Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

Sorok kozott Figyelem, figyelem! Szél Dé- nesnét a hangosbemondónál várja a férje. Néhányszor a közleményt megismétlik, az­tán tíz perc múlva a BNV közönsége hallja ám, — ha odafigyel — hogy a hangszó­rók immár Szél Dénest, a fér­jet szólítják: Figyelem, figye­lem! Szél Dénest a hangosbe­mondónál várja a felesége. Bizonyára az történt, hogy Szél Dénesné értesülvén arról, hogy férje várja őt a hangos- bemondónál, nyomban elin­dult és percek alatt köteles- ségszerűen megérkezett a han­gosbemondóhoz, ahol őt egy fontos személyiség várja. Csakhogy Szél Dénes gon­dolhatott egyet, s felhagyva a beígért várakozással, elment valahová. Ilyenformán percek alatt megfordult a kocka, és most már az asszony várta az embert. Bizonyára együtt ér­keztek és együtt óhajtottak, távozni. A feltételezés megala­pozottnak látszik, hiszen még a hangosbemondót is igénybe vették, hogy megtaláBák egy­mást. Felteszem, a BNV-u kü­lön utakon jártak, a bizalom jegyében és abból a meggon­dolásból, hogy a jaoán ipar termékbemutatóia teszem azt, érdekli Sz°l Dénesnét. de nem érdekli Szél Dénest. Ezzel szemben a réteskészítés mű­vészete, a Kalocsai Sütőipari Vállalat üvegrmviloniában le­nyűgözi Szél Dénest. de hide­gen hagyia Szél Dénesnét. Megállapodhattak tehát abban, hogy egyik megy jobbra, a másik balra, és a végén ta­lálkoznak. Állták szavukat és kölcsönösen keresték egymást. Vézre elárulhatom, azért foglalkoztam ennyire részlete­sen a vad'deeen Szél-házas­párral. mert nekem kifejezet­ten tetszett. ho°v még hidla- fá-rcdtan se felejtették egymást a BNV-n. Igaz. nálunk ípo-foiioM, a gyereket szokás ..ottfeleiteni”. nem a BNV-n, a kórházak- : ban. © tek és a kiapadhatatlan lele­mények pavilonjának. Az em­ber a száját tátja: néhány autóval, néhány edénnyel, né­hány préselt autóronccsal, né­hány színes fotóval képesek megmutatni az USA gazdag­ságát. bőségét. Trükkös tük­rökkel megsokszorozzák itteni önmagukat, s a manipuláció tudósaiként úgy tesznek, mint­ha egyáltalán nem akarnák befolyásolni a látogatók gon­dolkodását. Hót például „úgy tesznek így”, hogy „csak úgy” kommentár nélkül négy-öt színes fénykép Nixont mutatja, feleségével, gyer­mekeivel, kutyájával. Gya­nútlanul nézzük. Lám, lám az amerikai e’nök egy egy­szerű átlagpolgár éppen olyan ember, mint te, meg én, meg mi. Rokonszenves férj, derék családapa. Mindegyik kép ezt sugallja: látod magyar, így megy ez nálunk, Amerikában. Csakhogy a magvar nem a hat húszassal jött. Először tet­szik neki, esetleg ..beveszi”, aztán elkezd gondolkodni. Hol a másik Nixon, az iga­zi? Azért ne tagadtuk: az ame­rikaiak jól tudták mitől dög- ük a léev. kitűnően ismerik a manipulálás tudományát, de rosszul ismerik, és lebecsülik a magvar ember tá’ékozott- sá^át, Ennek ellenére ponto­san mérik azt az adagot, amely a hatáskeltésbez kevésnek lát­szik ugyan, de éppen elég. és tudták, olykor az aavnnma- gyarázó „sok” — a kevés. o Esősorban azért szeretek tévét nézni, rádiót hallgatni, újságot olvasni, szóval kom­munikációt élvezni, mert a kép, a hang, a betű rendsze­rint elgondolkodtat, illetőleg továbbgondolkodásra késztet. Tulajdonképpen a hírközlés, a tudósítás, a tájékoztatás egyik pompás megnyilvánulása a Budapesti Nemzetközi Vásár is. A sorok között olvasni itt se nehéz, sőt végeredményben pofon egyszerű, ha van hozzá az embernek szeme, S a ma­gyar embert ne féltsük, a ma­gyar ember már rég megtanult sorok között olvasni, és rek­lámszakember legyen a