Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
Az értelmes, hasznos munka őrön Közelebb a realitáshoz — Nem toronyórát lánccal Tájékoztatás levélben MEGTÖRTÉNT MEGYESZERTE a közelmúlt tanácsválasztások jelölő gyűlésein elhangzott közérdekű bejelentések számbavétele, egyik-másik helyi tanácsunk túl van már a rangsorolás munkáján, sőt nem egy községünk tanácsa tervet is készített azokról a tennivalókról, amelyek lakossági kívánságra kerülhettek be a testületek négyéves ciklusprogramjába. Pontosabban: kerültek a város-, vagy községpolitikai feladatok negyedik ötéves tervünk hátralevő éveibe illeszthető tennivalóinak listájára. Mióta ez az összegező, mérlegelő munka folyik, kevesebb a hír a tanácsok portájáról, ami bizonyos mértékben érthető. A felelős meggondolás dolga csöndet kíván, alkalmat és időt a netán még szükséges vélemény- egyeztetésekre is, hiszen a jelölő gyűlések közérdekű javaslataiban, észrevételeiben nem egy-egy ember önös érdeke, közösségek érdeke summázó- dott. A szavakat az a legszebb készségünk adta, amivel a mában a holnapot látjuk. A jelen lehetőségeiben pedig a •jövőt. S mindezt persze annak az állampolgári felnőttséget dokumentáló fölismerésnek a birtokában, hogy nem elég a jó után a még jobbra vágyni a ma még sokszor álmokkal rokon vágyainkért tenni kell, ha azt akarjuk, hogy társadalmi közérzetünk belső igényeinek megfelelően alakuljon, község- és városépítő tevékenységünk eredményeiben legyen teljes és egészséges. Rádióhallgató, tévénéző, újságolvasó embernek nem friss információ már, hogy' az ország- és megyeszerte megtartott jelölő gyűléseken elhangzott bejelentések, javaslatok tízezrének, itt helyben pedig sok ezrének csak elenyésző töredéke tartalmazott egyéni panaszt, kívánságot. Az úgyszintén közismert, hogy erőteljesen, ugyanakkor örvendetesen megcsappant az irreális igényeket tolmácsoló javaslatok száma. Mind az előbbi, mind az utóbbi azt jelzi igen markánsan, hogy ha itt-ott még csak alapfokon is, de tömegesen népben, nemzetben gondolkodnak, és ha élne Veres Péter, aki éppen ebben kívánt legégetőbben tanítómesterünk lenni, valószínű lépten-nyomon nyugtázná előrehaladásunkat. Fáradhatatlanul biztatva arra, hogy tovább, még előbbre. Ha költők szólnának itt közbe, ők azt mondanák: a csillagokig! Pártunk politikája, megegyezően a leghétköznapibb gondolkodású emberekkel pedig ezt mondja: a szocializmus teljes fölépítéséig. Két évvel ezelőtt, amikor az országgyűlési képviselőválasztás egybeesett a tanácstagi választásokkal és először került belpolitikai életünk napirendjére olyan sürgető dolgunkként a szocialista demokratizmus fejlesztése, komolyan, mert megnyugvással, tréfásan is, mert igen jó örömmel mondogattuk az akkori jelölő gyűlések krónikáiban, hogy fog ez menni. Az akkor használt jövő idő törvényszerű metamorfózisa folytán ma azt kell mondani, hogy megy. És így megy. A nagyobb hazába a kicsike haza — városunk, községünk, lakóhelyünk — gondjaira is függesztett szemmel. S ami talán egyik legnagyobb eredménye a közgondolkodás formálódásának, nem gazdasági, társadalmi lehetőségeink ismerete nélkül álmodjuk, majd tervezzük és alkotjuk mindazt, ami még csak gondolatként sem egy embert, két embert boldogít, hanem százakat, ezreket. A közösséget, bennünket együttesen, az államot. A nemrég megtartott tanácsválasztások jelölő gyűlésein már nem volt résztvevő, aki toronyórát lánccal követelt, vagy bármi fényűző dolgot, netán olyasmit, ami jó lenne ugyan, de még kívánságnak is abszurd. Két évvel ezelőtt pedig még volt ilyen abszurd óhaj, és bőségesen volt. Csak egy példát, a község neve nélkül, mert hiszen megtanulták ott is azóta a lehetőségekkel szinkronba hozott igények szolgálatát. Nem tudni már ki „dobta” be a község lakóinak köztudatába, de bedobódott, továbbításra utat is keresett a kérés: telepítsenek ide üzemet, megoldandó a helyi munkaerő-fölösleg lekötését, úgyszintén a környező községek fölös munkaerejének hasznosítását is. A község lakóinak lélek- száma alig haladja meg a két és fél ezret, földrajzi helyzete, gazdasági pozíciója, közlekedése, úgyszólván egyetlen „tulajdona” és tulajdonsága sem igazolta vissza reálisként a demagógia hangszerelésében előadott kívánságot. Ma már nagyon jól tudják ezt az ott lakók. Két évvel ezelőtt azonban még nem tudták, éppen ezért őket a legcsekélyebb mértekben sem lepte volna meg, ha a községpolitikától valamelvik Kapos, vagy Kopoánv; esetleg Sió menti község lakói azt kérték volna, hogy tegyék tengerjáró hajók számára is hajózhatóvá a Kapóst, Konoányt, vagy Siót, építsenek föld alatti víztornyot, vagy tegyék fűthe- fővé valahány — településeinket átszelő — fő közlekedési utunkat. AZ ÚJONNAN ELHANGZOTT JAVALLATOK már reális — mert anyagiakkal fedezhető — város- és község- politikai feladatokra hívták föl a tanácsok figyelmét. S ezekben a napokban a tanácsok kezdik megválaszolni az elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Nem általában, hanem nagyon konkrétan és nyíltan. Néhány nappal ezelőtt a nagydorogi Nagyközségi Közös Tana'-snal járva, volt módom bepillantani a már elrendezett följegvzéshalomba. Valahány följegyzés felzetén ott van már az elnök keze írásával hogyan, mikor intézhető a jogosnak ítélt kérés. Névre szólóan megy a válasz. Gondos Jánosnak például Pusztahen- csére indul a levél, aminek tartalmát éppen továbbíthatná a megválasztott tanácstag is. De miért ne menjen személyre szólóan az értesítés, amikor jó hírt tartalmaz, hogy sor kerül rövidesen a kért járdaépítésre, amihez a nagyközségi közös tanács tisztelettel kéri a lakosság társadalmi munkáját is ... És miért ne kapjon értesítést Mókus József, Tóth József, Térmeg Sándor, Rózsa József és valahány érdekelt, hogy a községpolitika gazdái a tanáesba/n messzemenően indokoltnak tartják a nagydorogi Kossuth utcaiak érdekében az eliszaposodott Banai árok rendezését, de ezt a feladatot a nagyközségi közös tanács nem képes saját erőből megoldani. Körülbelül kétmilliós költségű lenne a székhelyközséget átszelő vízelvezető árokrendszer korszerűsítése és ebben m KPM to érdekelt, mivel a Banai árok vizének a 63-as út alatti áteresze szűkre sikerült, amikor megépítették... Egyébként, az a négy év, ami az új tanácsciklussal elkezdődött és úgy, hogy a jogos lakossági igényeket rangsorolva ezeknek akar a lakossággal együtt megfelelni a tanács. Az elkészült és készülő tervek 1973-tól 1977-ig tartó időszakunkat víz- és csatorna-, út- és járdaépítő, iskola- és gyermekintézménybővítő időszakunkká avatja. A közeli napokban elkészül majd a jelölő gyűléseken fölvetett lakossági javaslatok megyei szintű osztályozása is. A ma még csak körülbelül meghatározható számok azt tanúsítják, hogy az igények az út-, és járdaépítést, vízhálózat-bővítést. szennyvízelvezetést, vízrendezést, az útépítéssel kapcsolatban pedig a közlekedés javítását parancsolják a helyi fejlesztési tervek első helyére. Ha arra gondolunk, hogy mind a vízhálózat-bővítés, mind a csatornázás, mind pedig az útépítés hatalmas anyagi alapokat követel, könnyű megértenünk. hogy számos jogosnak, indokoltnak ítélt kívánság kerül b7- ötödik ötéves terv fejlesztési feladatai közé, va«ry még ennél is későbbre. Egy azonban bizonvos: panasz észrevétel, javaslat nem marad felelős meggondolás, érdemi mérlegelés, anyagi lehetőségekhez igazított rangsorolás — együttesen válasz, intézkedés nélkül. Egyébként számos válasz realizálódott is már eddig tettekben és ez, valamint az. hogy a helyi tanácsok nagyon gondosan ápolják' azt a légkört, ami a választásokat megelőző jelölő gyűlések eszmecseréit közéi ességgel hatotta át. azt ígérik, hogv a lakosság nemcsak okos szóval, erkölcsi, anyagi, fizikai munkában megnyilvánuló áldozatvállalással támogatja a nép képviseletét a közös érdekeket szolgáló feladatok meg valósításában. SOKAN EMLÉKEZHETNEK MÉG ARRA. hogv megyénkben a negyedik ötéves terv első évében némely helyütt nevetségesen alacsony összegűre esett vissza az egy főre jutó társadalmi munka értéke. A tervidőszak második évében viszont újólag fölfedeztük azt a hatalmas erőforrást, ami egy-egv lakóhelyi közösség áldozatkészségében. társadalmi munkára ösztönző lokálpatriotizmusában rejlik, kiegészülve természetesen a legkülönfélébb gazdasági szervezetek segítőkészségével. Mára — és ez nem kis mértékben tulajdonítható a tavaly meghirdetett „Tiszta, virágos Tolna megyéért fejlesztési verseny”-felhí- vásnak sem — a társadalmi munka egy főre jutó átlagai ismét meghaladják a 100— 150—200 forintot is, ami nagyon biztató eredmény a jövőre nézve. Azt tanúsítja, hogy szakítottunk — és talán végleg — a kívánságlistázások szemléletével és amit a fejlesztésekre biztosítható anyagi fedezet mellett ma megtehetünk lakóhelyünk gyarapításáért, azt nem odázzuk, mert élvezni kívánjuk az érdemes, hasznos munka örömeit közösen létrehozott alkotásainkban. ' ‘V; : \ — lászlá — \1 Űj fqiialfesíő üzem Tolnán A tolnai texlilgyár rekonstrukciójának második ütemeként mintegy ötvenmillió forintos beruházással fonalfesíő üzemet építettek. Az új üzemben közel százhatvanféle színárnyrl’+ot festelek Részlet a festődéből. Róka László fesíödevezetö ellenőrzi a fonal »ugass igát. Foto: Gottvald
