Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

Folytatódnak a paksi atomerőmű helyszíni munkálatai

Irtat Sasabó Benjámin miniszteri megbízott

Mint ismeretes, az 1966-ban megkötött szovjet—magyar államközi egyezmény alapján építésre kerülő első magyar atomerőmű telephelyét — a megfelelő vizsgálatok elvégzése mellett — Paks térségében jelölték ki még 1987 évben. A helyszíni előkészítő munkák 1969-ben megkezdődtek. Ezt követően azonban — különböző megfontolásokból — az atomerőmű tervezett üzembe helyezési időpontja 1973-ről 1980-ra módosult. Ennek megfelelően a tervezési, előkészítési és kivitelezői munkák az elmúlt években nagyrészt szüneteltek. A Szovjetunióval kötött államközi egyezmény viszont változtatással érvényben maradt és ennek alapján — összhangban a hazai távlati tervek előirányzataival — a paksi atomerőmű beruházási munkáinak előkészítése újra napirendre került.

Most, amikor a munkák ismét megindulnak, talán helyes néhány szóval megismételni,, hogy milyen tényezők figyelembevételével lett a paksi terület kijelölve atomerőmű- éoítés céljára. Először, és talán • a legfontosabb a bő vízhozamú folyó, a Duna jelenléte. Hűtővízre minden hagyományos szén- és olajtüzelésű erőműben szükség van, az atomerőmű azonban többek között abban különbözik, hogy á hűtővízigénye lényegesén nagyobb. így kiegészítő hűtőtornyok nélkül biztonsággal már a 880 mW-os atomerőmű hűtővízigényét sem tudná kielégíteni hazánkban más folyó, mint a Duna. Egyik feltétel szüli a másikat. Rendkívül fontos, hogy egy ilyen nagy értékű ipari objektum egy esetleges árvíz esetén teljesen védve legyen. Tekintettel az atomerőműben beépítésre kerülő nagy súlyú berendezésekre, nagy jelentőséggel bírnak

a megfelelő teherbírású talaj- viszonyok. Bár ma már szerte a világon igen nagy számban megfelelő biztonsággal üzemelnek atomerőművek, ä telephely kiválasztásánál tekintettel kell lenni a környezetvédelemre. Ilyen szempontból fontosak a légköri viszonyok, hogy a szellőzőkéin ényen kikerülő megengedett mértékű szennyeződés a levegőben gyorsan szétszóródjon. Ma már vannak olyan atomerőművek is. hogy közvetlen a kerítés mellett lakóépületek, ipari vagy mező- gazdasági objektumok vannak, de lehetőség szerint mégis célszerű egy úgynevezett védőzónát biztosítani. Magyarországon ez sem könnyű, mivel kevés olyan területet találni, ahol a felsorolt feltételek jelen vannak, és három kilométeres sugarú körben jelentős település nincs. Egyébként a védőzóna nálunk csak annyiban van megkülönböztetve, hogy ezen a területen az ellenőrzési mérőpontok sűrűbben helyezkednek el, és lakóépületek építésére engedély nem kerül kiadásra. Mezőgazdasági művelés, valamint állattartás azonban zavartalanul folyhat.

Az elmondottakhoz. kapcsolódik,-hogy az atomerőmű-építés korszakában Magyarországon Tolna megye területe — éppen a Duna jelenléte miatt — Valószínű hosszabb távon is jelentős szerepet kap, A jelenlegi elgondolások szerint a paksi atomerőmű — összhangban a távlati erőműépítési terveinkkel — több ezer megawatt kapacitásra lesz bővítve. Ezen belül a paksi atomerőmű első 880 megawattos kiépítésén túlmenően — az 1980-as évek. első felében történő

üzembe helyezéssel — vizsgálat alatt áll a második ütem, további 880 megawatt teljesítménnyel, valamint azt követően a harmadik ütem 2000 megawattos kapacitással. Egyelőre azonban úgy gondolom, hogy az első kiépítés megvalósítására helyes koncentrálni, amely volumenét és újszerűségét tekintve rendkívül nagy feladatnak számít.

Tehát a konkrétan most megépítésre kerülő atomerőmű teljesítménye 880 megawatt, mely két 440 megawattos reaktorblokkból és reaktoronként két-két turbogépcso- portből áll. A jelenlegi előzetes terveink szerint az első reaktorblokkot 1980 elején, a másodikat valószínűleg 1980 végén helyezzük üzembe. Felületesen úgy tűnik, hogy ez az időpont igen távoli van még bőségesen idő mindenre, ugyanakkor a hazai erőműépítési, a külföldi atomerőmű építési tapasztalat azt mutatja, hogy — éppen a rendkívül nagy terjedelmű, bonyolult építési és szerelési munkákat figyelembe véve — az erőművet a megadott időpontra csak akkor tudjuk üzembe helyezni, ha a tervezési és előkészítési beruházási munkákat széles körben mielőbb megkezdjük, a megfelelő ütemet, szervezettséget, a szükséges kooperációt biztosítjuk. Ennek alátámasztáséra csak egy nagyon hozzávetőleges számadatot szerethet ismertetni: ahhoz, hogy az első 880 megawattos atomerőmű üzembe kerüljön, mintegy 600—700 ezer tonna anyagot kell a helyszínre szállítani és beépíteni, beleértve a téglát, cementet, faanyagot, kavicsot, követ technológiai anyagokat és berendezéseket.

(A cikk befejező részét holnapi számunkban közöljük.)

Hol kezdődik ?

Két esztendeje, amikor hírt adtunk az Alsótengelici Állami Gazdaság napközi otthonos óvodájáról, az igazgató szerényen annyit mondott csak róla: az anyagi hozzájárulás a gazdaság részéről nem áldozat, sokkal inkább kifizetődő kötelesség, hiszen a dolgozók gyerekeiről van szó és az anyukák is munkát vállalhatnak. Az Alsótengelici Állami Gazdaságban a pártszervezet, a szakszervezet és természetesen a gazdaságvezetés ezzel a létesítménnyel egy korszerű és szocialista szemléletmódot igyekezett a környéken kialakítani.

Elsősorban valóban az üzem dolgozóiról, azok gyerekeiről van szó, de még sok minden másról. Egyebek között a hátrányos helyzet idejében történő leküzdéséről, amit aligha lehet elég korán kezdeni. De hát egy pusztai óvoda? Hogyan kerül a csizma az asztalra? Miként, hiszen a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek hátrányos helyzetéről általában akkor szokás beszélni, amikor a gyerek már középiskolás, illetőleg a továbbtanulása kerül szóba. Rendszerint a tizenéves kor második felében kezdődik tehát a nemes szándékú munka, úgyszólván a tizenkettedik órában, s ez bizony kicsit mindig tűzoltómunka.

Hivatásos nevelők, értő pedagógusok mondják: az általános iskola első osztályaiban szembetűnő a különbség az óvodával és az óvoda nélkül „indított” gyerekek között. A többi fontos szempont most elhanyagolható, és túlzás nélkül megállapítható: amelyik üzem hozzájárult bölcsődék, óvodák, napközik létesítéséhez, fenntartásához saját gazdasági érdekein túl a kétkezi munkások gyerekeinek jobb starthelyzetét segíti a szakma-, a diplomaszerzéshez. Ennek okán és jogán megkülönböztetett érdeklődésre és kellő figyelemre számíthat az a tanácskozás, amit a múlt héten a szomszédban, Somogy megyében tartottak megyei akció- programot kidolgozva és megvitatva a munkás, paraszt tgnülófiatalok megsegítésére.

) S nem véletlen, hogy a teendő intézkedésekről i'olt szó, a Népszabadság mégis az „elején kezdjük” felszólalásokat emelte ki. A Balatonboglári Állami Gazdaság igazgatója — állami díjas — Széli András itt mondta el, hogy tíz általános iskolát, óvodákat, gimnáziumot patronálnak, napközi otthonokat tartanak fenn, sok százezer forintot költenek ilyen célra, ezenkívül négyszázezer forint ösztöndíjat osztanak ki jórészt fizikai dolgozók gyerekeinek a továbbtanulásra. S Róna Imre, a Pamutfonó igazgatója hívta fel a vállalati vezetők figyelmét arra, hogy legyen az igazgatók, a gazdasági vezetők személyes ügye a tehetséges munkás, paraszt tanulófiatalok megsegítése.

Valóban az elején kell kezdeni. A bölcsődéknél, az óvodáknál. Két hete tálán az egyik budapesti egyetem hallgatói a rádió nyilvánosságát kérve elmondták, üres helyiséget keresnek a belvárosban abból a célból, hogy segítsék, felkészítsék az arra rászoruló munkás-, parasztszármazású felvételizőket. Hogy megkönnyítsék a beilleszkedésüket. Komoly és megalapozott tenni akarás hatja át a tanácsokat, a tömegszervezeteket. a tömeg' mozgalmakat országszerte. De ami mindig kevés, az nem más, mint a pénz. Ilyen szempontból a somogyi gazdasági vezetők megnyilatkozása felbecsülhetetlen értékű és példamutató.

— Szp —

— A Tériké elsős, a kisfiú, a Józsikám óvodás, a nagyobb fiú, Pityu kőművestanuló, a Margitka meg borjúgondozj, Lengyelben tanult. Ezek a nevelt gyerekek. A Tériké után még nem érdeklődött senki, nem is adom ki a kezemből. A Józsikát meg az anyja agyon- pálinkázta. Egyszer itt volt. hogy elviszi. Képzelje, milyen kálvárián mentem keresztül, szegény gyerekem, én beleneveltem, hogy én csak a te nevelő anyukád vagyok, ő a te anyukád, és képzelje, aztán nem jött érte, és nem is keresi, és most már az intézet nem is adja oda.

— Hogy hívják a gyerekeket?

— A kis Józsika, a legkisebb, Szórni Józsika, aztán a Vámosi Tériké, Györkő István és Györkő Margit — most ezt a kicsit, akit hétfőn hozok, az Tünde lesz.

— Mennyi idős a kicsi, akit hétfőn...

— Az hároméves.

— Mái- megnézte?

— Meg. Ruhaosztáskor azt mondta nekem már, hogy anyu. Anyu vigyél el, vegyél nekem szép ruhát. És máma bent voltam és azt mondták, hogy hétfőn hozhatom a gyereket.

— Hogy’ fér el a szívében ennyi gyerek?

— Megmondjam maguknak? V-a leülök, és az a tizenegy

ütám jönne és még ez az

>■ és itt körülülnének, akkor

is helyük volna itt, az én szívemben. Én nem tudom hogy vagyok velük, de nagyon szeretem őket. Este is Józsikát az ölembe veszem, nézzük a tévét, a Tériké itt fekszik a he- verőn, a Pityu gyerek ide ül a lábam elé. A Pityu az már nagy gyerek, az mér tizenöt éves, az kőműves lesz, az egy aranyos gyerek.

— És itt van otthon?

— Itt, itt. Azt mondja, hogy anyuka én itthon vagyok. A Margitka is szépen keres, de ide jön haza. Amíg tanult, én addig kistrafírurtgoltam. A lány félrerakta a pénzét. Gyűjtöget, most konyhabútort akar venni, tizenkilenc éves, de megvan már neki a stafírung- ja. én arról gondoskodtam. Megszereztem abban a három évben, amíg 6 tanult Lengyelben.

— Dehát a maga édesgyerekei mit szólnak?

— Semmit. Azok úgy szeretik, mint testvért. Lányomnál ( született egy kisgyerek, a kis Ilonka, Margitka a köröszt- anyja. A fiamnál van egy kis Andrea, annak is a köröszt- anyja. Úgy beszerették a családba őket. Ezek ugyanúgy örökölnek, mint a saját gyerekeim. Ezeket én ki nem hagyom. Ezek itt az én gyerekeim. Senkinek nem fájt úgy, mint nekem, amikor a Margitka kapott Gerenyásban szép lakást és elment. Mindene van, kanáltól kezdve mindent megadtam. Volt amikor hatezer forintot keresett. Volt olyan hónap, amikor négyezer forintot keresett. Félrerakja a pénzét, mert hálószobabútort akar venni, konyhabútort már vett.

— Igen, de hát magának miből telik, maga nem fiatal már...

— Dolgoztam én nagyon sokat, csak most két éve vagyok nyugdíjas. Dolgoztam a „tűszelepben”, az óvodában voltam dajka. Ahol köllött a segítség, mindig ott dolgoztam.

— Bírja?

— Én bírom, én nem tudom, én nem érzem magam öregnek. Most még elvállalom ezt a gyereket. Igen. Szóval ezt elmesélni kicsit nehéz. Én a rendőrségen szakácsnő voltam és otthagyott a férjem, tíz évig éltünk együtt, itthagyott’ engem négy gyerekkel. Én nem vagyok hívő, de az isten ne segítsen el innen, egy vesém van csak, az uram egy fillérrel nem segített. A gyerekek ezt tudják. Igen, ezt tudják. Amikor a vesémmel megoperáltak, azt mondta az orvos: Kati néni, menjen társaságba, emberek közé. Nincs férje az embernek nem mehetek sehova, mindjárt ro6sz szemmel nézik az embert. Ezek a gyerekek nekem örömet csinálnak, gondoltam fogadok gyerekeket. És én megtaláltam a boldogságomat, és nem érzem magam öregnek. Igen, én nem érzem magam öregnek, mert

itt vannak ezek a kicsiny gyerekek körülöttem. Mindig mondom; ezeket még föl kell nevelni!

— És a. maga édesgyerekei jól vannak? Melyik micsoda?

— Jól vannak. A fiam itt nem messze lakik tőlem, ott öt gyerek van. Reidl Ádámnak hívják, traktoros, itt a gyönki téeszben. Tudja azt az öt gyereket milyen szépen járatja, pedig olyan picike asszony a menyem, de ott olyan rend van. Három leány- és két fiúgyerekük van. A lányom férje

■ villanyszerelő. Szabó nevezetű. ■Ott most született a negyedik gyerek, az Erzsi lányomnak, ott van három fiú és egy leány. A kislány az a legjobb tanuló a gimnáziumban. A szabatoni fiamnak annak két gyereke van, az a kislány, ott a képen, meg a fiú. Az az állami gazdaságban van, már ötödik osztályos kora óta, mert ott dol- " goztam akkor én is. Ott nehéz munkát végeztem. És akkor van a negyedik, amikor az megszületett, a Henrik, az apja rá sem nézett, azt taníttattam. És mo6t már meg is nősült, van neki Érden egy telke, épített rá. Családjuk azok- nak nincsen, ölég jól megvannak a Henrikék is.

— Tud különbséget tenni?

— Nem tudok. Egyiket úgy szeretem, mint a másikat. Tizenegy unokám van! Azokat sem tudnám elkülöníteni ezektől a fogadott gyerekektől. Én egyformán szeretem őket.

— Sok fiatalasszonyt az egy gyerek is idegesíti.

— Engem nem. A lányomat sem. Tudja mit csináltam tavaly. Mert a Tériké egyet bukott, az unokámnak vettem egy nadrágkosztümöt, mert egész nyáron tanította a Terikét. Az tanító akar lenni, hogy legyen belőle valami. Most csak számtanból van kettese, a többi mind négyes, ötös. A kislány át tud menni most a második osztályba. Engem a gyerek nem zavar, nem idegesít. Mennél több van körülöttem, annál jobb nekem. A Józsikát pedig most vittem csuk óvodába, pedig már három éve nálam van, de most már láttam, hogy hiányzik neki az az óvoda, tudja, hogy fejlődjön a gyerek, mondjon verset, mindent. De hát én akkorát híztam, amikor az óvodában voltunk anyák napján. Olyan szépen szavalt az én Józsikám, és énekelt. Szépen felöltöztettem, hogy még az orvos g; e- reke sem volt úgy fölöltözJel- ve. És az én szép kisfiam elmondta szépen a verset, és szólóénekes volt. Kérdeztem az óvó nénit, hogy mivel háláljam meg? Azt mond.x cern- mivel Kati néni; ez kötelességem.

(Folytatjuk)

V. P. Sz.