagyban filmeztem, és elhatároztam. más úton közelítem meg a célt. Felmentem Pestre a filmgyárba. Díszletmunkásnak vettek föl, de mindegy volt, már a filmgyár levegője is boldoggá tett. — Mit mondjak? Az összes világosító, az összes díszletes. kellékes, a csapó. mindenki i filmrendezőnek készült. És i 'egalább annyit tudtak a filmről. mint én, aki azt hittem. ..profi” vagyok... — Két hónap alatt az is kiderült. hogy nincs is tehetségem. érzékem az igazi, valódi filmcsináláshoz. Nehéz időszak volt. utána egy kegyetlen hónap következett, de így kellett lennie. Azóta megtaláltam Igazi hivatásomat és levelező tagozaton végzem a főiskolát. Könnyen pórul járhattam volna. Nehéz reálisnak lenni? Belátni. hogy bizony, csak a tisztes középszert üti meg tehetségünk? Nehéz. Sokszor súlyos konfliktusokat okoz: mégis megéri végigmenni az úton az igazságig, ha a tét az életünk. i g. , " V. F. É, .
