Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

Ki a kispolgár ? Mi tartja fenn a kispolgárságot ? 3. Mi a magyarázata, hogy a kispolgáriság, mint szemlélet és magatartásforma a mi mai társadalmunkban is rendkívül hatékony, és eleven, újrater­melődése meglevő folyamat? Mi indokolja, hogy a szocia­lizmus alapjainak lerakása után, a marxizmus hegemóniá­jának idején, az átmeneti tár­sadalomban is ilyen intenzíven jelentkezik ez a magatartás- forma? Az okok számbavételénél a külső tényezőkből kell kiindul­nunk. A szocialista társadal­mat kapitalista környezetben építjük. Az imperializmus nemzetközi méretekben ható erő. s erőteréből mi sem von­hatjuk ki magunkat. Jelent­kezik ez a gazdasági sikereik túlhangsúlyozásában csakúgy, mint a fellazítás módszerei­ben. De az imperializmus léte már önmagában alapja a kis­polgáriság újratermelődésének a szocialista világrendszeren belül is. Újratermelhetik a kispolgá- riságot azok az ellentmondá­sok is. amelyek a szocialista táboron, illetve a nemzetközi munkásmozgalmon belül je­lentkeznek. Zavaró hatásuk épp a szemléletre nagyfokú, azt a létbizonytalanságot erő­síti fel, amely a kispolgáriság- nak amúgy is alapsajátossága. Segítheti e tendenciák erő­södését a nemzetközi helyzet alakulása is. A helyi háborúk, az állandó feszültség érzése, a nemzetközi légkör ingado­zása a kispolgáriság jó táptala­ját jelentheti és jelenti is. Ezekhez a külső okokhoz igen sok belső tényező is já- ryJ. S ezek á fontosabbak, mert hatásuk folyamatos és közvet­len, az ember hétköznapi cse­lekedeteit és magatartását érinti. A történeti tényezőkből és okokból kell kiindulnunk. A középrétegek szerepe a magyar történelem utolsó másfél szá­zadában jelentősebb volt. mint pl. • Nyugat-Európában. Bizo­nyíték erre a középnemesség, iparosság szerepe a reformok­ban, szabadságharcban, majd a dualizmus politikai mozgal­maiban. Sőt, a proletariátus kialakulása után is volt bizo­nyos kispolgári jellege e moz­galomnak. (Az alapvető ok ez: társadalmunkban lényegében az egész polgári fejlődés kis­polgári köntösben jelent meg.) A kispolgárság, mint társa­dalmi erő a szocialista fejlő­dés megindulása után is meg­maradt.. Sőt erősödését a kis- polgáriságnak, mint szemlélet­nek gyarapodását a személyi kultusz évei ideológiailag is tovább erősítették. A törvény­telenségek fenntartották a lét­bizonytalanságot, a gyanakvás légköre az emberek atomizá­lódását erősítette. A munkás­nak alig volt beleszólása az üzem dolgainak intézésébe, a termelésbe, a túlzottan erős központi irányítás miatt, s ez is növelte bizonytalanságérze­tét. Az elméleti-politikai téte­lek gyakran idealista szóla­mokká torzultak, sőt a csak szavakkal történő hitvallás megelőzte a tettekkel való hit­vallást. a szó vált a tett helyett fő kategóriává. A kor másik erkölcsi eszménye: az állandó lemondás, önfeláldozás hang- súlyozása is a kispolgáriságot erősítette. Az ötvenes évek közepén fel­erősödő revizionista hullám sem gyengítette ezt a hatást, legfeljebb módosította, új vo­násait, új területeit, bontakoz­tatta ki. Ebben a történelmi közeg­ben adva volt a történelmi, ideológiai háttér, amelyben a kispolgárság szokásokban megnyilvánuló vonásai élő ha- yománvként fennmaradhattak z-s tovább "élhettek. A szokások- őngvertiánvok ilyen értelmezé­sű tovább élése magyarázza mind a mai napig a kispolgá­riság eleven jelenlétét társa­dalmunkban. A kispolgáriság tovább élésének gazdasági okai az átmeneti társadalom gaz­dasági helyzetéből fakadnak. Korunkban a tulajdonviszo­nyok — bár alapjaiban szocia­listák — mégis viselnek ma­gukon a múltból örökölt vo­násokat. Van különbség álla­mi és saövetkezeti tulajdon között is, sőt az állami tulaj­don néha magánhasználatúvá válik. (pl. gebinek). Ezek- ob­jektív tények. Már szubjekti­vebb tartalmú, de ugyancsak tény, hogy a tulajdonviszonyok szocialista fejlődése, a magán- tulajdon háttérbe szorulása miatt a személyi tulajdon a társadalom köztudatában las­sanként kezdi elfoglalni a ma­gántulajdon helyét, és réteg­képző tényezővé válik, vagy legalábbis értékelési státusz­szemponttá. Gazdasági okként értékelhe­tő továbbá az Is, hogy bár a tulajdonviszonyok alapvetően változtak a szocializmusban, a munkamegosztás sok vonatko­zásban öröklött. A kizsákmá­nyolás. a munka nélküli élet lehetősége megszűnt ugyan, megmaradt viszont a falu és város közötti, a fizikai és szel­lemi munka közötti, az irányí­tó és végrehajtó munka közöt­ti különbség is. Ugyancsak megmaradnak a szocializmus jelenlegi szíhtjén az árucsereviszonyok egyes elemei is. A szocializmus jelenlegi vi­szonyai gazdasági vonatkozás­ban is átmenetet képeznek ä kapitalizmusból a kommuniz­musba, s az átmeneti időben több kapitalista gazdasági for­ma tovább él. Sbár a tartalom módosul vagy teljesen megvál­tozik. a konzerváló formák konzerválnak olyan tartalma­kat is. amelyek létrejöttükkor e formákhoz kötődtek, s alap­vetően kispolgári szemléletet és magatartást fejeznek ki. A gazdasági mechanizmusnak kétségkívül lehet olyan mel­ülőn kasztot alkotnak. Nem lényeges megkü­lönböztetés, hogy valaki ösz­töndíjas, nem forradás, vagy csillag a homlokon: de van. Ha valakire a társai azt mond­ják, „ja, ő ösztöndíjas” — ak­kor abban mindig van egy csöppnyi irigykedés. Mert a közhit szerint az ösz­töndíjasnak sok pénze van. Azaz van pénze — ami főis­kolás nyelven ugyanazt jelen­ti... Számos olyan Tolna megyei fiatal tanul szerte az ország­ban felsőfokú tanintézetekben, akiről biztosan tudhatjuk, me­gyénk szakembergárdáját fog­ja erősíteni diplomásként. A tanácsokkal, vállalatokkal kö­töttek szerződést. A tanácsi szerződések nem konkrét munkahelyhez kötik az ifjú szakember jelöl tét, ha­nem a megyéhez, járáshoz. Az üzemek, termelőszövetkezetek ösztöndíjasainak más a hely­zete: _ kötődnek az ösztöndíj „forrásához”: termelési gya­korlataikat is ott végzik, és egy kicsit úgy vannak elkönyvelve, mint az üzem távollévő tagjai. Érdekli őket minden válto­zás, hiszen néhány évig min­denképpen szegődésük helyén dolgoznak majd. Úgy tűnik, hogy az utóbbi — személyesebb — ösztöndí­jas szerződési forma előtt áll a nagyobb távlat. A TOTÉV-nek három ösz­töndíjas üzemmérnökjelöltje tanul Pécsett, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán. Kö­zülük kettővel, Krémer Jó­zseffel és Szabó Ferenccel be­szélgettünk az ösztöndíjasság- ról. A beszélgetésbe bekapcso­lódott Bobály Lajos nagymá- nyoki és Bodnár Lajos nyíregy­házai fiú is. ök nem ösztöndí­lékes, másodlagos nemkívána­tos hatása, hogy ezeket az ele­meket segíti tovább élni. Ezek a mellékhatások azonban lé­nyegileg idegenek az új gaz­daságirányítási rendszertől, hi­szen a kispolgárság léte nem direkt formában kötődik eh­hez a rendszerhez. Okai a kispolgáriság újra­termelődésének azok a hibák, amelyeket a szocializmus épí­tésének folyamatában eddig elkövettünk, s amelyeket ese­tenként ma is elkövetünk. E hibák sokrétűek, következmé­nyük, hatásuk is éppen ilyen differenciált, néha nem köz­vetlen, hanem indirekt. Például a gazdasági életünk folyamatában fel-fellépő ne­hézségek. Az újra és úira elő­álló beruházási feszültségek; a fogyasztói árak viszonylag gyors emelkedése egyes terü­leteken; az állami és szövet­kezeti szektor közötti indoko­latlan keresetkülönbségek; egyes vállalatoknál a nyereség túlhajszolása, máshol az in­dokolatlanul magas jövedel­mek stb. Gazdasági életünk ilyen hi­bái is forrásául szolgáltak an­nak a ténynek, hogy a vég­zett munka és a megszerzett jövedelem között nincs meg minden esetben a teljes össz­hang. Részben ezért is: az ér­dekviszonyok csak elméletileg rendezettek, a gyakorlatban sokkal bonyolultabbak R bár az egyéni és össztársadalmi érdek összeütközése n’éílt formában ritka, a csoportérdek gyakran kerül szembe az egész közös­ség érdekeivel. Az éhdekviszo- nyok gyakorlati ingatagsága szinte természetszerűen ered­ményezi az értékviszonyok la­bilitását-. . a személyi tulaj­don' öncélú gyarapítása, a meg­szerzett pénznek „beruházá­sa” jó üzletbe gyakorlattá vá­lik. A társadalom vezető ere­je, a párt állandóan hangsú­lyozza, hogv nem az anyagi ér­ték a meghatározó az embe­rek megítélésénél, hogy társa­jasok, de Lajos szeretne majd a megyében dolgozni. Bodnár Feri azokat képviselte, akik oda készülnek, ahol a legjobb lehetőségek kínálkoznak majd. Krémer József (pro): — Az építés nálunk családi hagyomány: édesapám is kőmű­ves. Nem véletlenül kerültem építőipari szakközépiskolába, és aztán ide, a főiskolára sem. Nyaranta apám vállalatánál — 15 éve dolgozik ugyanott — a TOTÉV-nél dolgoztam. Meg­tetszett a munkahely, rengeteg ismerősöm lett, a főnökök is jók, és egy sor középiskolás haverom is ott dolgozik. Ami­kor elképzeltem, hogy hol fo­gok majd dolgozni, azonnal a TOTÉV-re gondoltam. Apá- mék nem mondták, hogy kös­sek szerződést a vállalattal, — bár a taníttatásom költséges volt, —> magam döntöttem így. Márciustól vagyok ösztöndíjas, egyelőre csak az előnyeit lá­tom a dolognak. — A vállalatnak miért éri meg? Hát mert munkaerőt biz­tosít magának, ök is jói jár­nak, én is. Bodnár Ferenc (kontra).: — Ilyenkor jó nekik, több pénzt kapnak. De amikor vé­geznek, ki lesznek szolgáltat­va a vállalatuknak. „Enyém vagy kispajtás, azt csinálsz, amit mondok” alapon, beoszt­ják valami adminisztratív munkára, és amennyit ráköl­dalmi ideállá a sokoldalú, mű­velt embert kell emelni. A köztudat azonban gyakran az ügyes embert emeli ideállá, az­az az értékek jelenlegi köz- tudatbeli szintje nem felel meg minden esetben a társa­dalom követelményeinek. Az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés között hosszú éveken át kerestük az összhang meg­teremtésének útját. Kerestük és keressük ma is még, bár el­méletileg már ez a probléma is tisztázott. Csakhogy volt egy történelmi időszak, amelyben kizárólag erkölcsi ösztönzést alkalmaztunk, azt hittük, ez elegendő. Majd váltott az Idő, rájöttünk, hogy az emberek számára keveset jelent már az erkölcsi elismerés önmagában. De ugyanakkor másik szemlé­leti hibába estünk, bár a tár­sadalom irányítói az anyagi s erkölcsi ösztönzés egységét hangsúlyozták, a gyakorlatban itt-ott csak az anyagit alkal­mazzák, s ismerik el. Ugyanakkor problémát je­lentett s jelent a szocialista demokrácia értelmezése és gya­korlata. A fegyelem és demok­rácia összeegyeztetése még ma sem sikerül mindig, pedig ez kulcskérdés. További ok a társadalom tudati állapotának lényeges el­maradása a gazdasági fejlődés mögött. A fejlődés számait, té- , nyeit mindannyian ismerjük, nem is igen akarja kétségbe vonni senki. De a viszonylag alacsony általános műveltség és iskolázottság, a gyakori szellemi igénytelenség, a vallá­sos világnézet tovább élése és más tényezők azt bizonyítják, hogy a tudat jelenlegi állapo­tában még nagyon is nyitott ahhoz, hogy a kisoolgáriság- nak ellen tudjon állni. (Folytatjuk) BÉNYEI JÓZSEF Következik: A magatartás veszélyei töttek az ösztöndíjára, a há­rom év alatt, azt megtakarít­ják a bérén. Ha ugrál — el­mehet. de fizesse vissza az ösztöndíját! Hároméves éh­kopp. — Én szabad maradok, és olyan állást keresek majd, ami leginkább megfelel érdeklődé­semnek, igényeimnek. Szabó Ferenc (pro): — Most új ösztöndíjrendszer lesz. ami megakadályozza a vállalatok esetleges visszaélé­seit. Ennek értelmében a vál­lalat csak a vidéki pótlékot fi­zeti ki, a szociális segélyt, ta­nulmányi ösztöndíjat a szerző­déses is az iskolától kapja. Megerősödik az ösztöndíjnak a lényeges oldala: a kapcsolat- teremtés leendő munkahe­lyünkké!. Az anyagiak nem lesznek olyan szorongatóak, hi­szen a vidéki pótlék összegét könnyebben vissza lehet térí­tenie annak, akivel méltány­talanul bántak. Bobály Lafos (megjegyzi): — Ilyen szerződést akárki szívesen kötne. Ha az ember belegondol, jelenleg sokat vál­lal, aki szerződést köt, túl sok­szor hallunk olyanokról, akik pórul jártak. Vagy elsősorban ezeknek az eseteknek fut a híre? Annak, aki amúgy is kö­tődik egy vállalathoz, város­hoz, mégis hasznos dolog. Szabó Ferenc (összegez): — Igen, én is ezért kötöt­tem szerződést még első év Országos másodikak dalosaink Május 19—20-án, Komlón rendezték meg a zeneiskolák magánénekeseinek országos versenyét. A versenyen tizenegy zene­iskola harmincnyolc növen­déke indult. Az első napon került sor az elődöntőre. A népdal-kategória versenyzői a „Láttad-e babám?" című nép­dalt adták elő. Műdal-kategó- riában a férfiak Schubert: A tenger, a nők Grecsanyinov: Bölcsődal című dalát énekel­ték. A produkciókat a zsűri 1-től 10 pontig értékelte. En­nek alapján Szekszárd négy képviselője, Bognár Cecil, Ko­vács Zsuzsa, Radnóthy Adél és Bognár Jenő bejutott a döntőbe, és a következő napon is szép eredményeket ért el. Bognár Jenő, aki a várdom­bi gépjavító üzemvezetője, és hatodik éve tanul énekelni, első helyezett lett, Bognár Ce­cil, a Volán szervezője — má­sodik éve tanul — ötödik, Ko­vács Zsuzsa, OTP-dolgozó és Radnóthy Adél, a gép- és gyorsíró iskola igazgatója ha­todik helyezett lett. Az első helyezett ezer forin­tos pénzjutalmat kapott, az ötödik és hatodig helyezettek lemez- és könyvajándékot kap­tak. összesítésben a szekszárdi csapat” a veszprémiek mö<- gött a második helyre került. Szép eredménye a város ala­kuló zenei kultúrájának. Kovács József énektanár csak azt fájlalja, hogy tanít­ványainak alig van szereplési lehetősége. A többi zeneiskola növendékei rendszeresen éne­kelnek közönség előtt, így nem gátolta őket annyira a szerep­lési izgalom, mini a szekszár­diakat. Szívesen vállalnának fellé­péseket művelődési házakban, üzemekben is, akár önálló mű­sorral is. elején. Apám a TOTÉV autó­darusa, ismertem a vállalatot, dolgoztam is egy-két nyáron náluk. Oda szeretnék vissza­menni. Az anyagiak sem mel­lékesek, első kategóriás va­gyok, nagyon jól jön a 950 fo­rintos ösztöndíj, amit a válla­lattól kapok. Tulajdonképpen rá is vagyok szorulva. De a vállalat is ránk, ösztöndíjasai­ra: egy végző üzemmérnökre négy-öt állás vár, kevés a szakember. Ha a vállalatok tu­datosan, tervszerűen akarják fejleszteni műszaki gárdáju­kat. előre lekötik a szakember­jelölteket, akikre szükségük lesz. (vfé) MINKET IS KERESSEN MEG, HA MEGLÁTOGATJA A BNV-TJ Budapesten 90 Araüypók diyatáru­NAGY VÁLASZTÉKKAL VARJA! —ff­Haszonhúzók vagy kiszolgáltatottak ? Az ösztöradíjasságról ösztöndíjasokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents