Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
A májusi határ Pusztahencsén unkaelosztás után a főagronómus — Iker István — nyomban ezerfelé menne de- hát inkább hozzánk csatlakozik, hogy kibeszélje magát, és elűzze, illetőleg megossza szorongását. A brigádvezetők visszaindultak a határba, a dolgukra. Iker Istvánnak. ennek a piros arcú fiatalembernek az elnök szívesen adja át a nyilatkozás jogát, minthogy ő. az elnök, csak márciusban került Pusz- tahencsére. a tsz élére. tehát még új embernek számít. a községben is. a mezőgazdaságban is. bár közelálló területen, az Állatforgalminál dolgozott tizennyolc esztendeig és Paksról választották ide a gazdák. Helyi ismeret dolgában mindenesetre a fiatalember előbbre van. és azért is illetékes, mert szakember. A munkaelosztás nyomasztó közjátékkal ért véget. Az egyik brigádvezető figyelmeztette Iker Istvánt, hogv vigyázzon, a tagok ellene fordulhatnak türtőztesse masát, és mérsékelje hangját. Éppen ez hiányzik, más semmi, Szóval türtőztesse magát. Sajnos nehezen -megy, mert ez a máius — idegeket kikészítő A férfi nem tud integetni, kezében kisgyereket tart. Az asszony „meszel”. Két kézzel integet, szinte hallom, amint mondja:- ,,álljon meg az istenért, álljon meg”. A szaká- lyi szőlőhegy alatt az országúton autók suhannak el, vállalati, meg maszek kocsik, csillogók, fényesek. Az asszony egyre integet. Hiába. Sietősen rohan egy világos színű autó, annak is integet. Gyorsan fékez, megáll a menyecske előtt. • — Ha elvinne bennünket Hőgyészig, nagyon megköszönném — a férfi szól a kocsiba. Üljenek bel Az asszony a hátsó ülésre húzódik, a férfi az elsőre, ölében ott a gyerek. Pufók csöppség, szép tiszta melegítőben. Tejszagú kisgyerek. — Nem gyerek ez, leány, Kati a neve. — Talán az anyja is Kati, meg a nagyanyja is? — Az nem, a nagyanyja az Teri. És elindulnak Hőgyész felé, — Honnan jönnek? A férfi válaszol. Fiatal ember, alig több mint húsz éves, szépen öltözött, frissen borotvált, kackiás kis bajusz- szal az orra alatt. — A feleségem kórházban volt, Dombóvárról jövünk. A gyereket az anyósnál hagytuk Csibrákon, most visszük ezt is haza Borjádra. — Borjádra? — Igen, tudja mi ott lakunk.. Ha eliutunk Hőgyészig, majd valamikor Gyönkre, onnan meg Kölesdre, Kölesdről meg valamikor estefelé haza. — Éljönnek velem Szekszárdin, onnan kettőkor megy a vonat... — Hát az lenne az igazi, az lenne a nagyon jó. Hol dolgozik — kérdem a férfitől. A téeszben. Nem valami jó téesz, de jobb mint tavaly volt. Azelőtt, amikor még nem tartoztunk Kölesdhez, még jobb volt. Ezernégyszáz forintot keresek havonta. — Az asszony? — Nem dolgozik. Tudja ott a két gverek a kisebh-.'- szí: öt hónapos ez meg a’i” k'-t- éves. A ház körül sok a dolog. Négy malacom von. egy koca. sok barom fi jószág, a háztáji... — Saját házban laknak? — Igen. Másfél éve, OTP- kölcsönnel vettem, hatvanötezer forintért. Nem nagy ház, szoba, meg konyha, hátul istálló, meg ól. Ott van a téeszmájus és a mezőgazdaságban állandó ilyenkor a felelősséggel áthatott szorongó nyugtalanság, s nehéz a közvetlen irányítótól elvárni, hogy szelíden reagáljon minden értetlenségre. Gondolom, a fiatal szakember éppen ilyen helyzetben érzi leginkább, hogy felelősségével nyomasztóan egyedül van, s valószínűleg Iker István is állandóan arra gondol, százezrek veszhetnek napok alatt, ha nem szedi össze az eszét. Ami azt illeti, bizony megkeseredhet a száia íze, látva, hogy miközben óriási tét forog kockán, néhány tsz-ta- got egvedül csak a pénz izgatja. Alkudoznak és kijelentik, éhbérért nem dolgoznak. Száz forint körűn nmi ke-eset éhbér? óhatatlanul „felmegy a pumpa”. Néhány társtulajdonos még most sem érti: kizárólag abból oszthatnak, amit megtermelnek. Ehhez képest igazán nincs jelentősége annak. hoov a Palántát pégv fillér helyett öt fillérért ültetik. Az öt fillért olyan címen végül csak kialkudták, hogy ezernyolcszazat képes egy ember naponta elültetni. Az egyezség után, másnap, két és fél ezret ültetett mindenki. Komolytalan játék ez. hiszen nem más fizeti a tagokat, ők fizetik saját magukat, és legfeljebb egymást csapják be. Az állattenyésztők a növénytermesztőket, vagy fordítva, ha . nincs egv igazságos arány. Ez a május Pusztahencsén mindenesetre szervezetkoptató hónap, és ezt a kopást helyrehozni. pótolni, megfizetni elég bajos. Aki ilyenkor nézi a mezőgazdaságban a vezetők munkáját, az nemigen irigyli tőlük a fizetést, a keresetet és nem nagyon cserélne velük helyet. Aztán vannak persze jó, nyugalmasabb hónapok, még ez a szerencse, hiszen ha soha nincs lazítás, „az egészet megette a fene”. A tanács részéről éppen tegnap tartották községgazda és a kirendeltségvezető ült kocsira. Megállapították: szép a határ. Hát ez valóban attól függ. milyen szemmel nézzük. Szántatlan. műveletlen, gyomot: terület nincs, zöldellnek a fák, szívet- lelket gyönyörködtető a táj, s így valóban szép a határ. A valóság azonban más. Az, hogy most, május közepén a látnivalókban kevés az öröm. Jóra fordulhat még térmészetesen minden, ha esőt kap a borsó, a kukorica, a búza. á kertészet. akkor jóra fordulhat minden. A napraforgót hagyjuk. ez egy külön szám: Pusztahencsén még emlegetni se szeretik. „Nálunk egyetlen évben sem sikerül” közli tényként a főagronómus. Van 'ilyen, létezhet ez? Úgy látszik van. Tavaly például lejtős területre vetették, elvitte a víz. háromszor pótolták a magot, aztán hozott is. meg nem is: És a fácánok. Vörös posztó a fácán, állítólag ügyesen lába közé veszi a sort, és végig lecsípi a kelésben lévő napraforgó szikleveleit. Ezzel a növénynek vége, „kaputt” — mondják, a szövetkezeti gazdák. Tavaly vita volt a vezetők és a vadászók között A vadászok váltig állították: a fácán ártatlan, a pacsirta bűnös. János bácsi, a tavalyi elnök, aki azóta nyugdíjba vonult, elhatározta, bizonyítékkal szolgál. Lőtt egy fácánt sa madár bö- gye tele volt sziklevéllel. Hát tessék. Most a pacsirta, vagy a fácán? Mindenesetre nem ártott volna megnézni egy pa- csirtabögyöt is. Vagy egészen más lehet az oka annak, hogy Pusztahencsén a napraforgó soha nem sikerül?., v Szívesen keresik1 fel a tsz lucernását az őáek. „Egyik este távolról nézve azt HittöAi a maszek juhász legeltet a területünkért. Megszámoltam, nyolcvanhárom őz legelészett békésen a lucernánkban” — mondja Iker István. Közben az egei nézzük:-talán, tálán 1 Nincs- csapadék,- a lejtős, dim- bes-dombos határban a kertészet kivételével.sehol.nem tudnak öntözni. És félteszefn. az emberekben azért nő’, a feszültség. mert nincs eső. ez, az igazi bai. s ezért van az. . hogy még. a kákán is csomót keresnek. Meggyőződésem, ezért hiszi a főagronómus. .hogy-sem- rru nem megy úgy, ahogy kellene: se a kaszálás., se a ,rer?d- fel'szedés, se a szénahordás, semtni. , Legjobban talán a1 borsóm kellene az eső.. . Még segítene rajta. A Paksi Konzervgyárból kijöttek, megnézték és- . áízít mondták: ez még a- szebbek közé tartozik. Nincs - elgyomosodva, ..nagyon szépen nekiindult”,. kikelt, de hogy. nem kap csapadékot. < - gyötrődik, kínlódik és már - yiFá®*ik. Százötven, hold borsó.- Ml lesz itt. ha csak a felét adja ran- nak. amit terveztek,? Rengeteg yesztegég. Ele az éső. :mésHseJ gíthet rajta. : Kukoricát: éhben a .termelőszövetkezetben' ' hétszázötven holdon termelnek-. A qövényzet , számára ez..a néhány. nap., kritikus „ időszak. Nem tud. nőni. pedig.-ha .most esőt kapna, és megugrana, nem kellene még védekezni-se-nagyon á kártevők ellen. Öt ven holdon mán úgvis -újra kellett vetni a kukoricát, az első/- vetést elpusztította a kufcpijica- barkó. Későn, vették 'észre, és már nem lehetett mit tenni, újrá kellett vetni. Talán 'az -is baj hogv a, főagronámuyra vár szinte minden. Hogyhogy nem. fedezték fél a répabafkét a, brigádvezetők?: -. '.g.’tvsmr- Természetesen nincs még veszve semmi, de ezek most a májusi nehézségek, 'az'éSíJtlén idő okozta valóságos gondok:.. Elképzelhető 'mennyi • fáradsággal jár ebben' á szárazságban a tíz hold paraéHcsorrtbt. a tíz hold" Gseme'géoapriftát< - a haszonüt • hold dohányt •eTon- »tta*fcw*:'_íttijtoWön. hordéáK£*h vizet, húszán ültettek. -:vtízén kaimákbóh'öntöztek,'attSífi&st mindenei számára öröm, hogy a, Báláhtákr. 'szépen megei%d-' tek. 7— • Délután -esni- kezdettrde sajnos mindössze a port vertesei az a néhány csepp. - •: -Se. »e- -X. : j. * . j** L-r; Orsósék Bori ódról hoz közel. Havonta sz&zki- lencven a részlet. — Mit dolgozik a téeszben? — Gyalogmunkás vagyok. A Szabó Pista bácsival dolgozom, ő az ellenőrző bizottságnak is tagja. Vele dolgozóm. Mindennap. Amikor van munka. Jelzem, télen van ügy, hogy nincs munka. Azt mondják idén már több lesz. A2 elnökünk, a Pesti elvtárs vem tudom ismeri-e, az mindig ott van, kérdi: emberek, mi a helyzet, hogyan legyen ez, meg az.— A tavaszi munkák végére értek? — Igen. Mindent elvetettünk. Szépek a vetések. A2 idő legyen csak olyan, amilyent várunk, akkor nem lesz baj. A kisgyerek a férfi ölében alszik. Az asszony csendben ül a hátsó ülésen, figyeli az utat. — Na, meg is érkeztünk. Itt a sarkon kiszállnak, aztán átmennek a buszmegállóhoz. Jó lesz így? Csendben kiszáll a család. Az ember sürgeti az asszonyt, botladozva száll ki a kocsiból. — Aztán hogy hívják magát? — Orsósnak, Orsós Györgynek. Nagyon szépen köszij- nöm, hogy elhozott bennünket. Az Orsós család elindul a zebrán át a bnszmenállóhoz. Elöl inegy a férfi, ‘ölében az alvó gyerekkel, mögötte két lépésre az asszony. kezében sporttáskával. Sietnek a buszhoz, sietnek haza.- Pj. — Szubjektív sorok Megértük ezt is, sajnos megértük. Magyarországon egy rétisas-pár fészkel a mohácsi erdőkben és a költés idején rendőr vigyázott rájuk. Hogy szaporodhassanak, hogy el ne lopják a tojásokat, amelyek darabonként egy legújabb típusú Mercedes gépkocsit érnek. Sok pénzt ér az ma, amit korábban bőkezűen adott a természet. De a természet egy része, a legfőbb része, az ember ezzel a bőkezű ajándékkal nem tudott gazdálkodni. Most külföldi és hazai tojástolvajok járják a Hortobágyon — az utolsó pillanatban nyilvánítottuk védett területté, nemzeti parkká — az erdőket, a mezőket és mam- mutagyarral felérő áron értékesítik a tojásokat. Sőt, még ennéd is magasabb áron, mert mammutagyart, csontot többet őriz a föld mélye, mint rétisast az erdők sűrűje. Romboljuk a természetet: füsttel, gázzal fertőzzük a levegőt, olajszennyeződéstől fulladoznak a folyóink, erdeink erőlködve termelik az oxigént. Városainkban beépítjük a parkokat. Igaz, ültetünk fát is, de nem annyit, amennyi kellene. Nemrég olvastam egy cikket, amelyben arról volt szó, hogy a skandináv országokban a Volkswagen cég minden ott eladott autó után egy fát ültettet. Egy fa két ember oxigénszükségletét termeli meg. Egy autó pedig egy óra alatt elfogyaszt annyi oxigént, amennyi két ember szükséglete 24 órára. Gépek zabálják az oxigént. Gépek, amelyek az emberért vannak. Gépek fertőzik vizeinket: hajók, amelyeken ércet szállítanak a kohók telhetetlen gyomrába. Áz ércből acél lesz, az acélból gépek: autóbuszok, hajók, hűtőszekrények, mosógépek. Az autóbuszok, a hajók, a hűtőszekrények, a mosógépek — mind az emberért, az embernek készülnek. De az autóbuszok, a hajók fertőzik a természetet is. A kohó is acélt és füstöt bocsát ki. Hasznos és káros egyszerre. Az ember emberibb körülményeket teremt magának. Épít és pusztít egyszerre. Uj, modern házak épülnek a falvakban is. De e modern házak kertjeiből hiányoznak a madáretetők. Lecsapoljuk a lápokat — és fogynak a gólyák. Az új házak kéményein sincs helyük. Most, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a madarakra, amelyek nemcsak a természet biológiai egyensúlyát biztosítják, de megszépítik az Rétisas, rendőri felügyelettel ember életét is, elfeledkezünk régi szép ünnepünkről, a-madarak és fák napjáról. Nem a technika, a fejlődés ellen beszélek. Magam--is élvezem a technika minden áldását, magam is . pusztítom.-a természetet, mint annyi más ember. - “ Csak ez a rétisas gondolkodtatott meg egy-kicsit», .»ßs gondolkodás közben sok minden eszébe jut az embpr-n-ok. Nemrég a Szovjetunióban jártam. Tambov megyében -m Tolna megye testvérmegyéje — feltűnt, hogy .minden'falusi ház udvarán hatalmas póznákon madárházakat mozgat a szél. Minden családnak vah legalább egy madara. Van, akinek több is, de egy feltétlenül. Követhetnénk , testvérmegyénk példáját. •De nemcsak • ebben. Az egyik tambovi . yegyiuzpmben a főmérnök, hogy bizonyítsa: tiszta vizet adnak vissza a- folyöknak, a tisztítóműnél, megmentette a poharát és ivott belőle. Persze vannak hazai példák, sőt megyei példák is. Szekszárdon több kertben láttam .madárodút lopötcjkböl. Dunaújvárosban a Vasmű fiataljai társadalmi munkában madáretetőket gyártanak. Általános iskoláink felső tagozatos osztályaiban —. közoktatásunk történetében először — a természet- és madárvédelem elméleti és gyakorlati oktatása kötelező tantárgyként szerepel. - ' ' . Tehát gondolunk a jövőre. ______ ... . ’ K ell is erre gondolni, hisz az ember most kezdi ismét felfedezni a természetet, amikor ezernyi, ember által, okozott veszély fenyegeti. Nálunk is. A kapitalista országokban méginkább. Olvastam, az egyik hagy angol ipari városban már csak a marharépa díszlik. Semmi más növény nenj bírja el az ottani leveaff. A madarak is elköltöztek. Csak» emberek élnek itt. Csak az. ember képes elviselni azt a környezetet. amit az emberi kapzsiság teremtett ott. Az iparosítás, a vegyszerek, a gépek — mind, mind.hatással vannak az ember, a természet életére. A tephnjka kénes hatalmas víztárolók építésére, eddig pocsékba. mént földel: termővé tételére, de kénes a pusztításra .is. A szocializmus minden eddiginél emberibb iársn(Ja)orr}. Az emberibb társadalomhoz, pedig hozzátartoznak a zö^dellő erdők, a t?öztr> vizek, a madarak éneke... mindaz,.ami''szebbé teszi az ember életét. Vigyázzunk mi. rrdndannvirm o m-d-mtokra — és ne bízzrlc azok .'rzésát a rondőr--' re Tojásaik, fiókáik most is többet érnek, mint cg" Mer des gépkocsi. SZÁT.AI JÁNOS
