Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-16 / 112. szám
Folytatódnak a paksi atomerőmű helyszíni munkálatai írta: Szabó Benjamin miniszteri megbízott Az 1973—75. években döntő mértékben a tervezési és előkészítési munkák folynak. Ezen belül jelenleg már készülnek a felvonulási jellegű objektumok konkrét kiviteli tervei, az atomerőmű elvi tervei, amelynek alapján később kell kidolgozná a részletterveket. Ugyancsak ebben az időszakban kell megteremteni a későbbi intenzív építés feltételeit. Meg kell építeni a felvonulási lakótelepet, a nyomvonali létesítményeket, (út, elektromos hálózat, vízellátás stb.). Folytatni kell az atomerőmű területén az 1969- ben megkezdett előkészítő munkákat, (földfeltöltést, a felvonulási épületek megépítését stb.). Ezeket a munkálatokat a tervezéssel összhangban úgy kell végezni, hogy 1975- ben meg lehessen kezdeni az atomerőmű főépületének építését. A technológiai berendezések szerelését, sorba kap- fesolva, alapvetően az épületek elkészülte után lehet megkezdeni. Ez a vonalvezetés eléggé megmutatja, hogy ahhoz, hogy 1980 elején az atomerőmű első blokkját üzembe helyezzük, az idő még hosszú, de csak akkor elegendő, ha a feladatokat időben felmérjük és azokat a megjelölt ütemben "végezzük el. A helyszíni munka ebben az évben a felvonulási lakótelep területének előkészítésével, az első éoületek építésének megkezdésével indul meg. Ez a lakótelep egyébként Pakson, a Zápor utca térségében kerül megépítésre. Nem barakkokban, hanem végleges lakás jellegű épületekben fognak az építők és szerelők lakni, azzal a meggondolással, hogy a paksi atomerőmű beruházásának teljes befejezésével — az épületek rendbehozása után — végleges lakóépületek álljanak maid rendelkezésre. Az atomenergia békés célú hasznosítása a világon a legújabb, legkorszerűbb technika közé tartozik, mondhatnánk úgy is — a jövő. Habár az elmúlt években az atomerőműépítés világszerte igen gyors léptekben halad előre, mégis ebben az évtizedben egy-két ország kivételével (mint pl. Szovjetunió, Egyesült Államok, Nyugat-Németország) még a fejlett ioari országok is többnyire a kezdeti lépéseket teszik meg, az első atomerőmű tervezésén, vagv üzembe helyezésén munkálkodnak. Azt a tényt, hogy Magyarországon äs elkezdtük az első atomerőmű építését és az elkövetkezendő évtized növekmény vil- lamosenergia-igényét zömében ilyen en eperfásokból kívánjuk kielégíteni két dolog teszi szükségessé, illetve lehetővé: Az egyik, hogy Magyarország igen szegény energiaforrásokban. Köztudomású, hogy vízierőművek építését a hazai folyókon gazdaságosan csak igen kis mértékben lehet előirányozni. A kitermelhető hazai szén- és szénhidrogén-forrásaink ugyancsak korlátozottak, bár nem jelenti azt, hogy ezekre az energiahordozókra a jövőben nem fogunk erőművet építeni, az atomenergia hasznosítását azonban a gazdaságosság figyelembevételével a jövőben nagyobb mértékben kell előirányozni. A másik körülmény pedig az. hogy műszakilag jól bevált, a hazai viszonyainknak és anyagi erőforrásainknak megfelelő atomerőművet tudunk a Szovjetunióból importálni. A berendezés kipróbált, és ezen a téren igen jó tapaszthatok vannak. Valószínű sokak előtt ismeretes, hogy a paksi atomerőműbe szállításra kerülő berendezés típus közel tíz év óta zavartalanul üzemel Novovo- ronyezsben. Ezen túlmenően, a Szovjetunió számos országba szállítja ezeket a berendezéseket. többek között a Német Demokratikus Köztársaságba, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Finnországba stb. E rövid fejtegetésből kitűnik, hogy a paksi atomerőműberuházás rendkívül nagy nép- gazdasági jelentőséggel bír, az adott időszak konkrét energia- igényének kielégítése, valamint az atomenergetika, mint új ágazat megteremtése szempontjából. A paksi atomerőmű építésének megkezdése országos jelentőségén túlmenően Tolna megyében is külön fejezetet nyit meg. Nem mintha ma már különös jelentősége lenne, de ismeretes mindenki előtt, hogy Tolna megye egyike az ország legkisebb területű megyéjének, ahol az utóbbi évek kedvező tendenciája ellenére is az ipar részaránya még mindig alacsony. Ez a nagyvolumenű és nagy értékű beruházás, közvetett és közvetlen hatásaival, feltétlenül nagymértékben hozzá fog járulni a megye lakosságának életszínvonal-növekedéséhez. Dombóvári napok Leleplezték dr. Riesz József mellszobrát A városi tanács kórházának aulájában a dombóvári napok keretében felállították és leleplezték dr. Riesz József volt dombóvári orvos mellszobrát. A bensőséges ünnepségen ott voltak azok, akik ismerték, és akiket gyógyított a város szeretett orvosa, akit a nácik hurcoltak el, és végeztek ki. Az ünnepségen megjelent dr. Riesz Ede, az Országos Rheumatoló- giai Intézet főorvosa feleségével és orvos fiával. Vidóczy László városi tanácselnök. A vendégeket dr. Zahorcsek Alfonz, a kórház igazgató főorvosa köszöntötte. Ünnepi beszédet Simon Károly, az MSZMP városi bizottságának osztályvezetője mondott. Méltatta a köztiszteletben állt népszerű orvos dombóvári — csaknem négy évtizedes — orvosi tevékenységét, aki több mint negyedszázadon át a helyi gimnáziumban és tanítóképzőben egészségtant is tanított. Farkas A, Dombóvár Az anya és a gyerek Egy asszony Gyönkről Kedves Olvasói Folytatjuk Reidl Adámné ötvenkét éves gyönki asszony elbeszélését az anyaság élményéről. Akiknek figyelmét tegnap elkerülte a cikk, azok kedvéért újból leírjuk: Kati néni népesedési görbéről, demográfiáról soha nem olvasott, aligha ismeri a születési statisztikát, de valamit nagyon tud. Egy hete Cyönkön nála jártunkkor elújságolta: „Hozom az ötödik gyereket”, Kati néni egyke, egy se ellen szóló érvei nélkülözik ugyan a tudományos alátámasztást, ilyen szavakat egyáltalán nem használ, de az anyaság élményéről mindent tud. — Amikor elhoztam a Józsikát, a küszöbön sem tudott átmenni és mi lett belőle, szépen szaval, szólót énekel. Akkor mentem vele Szekszárdra az orvoshoz. Rámnézett az orvos, a fejét csóválta‘.Mondtam, nem baj doktor úr. majd én megrpóbálom. Mikor még egyszer mentem, azt mondták, egy aranykoszorút kell tenni a fejemre, hogy ebből a gyerekből én ezt tudtam kihozni... Szóval, nem tudott beszélni. Tudja, hogy mi volt? Hároméves volt. kiéhezett gyerek volt ez. Soha nem láttam még, hogy egy gyereknek a csontjai így kiállhatnak, itt olyan lyukak voltak, hogy be tudtam az öklömet tenni. Jaj, maguk nem tudják én mit csináltam, azt hittem bolond vagyok. Minden délben megfürösztöttem, akkor lefektettem, amikor kialudta magát ráadtam egy könnyű cipőt: föl a hegyen, le a hegyen; trappoltam. Háromszor, négyszer megtettem ezt az utat. Nem mozogtak az izmok, nem mozgott neki semmije se. És most milyen szépen megy már. Bizony. És nem tudtam vele fölmenni a lépcsőn az orvoshoz. Azt mondta a pszichológus, hogy csak erőltesse, csak menjen, mert ennek ez a baja. Mentem. Elmentem felülvizsgálatra, a gyerek egyedül fölment a lépcsőn. Azt mondta az orvos: fogd meg a lábadat, a gyerek két kézre állt, aztán lerúgta az orvos szemüvegét. A doktor úr hát azt mondta; ez igen... És tudja legelőször mit kért? Első az volt. adjak neki pálinkát. Mondom: pálinka nincs kisfiam. Aztán megint csak elmegyek vele a boltba, akkor meg bort kért. Ezt kapta, ezért ment ez tönkre. Mit tudok én csinálni ezzel a gyerekkel? Szólok a boltosnénak, hogy mondom ilyen csipkeszörpöt adjon, jófajtát, tizenhárom forint nyolcvan fillér volt. Elhoztam. És akkor becsaptam a