Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-24 / 119. szám
Ki a kispolgár? Pormentesítés A magatartás veszélyei Fadd és Dunaszentgyörgy között mintegy 12 kilométer hosszúságban új burkolatot kap a műút, mely forgalmához képest a megye legrosszabb útjai közé számított eddig. A munkálatokat a KPM szekszárdi építésvezetőségének dolgozói végzik. Képünkön: szórják a kőzúzalékot a kátrányra. . ................ i . Fotó: Gottvald 4 . Mi bajunk nekünk a kispolgársággal? — kérdezték tólem már sokan. Miért nem hagyjuk békében élni őket? Gondolkodjanak úgy, ahogy akarnak. a társadalom úgy is szabályozza gazdaságilag is, jogilag is létezésük kereteit és terjedelmét. A harc úgyis látszólagos és fölösleges. ' Csakhogy ez a kérdés is jócskán hordoz magában kispolgári mentalitást. A kispolgáriság legkézenfekvőbb veszélye, hogy a fentiekben elemzett szemlélet terjedni kezd, mint a talaj hajszálcsövein a vizek, láthatatlanul, de szívósan. Terjed és befolyása alá vonja azokat az osztályokat. személyeket is, akik a szocializmus útjának irányítói. Az egyes magatartásformák hol itt. hol ott bukkannák fel. Lehet például, hogy valaki elvileg a bírálat joga mellett foglal állást. Ugyanakkor kialakíthat maga körül — néha nem is tudatosan — olyan légkört. amelyben csak a szsolga- lelkűsóg létezhet. Kispolgár? Nem, de a hajszálcsöveken ebben az egy vonatkozásban már eljutott hozzá a talajvíz. És ez ilyen formában máshoz, máshova is eljuthat A másik veszély, hogy a fogyasztói igényeknek engedelmeskedve a szocialista állam — elsősorban a kereskedelmi formákkal — engedményekre kényszerül. Mesterházi Lajos írja: ......nem vagyok hajlandó m egérteni, amikor azt látom, hogy a forgalom mesterséges gyorsítása érdekében valahol a minőséget rontják, vagy egy jól bevált és keresett minőséget eltüntetnek, s helyette mást. az üzem szempontjából talán igen. de a fogyasztó szempontjából semmiképp sem gazdaságos pótlást adnak... Nekünk elsősorban a meglévő igényeket kell minél jobban kielégíteni, nem pedig — üzleti megfontolásból — egyre újabb igényeket a vásárlóból kisürgetni.” Ez is a kispolgári magatartás: az anyagiasság sajátos érvényesülése. S ez a szellem az állami kereskedelmet. s más szocialista jellegű formákat is befolyásolhat. A kispolgáriság egyik nagy veszélye, hogy megnehezíti a tudat átalakítását. Pedig a szocializmus teljes felépítésének a tudat alakítása is feltétele. Csakhogy a kispolgáriság újratermelődése esetén éppen a tudati viszonyok nem kellő mértékű és ütemű fejlődése miatt a szocializmus teljes felépítése húzódik el történelmir- leg. Veszély, hogy a kispolgáriság gyakran párttagoknál is jelentkezik, a marxista világnézeti elemekkel együtt. Ezek a jelenségek árnyékot vetnek más párttagokra is. Ha azt látják az emberek, hogy vezető beosztású személyek ellen kell fegyelmit indítani a kispolgári magatartás, vagy abból fakadó bűncselekmények miatt, ez az egész pártra is árnyékot vethet. Rendkívüli veszélye van a kispolgáriságnak — akár családon belül, akár az iskolában, akár a társadalomban jelentkezik — az új generáció nevelése szempontjábóL Ideáljaink, céljaink, elveink megismerése elindította a fiatalokban a szocializmushoz való hűség, az alkotómunka iránti szeretet — s más pozitív tulajdonságok — kialakulását. De a hétköznapokban szemben találják magukat számtalan kispolgári jelenséggel. Mi történik Tyen- kor? Konfliktus keletkezik. Ki garantálja, hogy ezek a konfliktusok minden esetben a szocialista gondolkodás javára oldódnak meg? Példákat idézhetnék. hogy gyakran a kisnol. gári mentalitás váiik uralkodóvá a felnövekvő nemzedékben is. A kispolgáriság jelenlétének rendkívül nagy az a veszélye, hogy atomizálja, szétszórja a társadalmat, kis egyéni célok alapján különülnek el csoportok és személyek. Ez az atomizálódás elmagányosodással, közömbösséggel jár együtt még akkor is. ha e magatartásformák mögött nincs ott a kispolgáriság