tal­pán, aki túljár a magyar em­ber eszén. Az Amerikai Egyesült Álla­mok paviloniát bátran nevez­hetjük például a merész ötle­Ha azt mondom, hogy a sör és az üdítőital-választék me­leg, nem mondok semmi újat. Csak az isten győzné, közli ridegen a csanos, s bejelenté­sét egvszerűen tudomásul ve­szem. Hát persze: legfeljebb az isten gvőzné örökk«5 hűteni a hűsítő italokat. A hűtés bi- zonvára nem csekély fárad­sággal iáró műveletét ebben a forrósáéban még az Utasellátó se vállalia. hogyan vállalhat­ná a BNV-n a százezereket kiszolgáló vond-io-látó ipar. Az ám: hűsítő ital. Hazafelé a gyorsvonaton már van időm gondolkodni, és ennek végeredményeként ew valójában pofon egyszerű felismerésre jutni. Hogyan is vagyunk ezzel a hűsítő itallal? Vewiik szénen sorba. Miután hűsítő italként hozzák forga­lomba. vele szemben, mint ter­mékkel szemben, első számú minőségi követelmény, hogy hűtsön. Úgy is mondhatom: elsőrendű szempont. Azért kerül annyiba egy üveg Oázis, Traubisoda, Star-Cola. amennyibe kerül, mert meg kell fizetni a hűtés, tehát a rendeltetésszerű élvezhetőség nem csekély díját, fáradsá­gát. továbbá a hűtőberende­zések beszerzésének, üzemel­tetésének költségeit. Végső soron a hideg hűsítő ital első osztályú áru, a me­leg hűsítő itai, mivel nem Á műszaki hónap mai programjából A Tolna megyei műszaki hó­nap rendezvénysorozatában ma »délelőtt tíz órakor a Magyar Agrártudományi Egyesület nö- vényvédélmi és gépesítési : szakosztálya rendezésében Szekszárdon az állami gazda­FELVESZÜNK kereskedősegédeket és raktári' segédmunkásokat. ■ Élelmiszer és Vegyiáru Nagyker. V.. .Szekszárd, Bogyiszlói út. (528) V árosgazdálkodási Vállalat TAKARÍTÓNŐT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4—6. (503) rendelkezik a leglényegesebb rendeltetésszerű tulajdonságá­val, harmad-, negyedosztályú áru. Ez teljesen világos. A harmadosztályú, negyed­osztályú árut az anyaghibás, a selejtes portékát az üzletek­ben leértékelt áron adják. Te­hát nem úgy, mintha kifogás­talan portéka lenne. Miért kivétel ez alól éppen a hűsítő ital? ft Jól el vagyunk látva infor­mációval, nagy a bőség, van min gondolkodni, és van mit továhbgondolni. Olvasom, hogy hat évvel ezelőtt már tizenhét megye rendelkezett anyás cse­csemőotthonnal. de Tolna csak most, hat év múlva jutott hoz­zá. Higgvék el, semmi ked­vem tréfálni. Az illendőség azt diktálná, örüljek a hírnek, annak tehát, hogy most már Tolnában is van anyás csecse­mőotthon. s végre ott tartunk, ahol a többi megye tartott már 1967-ben. A szívem örül, az eszem nem. Engedetlenségre hajlamos fejem azt a tényt, hogy im­már Tolnában is létesült anyás csecsemőotthon, sokkal inkább tártig rossznak, mint jónak. Valójában annak örül­tem volna, ha arról olvasha­tok. hogy a létesítmény kivite­lezési terve rég elkészült ugyan, pénz is van. de nem lesz semmi a beruházásból, mert nincs rá szükség, nincs kivel az anvás csecsemőott­hont benénesíteni. A tudósítás tudatja; ide az állami gondozásra smcnió bá­rom éven aluli gverekek ke­rülnek, „melle+tük jönnek még” a szekszárdi, a dombó­vári kórházból azok e gverg- kek. akikért gyógyulásuk után szüleik nem jelentkeztek. Fz egy ilyen „régen várt” intézmény. Tudom, hogy kell, kételke­dés nélkül e1biszem. hogy „szén”, valamikor talán arra is ráiövök, melyik korszerűre mondiák: „nagyon” korszerű, de nyugtalanít, hogv ez már a tizennyolcadik „ilyen” in­tézmény. Ha Nógrádban is átadták, akkor ez a miénk a tizenki­lencedik. Nyugtalanító. ' Sz. P. Esti mese Réges-régi szakácskönyv