Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-17 / 113. szám

Äz anya és a gyerek Egy asszony Gyünkről 4. Kedves Olvasó! Harmadik napja közöljük Kati néni — Reidl Ádámné — „élménybeszámolóját” az anyaságról. Illetékessége elvitatha­tatlan: négy édes- és négy fogadott gyermeke van. Fontos­kodás, oktalan tudálékoskodás lenne tőlünk Kati nénit meg­magyarázni. Erre semmi szükség. Kati néni elbeszélését természetesen szándékosan iktattuk cikksorozatunkba, hisz- szük. elgondolkodtató, pozitív hangulatkeltés az „egyke, egy se" ellen. • Á politikai műveltség elmélyítéséért —• Ez a mackó nyolcvan- nvolc forint volt, ezt kapta a Józsika, ezt a kicsi mackót vettem a kislánynak. Megve­szem a sok játékautót, min­dent. Szóval játszanak a gye­rekek. örülnek. más örömük úgvsincs. örüljenek. Nincs ne­kik anyjuk. Én anyjuk vagyok, jó. de az igazi, az nincs, nem törődik velük, akkor én ne tö­rődjek velük? Megadok nekik mindent. Margitka hazulról kap ezt azt. viszi a tojást. Mondom a nagyfiamnak. te nézd meg, hogy annak a lány­nak. van-e tüzelője, vigyél ne­ki. Vitt. Szóval nagyon össze­tartanak. Eljön a Margit, le­ülök. beszélgetünk, erről, ar­ról. főzök neki egy kávét, az­tán megkínálom ebéddel, meg­eszi. elmondja miiven problé­mája van. meg minden. Be­szélgetünk. mint két barátnő. — Hány éves maga? — ötvenhét. — A szomszédok mit szól­nak? Nem kérdezik, hogy minek csinálja ezt? — Hát mondják, de énne­kem nem parancsol ebben senki. Én ebből már nem en­gedek. — Hogy gondolt rá. hogy hoz még egy gyereket? — Hát hozok még epvet. Nem járok sehova se, itthon vagyok és nem lehet nálam még egy gverek? Hát én már kiválasztottam ezt a múltkor, amikor bent voltam. Kint ját­szottak a gyerekek, aztán ezt fölkaptam, és mondom kislá­nyom, hol az anyukád? Azt mondja: megszökött. Mondom, legyek anyukád? Azt mondta, legyél. Hát mondom. gvere ide. adjál puszit, hát adott ölembe vettem. Olvan lógós volt a ruhája. Idefigyeljenek, ebből én olyan babát csinálok! Bementem és megpróbáltam és nem is mondott ellent az igaz­gató. Tudják ők. Azt mondják: ló] van. Hétfőn érte megyek. A Pityu örül neki. a kislány, a Margitka is. már szeretnék látni. Azt mondják: anyu csak ho2d. Mit akarok mondani, mikor én a Margitkát kivet­tem. akkor bementem az ott­honba. akkor azt mondták. Katika, van itt egy nagyon he­lves kislány. Margitka, mon­dom. ezt már el is viszem, mert édesanyám nevét viseli. Jött le Margitka a lépcsőn, szép volt. mondom. Margit­kám, eljönne] te velem. Azt mondja. eL Akkor mondom az Igazgató úrnak, hogy elviszem, akkor mondta az igazgató úr. hogy jöjjön délután, aztán vi­gye el a kislányt, majd mi fölkészítjük rá a gyereket, hogy elmenjen. Jól van. majd délután bejövök. A Pityu gye­reket akkor még nem láttam. Tudja az milyen gyerek volt? Tiszta szeplő volt. olyan kis pókhasa »volt, olyan kis vég­tagjai voltak neki. azt mondja az igazgató: hát Kati néni. mi .esz ezzel a szegénykével, hát mondom, sose fájjon a feje az igazgató úrnak, ha testvérek, ezt is elviszem. Ahol ez eszik, ott ez is tud enni. Két kis testvér, nem is tudtam volna otthagyni azt a pici gyereket. Olyan pici volt. hogy itt a lá­bamat fogta át. — Maga boldog asszony? — Én az vagyok. Boldog va­gyok. A gyerekeknek