Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-11 / 84. szám
1 Az állattenyésztő telepek védelméről zése, készenlétük folyamatos biztosítása; — az üzem sajátosságaiból fakadó védelmi rendszabályok kidolgozása, a dolgozókkal való megismertetése; — szennyezödési, fertőzési gócok létrejöttekor szervezett, gyors mentő és helyreállító munkálatok végrehajtása; — a szennyezett területeken a dolgozók, lakosság és az állatállomány részére elsősegély- nyújtás megszervezése. A terv békefeladatai között megyénkben elsősorban a gyakoribb állatbetegségek, mint a száj- és körömfájás, valamint az ellene való védelem rendszabályait. a védekezés anyagi és szervezeti feltételeinek létrehozását, az árterületeken pedig az állatelszállítást, el- hajtást, kiürítést kell előkészíteni, megtervezni. Már az elmúlt évben néhány tsz-ben eredményesen alkalmazták a szervezetszerű üzemi önvédelmi alegységeket a száj- és körömfájás terjedésének megakadályozása érdekében. Ezt a gyakorlatot kell hasonló esetekben általánossá tenni, hisz ezzel a védekezés szakszerűbbé válik, egyben az állat- és növényvédő alegységek gyakorolhatják háborús feladataikat. A háborús terveket alapvetően a tömegpusztító fegyverek hatásai elleni védelemre kell elkészíteni. Ezeken belül is elsősorban a kiszóródás, vegyi és biológiai fegyverek elleni védelemre. Mielőtt a tervezésről bővebben szólnék, úgy érzem, említést kell tenni azokról a hatásokról, amelyek ellen a vé- ,cigimet,;, .-biztosítani- kell. " Ilyen a terep sugárszennyezettsége. A terep sugárszennyezettsége, mint az atomrobbanás negyedik hatástényezője, a robbanás után bizonvos idő elteltével jön létre. Körülbelül 200 ■radioaktív izotópból áll, am elv a robbanáskor keletkezik. A sugárzó anyag egy része a robbanótöltet hasadványaiból áll (mint pl. Sr—90, Sr—89, Cs— 137, 1—131 Ba—140, Zr—95, Mo—99, Ru—103, Ru—106 stb.), másik jelentős részük a bombatestből és a talaj alkotórészeiből, mint indukált sugárzás jön létre. Az utóbbit alkotó radioaktív izotópok a C—14 kivételével rövid élettartamú- ak (200 óra alatt majdnem teljesen elbomlanak), de nagy energiájú béta- és gammasugárzás jellemzi ezeket. Közülük a legjelentősebbek az Na—24, Si—31, Mn—56. Különösen földfelszíni robbanások esetén van az utóbbinak nagy jelentősége. Ezen sugárzó anyagok méretüktől függően a levegő mozgása következtében különböző távolságokra jutnak el, miközben kialakítják a sugár- szennyezett területet. E terület mérete nagy mértékben függ a robbanószerkezet hatóerejétől, a robbantás módjától. de függ a meteorológiai viszonyoktól is. A radioaktív por kihullási területén nemcsak a talajt, hanem az adott terület összes épületét, tárgyát szennyezi. így lerakódik a vetésterületre, a legelőkre, a víztárolókra, forrásokra, az emberek ruházatára, az állatok bőrtakaróiára. amennyiben azok a szabadban tartózkodtak. Ha az állatok sugárszeny- nyezett legelőkön tartózkodnak, illetve a szennyezett kaszálókról származó takarmányt esznek, szervezetükbe.: olyan elemek épülnek, .be, amelyek ja csontokban, izomzatban s'tb. .koncentrálódnak* i és -a tejjek- ’tragyaval és vizelettel csak lassan ürülnek ki. Az ember számára az ilyen tej és hús fogyasztása még kis adagok esetében is komoly következményekkel járhat. Érdemes megvizsgálni, hogy az állatok szervezetébe miiven Az állattenyésztéssel, állategészségüggyel foglalkozó szakemberek előtt nem kétséges, hogy az állatállomány békében és háborúban egyaránt előre nem látható veszélynek van kitéve. A veszély bekövetkezésének valószínűsége lényegesen eltérő a két időszakban, de az okozott kár mértéke már békében is jelentős, miután ismertek előttünk a közelmúlt száj- és körömfájás-járványok. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy háborús időszakban a védekezés feltételei a békebelinél lényegesen kedvezőtlenebbek lesznek, akkor az állattenyésztő gazdaságok részére a várható veszteség csökkentése érdekében indokolt egy komplex béke- és háborús pv. terv elkészítése. A tervnek messzemenően az adott üzem, gazdaság reális helyzetén kell alapulnia. A gyakorlati kivitelezésre az üzemekben szervezett pv.-szakszolgá- lati alakulatokat, önvédelmi alegységeket és az üzem munkaviszonyban álló egyéb dolgozóit kell tervezni. A komplex jelleg magában foglalja, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok egész területére kiterjedő összes polgári védelmi feladatot meg kell tervezni. Ezek a fő feladatok az alábbiak: — A dolgozók, családtagjaik, az állatállomány és az anyagi értékek, termékek kiszóródns (sugárszennyeződés), vegyi és biológiai szennyeződés elleni védelme; — az üzem felkészítése a rendkívüli körülmények — háborús és békebeli katasztrófák — közötti termelés biztosítására; : -:íi: ,;*■■■' ■ ■'■ — megteremteni az üzemi dolgozók, a pv.-erők időben történő riasztásának, értesítésének feltételeit, biztosítani a i'ezetés, irányítás szilárdságát; — az üzemi pv.-erők megszervezése, felszerelése, kiképnyeges feladatunk az ilyen férfidolgozók bevonása szak- szolgálatunkba. Czükséges lenne, hogy ^már a jelen kiképzési évben változtatni tudjunk egységeinkben és alegységeinkben a férfi-nő arányon. Azon egységeink, melyeknek elsőrendű feladata a sérültek, sebesültek, betegek kárterületről, több órán keresztül tartó, hordágyon történő kimentése, igen megerősödnének, ha a sebesültvivő rajok tagjai döntő többségükben férfiakból alakulnának meg. Nem szükséges bizonyítani, hogy ez a munka sokkal inkább férfierőt igényel és azt sem, hogy fizikai állóképességüknél fogva több sérült kimentését tudnák elvégezni azonos idő alatt, mint a gyengébb munkabírású nők. különösen ha azt is figyelembe vesszük, hopv ezt a fárasztó és megerőltető munkát zárt. összfegyvememi védőöltözetben és gázálarcban kell elvégezni. Egységeink ütőképességét növelné az is, ha az egységek parancsnoki állományát, ahol ez szükséges, katonai kiképzésen átesett férfiakból lehetne kialakítani. Természetesen itt nem arról van szó, hogy a nők helyét parancsnoki vonalon mindenütt férfiak vegyék át. Szép számmal vannak olyan női egységparancsnokaink, akik feladatukat nagy szakmai értelemmel és lelkesedéssel látják el. . M Áz egységek korösszetételét is vizsgálnunk kell és törekednünk az átlagéletkor fiatalítására. Különösen äz idősebb nőbeosztottak felváltása indokolt férfival, vagy fiatalabb nődolgozóval még akkor is, ha az utóbbiak esetében egykét éven belül számolni kell az anyasággal kapcsolatos felmentési kérelmekkel. . Az állomány személyi ösz- szetételének kiegészítését bizonyos adminisztratív munkának kell követnie. Gondolunk itt elsősorban az új beosztottak határozatának kiadására, személyi karton felfektetésé- re, kiképzési csoportokba osztásra stb. A határozatok kiadásánál is ügvelünk a törvényesség legteljesebb betartására, a fellebbezési lehetőség megadására. III. A továbbiakban néhány gondolatot kívánunk felvázolni az eaves kiképzési és továbbképzési csoportok munkájáról. Az egészségügyi szdlgálat- parancsnok'ágok kiképzését illetően elsődleges feladatunk olyan parancsnoki szakember- hálózat nevelése és kiképzése, akik tömegkatasztrófa esetén egyrészt felkészültségük, másrészt polgári: beosztásuk révén hathatós intézkedéseket tudnak foganatosítani az elsődleges mentési, mentesítési és ezekkea összefüggő egyéb feladatok ellátására. Saiát kiképzésük biztosítása mellett szervezik, tervezik, irányítják az alárendelt egységek és alegységek parancsnokainak és beosztott jainak, továbbá az önvédelmi egységek tagjainak és parancsnokainak kiképzését és továbbképzését, nemkülönben az. egészségügyi intézmények szakszolgálati és önvédelmi egységeibe be nem osztott, munkaviszonyban álló dolgozóinak polgári védelmi oktatását. Igen fontos a középszintű parancsnoki állomány — nevezetesen az elsősegélynyújtó és sebesültkihordó egységek (alegységek) parancsnokainak — ez évben is megtartandó ki. képzése. A szóbaníorgó személyek nem egészségügyi dolgozók. Munkájukat az élet legkülönbözőbb területein — gyárakban, üzemekben, a mezőgazdaságban, hivatalokban — végzik, többségükben nő- dolgozók. Ebből következően s továbbkénzés megszervezése alapos körültekintést, széles köri koordinatív munkát, ösz- szefogást és több szerv segítőkészségét igényli. Kiemelten fontos feladat vár a 1. tanfeivam szervezőire 2. oktatókra, előadókra 3. munkaadókra 4. résztvevőkre Á továbbképzés szervezése az egészségügyi szolgálatpa- rancsnokság. ezen belül a tömegalakulatok felel ősének, tehát a Magyar Vöröskereszt megyei titkárának és munkatársainak. valamint a járási, városi titkároknak a feladata. Gondoskodniok kell, hogy a kikénzésre behívótoknak megfelelő legyen az elszállásolása, élelmezése és olyan rendszerű munkaprogramot kel] összeállítani, amely lehetővé teszi részükre a szakmai ismeretek megszerzését. A szolgálat vezetőinek gondoskodni kell a megfelelő előadók biztosításáról. Segíteni kell az előadóknak a felkészülésben, megfelelő szakanyag rendelkezésre bocsátásával, szakmai tanáccsal. Az előadóknak arra kell törekedni, hogy előadásaikkal felkeltsék a hallgatóság fiutakon juthat be a sugárzó anyag. A radioaktív por a talajra, takarmányokra, nyílt víztárolókra és a szabadban lévő állatállományra közvetlenül hullik. A szennyezett takarmány, ivóvíz elfogyasztása tehát közvetlen veszély. De a kihullás után történt vetés pgyes növényei a talajból is képesek beépíteni a sugárzó elemeket, így egy ideig még ez is veszélyt jelent az állatállományra. A takarmány szennyeződése felületi jellegű. Ez vonatkozik a raktárakban tárolt koncent- rátumokra, a mezőn lévő kaz- . lakra egyaránt. A felületi szennyeződés lehetőséget biztosít a megelőző védekezésre és a mentesítésre. Természetesen a zárt helyen tárolt takarmány kevésbé szennyeződik, mint a nyílt elhelyezésben lévő. Az állati származású termékek szennyeződése elsősorban biológiai úton következik be A legelőkön radioaktív, szeny. nyezett takarmányt fogyasztó szarvasmarha tejében a sugár- szennyezettség mindig magasabb fokú, mint az istállókban tartott, silóval és egyéb radioaktív portól megvédett takarmányt fogyasztó tehén tejében. A sugárszennyeződés hatásának van kitéve a nyílt víz- 'tárolókban, tavakban élő halállomány is. amelyet nem szabad fogyasztás előtt figyelmen kívül hagyni. A fenti inkorporációs szeny- nyeződés mellett a külső sugárhatás is veszélyezteti az állatállományt. Ez közvetlenül a kihullás utáni órákban és a kihullás idején igen jelentős. Jellemző, hogy az adott helyen az ösz- szes elszenvedhető sugáradag 30 százalékát lehet, elszenvedni a kihullás utáni első 6 órában, 47 százalékát az első nap, 58 százalékát 3 nap alatt, 'és ‘ 75 százalékát az első 30 nap alatt. Következésképpen a védelmi rendszabályokhoz "feltétlen figyelembe kell vennünk, hogy ■ a kihullás után a l'egveszélyésébb’ az első 24 óra. Erre az időre kell az állatállomány védett elhelyezéséről gondoskodni, mivel az istállók. gyeimét. Nem elég pusztán elmondani az anyagot, hanem meg ’ kell a hallgatósággal értetni, be kell gyakoroltatni, hpgy az minél maradandóbb legyen. Segíteni kell az előadóknak abban is, hogy a hallgatók megfelelő jegyzeteket készítsenek, amelyeket a szakaszok oktatásánál már használni tudnak. A kiképzésen részt vevők munkaadóitól azt kérjük, hogy ugyanolyan segítőkészek legyenek ezekkel a dolgozóikkal szemben, mint az előző években. Tegyék lehetővé részükre a kiképzésen való megjelenést és biztosítsák a törvényesen megállapított keresetet. A középszintű parancsnoki állomány továbbképzésének sikere elsősorban azonban a résztvevőkön múlik. Munkájuk sikeréhez feltétlenül az kell, hogy érezzék fontosságát és szükségességét továbbképzésüknek. Érezniük kell azt a megtiszteltetést és bizalmat, amelynek következtében őket az állami és társadalmi szervek alkalmasnak találták arra, hogy egészségügyi egységek és alegységek parancsnokai, vezetői legyenek. Ez természetesen nagy felelősséggel jár. Már ez évben egységeik kiképzésében mint oktató-előadók is közreműködnek. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, először nekik kell elsajátítani, jól megismerni és begyakorolni azokat a tudnivalókat, amelyekre beosztottjaikat ki kell oktatni és amelyek végrehajtását szükség esetén a valóságban is irányi- tárnok kell, a felelősség olyan nagy terhével, amely teher emberek életben maradását vagy pusztulását ' jelenti. épületanyagaiktól,' ialvastagaJ? gaiktól függően csökkentik a2 áthatoló sugárzást, az állatok; hermetizáltan elzárt istállókba, való elhelyezésével pedig a radioaktív portól való védel- met biztosíthatjuk. A szakirodalom a sugár- szennyezett területen a szehy- nyezettség mértékének megfelelően 3 zónát különböztet meg. Az úgynevezett. „A” rónia méretét tekintve a legnagyobb. A zóna területén nyílt elhelyez zésben tartózkodó állatállomány a külső béta- és gumin#- sugárzás hatására csak köny- nyű sugársérülést szenvedi rendszerint az állatok Ut, gyógyításra sem szorulnak. A második zónában, a „B" zónában a nyílt elhelyezésben lévő állatállomány sugársérü- lése lényegesen nagyobb, mint az első zónában. A harmadik zónában a „C” zónában az állatok nyílt elhelyezés esetén még rövid kinttartózkodásnál is súlyos sérüléseket szenvednek el, különösen a kihullás utáni első kést napban. Az állatállományra gyakorolt hatás szempontjából tegyünk egy összehasonlítást a mát? említett inkorporált sugáfha- tás és a külső sugárhatás között. Le kell szögezni, hogy a» előbbi a veszélyesebb. Bizonyítható. hogv olyan legelőn^ ahol a kihullás után a sugár- szint 0,1 r/ora. az állatok állan. dó istállóban tartása esetén sem emelkedik az elnyelt su- gárado.g 4—5 röntgen fölé, és nem képes semminemű észrevehető negatív fiziológiai elváltozás létrehozására. ., Ugyanakkor nyílt elhelyezőben, a fűve] inkorporált sugárzó anyag hatására több tíz röntgen lehet az elnyelt sugáradag, amely már az állatokban káros elváltozásokat okozhat. /',/./ Tehát a védekezés legfontó- sabb feladata, a sugárzó anyagok inkorporációjának megakadályozása. Ez pedig az állatok hermetizált elzáráséval, szennyezodésmentes takarmánnyal és ivóvízzel való ellátásával biztosítható. (Folytatjuk) KISS IMRE Az 1973-as kiképzési évberi az egészségügyi egysegek éa alegységek részére továbbképzést, illetve általános kiképzést biztosítunk. Egységeinknek alkalmasnak kell lenni tömegpusztító fegyverek alkalmazásának viszonyai között szakfeladataik végrehaj táéára,, a szakfelszerelések alkalmazására és alegység kötelékben, sebesültgyűjtőhely telepítésére és kiszolgálására. ¥ ntézményeink önvédelmi szervezetének rendszerét a 89/1969. (Eü. K. 23.) Eii. M. sz. utasítás szabályozza. A rendelkezés az intézmény nagyságától függően határozza meg az önvédelmi egységek összetételét, felelősök hálózatát és csoportját. „Az önvédelmi szervezetek alapvető feladata, hogy táma- dófegyverek alkalmazása esetén — mint a kollektív védekezés egyik szervezeti formája — az intézmény védelmét és önmentését biztosítsák, megakadályozzák a károk továbbterjedését”. (Ut. 3. §.) A csoportok megalakítása megtörtént. A kiképzés megkezdése előtt itt is elsőrendű feladat a szervezet élővé tétele. Az eltávozott vagy jogos mentesítést kapott dolgozók helyére más személyeket kell beosztani. Az intézmények vezetői és gazdasági vezetői, a vállalatok igazgatói és főkönyvelői felelős szervezői az önvédelmi rendszernek, míg a járási és városi egészségügyi szakigazgatási szervek irápyír tó, ellenőrző hatóság szerepét kell hogy betöltsék. (Folytatjuk) Dr. Tóth Rudolf, eü. szolgálatparancsnók
