Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

A broH'ZkAg.z&ffiji.

— Megjött a narancs — mondja Péger Ferenc brigádvezető, s úgy örül, mintha egyedül enné meg az egészet.

A vásárlótérből szinte kiesőidül a sok vevő. Ez a szokásos késő délelőtti forgalom. Máskor sem sokkal kisebb.

— Kora reggel látná, mi van itt! — mondja Fenyvesi Aladárné.

— Hogyan volt azzal a naranccsal?

i — Kezdtünk megijedni, hogy hiánycikk lesz. Mint a Ráma margarin. Ha valami nincs, azonnal kurrens áruvá válik. Szóltam a FÜSZÉRT-ben az egyik dolgozónak, hogy készítse el a számlát. „Kevés a kocsi” — mondta ő. ígértem, elhozzuk mi, csak készítsék elő. Egyedül nem nagyon tudtunk volna kihasználni egy autót, de’ szövetkeztünk egy másik paksi bolttal, ahová italáru kellett sürgősen.

— Gyakran segítenek így magukon?

— így is, másként is. Ott kezdődik, hogy a hiánykönyvet példamutatóan vezetjük. Ez az alapja a folyamatos áru- beszerzésnek. Ha valamit nem lehet kapni a közelben, akkor elmegyünk Kalocsára, Dunaújvárosba, Budapestre is „keresni”.

A SZÖVTERV Tolna megyei Irodája tervezői munkakörbe felvesz:

ÉPÜLETGÉPÉSZ ÉS VILLAMOS TERVEZŐKET, szerkesztői munkakörbe: ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT. (1973-ban végzőket is.) Jelentkezés: irodavezetőnél Szekszárd, Rákóczi u. 2. TeL: 12—031.

(423)

A Sárköz-Völgységi Vízitársulat felvesz a Tevel, Kéty, Zomba, Harc, Sió- agárd útvonalról

KUBIKOSOKAT,

ESETLEG BRIGÁDOT IS.

Munkahelyre szállítás saját autóbusszal történik. Jelentkezni lehet a Sárköz-Völgységi Vízitársulat munkaügyi csoportjánál (Szekszárd, Rákóczi út 96.)

(386»

Sütőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES NŐI DOLGOZÓKAT

nappali foglalkoztatásban rétesüzembe.

Helybeliek előnyben. Jelentkezés Szekszárd, Rákóczi u. 10.

(380)

A Bonyhádi Építőipari

Szövetkezet

VASBETONSZERELŐ SZAKMUNKÁST KERES FELVÉTELRE.

Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet a szövetkezet 1: izponti telephelyén: Dunyhád, Per- czel u. 80. Telefon: 106.

(330)

A paksi áruház élelmisz.erosztályánák Barátság szociális^ ta brigádja az ÁFÉSZ ünnepélyes termelési tanácskozásán bronz brigádérmet és háromezer forint jutalmat, a tagök többsége bronzkoszorús jelvényt kapott.

Hatvankilencberi nyílt az áruház, akkor alakult a 10 fős brigád is. Három év alatt eljutottak a bronzkoszorúig. A kezdő gárdából hatan vannak. Három év ide, vagy oda, már törzsgárdatagnak számítják magukat.

— Félreértés ne essék — mondja Péger Ferenc — ha valaki az osztályon dolgozik, az még nem jelenti azt, hogy brigádtag is. Volt akivel három évig együtt dolgoztunk, s nem vettük be. Követelményeink vannak.

—O—

Alapvető követelmény, hogy fegyelmi kifogás a dolgozó ellen ne legyen, hogy a munkához való viszonya jobb legyen az átlagnál. Ettől a legjobb a brigád az áruházban.

— De miért nem nevelik azokat a munkatársakat, akik ellen kifogás van. Úgy is lehetne, nem? Bevenni a brigádba és segíteni, átadni a tapasztalatokat. A közösség erejével fegyelmezni, ha kell!

Az MMG Szekszárdi Mű- szergvára azonnali belépéssel felvesz

GÉ^SZ^ÉRNÖKÖT és

ÜZEMMÉRNÖKÖT.

Jelentkezés a evár személyzeti osztályán.

(261)

FELVESZÜNK

GÉPJRÚNÖT

június 1-i belépéssel.

Jelentkezés RÖVIKÖT Nagyker. Vállalat Szekszárd, Béke-telep.

(379)

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat

AZONNALI BELÉPÉSSEL ASZTALOS SZAKMUNKÁSOKAT KERES FELVÉTELRE.

Jelentkezés a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat központi telephelyén Szekszárd, Tart- say V. u. 10. sz. alatt. _____________________(331)

P

ÁLYÁZATOT

HIRDETÜNK

a tolnai 1. számú Madách u. kétszemélyes szabad- kasszás

VEGYESBOLTUNK VEZETŐI ÉS ELAD Öl ÁLLÁSÁNAK BETÖLTÉSÉRE.

Az egyhavi átlagforgalom: 170 m/Ft. Érdeklődni lehet Tolnai ÁFÉSZ Tolna, Deák F. 94. sz. alatt levélben vagy személyesen. Telefon: 74.

(38‘)

Előfordult például, hogy egy kollégánk hibát, vétett. Még csak nem is a munkahelyén.

A következő brigádgyűlésen figyelmeztetve kértük: változzon meg.

—O—

Az átlagéletkor 24 év. Nyolc nő között két férfi sürgölődik az eladópultoknál, öten családosok. A legidősebb Marika „néni” — az egyik pénztáros. Legalábbis a tizenéveseknek néni.

— Az is segítette a jó közösség kialakulását — mondja a brigádvezető —, hogy Marika néni szereti a legfiatalab- bakat. Valósággal szárnyai alá veszi őkét'.

Egy elsős és egy harmadéves tanuló van a brigádban. Idén új kereskedőjelöltek érkeznek ősszel.

Péger Ferenc elhallgatja, hogy nemsokára, oktatói vizsgát tesz. de elsőként mondja az idei teendők között:

— Emelfii fogjuk a tanuló- képzés színvonalát. A gyakorlati képzést. Ne maradjon el az elmeleti mögött. Akik itt tanulnak legyenek kiválóak. Olyanok, mint Kern Sándor.

—o— i OTuf

Sándor tanulóként kezdte az osztályon. Mp$t már szakmunkás, az ÁFÉSZ KISZ-titkára. A társadalmi munka nála megfér a munkaidő.alatti kötelességgel. Mindig lehet rá számítani.

— Megszerveztük — mondja, — hogy segítünk a tanácsválasztásoknál. Vállaltuk a szavazóhelyiségek dekorációját, 6ZabálysZerfi kiképzését. A váCsúcsforgalomban a brigád.

lasztás napján felkerestük az idős, nehezen mozgó választókat... ■

— Ha már itt vannak, hadd dicsekedjünk. A KPVDSZ• sportnapokon tavaly második left a Paksi ÁFÉSZ. A Népbolt Vállalat mögött, ahol sokkal több dolgozó van mint nálunk. A mi áruházunk, s elsősorban a mi brigádunk, alaposan kivette a részét a pontszerzésből.

— Nincs szocialista szerződésük más brigáddal?

— Nincs, de ha az áruházban valahol gond van, azonnal segítünk. Mint ahogy nekünk

is segítenek. Most is dolgozik egy vendég az osztályunkon.

— Mi az. amit vállalt a brigád, és nem teljesített?

— Sajnos akad. Vállaltuk, hogy felkutatunk idős szövetkezeti tagokat, akik tevékenyen részt vettek a közéletben. De ezt még idén is megtehetjük.

A brigádvezető egyre sürfib-i ben pillog az órájára.

— Elnézést kérek — mondja végül — egy ember kiesése a munkából, nálunk sokat jelent

K. P.

Takács Ferenc haragos

Hol keressük?

Kínt á szőlőkben, a tőkék között, álról homok melegíti az embr talpát, és a vesszőkön megszámolhatjuk a fürtöket, szidhatjuk a gubacsat- kát, Takács Ferenc, a hetvenöt éves vénlegény napszámba jár. s örül ugyan a másénak, „boldoguljon mindenki, legyen szerencséje”, de azért a máséban is a magáét emlegeti. Elsősorban a lugast, otthon díszük a ház előtt: az Afuz Ali (nem tud beérni, bár kilós fürtöket hoz) a Szőlőskertek királynője (édes mint a méz) és az Ezeréves Magyarország (szénen terem).

Hát aki éppen Takács Ferencet keresi, könnyen megtalálja. Naoszítta glottgatyá- ban, kemény inakká) szőlőt kapar remek, kézre álló horo- lóval, a nyelét maga faragta, és markával . fényesre csiszolta, még Börzspapírra] se ment volna jobban. Szívesen kézbe adja: fogja meg kinróbálásra.

Viszi mint a vizet.

Száz-százhúsz forint a napszám, és egy liter bor.

Kíváncsi.

i— Magvk felé, hogy megy?

— érdeklődik.

— Mifelénk is ennvi. némelyik helyen kosztot adnak.

— Koszt nincs. A gazdák is a boltban veszik, legalábbis azt mondják pedig van nekik otthon elég.

— Nálunk sincs, csak némelyik helyen.

— Jól ismerem a vidéket, maguk felé nehezebb a szőlőmunka.

— Hát ott nehezebb.

Takács Ferencet nem szokta

keresni senkit Ritkán zavarják. hozzáértésében, szakértelmében megbíznak, nagy csend és nyugalom veszi körül, teljesen átadhatja magát a gondolatainak. Szeret gondolkodni. ez a szórakozása. Nézi a tőkéket és naponta százszor

végiggondolja a maga mögött hagyott éveket.

Ilyenkor rendszerint dühös, mert eszébe jut, hogy ezen az úton húsz-harminc esztendeig járt hajnalok hajnalán dolgozni, és csak éppen az élelemre, meg a borra futotta. Ez miatt kifejezetten mérges: elkáromkodja magát és korholja a szocializmust. Vele aztán kibabrált. Neki- későn jött. A jót éppen csak megmutatja. Hát ez a hetvenöt esztendős paksi Takács Ferenc pontosan tudja: sok ideje nincs már hátra, pedig most lenne érdemes matuzsálemi kort megérni. Ej, ez a szocializmus, miért nem jött harmincéves korában?

— Most ötven esztendőt tölthetnék benne, de így csak a fele jutott. És ebből is a mostani a valóságos, az igazi. Öt évig nekem még föltétlenül élni kell. Ha van igazság. akkor még kapok öt esztendőt — mondja.

— Biztos, hogy kap. Kiutalták.

Olykor a tanárok, a helytörténészek megszólítják, kérik: meséljen Feri bácsi.' Miről? Kiről?

— A múltról.

— Meséljen a rosseb. A múltra nem vagyok kíváncsi

— mondja.

Aztán most. itt a szőlőnek a végén mégis felhozza, emlegeti a hajót, a kirakodást, a berakodást, „a fát ki, szenet be”, a konzervgyárat, az aratásokat, a kapálásokat, és mindig hozzáteszi; ne sajnálja senki, ne legyen arra kíváncsi senki.

De hát jó, ha tudjuk.

Kérlelhetetlen: Én a múltra nem vagyok kíváncsi.

Szívós, kemény öregember. A bort az asszony dicséri, a jó bort mindig szerette és szerinte a jó bor, meg a munka a hosszú élet ti|ka.

Ráhajöl a magafaragta ho- rolónyélre.

— És az élet furcsa —> mondja.

— Az. furcsa.

— Maga még nem tudja. Tudja, hogy volt, tizenöt évig külön éltünk, és összekerültünk újra. ötvenegy esztendeje esküdtünk, tizenöt évig külön, és most együtt. Hát nem furcsa? Végiglaktam kilenc házat, jobbanmondva nyolcat, mert ez a kilencedik, a mostani. Mindig történt valami. Ha más nem, annyi, hogy a rosszabbikból mentünk a jobbikba. És beleértünk a szocializmusba. Otthon is. Ez a kilencedik szépen be van rendezve... Hát nem furcsa? Ha korábban jön a szocializmus, nekem most annyi péz- zem lenne, mint a polyva.

— Sehogy sincs kibékülve a szocializmussal.

— Jöhetett volna korábban. A világháború után, vagy legalább harmincban. Maguknak befelé, nekem kifelé. Mit akar?

— Megértem Ferkó bácsi, de hát a gyerekek, az unokák, az magának nem öröm?

Békülékeny.

— Sőt. Nagy öröm. Hét fiú, lány egy se. Az unokák? Van közöttük olyan is, aki Szek- szárdon járja az iskolát.

— Egészséges ember maga, nem látszik meg a kora. Húsz évig biztos fog még élni.

Büszke.

— Két liter bor meg se kottyan. Meg se látja rajtam. Szépen, beosztva. A napszám meg kiegészíti a nyugdíjat. Kilencszáz forintot kapok. Ilyen világ ez hallja. Nem cserélném el soha.

— Aztán Takács Ferenc bátyám, legközelebb hol keressük?

— Ugyan hol * '"’"lobén.

Sz. P.