Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
Néprajzi kiállítás nyílik Sárszentlőrincen, a Petőfi-ház- ban. Valamennyi tárgy Petőfi korának hagyományait őrzi. I Gémes Balázsné, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum muzeológusa a kiállítás eg ik reprezentáns darabját. a múlt század elején készített gyermekevőszéket állítja végleges helyére. A korhűen berendezett parasztkonyhában Gémes Balázs muzeológus és Nacsa Mihály restaurátor a berendezési tárgyakat helyezik el. Fotó: K. 2* A jobbágyfelszabadítás hatása Tolna megyében 125 évvei ezelőtt Az 1848-as áprilisi törvények közül a IX. törvénycikk kimondja, hogy az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések” megszűnnek. A XIII. te. a papi tized megszűnéséről intézkedik. A jobbágyok személyes szabadságát az úriszék eltörlése, a közteherviselés kimondása és a törvény előtti egyenlőség megfogalmazása biztosította. Az utolsó rendi országgyűlésen megalkotott jobbágyfelszabadító törvények megszüntették a földesuraknak a jobbágytelek feletti feudális tulajdonát, Művelés alatti föld, beleszámítva szántót, rétet, legelőt, szőlőt, erdőt és kertet, összesen 711 070 magyar hold volt. A megye úrbéri telkeinek száma 5560. Egy telekhez a föld minősége szerint 22— 24—26 hold és 800 négyszögöl rét tartozott Az 1848-as áprilisi törvény Tolna megyében körülbelül 133 400 magyar hold szántót és 37 000 hold rétet szabadított fel a jobbágy- terhek alól. Ez az egész birtokállomány 24 százalékát jelentett» csupán. Természetesen a birtokállo- mánynak ez az aránytalansága nem elégítette ki a parasztságot. A jobbágyfelszabadításról szóló törvények kihirdetésekor még általában csak tétlen szemlélői voltak az eseményeknek. Amikor azonban kiderült, hogy a tél- kesjobbágyok egyik napról a másikra szolgálatoktól mentesen tulajdonosai lettek a földjüknek, a majorságokban dolgozó ugyanolyan sorsú parasztokat viszont nem érintette a törvény, ez a föld nélküli tömegeket arra sarkallta, hogy megváltoztassák a birtokviszonyokat. Májusban a 2 egész országban tömeges föld- foglalások mentek végbe. Tolna vármegye közgyűlése május 9-én tárgyalta az eseményeket. „A törvények félreértése részben, részben pedig nemtelen bujtogatások következtében itt-ott mutatkozott rendetlenségek további elha- rapődzásának meggátlásául” minden községbe nyomtatott hirdetményt küldenek ki a lakosság bővebb felvilágosítására. Utasítják a főbírókat és a lelkészeket: „minden kitelhető mód felügyeljenek, hogy a rend, törvényellenes cselekedetek és kivált a megyében tapasztalt erőszakos foglalások által meg ne zavartassák.” A földfoglalások közül leggyakrabban a legelőfoglalások fordultak elő, ugyanis a parasztságot itt érte a legtöbb sérelem. A legelők osztatlan volta miatt innen volt a legkönnyebb a jobbágyokat kiszorítani. Tömegesen érkeznek a beadványok a vármegyéhez, hogy a volt jobbágyok a földesurak állatait kiűzik, a legelőkről. Dőry Sándor és Dőry László földbirtokosok például május elején panaszt tesznek lado- mányi volt jobbágyaik ellen, akik birkáikat erőszakosan kiűzték a legelőről. Követelik „káruk megtérítését és a vétkesek szigorú megbüntetését”. Az 1848. IX. te. csak „az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt” szolgáltatások alól mentesítette a jobbágyokat. Azokat a feudális jellegű terheket, melyeket jogiés az úrbéres telkek a volt jobbágyok tulajdonába kerültek. Ez a változás azonban nem paraszti forradalom következtében jött létre, ezért maximálisan a földesúri érdekeket tartotta szem előtt, és nem számolta fel teljesen a feudális viszonyokat. Legfőbb fogyatékossága az volt a jobbágyfelszabadításnak, hogy érintetlenül hagyta a nagybirtokrendszert. és a zselléreknek nem juttatott földet. Tolna megye lakóinak száma 1848 előtt Fényes Elek adatai szerint összesen 197 381 fő volt. Ebből nemes 4970, az összlakosság 2,5 százaléka. lag nem az úrbéri föld használata fejében szedtek, tovább is teljesíteni kellett. Fennmaradtak például az ún. kisebb királyi haszinvételek, a földesúr vásártartási, halászati, malomállítási, kocsma- és mészárszéktartási monopóliuma. Ezek ellen különösen elkeseredetten léptek fel a parasztok. Május 31-én a dunaföld- vári ügyész beadványt. küld a megyei állandó bizottmányhoz: „Komlód helységnek lakosai némely az ott bujtoga- tók izgatásai után,. I. a szabad hús- és bormérés jogát nemcsak követelik sőt Prein János azt tettleg is gyakorolja, és midőn a húsmérést rajta a bírság megvétettni szán- dékoltatott, ennek ellene szegülvén. úgymond, ez május 1-től mindenkinek szabadságában van”. Az ügyész nyomatékosan felhívja a figyelmet, „nehogy ilyen kezdet által a lakosság magának több szabadságot, az ily izgatok pedig nagyobb bátorságot vegyenek, felkérem a tisztel^bi- zottmányt. hogy az illető járásbeli főszolgabíró úr által ezen helység lakosait ez iránt felvilágosíttatni, és ha buito- gatók lennének, ezeket féken tartattni; méltóztasson”. A törvényes rend képviselőit a parasztok elsősorban a községi jegyzőkben és tanítókban látták. Éppen ezért az őket ért sérelmeket is elsősorban rajtuk akarták megtorolni. Május elején jelentős méretű megmozdulás volt a megyében a jegyzők és tanítók ellen. „A megyei állandó bizottmány sajnosán, tapasztalja, hogy némely helységekben a községi jegyzők és tanítók ellen méltánytalanságok követettek el. és zajos kitörések történnek. Ez által nem csak egyének sértetnek törvénytelenül, hanem maga a községeknek benső állapota, szerkezte zavartatik meg, és ez által a polgári rend, és igazgatás szenved és fenyeget- tetik.’’ Az állandó bizottmány megígéri, hogy kivizsgálja a panaszdkat. Azonban azt is hangsúlyozza, hogy törvényes védelmet nyújt a jegyzőknek és tanítóknak, a búj fogatokat pedig szigorúan megbüntetik. Az elégedetlenség oly méreteket öltött a megyében már júniusban, hogy az alispán kérvénnyel fordult a belügyminiszterhez: mivel a lakosság közt „a tisztviselői tekintet világos megvetésével engedetlenség mutatkozik” sőt „a megyei tekintet süllyedése már nemcsak egy községnél, hanem egyetértve és a törvénytelen kitörésekben egymást támogatva, már több helyen is tapasztaltatik. Eszerint a megyében a rendbontás növekedik és terjed”. ezért kéri, hogy feltétlenül katonaság szállásoltassoi. be a megyébe a rend fenntartására. A parasztság hangulatát jól jellemzi a következő eset. melyet egy Somogy megyei átirat örökít meg: Cséplő László naki lakos Szil községben, amikor a nép a templomból szétoszlott, megkérdezte, hirdettek-e valamit? A helybeliek erre nemmel válaszoltak. mire Cséplő László elmondta, hogy „Nakon a múlt vasárnap az isteni szolgálat után közhírré tétetett az, hogy amely helységben úr létezik. szabad agyonverni. Ezen mondásához egyetemiben ázt adván, miszerint csodálkozik, hogy Somogybán ezen engedetem nem tudatik., holott már Korádon, mely helység szintén Somogybán létezik, ez közhírré, volt téve”. Az alispán rögtön vizsgálatot rendelt el Nakon. és megállaoí- totta, hogy a nép között ta- gadhatatanul létezik ingerültség. Az 1848 tavaszán kirobbant parasztmozgalmak habár az ország egész területére kiterjedtek: mégis helyi lel - legűsk voltak, nem tudtak egységes mozgalomként kibontakozni. A kormánv. mint a liberális nemesség hatalmának kifejezője, szigorúan fellépett a megmozdulások ellen. A belügyminiszter .június 12-én statáriumot hirdetett ki az egész ország területére. A parasztság jogos követelését, a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztését nem támogatták a tavaszi hőnaookban. Ez később végzetes következményei volt a nemzeti egységfrontra. KISASSZONDY ÉVA GUSTAV KRKLEC: RÓZSÁK Nyúltam halom dús sárga rózsáért mint a koldus Igéző piros rózsa bokrához térdre hulltam, élet adósa Ahány szál őszirózsa mind hazug vallomásom azóta És? végül mind a három hullt szirma — ifjúságoml 2? (Dudás Kálmán fordítása) Krklec nálunk sem ismeretlen név. A jugoszláv Ura nagy alakjaként tartják számon. Jeles műfordító is. A parasztság megoszlása a következőképpen alakult: Jobbágy Házas zsellér Házatlian zsellér összesen: lakosság 64 százaléka. kb. 57 600 személy kb. 52 980 személy kb. 16 290 személy 126 870 személy, körülbelül i