többi más jellemvonása. A kispolgári szemléletnek egyik legnagyobb veszélye, hogy átalakítja az értékviszonyokat Valóságos értékek helyébe látszatértékeket emel. tartalmak helyébe formákat, belső rang helyébe külsőségeket. Ez az értéklabilitás forrása, s az értékek devalválódása nagyfokú emberi-erkölcsi bizonytalanságot is jelent. Hiszen az anyagi értékek — mert ezekre esik most a fő hangsúly — jellemzéséhez az is hozzátartozik, hogy a legingatagabb és a legkönnyebben múlandó értékek. És éppen a múlandóság és ingatagság érzése teszi magát a szemléletet is ingataggá. félelmekkel terhessé. Féltik az anyagi javákat. Mert számukra csak ezek vannak. Mindebből ered, hogy az érdekviszonyokat is alapvetően eltorzítja a kispolgáriság. A közösségi érdekek helyét — néha még a csoportérdekek helyét is — az egyéni érdek foglalja el. Sajátos helyzete társadalmunknak. hogy a csoportérGerenesérí Jenő: í. 1971. szeptember 8-án, este hétóra harminöt perckor — negyvenkét éves korában — meghalt egy ember. Budapest legszebb sírkertjébe, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Koporsóját a 39 éves felesége, a 17 éves fia és a 15 éves lánya kísérte. Nagy temetés volt. A gyárból — amelyben halála előtt dolgozott — különjáratú autóbuszok hozták a munkásokat. Beszédet mondott az igazgató... az üzem szakszervezeti titkára... és a kerületi párt- bizottság egyik osztályvezetője. Pap nem volt, mert aki meghalt kommunista volt. Zenekar sem volt, mert a kerületi fúvósegyüttesnek aznap hangversenye volt a Zene- akadémián. A Temetkezési Vállalat 3 tagú kórusa énekelt el egy gyászdalt, amíg a koporsót sírba eresztették. A sírhalmot befedték a megemlékezés virágai. A rokonokon, a jóbarátokon és a munkatársakon kívül koszorút küldtek: a kerületi pártbizottság, a kerületi tanács, a szak- szervezet, a KISZ-szervezet, az MHSZ és a Nőtanács. Az összes koszorúk között a legnagyobb volt az igazgatóságé; hatalmas babérgyűrű, a közepében száz szál vörös s z e k f ű . Rengeteg pénzbe került, de azzal most senki sem törődött. A fekete, fehér és vörös gyászszalagokon, aranybetűkkel írott búcsúszavak: „Nem felejtünk!” „Örökké emlékezünk rád!” Az üzemben, napok múlva is beszéltek a temetésről. Nem. ■ csak azért, mert megrázó volt, hanem azért is, mert aki meghalt párttitkár volt, és ahogy meghalt, az nagyon különös volt. dek bizonyos esetekben éppen így a társadalmi érdek elé kerülhet, s ez a kispolgáriságoc egy magasabb szinten: közösségi méretben termeli újra. Pl. ha vállalati, vagy szövetkezeti érdek kerül az össztársadalmi érdek elé. ami nem ritka jelenség. Az értékek átalakulása a célok módosulását is jelentheti. Ha a közösségi cél, valamennyiünk érdeke és munkánk végső értelme háttérbe szorul, illetve láthatatlanná, vagy elérhetetlenné válik a kispolga- riság ködösítő tükrében, amikor azt csak individualista, önző, egyéni célok foglalhatják el. Ezek pedig megint csak a szocializmus teljes győzelme ellen munkálnak. összefoglalva tehát: a kispolgáriságnak számtalan, most is említett, vagy most szóba nem hozott veszélye van. Alapvető és legfontosabb veszélye azonban, hogy a közéletben szétterjedve előbb-utóbb gátjává válik a szocializmus teljes felépítésének. Olyan gáttá, amelyet csak rendkívüli méretű társadalmi erőfeszítéssel lehet szétrobbantani. Most még könnyebb, most még kisebb munkával, kisebb erőfeszítéssel lehetne tenni ellene többet. Mindenekelőtt elemeznünk kell. pontosan megismernünk, aztán a létezésének objektív okait kell megszüntetnünk. S ez nemcsak ideológiai munka, hanem gazdasági is. BÉNYEI JÓZSEF Ma már alig emlékeznek rá. Legföljebb e sorok írója teszi fel vádlón a kérdést — rohanó korunknak: — Miért kellett Vajda Imrének ilyen fiatalon meghalnia? * 1971. szeptember 8-a ugyanolyan szürke hétköznap, mint a többi. Itt, a főváros peremén, ahol a gyárkémények mint hosszú felkiáltójelek állnak a házsorok között, még az ősz