került a kezembe múlt héten. Az általános tudnivalók fejezetben többek között kiszámol­ták, hogy mennyi időbe kerül megfőzni a húslevest Kovács- nénak, ületve Szabónénak. Szabóné fele annyi idő alatt el­készült, mint Kovácsné; mégpedig azért, mert nem szalad­gált feleslegesen össze-vissza, főzés előtt valamennyi hozzá­valót az asztalra készített. Az egyik asszony pótolhatatlan képességet hordoz magában; meg tudja szervezni a munká­ját, a másik viszont pocsék szervező. Ami igaz húsleves szinten, az igaz máshol is, magasabb szinten is. Megfigyelhetjük például, hogy az az ember, aki ésszel él és dolgozik, mindig hamarabb jut az ötről a hatra, mint aki céltalanul lót-fut, miközben alig végez értelmes munkát. Persze van akinek vérében van a szervezés tudomá nya, mások meg olvashatnak — ha olvasnak — millió szak­könyvet, akkor sem változik az égvilágon semmi. A családban adódó munkák szervezése a felnőttek dől ga, a vállalati, üzemi munka eredményessége viszont a veze­tőkön múlik. Elsősorban az ő hibájuk, ha fáradt, fásult em­berek jönnelc-mennek a gyár, a mezőgazdasági üzem terü- rületén. Olyan emberek, akik örökké panaszkodnak, hegy mindennel le vannak maradva. Akiknek a munkatársai állí tólag semmire sem használhatók, ezért mindent maguknak kell csinálni, dicsekszenek, hogy évek óta nem vették ki a szabadságukat, hisz nélkülük megállna a verkli. A jó szervezéshez elsősorban érzék kell — másodsorban szakmai hozzáértés. Nem kell ezt túlzottan bizonygatni: ki­váló tsz-elnök lehet valaki anélkül, hogy pontosan tudná pél­dául a dohánypalánták ületési távolságát. Rossz és jó példá­ból akad bőviben. Hogy hamarjában csak egyet említsünk: sok termelőszövetkezeti iroda ablakai még este tízkor is messzire világítanak. Nem hetenként, havonként egyszer, vagy aratáskor, csúcsidőben, hanem rendszeresen, nap mint nap. Tíz-tizenöt ember kuporog fáradtan a napi munka után az asztalok körül. Munkaelosztás van: valamennyi szakveze­tőnek nem kötelessége, hanem érdeke, hogy ott legyen. Ellen kező esetben nincs, vagy nem olyan gépe van, amilyen kel­lene, tudta nélkül máshova irányítják az embereket, mű­trágyát kell igényelnie, sok-sok fontos dolgot megbeszélni A találékony népnyelv esti mesének nevezi az efféle több órás munkaelosztást. Pedig fél óra alatt is bőven el lehetne intézni mindent. Ha. Történetesen a tsz-elnök, vagy a fő agronómus napközben tervet készítene a másnapi munkáról. Nem este, hanem délután tartanák a megbeszélést, mikor már többé-kevésbé tudni lehet, hogy hol és mit lehet dol­gozni másnap. Az esti mese láncreakciót indít, a szakvezetők fáradtak ingerültek, a kései fekvés, korai kelés miatt nincs elég ide­jük pihenni, senkit és semmit sem találnak, nincs türelmük foglalkozni az emberek kisebb, s nagyobb ügyeivel. Egyszó­val ésszerűtlen, meggondolatlan szervezés fenn, kapkodás, idegeskedés, még töigyobb szervezetlenség lenn. Az esti mese azonban csak az egyik — bár nagyon lé­nyeges fajtája az ésszerűtlen munkaszervezésnek. A sok-sok példa közül néhány: betakarításkor hiányzó ládák, használ­hatatlan szerszámok, lyukas zsákok, a faluban a házak előtt álló „ebédelő traktorok". Néhány vezető dicséretére legyen mondva, a másik oldalról is lehet példákat hozni: a dolgozók akkor is tudják, hogy mi a munkájuk, ha nincs ott a főnök. A traktorosok, ha szél támad, leszerelik a növényvédő gépet, és egy óra múlva már kultivátoróznak, a kapások, ha, esik az eső, ládákat szögeinek, rendet raknak a fészerben, segí­tenek a magtárban. Senki sem akarja, hogy mindenki úgy dolgozzon, hogy másodpercmutatóval mérni lehessen. Csupán azt. hogy né­hány ember kapkodása, ügyefogyottsága, hanyagsága miatt ne töltse az idejét hiába tíz-húsz, vagy száz munkás. Azok az emberek, akik dolgozni és — keresni szeretnének. V. M. A tamási fehér por ság borkombinátjában bemuta­tóval egybekötött ankét lesz, amelyen „A szőlő nagyüzemi védelme” címmel Horváth Jó­zsef és dr. Lehoczky János tart előadást. A korszerű takarmányozás­hoz szükséges alapanyagok be­szerzése sok százezer dollár­jába kerül államunknak. Hosz- szú és rövid lejáratú szerző­dések révén többé-kevésbé pontos időben minden állat- tenyésztő gazdaság megkapja a szükséges takarmányt. Tolna megyében is csaknem tucatnyi korszerű keverőüzemben készí­tik különféle recepturák sze­rint a hízó-, nevelő- stb. tá­pokat. Az alapanyag rendsze­rint kukorica, árpa. ezt kiegé­szítik különféle áUatifehérje- tartalmú anyagok, halliszt, szó­ja stb. Az utóbbi időben, ahogy mind több takarmányra van szükség, egyre többet foglal­koznak a kutatók a fehérje­félék hazai előállításával. Épp az elmúlt hónapban tartottak Baranya megyében tanácsko­zást a hazai szójatermesztésről — hat megyei gazdaság is ér­dekelt ebben —, és most mar arról adhatunk jelentést, hogy a tamási vállalkozás is sikeres. A VEPEX-vállalkozásról van szó, amely végeredményben ez előtt egy éve indult. Akkor az üzemi próbák során a NOVEX Rt. VEPEX Iroda vezetői Tamásiban Tolna megye veze­tőinek bemutatták az üzemet, tájékoztatójukból kiderült, hogy az üzem a termelőszö­vetkezetek nagy hasznára vál­hat ... Dr. Gál László, az iro­da vezetője akkor azt kérte, hogy a Tolna megyei, a Tamá­si környéki gazdaságok vegye­nek részt a programban lucer­natermesztéssel, a termés .el­adásával támogassák a vállal­kozást. Az üzem ezekben a napok­ban három műszakban dolgoz­za fel a lucernát. Növényi fe­hérjét vonnak ki a zöld nö­vényből, amely fehér por alak­jában kerül a takarmánykeve­rő üzemekbe. A fehérje kivá­lóan alkalmas takarmánykészí- tésre. Mondani sem kell, hogy a gazdaságok nemcsak érdek­lődnek. kísérleti etetésen túl vásárolják is a tamási fehér port, a növényi eredetű fehér­jét. Ez a vállalkozás — a kez­deti nehézségek ellenére — úgy tűnik, ma már jó úton van. a nyereséges, a gazdasá­gos munka felé. Már csak atért is, mert üzletnek s«m rossz ez a vállalkozás — forintban kife­jezve —, nemcsak valutát ta­karítunk meg. Tehát az a haszon, hogv ke­vesebb valutát kell az állam­nak költeni fehérjevásárlás­ra, másutt hoz jelentős hasz­not. Abban például, —; hogy az élelmiszer-gazdaságnál ma­radjunk —, hogy korszerű me­zőgazdasági gépeket tudunk külföldről vásárolni. És ha­szon az is, amit az értékesí­tésből keletkező nyereségen a vállalkozás tagjai — mezőgaz­dasági üzemek — év végén oszthatnak. És még egy fojitos haszon: a fehérje előállítása során „melléktermékként” ke­letkezik, persze korántsem ha­szontalan anyag — a lucerna­liszt. Aki állattartással foglal­kozik, tudja milyen jelentősé­ge van a granulált lucerna­lisztnek ... A tamási fehér port az élel­miszergazdaságban már szá­mon tartják. Nyilván a vállal­kozás majd a következő évek­ben még teljesebb lesz — na­gyobb tömegben termesztenek az üzemnek a környező ter­melőszövetkezetekben lucernát és ha a géppark üzemeltetésót — a kellőén hangolt rövéry- temmsztéssel meg tudják hosz- szabbítani. kevesebb lesz az üzemeltetési holt idő — a ha­szon is nagyobb lehet.- Pj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents