Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Közművelődés: a számok tükrében A Központi Statisztikai Hi­vatal kiadásában — megyén­kénti bontásban — most jelent meg a legújabb Közművelődé­si Adattár. E kis példányszámú kiadványban tallózva, érde­mes felfigyelni a következők­re! Már az összefoglaló adatok között igen tanulságosnak bi­zonyul egy táblázat, a köz- művelődést jellemző arányszá­mokat településtípusonként osztályozva ismerteti. Eszerint az 1000 lakosra jutó napilapok példányszáma két évtized alatt Budapesten 70 ezerről 110 000- re nőtt, ugyanakkor vidéken megkétszereződött: 27 ezerről 64 ezerre emelkedett! A rádió­előfizetőknél a fővárosban 80 százalékos, a vidéki városok­ban 300 százalékos, a közsé­gekben pedig 1000 százalékos a növekedés. A hangverseny­látogatók száma Budapesten — 1000 lakost alapul véve — 206-ról 319-re, a községekben 5-ről 49-re „ugrott”. A legki­sebb növekedés a mozik láto­gatottságában mutatkozott, a legnagyobb pedig a vidéki mú­zeumok látogatóinak számá­ban: 1950-ben a vidéki váro­sok 1000 lakosából csak 65-en jártak múzeumban, a közsé­gek rubrikája pedig a mú­zeum-látogatottság táblázatán teljesen üres. A múlt évi ada­tok szerint, 1000 lakosból már a falvakban is 273-an jártak múzeumban. Ami a könyvtári ellátottsá­got illeti, a legtöbb tanácsi és szakszervezeti könyvtár Bor­sodban van (716). a legkeve­sebb Komárom megyében (228) A könyvtárak állományát te­kintve: a borsodiak kereken 2 millió könyvvel rendelkeznek, míg a Nógrád megyeieknek 745 ezer kötet áll rendelkezé­sükre. Figyelemreméltó, hogy a beiratkozott olvasók számá­ban — ezeket az adatokat vi­szonyítva kell értékelni — a sor végére Tolna, Komárom és Zala megye került. A televízió konkurrenciája óta is változatlanul látogatott könnyűműfajú előadások mel­lett. némileg a közművelődési állapotokat tükrözi az Országos Filharmónia hangversenyeinek vidéki látogatottsága. A KSH adatai szerint a legtöbb hang­versenyt Borsodban és Bara­nyában tartották, a legkeve­sebbet Fejér és Nógrád megyé­ben. A komolyzenei hangver-> senyek látogatottsága — tíz év alatt — a legnagyobb mér­tékben Veszprémben, illetve Tolnában emelkedett. Az ismeretterjesztő előadá­sok és a résztvevők számával —- Borsod után — Bács-Kis- kun emelkedik ki a mezőny­ből. A legtöbb szakkör pedig Baranyában működik. I A művelődési otthonokat ter­mészetesen nem lehet darabra „mérni”, de érdemes elgon­dolkodni azon, hogy amíg Bor­sodban és Baranyában 1932— 67 között növekedett a műve­lődési létesítmények száma addig a legutóbbi öt évben ha nem is sokat, de csökkent, A múzeumok adatairól szóló táblázatban a statisztikai ki­advány első dátuma: 1961. Ek­kor még a községi múzeumok rubrikája öt megyénél — Haj- dú-Bihar, Gyor-Sopron, Heves. Tolna és Zala megye — üres volt. A múlt évben már csak Győr-Sopron és Tolna megyé­nél jelzi „fehér folt”, hogy a közművelődésnek ezen a terü­letén is van még tennivaló. Az Bartóktól Radnótiig Gál István könyve Gál István a két háború kö­zötti magyar irodalom egyik legkiválóbb ismerője, s ami tanulmányai megítélésénél ugyanilyen fontos: személyes résztvevője, s folyóiratával, a ma már fogalommá vált Apol­lóval, irányítója is volt ezek­nek az évtizedeknek. A bony­hádi gimnazista Babits csodá­latában nőtt fel, aki barátsá­gába is fogadta. Babitstól ta­nulta a leírt szó tiszteletét, azt, hogy a szépség és igazság ro­konfogalmak, s egyik sem le­het meg a másik nélkül. A fiatal Gál István tudatos programja volt a közép-kelet- európai humanizmus, mely el­sősorban a környező népekkel kereste a kapcsolatokat, s eb­ben a humanizmustól áthatott gondolatban találkozott a kor legjobbjaival, Bartóktól Rad­nótiig. Most megjelent esszé- kptete, mely irodalmi életünk igazi eseménye, ezekről a ta­lálkozásokról vall. Szinte nap- loszerűek ezek az esszék, mert mindegyikben ott érez­zük személyes jelenlétét, ■ ugyanakkor azonban irodalom- történeti jelentőségük is fel­becsülhetetlen, hisz ismeretlen- új adatokkal gazdagítják mo­dern irodalmunkat. Revelá- cióként hat Babits 1919-es mártír nagybátyjáról, Buday Dezsőről szóló tanulmánya, s ér>v ilyen fontosak eddig isme­retlen adatai Babits és Szabó Dezső kapcsolatáról. Említsük meg a Fiilep Lajosról szóló ■írást is. amely arra hívja fel n figyelmet, hogy a század e kivételesen nagy szellemével kapcsolatban megyénknek is van törleszteni valója. Mi teszi Gál István könyvét a szó igazi értelmében lebilin­cselő olvasmánnyá? Személyes­sége az, hogy minden mondat mögött ott érezzük az írót, aki nemcsak elmond, tényeket kö­zöl, de vallomást is tesz azok­ról, akikről ír, s közben saját magáról is. Néha egy jelenték­telennek tűnő mondatban ké­pes arra, hogy a kor atmoszfé­ráját érzékeltesse: „Mihályfi Ernő szívességéből birtokom­ban van a Független Magyar- ország akkor hasábkorrektúrá­ja, melyen látható az ügyész­ség pecsétje: »Nem engedé­lyezem! Nem sokszorosítható! .... sk, ügyész.«” Ez az egyetlen idézet is jól belevilágít Gál munkamódsze­rébe: minden fontos számára, mindent megőriz, mert a kort teljes egészében akarja vissza- adni. s néha perdöntő bizonyí­ték egy hasábkorrektúra is. Ugyanilyen fontosak Szabó Er­vin néhány soros levelei Ba­bushoz, hisz a sok néhány sorból kirajzolódik Babits és Szabó Ervin meghitt barátsá­ga, amire eddig nem volt ada­tunk. Gál Istvánról eddig is tud­tuk, hogy nagyon sok szolgá­latot tett a magyar irodalom­nak. Uj tanulmánykötete egy gazdag írói pálya fontos állo­mása, mely nemcsak a Bar­tóktól Radnótiig ívelő korról mond el sok új, s múlhatatla­nul fontos adatot, hanem szer­zőjükről is, akinek gazdag munkássága ma már nélkülöz­hetetlen olvasónak, irodalom- kutatónak egyaránt. CSÁNYI LÁSZLÓ elmúlt évtized alatt Hajdú­Biharban négy, Hevesben ket­tő, Zalában egy falumúzeum létesült. Ide tartozó adat, hogy a Műcsarnok már több község­ben is rendezett kiállítást. így például a közeli Pest megyé­ben és a távoli Szabolcs-Szat- márban. A most kiadott KSH-adat- gyűjtemény — az egyértelmű­en közművelődési témák után — a sportegyesületek főbb adatait is közli. Nézzünk eb­ből is néhány tájékoztató — viszonyítható — adatot. A sportlétesítmények számát ille­tően is Borsod áll az élen, hét híján ezer létesítménnyel. A legkevesebb Komárom megyé­ben és Csongrádban találha­tó. A szakosztályokban foglal­koztatott tagók száma Borsod­iján eléri a 30 ezret, Baranyá­ban és Pest megyében 20 ezer. Tolna