sokszínűsége sem tűnik fel, mert a füst és a korom már augusztusban lepergette a fákról a leveleket. Hajnal van — alig múlt 5 óra — de már zsúfoltak a villamosok. Vajda Imre, a Vegyiművek párttitkára, ott tolong a lépcsőn, egyik kezével kapaszkodik, a másikkal aktatáskáját fogja. Kényelmetlen így az utazás. Sokan morognak, zúgolódnak, de ő derűs, jókedvű. — Milyen bérleted van öcsi? — kérdezi a mellette tolakodó suhanctól. — Kombinált; jó a villamosra is meg az autóbuszra is. — Akkor légyszíves szállj le a lábamról, mert arra nem érvényes. Halk kuncogás. A villamos hirtelen megáll. A tömeg előrelódul. Vajda leugrik a lépcsőről és könnyedén, ruganyosán lépked a gyárkapu felé. — Üdvözlöm Vajda elvtárs — fog kezet vele a mellésodródó munkás. — Hová ilyen korán? Még 6 óra sincs. A párttitkárnak mikor kezdődik a munkaideje? Vajda elmosolyodik. — Munkaidő? Az nálam 24 óra; belefér a reggel 5 is, meg az este 8 is. A munkás, aki jó pár évvel idősebb Vajdánál, kissé elgondolkodva megjegyzi: — Nem szabad annyira hajtani. Néha pihenni is kell. — Igen — hagyja rá rövid sóhajjal Vajda. Aztán kissé tréfálkozva hozzá teszi. — Pihenni majd ráérünk a sírban. — Az igaz, de akkor már minek? Keresztúthoz érnek, egyik ága a függesztett vascsövek mentén, a gyárudvar hátsó részében álló tartályokhoz vezet, a másik a szerelő-javító műhelyekhez. — Hozzánk jön? — int fejével a tartályok felé a munkás. — Nem, a lakatosműhelybe »negyek. Szeretnék beszélni az éjszakásokkal. Talán még bent érem őket. Üzentek, hogy valami bajuk van a művezetővel. * A lakatosműhelyben paprikás a hangulat. Pattanásig feszülnek az idegek. Vajda úgy áll a haragos, fenyegető tekintetű munkások gyűrűjében, mint egy megingathatatlan szikla. — Lehülyézett! Érti?.. 1 Le- hülyézett engem, aki 20 éve emelgetem a kalaoácsot ebben a koszos műhelyben — mondja öklével verdesve mezítelen mellét egy középkorú munkás. Olyan közel hajol Vajdához, hogy szinte az arcába kiabálja bele a szavakat. — Művezető az ilyen? — tolakszik előre az embergyűrűben egy másik munkás. Hosz- szú, mint a pózna, fejjel magasuk ki a többiek közül. — Szar! Nem művezető! Még embernek is szemet, nem vezetőnek ! — Azt hiszik a munkásember mindent eltűr?! — kiáltja társait túlharsogva egy alacsony. cingár termetű munkás. Hátul áll, megbújva a többiek mögött, csak a nagy hangja ..emeli ki” a tömegből. — Ha egyszer a munkás megharagszik!... — Figyelmeztetően rázza az öklét, közben tekintetét a műhely sarkába álló művezetőfülke felé fordítja. Vajda Imre érzi, látja, hogy nagy a feszültség, szinte csordultig telt az indulattól a levegő. Egyetlen szikra kell és robban. Ezért is áll szobornyugalmat erőltetve magára és csillapítja a lázongókat. — Nyugalom emberek! Hő- börgéssel semmire sem megyünk! Szemszögéből, átellenben a piszkos, fehér falon a brigád neve olvasható: „Petőfi Sándor szocialista brigád”. — Egy szocialista brigádhoz nem méltó ez a hang! — mondja halkan a feliratra célozva. — Éppen ez az! —: lendül támadásba ismét a sértett. — hogy beszélhet egy szocialista brigádtaggal valaki úgy, ahogy velem beszélt ez a szemét, ez a csirkefogó! — A visszaemlékezés hatására végleg elönti az indulat és megszűnik nála minden önkontroll. Hirtelen kitör a gyűrűből. — Szétvágom a fejét, a megváltó hétszentségit az anyjának! — A legközelebbi satupadról felkap egy kalapácsot és teljes erejével a művezetőfülke felé hajítja. Nagy csörömpöléssel betörik a fülke ablaka. A művezetőt váratlanul éri a támadás. Üvegszilánkok csapódnak az arcába. Amikor a képéhez kap, végigcsordul a kezefején a vér. A dühöngőt megfékezik társai. Vajda a vérző emberhez rohan. — A szemednek nem lett baja? A művezető próbálja mozgatni szempilláit. — Látsz engem? — Azt hiszem ... igen. — Jól van — nyugszik meg a párttitkár és a telefon után nyúl. Tárcsáz. — Halló! Orvosi szoba? A drót másik végén női hang válaszol. — Tessék. (Folytatjuk) i Szívtrombózis