gyereket. Szódát sem mertem neki adni, mert összepisilte magát, nem volt szobatiszta gyerek. De én most már rendbe tettem. Beszéltem az orvossal, azt mondta, egész nyugodtan kútvízzel is keverhetjük a szörpöt, Kapta te borikét fiacskám, igyál csak. Elővettem a Józsikát, kanállal etettem. Tudja mennyi lágytojást megevett? Volt amikor egy nap már ötöt is meg tudott enni. Én aztán etettem. Tejbegrízt, mindent. Megmondtam á lányomnak is. ha én meghalok ezt a gyereket ki ne adja a kezéből, azt mondta, anyu én ezt nem, akkor én veszem kezelésbe. — A gyerek ragaszkodik magához? — Ragaszkodik, haj de ragaszkodik. Tudja amikor jött az anyja, azt mondta az anyjának, nem ti neveltetek, nem nektek, az anyukámnak születtem. És adtak neki narancsot, mindent odavágott a sarokba. Azt mondta, nekem nem kell, nekem mindenem van, mert megadok neki mindent, játékot, mindent. Húsvét- kor is annyi mindent vettem neki. Az anyjának van még két egészséges gyereke. Ne haragudjon, de én ezt a beteg gyereket ki nem engedtem volna a kezemből. Ennek van jobban anyai szeretetre szüksége: úgy összevesztem vele lenn az otthonban, olyan csatát vágtam, mondom: elmentem az utcán maga mellett és nem ismerte meg a saját gyérekét? Hozott neki egy nyomós mackót, ilyen gumit, azt hitte, ketrecben ül a gyerek. Mondtam; maga nem anya. — Amikor ezt a kisgyereket idehozta, a nagyobbak mit szóltak? — örültek. Itt testvérek lettek. — Csak szeretetből áll, eny- nyi gyerekre főzni, mosni, takarítani ... — Megcsinálom. Pedig nem segít senki. — Dolgozni járt? — Igen. Volt úgy, hogy éjszakai műszakot dolgoztam itt a tűszelepben. Itt voltak a gyerekek. Tizenegy órakor jöttem, csáic haza. És elrendeztem őket.'Nem akarok egyedül lenni, nem is tudók egyedül lenni. Ha ezek nincsenek itt körülöttem, akkor olyan sírás fog el. És ugyanúgy harcolok, mint a sajátjaimért. Nem tehetek róla. — Maguk hányán voltak testvérek? — Mi heten voltunk testvérek. — Nem tehetek róla, nem tudom mi a2 bennem; a gyerekek nélkül rosszul érzem magamat. Hétfőn hozza a kislányt? — Őt nem küldöm óvodába, avval itthon eltotyogok egész nap. Felöltöztetem szépen, megyünk a boltba bevásárolni, és bemutatom mindenkinek, ez egy új... — Hát akkor megint külön kell reggelit készíteni? — Számít az, ezeknek is kell. Nem? Egy anyai szív, egy anyai kéz nem lehet fáradt, Egy anya sose fárad. — Este mikor végez? — Este? Mikor a mesét mondják, az én gyerekeim már ágyban vannak. Még a nagyfiú is. Idefigyeljen, a nagyfiút az unokám most meghívta a bálba, a diákoknak volt ilyen bálja. Azt kérdezte: anyukám, hány órakor jöjjek haza? Tizenegy órakor. És pontosan itthon volt. Vasárnap elmegy moziba, pedig van tévé, jól van, menj fiam, a mozinak vége, fél nyolckor itthon van. Vasárnap a ruháikat rendezgetem, fürösztgetem őket, hétfőn mennek iskolába. Elmegyünk veszünk fagyit, és akkor hazasétálunk. A kislány lefekszik, a Józsika meg ide az anyu ágyába, mert ő onnan nézi a tévét. Amikor elalszik a kiságyba viszem. — Segítenek a gyerekek? — Ezek mind segítenek. A nagyfiú is. Tudja ez a kislány, ez olyan egy aranyos, anyák napjára nem tudott hazajönni, de előtte való nap este hozott egy halom virágot. A Pityu gyerek, pedig még nincs sok pénze, egy tábla csokoládét hozott. És a kicsikék... Ezt rém lehet elmondani. Sürgölődtek, forgolódtak, a Józsika csinált egy szép Napot, teljesen ő rakta ki, az óvó néni kivágta, és ő rakta ki, és akkpr azt adta nekem. Hát azt nem lehet elmondani. — Szereti őket szépen járatni? — Egy orvosnak a gyereke nem különb. — Maga veszi a ruhát? — Amit nem ad az otthon, azt magam. Ami nekem tetszik. azt megveszem. (Folytatjuk) V. P. Sz. Silózzák a szénát a bátaszéki Búzakalász Szövetkezetben.