élek. szó­val szeretem a gyereket. Meg­mutattam. hogy egyedül neve­lem a gyerekeimet, és nem kell ember, de még ne is fi­zessen. Egy fillért se fizessen cs ezt a házat is azóta vettem, hogy egyedül vagyok, a bútort, mindent. Én mondom: férfi­munkát végeztem, nagyon so­kat dolgoztam. Disznót- vág­tam, férfi munkát végeztem. Él­ni kellett. Mióta egyedül va­gyok énnekem még nem volt olvan évem. hogy ne váfftam volna disznót. Most is. hogy született az unokám. vettem neki egv babakocsit, a kislány­nak vettem egy négyszáz- nyolcvan forintos karórát. — Melyiknek? — Ennek a kislánynak, az államinak, a Margitnak. Bi­zony. — Megkérdezem magától, mindegvik születésnapot ész­ben tartja? — Itt nincs különbség. Ha a lányomnak veszek valamit, ak­kor a menyem is kap. mind­egyik kap valamit. — A lányom született de­cember 24-én, harmincnégy­ben. a fiam született, az Adám harminchatban június 5-én. és akkor a Jancsi fiam született harmincnvolcban. február 27- én. a kisebbik fiam. Henrik született negyvenötben. A Margitka májusban született, most tizenkilenc éves, meg­mondom mindjárt--A Gvörkő István, a testvére az ötven­nyolc április ötödikén szüle­tett Dunaföldváron, Altkor Szórni József 1967 május 22- én. Vámosi Tériké 1967. augusztus 25-én. Ezeket én számon tartom. — És mindig vesz valamit? — Mindig. Hol egy kis ott­honkát. ezt azt. A gyerek­nek vettem nylonzoknit, hát adok neki mindig pénzt. Jött a húsvét. az már egy nagy gyerek, mindig pénzt akar. Akkor a Terikémnek vettem a mackót, a Józsikámnak vettem egy ilyen dömperautót, akkor kapott a Józsiira még egy. ha­jót. Egy kombinát a Margit­ka, saját lányomnak ugyanazt vettem. A szabatoni menyem­nek is azt vettem. a pestiek nem voltak itt. ha majd jön­nek. ük is megkapják a ma­guk részét. Aztán itt a sok unoka. Mindegyik unokám ka­pott húsvétra mackótól kezd­ve nagy Jiyulig, brummogó mackóig, mindegyiknek vettem valamit. Ezerkétszáz forintot adtam ki az unokákra. Nevet­tek a boltban, hogy bírom ezt. Akkor megyek a Józsikámmal a boltba, akkor anyu ilyen csokit vegyél, anyu olyant ve­gyél. hát nem mondhatom azt, hogy nem lehet, hát gye­reknek nem lehet azt monda­ni, hogy nem. Meg kell venni és akkor a tojás, meg a nyúl. És nem is föstöttem tojást, hanem csokoládétojást vettem, harmincat. Három forint volt egv. Ezért nem érdemes fös- tögetni. Szétosztottam. Egyik zsebkendőt, a másik egy üveg kölnit kapott. Mindegyiknek köll valamit adni. nehogy lé­pvén valami baj. hogy egyik megsértődjön. — Mit gondol, ahol nincs gyerek, milyen lehet ott a... — Nem jó. Semmit sem ér. Én mondtam, az én Henrik fiam. az nem lehet boldog, hoav ott még nincs család. Hiába épített egy szép házat és. Hát Ami­kor idevettem a kislányt. a Margitkát, azt beszélték a szomszédok, hogy a fiamnak egv feleséget nevelek. A Mar­gitka meg a Henrik nagyon jóban vannak. Hozzájuk jár nvaralni. Ketten mosnak, meg főznek, mire az asszony meg­jön. ezek elrendeznek ott min­dent. Azt mondta a fiam: ne­kem nem kellettél volna, mert láttam, amikor anvu fürösz- tött. Ugv vitatkoznak egymás­sal, olvan jó őket hallani. — Szóval nem ér az az élet semmit? Maga igazán tudja. , — Én tudom. Elkezdhetném, és mondhatnám reggeltől es­téiig. hogy én min mentem körösztül. az e«v ilyen vastag könw lenne. Milyen asszony az. aki nem akar anya lenni? Az. nem asszony, az csak flan- col. talán csak a szórakozás­nak él. Nem is tudom meg­mondani minek él! Flmeg’’ dolgozni, ledolgozza azt a pár órát, aztán e'megy szórakozni és nem törődik semmivel sem • T5,?erf Vem viszi haza ‘ semmi sem. Hogv jaj. hazamegyek, sietek, mit csinál a everek^m Amikor én a tűszelepben. dol­goztam. nem mentem a barát­nőkkel a. cukrászdába. mert jai, nekem haza kell menni, várnak a gyerekeim. — Elítéljük azt. aki nem akar lemondani az élvezetek­ről? — Hát ugye most már más­ként élnek a fiatalok. Nem le­het éppen elítélni. Ha valaki ki akarja magát • szórakozni, tombolni, aztán a végért majd meggondolja, hogv harminc­negyven éves korában is lehet még gyerek. Már ugye, ha nincs, akkor nem is lehet ar­ra gondolni, hogy gyerekeim vannak, egyik majd csak velem marad. Nem? Énnekem itt van ez az állami kislány, ehhez ra­gaszkodom. Én emellett. a Margitka mellett akarok ma­radni. Ez a kislány él-hal ér­tem. De aki senkinek nem adott, az nem is várhat, az nem várhat, a szeretetet nem lehet kiutalni, nem lehet pén­zért megvenni. (Folytatjuk.) Minden könyvtár munkája sokoldalú, fokozottan vonatko­zik ez a járási könyvtárakra. De ha csak a tevékenységek egyikét, a könyvkölcsönzést ragadjuk ki. akkor is sokolda­lúságról beszélhetünk, hiszen ezernyi igényt, sokfajta érdek­lődést kell kielégíteniük, az egyszerű szórakoztatástól az el­mélyült tanulás, ismeretszer­zés lehetőségeinek megterem­téséig. A paksi járási könyvtárban azt néztük, milyen közvetlen, konkrét segítséget tud nyúj­tani az intézmény a politikai műveltség terjesztéséhez, a politikai ismeretek gyarapítá­sához. Szederkényi Lászlóné, a já­rási könyvtár vezetője, előzé­kenyen és nem minden elége­dettség nélkül mutatja a könyvállományt, az olvasóter­meket és egyáltalán az új, pontosabban régiből megfiata­lított. újjávarázsolt épületet. S amikor a politikai irodalomra terelődik a szó, az első. amit hangsúlyoz: — Mióta a középiskolákban bevezették a világnézeti okta­tást, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a politikai művek iránt. A gimnazisták valósá­gos kutatómunkát végeznek könyvtárunkban egy-egy téma alaposabb megismerésére. A tanárok kiselőadások tartásá­val bízzák meg a diákokat, s az arra való felkészülés tulaj­donképpen nálunk történik. Néhány címet fel is sorol, amelyek összeállításához az anyagot a könyvtárban talál­ták meg a diákok: A népi de­mokratikus országok munkás- mozgalma; A KISZ megalaku­Mi emlékeztet itt a sátrak­ra, a vízelvezető árkokra, a fekvőhelyül szolgáló, pokróc­cal letakart szalmára, az ázós- fázós éjszakákra? Semmi! A tábor mostani, idei első lakói pedig nem is emlékezhetnek rá, hiszen a tábor megalakulá­sakor — 1959-ben — ők még ugyancsak gyerekcipőben jár­tak. Benizs Sándorral, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkárával, a tábor e heti pa­rancsnokával beszélgettünk az idei továbbképzési feladatokról, a nyári továbbképzés résztve- . vőiről. A táborparancsnok elöljáró­ban mondotta el, hogy a KISZ- mozgalomban is elengedhetet­lenül szükség van a vezetők, vezetőségi tagok továbbképzé­sére. Tudásban fel kell készí­teni őket rendszeresen arra, hogy eleget tudjanak tenni az új feladatoknak és megfelelje­nek az új követelményeknek. A táborlakók egyhetes itt- tartózkodásuk alatt foglalkoz- ' nak a párt politi' # inak és az ifjúsági szövetség tevékeny­lása és története; A világifjú­sági találkozók története stb. A könyvtárban úgyszólván valamennyi magyar újság és folyóirat megtalálható, szám szerint 150-féle. A folyóirattár rendkívül népszerű, az újságok és folyóiratok szinte állandóan kézben vannak. A politikai oktatást vezetők, előadók, szemináriumvezetők bizalommal fordulhatnak a könyvtárhoz, hiszen munká­jukhoz minden irodalmat meg­kapnak, mivel a társadalom- tudománnyal foglalkozó vala­mennyi fontosabb, .illetve gyakrabban igényelt mű. meg­található. Ha helyben nem, akkor kérésre, könyvtárközi kölcsönzéssel megszerzik. Az előadók élnek is a lehetőség­gel. — A KISZ-oktatáshoz ajánló bibliográfiát készítettünk — mondja Szederkényine. — Az egységcsomagot, amely az ok­tatási anyagot tartalmazza, a könyvtár kezelte, amire szük­ségük volt az alapszervezetek­nek. azt megkapták. Nem kimondottan könyvtári munka, de feltétlenül a poli­tikai nevelést szolgálja, hogy a paksi járási könyvtár már nem egy alkalommal rendelke­zésre bocsátotta helyiségeit KISZ-gyűlések céljaira és ezt a jövőben is tenni szándékozik. A megismertetett könyv­anyag, a munka, amiről a könyvtár vezetője beszámolha­tott, azt mutatja, hogy a já­rási könyvtár nemcsak közvet­ve, hanem közvetlenül Is szol­gálja kétezer beiratkozott ol­vasója politikai művelésének ügyét. L. Gy. ségének legfontosabb kérdései­vel, tájékoztatókat hallgatnak meg időszerű kül- és belpoli­tikai kérdésekről. Az előadá­sokat minden esetben konzul­tációk követik, melyeken meg­vitatják, értékelik az előadá­sokon elhangzottakat. E to­vábbképzési feladatokon túl nagy gondot fordítanak az idén nyáron arra, hogy a KISZ-titkárokat. vezetőségi tagokat felkészítsék a szep­tember 15 és november 5 kö­zött esedékes KlSZ-vezetőség- választásra is. A fiatalok továbbképzéséről annyit még, hogy az idén elő­ször vezetik be a szakosított oktatási formát. Ennek az a célja, hogy a fiatalokat szak­májuknak, munkahelyüknek megfelelően készítsék fél a mozgalmi munkára. Az idei nyár, ahogy megtud­tuk, rekordot jelent a- tábor életében. Az elmúlt évek so­rán ugyanis általában 1200— 1300 fiatalt képeztek itt. Ez a szám ezen a nyáron valamivel több mint kétezer lesz. Tizen­három KISZ- és öt úttörőtur­nust várnak mivel a tábor a megye úttörővezetőinek to­vábbképzőtábora is. Az elmúlt évekhez hasonlóan Dombori ad helyet a fiatal képzőművé­szek országos alkotótáborának, valamint az NDK-ban dolgozó KISZ-vezetők több napos ta­nácskozásának. A fiatalok napi hat órát töl­tenek szellemi munkával. Ter­mészetes tehát, hogy gondos­kodni kell sportolási, szórako­zási lehetőségeikről is. A lehe­tőségek adottak. A tábor első lakói üzemi KISZ-titkárok, KlSZ-vezefősé- gi tagok. Százhúszan vannak. Az utolsó százhúsz fiatal az NDK-ból érkezik majd szep­tember 13-án, és a táborzárás napján, szeptember 16-án uta* zik el Domboriból, j A Mátai Antal KISZ-vexetőhépső táborban jártunk Nyitás Domboriban A ^ » mi tetejéről» Foto: Komáromi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents