Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Az oroszlánok nem Angyalok A nagy macskák idomításá- nak hősi krónikája számos bátor nőről számol be. Legsike- seresebb közülük kétségtelenül Claire Heliot (eredetileg Klara Huth) volt. A hallei főiskolai tanár lánya, aki korán megőszítette apját, néhány városszerte ismert serdülőkori flört után egy műlovasba szeretett bele. Amikor később egy szép napon bekopogott a lipcsei állatkert igazgatójának ajtaján — ott mutattak be ugyanis valaha a cirkuszhoz hasonló állatidomításokat —• Pinkert papa, az állatkert alapítója is kénytelen volt megadni magát a szépséges szőkeségnek: rögtön teljesítette azt a kívánságát, hogy oroszlánőrként alkalmazzák. Ezzel megkezdődött a nem mindennapi idomárnő karrierje. A dzsungel macskái, úgy tűnt. hogy e Vénusz látványára elfeledkeztek félelmetes fegyvereikről. Egy hatalmas „sivatagi király” birkatürelemmel hagyta, hogy átvezesse a ketreceken. 1907-ben azonban amikorra a hajdan karcsú amazonból terebélyes matróna lett. szemmel láthatólag túlságosan eltávolodott egyik sárga bundájú lovagjának szépségideáljától, amit ez a csípőjébe harapva akart tudomására hozni. Heliot erre a legokosabbat tette: elhagyta a ketrecet és örökre felhagyott az oroszláRidomítással. Iz astor titka A ragadozóidomítás művészetének „erősebbik neme” nyilván meg fogja érteni, hogy e kockázatos foglalkozás nagy napjairól szólva, egy hölgyet bocsátottunk előre, de az ido- mítás hagyományai viszont régiek és sok történet fűződik a bátor férfiakhoz. Az egyik legendás idomár Robert Daggesell volt. Számára épp oly Idegen volt a „menekülési távolság” fogalma, mint a „félelem". Csakis gorillához hasonlatos erejében és ostorában bízott. Arra a kérdésre, hogy miért megy pisztoly nélkül a ketrecbe, mindig így válaszolt: „Azt az idomárt, aki ostorral nem tudja távol tartani magától az állatokat, a pisztoly sem védi.” S ezzel el is értünk mindenfajta idomí- tás „titkához”. Az olyan ember, aki először áll a ragadozók ketrecében, tudja, mit köszönhet az ostornak. Senki nem gondolkozott el azonban túlságosan azon, mik a mélyebb okai annak, hogy ez az egyszerű eszköz az állatra ilyen fantasztikus hatást gyakorol. Egy kivétel akadt azonban. A kivételt Bernhard Grzimeknek hívták. Titokzatos „Doktor X-ként” 1942-ben a Sarassani cirkuszban lépett fel, ahol — minden jóindulatú tanács és rosszindulatú jóslat ellenére — estéről estére „ostorát csattogtatta” az akkor 63 éves idomár 6 királytigrise előtt. Grzimek azonban nem halálmegvető bátorságból, hanem tudományos kíváncsiságból ment a ragadozók ketrecébe. Az év végén feltárta inkognitóját és beszámolt állatpszichológiai tanulmányairól: „Milyen kiváló fegyver az ostor és a bot egy ilyen jól felfegyverzett tigrissel szemben! Nem azért, mert fájdalmat okoztam neki, hisz alig értem hozzá —, hanem az ostor titka az. hogy nem érez fájdalmat. A tigris a botot valóban az idomár testrészének tekinti. Ha ugyanis fellázad, akkor mindig a botra üt vafjy abba harap, s nem az emberbe.” A ragadozó félelme tehát az, ami az idomítás alapjául szolgál; ha nem is olyan abszolút formában, ahogyan Pierre Hachet-Souplet. a modern állatpszichológia egyik őse kifejtette: „Az idomár művészete egyedül abban áll, hogy kihasználja a vadállatok félelmét és oda űzze őket, ahova akarja. Más titkuk nincs. Művészetük főként abban áll, hogy az üldözést drámaian adják elő”. Az idomárok gyakorlata épp oly eltérő, mint a részletekkel kapcsolatos nézeteik. George Konklin például az előzetes idomítás során oroszlánjainak mancsára bokszkesztyűt, a fejére pedig szájkosarat kötött, míg Isaac A. Amburgh söré- nyes „munkatársait” az első tanóra idejére megkötözte, miután előzetesen elkábította őket. August Molker arra esküdött. hogy az idomárnak mindig balról kell közelednie problematikus partneréhez. Claire Heliot franciául szólt oroszlánjaihoz és éjszakánként a ketrec közelében akasztotta fel idomítóruháját. Az volt a véleménye, hogy az állatszag bizalomgerjesztőbb az állatok számára. A francia Henry Martin, az első jelentős állatidomár, a következőképp fogalmazta meg krédóját egy Balzaccal folytatott beszélgetésben: „A lustákat békén hagyom. A játékosokkal játszom. Barátjuk leszek, mert félnek attól, hogy ellenségükké tehetnek.” A bátor férfiak többsége mégsem ebben az irányban tevékenykedett. Az előadás vad, állatkínzó jellege vonzónak, sőt szükségesnek tűnt számukra. A „vad idomítás” védelmezői azt állították, hogy az emberek uralma az állatok fölött csakis erőszakos uralom lehet A hambrugi Carl Hagenbeck feladata maradt, hogy gyakorlatilag és elméletileg is megindokolja a modern idomítási módszer előnyeit. „Az erőszakos idomítás ideje elmúlt, mert erőszakkal a századrészét sem lehet elérni annak, amit jósággal, és mert kell lennie olyan útnak, amelv az állat pszichéjéhez vezet”. Hagenbeck Állatok és emberek című könyvének e szavai a modem ragadozóidomítás művészetének alapszabálya, amely elsősorban Pavlov állatpszichológiai tanulmányaiból nyert új ösztönzéseket. Ez nem zárta ki: hogy Hagenbeck után is még igen elterjedt volt a szinte ijesztő merészséggel előadott vad ál- latidomítás anélkül, hogy baj történt volna, míg a „szelíd módszer” képviselőit állataik nem eavszer megtámadták és életveszélyesen megsebesítették. E tapasztalatok is bizonyítják, hogy kivétel nélkül minden idomár veszélyben van, amíg a ketrecben tartózkodik, „bármilyen magabiztos is, s bármennyire jól idomította az állatokat”. Ez a megállanítás a híres szovjet Idomártól Borisz Édertől származik. Tapasztalatait a következőkben foglalta össze: 1. Sohasem szabad megengedni, hogy az állat ereje tudatában legyen. , 2. Mindig számítani kell rá,, hogy a ragadozók az idomárt általában villámgyorsan támadják meg. 3. Az állatokkal italó bánásmódban az emberséges hang a legfontosabb. Coboly-számlálás A Szovjetunióban megkezdődött a cobolyok összeírása. Sok ezer vadász, zoológus, vadgazdálkodási szakember két év alatt az Uraitól Kamcsatkáig — egy óriási területen — megszámlálja a cobolyokat. A hatalmas munkához repülőgépeket és helikoptereket vesznek igénybe, hogy a legelhagyatottabb területeket is átkutathassák. A szokatlan felmérés célja, hogy megállapítsák a nőstények és a hímek arányát, az 30 millió éves egyedeken keresztül ennek az állatfajnak az átlagos életkorát és korcsoportonkénti megoszlását. A számlálás célja nemcsak a meglévő állomány felmérése, hanem ennek az értékes prémű állatfajnak az elszaporítása. (APN—KS) Forrásvíz n vpvoIaFIioI Az NSZK-ban nemrégiben hozták forgalomba a felvételünkön látható miniatűr vízmüvet, ami tulajdonosának kristálytiszta és jó ízű vizet ígér meg. A szűrőberendezést minden lakásban, hotelben vagy kempingben hozzá lehet kapcsolni a vízvezeték csapjához. A „Pur-Ö-Water”-készü- lék aktív szénnel működik, ami tudvalevőleg, katalitikus tulajdonságokkal 1 rendelkezik. Megtisztítja a. vízvezetéki vizet a benne lévő. klórtól és egyéb vegyi szennyeződésektől, továbbá a rozsdától és a különösen a nagyvárosokban észlelhető kellemetlen szagától. A víz ásványi nyomelemeit ezzel szemben nem vonja ki. Egy ilyen, lényegében forrásvíznek mondható vízzel főként a kávé, a tea ízét lehet zamatosabbá tenni, de az ételek is aromásabbak lesznek tőle. A csecsemők eledele is íz- letesebb lesz és alkalmazásával el lehet kerülni a fertőző megbetegedéseket. A szűrő egy négytagú család számára kb. négy hónapra elegendő, és ennek fejében még tíz márkába sem kerül. „Monszun99 expedíció Megfejteni a monszun titkait, amely gyakran súlyos csapást mér az indiai szubkontinens lakosságára — ez az Arab-tengerre induló szovjet— indiai expedíció feladata. A Pravda április 12-i számában közölte, hogy már véget értek az expedíció előkészületei és megállapították programját. a munkálatokban négy szovjet kutatóhajó vesz részt. Az expedíciót indiai tudósok látják- el a nagy kiterjedésű körzet meteorológiai térképeivel. A négy hajó egy időben indul útnak és munkáját egy óriási négyszögben végzi, amelynek mindegyik oldala ISO mérföld hosszú. Az expedíció programjához tartozik az anyaggyűjtés a hidroszférában és a légkörben végbemenő folyamatokról, a monszun dinamizmusának tanulmányozna. A kísérletben részt vevő hajók fedélzetén lesz egy indiai szakembercsoport is. Á szenvedélyes tintahalak cápafog Rendkívül ritka régészeti leletre bukkantak Camerino közelében. A kb. 30 millió éves cápafogat Sante Strappaveco- hia találta kertjében. A fog 28 mm hosszú és 6,9 mm széles, jól csiszolt, fényes és gesztenyeszínű. A camerinói egyetem ásványtani és geológiai intézetében Pierluigi Ámbrosetti és Aurora Micarelli megállapították, hogy a lelet egy miocén korban élt cápáé, amely a kardfogú cápafélék családjába tartozott. A tintahal nagyapáink gyér. mekkorának álmait megzavaró szörnyeteg volt valaha. A hatalmas vérszopók a félreeső tengerpartokon vagy a tenger mélyén mindig készen álltak halálos ölelésre. Úgy „szopogatták” el az embert vagy egy hajót, mintha cukorka lenne. Victor Hugo „A tenger munkásai” és Verne: „Húszezer mérföld a tenger alatt,, című regénye hatalmas tintahalak, kai és vérszomjas polipokkal népesítette be az óceánokat. Ki hitte volna? Ezek a nyolckarú, puha testű állatok korántsem olyan szörnyűségesek, mint ahogy még sokan manapság is hiszik. Coustaud kapitány és Philippe Dióié nemrégiben tettek közzé egy képes albumot, amelynek címe: „Az óriás polip, avagy ■ egy félreértés vége”. Könyvükben úgy tüntetik fel ezeket a puhatestűeket, mint egy legenda áldozatait. Korunk szexmániá- . jának engedve, a legapróbb részletekig feltárják a valaha félelmetes gerinctelenek legintimebb szokásait. Nem kis meglepetésünkre azt tapasztalhatjuk, hogy az ember szerelmi kapcsolataiban megfigyelt túlkapások és aberrációk után manapság csak a polipok között fedezhetünk fel némi szexuális frissességet és érzelmet. A két szakember véleménye szerint a polipok nagyon tartózkodóak és elpirulnak, ha eluralkodik lem”; rajtuk a „szereA kapcsolatuk több fényévnyire van Marion Brandó- nak „Az utolsó párizsi tangó” című filmben tanúsított magatartásától. Ugyanakkor a tintahal egy kissé exhibicionista. Ha elkapja a szerelmi révület, eléggé furcsán viselkedik. Természettől fogva poligám hajlamú és nem ritka a hármasban lebonyolított szerelmi légyott sem. A szerzők azt tapasztalták. hogy a szerelmes hím tintahal gyakran úgy elveszti a fejét, hogy egy másik hímnek kezd udvarolni. Ezt a közeledést — becsületére legyen mondva — a „megtámadott” hím minden esetben erélyesen visszautasítja. MAGAZIN • MAGAZIN • MAGAZIN , MAGAZIN • MAGAZIN g MAGAZIN