és Vas megyében még tízezer alatt van. P. M. PÁKOLITZ ISTVÁN VERSEI: MOTÍVUM Se a pásztor, se a gúnár nem ad jelet. Magától értetődően halad hazafelé a menet. Végérvény esen-természetes a mozdulat, ahogy az útkanyarban egyszerre fordulnak be a ludak. MÉRLEQ HAVA Elhagytad. \ Mert elhagyott. Mit vethetne a szemedre? Semmivel se tartozol. Elhagyott. Mert elhagytad. Mit vethetnél a szemére? Semmivel se tartozik, „Tetteink értékéhez kell mérni igényeinket’ l99 Sánta Ferenc kétszeres József Attila-díjas írót 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Vele készült az alábbi interjú: — „Nekem vaj, tepertyű, s a boldogság — egy volt.” — írta Emberavatás című novel­lájában. A szegénység „él­ményét” nem ismerik azok a fiatalok, akik már ebben a társadalmi rendszerben nőnek fel. Hogyan lehet őket hozzá­segíteni ahhoz, hogy megtalál­ják az- egyszerű hétköznapok közt is fellelhető boldogságot? — A szegénységnek volt egy törvénye, amely egyben leg­főbb tanítóerejévé is vált: Se­gíteni egymáson '*— ez volt a törvény. Amikor egy fiatalem­ber keresőkorba került, az nem azt jelentette, hogy megnő­hettek az igényei. Ellenkezően — több felelősséget kell vál­lalnia másokért — ezt jelen­tette az első kereset. Aki ezt a „törvényt” gyerekkorában megismeri, otthon vagy bár­milyen kisebb közösségben, az mindenkoron helyt tud állni a nagyobb közösségben, a társa­dalomban is. A felelősségteljes élethez nem szükséges átélni a szegénység „élményét”. Csak őszintén szembe kell nézni ön­magunkkal, képességeinkkel, telteink értékével, és ahhoz kell mérni az igényeinket. Azt tartották a régi görögök, hogy az a boldogság, ha az ember a képességeinek megfelelő te­vékenységet folytatja. Jíos. 17 —18 esztendős kofáig min­den embernek megvan a le­hetősége a későbbi boldogság megteremtéséhez. Tanulhat, megismerheti önmagát, olyan szakmát választhat, amelynek művelése örömet szerez szá­mara. Aki ennek a feladatá­nak nem tesz eleget, kockáz­tatja a felnőtt kor harmóniá­ját, és elveszíti a jogát is an­nak, hogy ezért akár a társa­dalmat, akár szűkebb körből adódó külső tényezőket tegyen felelőssé. A teljes igazsághoz hozzátartozik az a tény, hogy a fiatalságnak egy szűk rétege, azok, akik egyetemekre ké­szülnek. tizennyolc éves ko­ruktól már nem egyedül fele­lősek sorsukért. A jelenlegi egyetemi felvételi rendszer, sajnos, a „kis szorgalmasok­nak” több lehetőséget biztosít, mint a nagyobb tehetségeknek, akik, a tehetséggel törvény­szerűen együttjáró negatív tu­lajdonságokkal is rendelkez­nek. Jóllehet, a társadalom ügyét a nagyobb tehetségek jobban szolgálják. — Az anyagi javak túlzott haj- szólását sokan a nemzet évszá­zados nyomorúságának természe­tes reakciójával magyarázzák. Nem tartja-e f élőnek azt a tényt, hogy túl könnyen hozzá lehet szokni az evés-ivás és hasonló örömök élvezetéhez, és utólag már nehéz lesz felkelteni az igényt a szellemi javak meg­szerzésére? — Ez a kérdés alapjaiban ném igaz. Nemzetközi statisz­tikai kimutatásokból tudjuk, hogy életszínvonalunk a kö­zepesen fejlett országok között is valahol középtájon áll. Mi csak ahhoz képest élünk jól, amilyen szegények voltunk. Hogy megerőltetés nélkül* tu­Ismét Garay sírjáról Lapunkban nemrég rövid fényképes cikk jelent meg, melyben kifogásoltuk Garay János sírjának állapotát a szekszárdi aisóvárosi temetőben. A cikk majdnem vala­mennyi állítása igaz. A sír valóban elhanyagolt, a kerítés és kereszt rozsdás, az előbbihez támasztott kőemlékeket csak maga a kerítés menti a kidűléstől. A helyszínen lel­hető a képen ugyancsak megörökített szemétdomb is. A szövegezés azonban pontatlan, amire nem egy olvasónk joggal hívta fel a figyelmet A sírban ugyanis nem egy Garay János pihen, hanem kettő. Az ifjabbik 1861-ben halt meg, az idősébbik 1864-ben, tehát mindketten túlélték a költőt, aki természetesen nem fekhet egyszerre két sírban, hanem örök álmát a budapesti Kerepesi temetőben alusz- sza, a főváros által 1908. május 29-én adományozott dísz­sírhelyen. A cikk íróját ilyesformán az a tudat se menti, hogy sírjának valószínűleg se igazi, se feltételezett állapo­táról nem vitatkozik majd a kései utókor. Bízva egyúttal abban, hogy az akkori újságírók kevésbé lesznek felülete­sek, mint'aki a köznek derültséget, magának bosszúságot okozott és a hibát togadhatatlanul elkövette: ' ORDAS IVAN dunk ennivalót, ruhát vásárol­ni, ez természetes. Ezért dol­gozunk- De annak, aki az ele­mi létszükségleteknél többet szeretne családjának biztosíta­ni, annak még rettenetesen sokat kell ezért dolgoznia. Kér­dezzen csak meg egy fiatal­embert. akit nem tudnak szü­lei anyagilag támogatni, hogy mikor tud magának lakást vá­sárolni? Ebből következik, hogy amilyen mértékben erő­södik népgazdaságunk, emelke­dik hazánkban az életszínvo­nal — ha nem kell külön­munkák sorát vállalni az egyénnek ahhoz, hogy lakást vehessen —. olyan mértékben nő majd az emberek igénye is az önművelésre. — írásaiban következetesen az emberi sorsok, a társadalom bo­nyolult összességét ábrázolja. Ho­gyan sikerült megteremteni ön­magában a tisztánlátás rendjét? — Az élet alapvető dolgai­ról — munkáról, becsületről, tisztességről — úgy hiszem, megvan a kialakult vélemé­nyem. Egy ember életében sokféle változás történi);:, de ezeknek a fogalmaknak értéke állandó, az állandóság pedig egyben biztonságot is ad. Az ember, amikor megszületik, nem tud járni. De két lábbal született! A járás lehetőségé­vel' Ugyanígy magában hor­dozza a jó, tiszta emberi tu­lajdonságokat is. Amikor mgr ^jámi tud, tudja hova lép. így azt is tudnia kell, amikor rosszat . cselekszik. — A szándékaiban tisztességes, de tétova, gyenge emberek mi­lyen fogódzót találhatnak ar el­veszített isten helyett? — Úgy hiszem, . erre a kér­désre is válaszoltam az előbb elmondottakkal. Ahhoz, hogy az ember eligazodjon az élet­ben, elég, ha a lelkiismeretére hallgat. — Kik voltak azok az emberek — kortársai, vagy történelemből isnieft személyek — akik életé­ben 'példaadók voltak? — Példaképet soha nem vá­lasztottam. Ha elfogadnak tő­lem egy tanácsot a fiatalok: Ne egy emberben keressék a példaképet. Tökéletes ember nincsen. Tudósok, művészek, egyszerű munkálkodó emberek példaadő életéből válasszák ki azokat a nemes, jó tulajdon­ságokat, amelyekről úgy érzik, hogy azok megteremtik szá­mukra is a tisztességes élet alapjait. LÁSZLÓ ILONA /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents