Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-11 / 84. szám
t 1 Az óvóhely-szakszolgálat helye, szerepe a polgári védelemben Bevezetőül néhány mondat erejéig tekintsünk vissza a múltba, az eddig ismert háborúk okozta veszteségekre és egy esetleges nukleáris háború következményeire. Amíg régebben kis területeken Vívott háborúk voltak, addig a harcoló felek egymással szembeállított haderői közvetlen csatákban döntötték el a háború végső kimenetelét. Gyakorlatilag az egyes háborút viselő felek hadseregeinek személyi és technikai felszereltségén múlott, hogy mely fél került ki győztesen a háborúból. Amíg a helyi háborúkban a harcoló alakulatok technikai és egyéb utánpótlási igényeit az elfoglalt területeken szerzett zsákmányokból tudták biztosítani, addig a világháborúk, és ezeket követő egyéb háborúk alkalmával fokozatosan nőtt a hátország utánpótlást biztosító szerepe, feladata. Előtérbe került tehát az utánpótlást biztosító hátországi termelőeszközök, szállító- eszközök megbénításának igénye. amelyhez például a második világháborúban a légierő jelentős mértékben hozzá is járult. E háborúkban már nemcsak a frontokon harcoló katonák estek áldozatul, hanem a hátország polgári lakosságából is nagyobb áldozatokat követelt. Az első világháború össz- veszteségének mintegy öt százaléka jelentkezett a hátországokban, addig a második világháború összveszteségének kb. 48 százaléka. A második világháború alatt létrehozott és 1945., augusztus 6-án Japán két városára ledobott atombombák rendkívül nagy pusztító hatásúak voltak. Az egyenként 20 kiloton- nás (20 000 tonna értékű robbanóanyag) bomba néhány másodperc alatt két várost teljesen romba döntött, azaz 2,5 kilométeres körzetbal összeomlottak az épületek, hatalmas tüzek keletkeztek, fény, hősugárzás és egyéb hatások ez időpontig ismeretlen nagyságú rombolást, emberi veszteséget okoztak. E tényhelyzet ismeretében, és az azóta eltelt időszakban bekövetkezett változások, haditechnikai fejlődések feltételezéséből következtetve egy újabb háború esetében felmérhetetlen pusztításokkal kell számolni. A korszerű haditechnikával vívott háborúban nem különül el a front és hátország, hisz az atom- és egyéb nukleáris fegyverek a Föld bármely pontjára eljuttathatók. Tehát nemcsak a katonai egységek, haditechnika, hanem az országok bármely területei lehetnek veszélyeztetve egy ilyen eszközökkel vívott háborúban. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a hátországvédelem az egyik legjelentősebb feladat, melynek hazánkban éppúgy, mint más országokban, szerves része a polgári védelem. A hátországvédelem keretében a polgári védelem feladata mindazon _ intézkedések megtétele, amelyek a lakosság és az anyagi javak tömeg- pusztító fegyverek elleni védelmét hivatott biztosítani, valamint létrehozni azokat a feltételeket, melyek szükségesek az ellenség által tömeg- pusztító fegyverekkel mért csapások következtében létrejött kárterületen a mentő, mentesítő feladatok ellátására. E feladatok tükrében került sor a polgári védelem szervezetén belül az óvóhely-szakszolgálat szervezetének korszerűsítésére. Az eddigiektől eltérően az óvóhely-szakszói gálát önálló szakszolgálatként hivatott feladatait ellátni. E körülmények miatt a szakszolgálat megszervezése után a legjelentősebb feladat a személyi állomány eddiginél magasabb szintű kiképzésének biztosítása. Az Óvóhely-szakszolgálatra háruló feladatok irányítása és eredményes végrehajtása a szakszolgálatok parancsnoki állományának alapos felkészültségét igényli. A folyamatba tett kiképzések keretein belül mind a parancsnoki, mind a beosztott személyi állománynak el kell sajátítania, r- az óvóhely-szakszolgálat szervezeti felépítését, feladatait és tevékenységét; — a szakszolgálat készenlétbe helyezésével kapcsolatos feladatokat; pn ;— a tömegpusztító fegyverek és azok hatásainak ismeretét, az ellenük való védekezés alapelveit; — a lakosság védelmi terveinek készítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatokat; — a lakosság helyi, kollektív védelmét biztosító létesítmények. szükségóvóhelyek, árokóvóhelyek, minősített óvóhelyek kialakítására és a kapcsolatos feladatokra vonatkozó ismereteket; — a föld alatti terek minősítését és életvédelmi célra történő felhasználását; — a meglévő óvóhelyek nyilvántartásával, karbantartásával és készenlétbe helyezésivel kapcsolatos feladatokat; — a műszaki mentő és a kitelepítési és befogadási szakszolgálattal történő együttműködés feladatait, valamint — az elsősegélynyújtásra vonatkozó ismereteket. Mint az eddigiekből is látható, az óvóhely-szakszolgálatba beosztott személyi állomány feladatai nagyok és az elkövetkező időszakban magas szintű elméleti és gyakorlati kiképzésben kell részesülniük. E feladatok folyamatos és zavartalan végrehajtását a honvédelmi törvény és miniszteri rendeletek biztosítják. Ahhoz, hogy a felettes szervek, parancsnokságok által előírt feladatokat végre tudjuk hajtani, igen komoly — az egész személyi állomány — összehangolt, jól szervezett tevékenységre van szükség. E célok elérése érdekében mindenekelőtt a kiképzéseket kell szemléltető és egyéb technikai eszközök igénybevételével olyan színvonalon végrehajtani, hogy a részt vevő állomány átfogó képet kapjon egy adott esetben konkrétan jelentkező feladatairól. Ilyen vonatkozásban az or-. szágos parancsnokság részéről jelentős segítséget kaptunk és kapunk a jövőben. A korábbi évekhez képest korszerű, jól összeállított tansegédletekkel, szemléltető tablókkal, oktatófilmekkel látták el az alárendelt parancsnokságokat és a közeliövőben a diafilmes előadások bonyolításának feltételeit is biztosítják. A jelenlegi időszakban természetesen az elméleti kiképzéseken van a hangsúly, de a folyamatosan végrehajtandó továbbképzések során a gyakorlati megoldások kerülnek előtérbe. Azt kell tehát elérni a kiképzésekkel, hogy elméletileg sajátítsa el a személyi állomány feladatait, majd a későbbi gyakorlatban tegyen e feladatok elsajátításáról tanú- bizonyságot. Az egyik lénveges feladat a lakosság radioaktív kiszóródás elleni védelmének komplex megszervezése. E feladat nem szabad, hogy abból álljon, hogy jó védelmi tervekkel rendelkezzünk, hanem lényeges követelmény, hogy a lakosság megismerje a védelmi létesítmények kialakításának módjait, az életvédelmi létesítmények .felszereléseire vonatkozó követelményeket, e létesítményekben való tartózkodást, és magatartásbeli szabályait, az önmentés, mentesítés lehetőségeit stb. Ahhoz, hogy a személyi állomány elsajátítsa az előírt követelményeket, biztosítani kell minden kiképzési szinten a pontos megjelenést, az előírt tananyagok maradéktalan leadását, egyben arra kell törekedni, hogy helytelen nézetek, vitára okot adható kérdések kellő időben tisztázásra kerüljenek. Ezért célszerű megfelelő konzultációs időt a kiképzési ütemtervekben előírni és ezt az időt hasznos módon kihasználni. Valamennyi parancsnoknak feladatát képezi a kiképzések ellenőrzése. Az ellenőrzés soi Hárman a ki tüntetettek közül Grill Ferenc, Honvédelmi Érdemérem 20 év utón. Ehl Henrik, HonvéJelmi Érdemérem 15 év utón. Dr. Horváth Jenő, Honvédelmi Érdemérem 10 év után. rán arra kell törekedni, hogy pontos képet kapjunk a részt vevő személyi állományról, az előadások, konzultációk színvonaláról, és nem utolsó 6orban a hallgatóság érdeklődéséről, a tananyag elsajátításáról. Az óvóhely-szakszolgálat speciális helyzeténél fogva jelenleg olyan gondokkal küzd, hogy a személyi állomány heterogén összetétele mind kiképzési, mind egyéb alkalmassági szempontból kedvezőtlenebb, mint bármely más szak- szolgálaté. Jóllehet a feladatok eredményes végrehajtása szempontjából ezt mint kedvezőtlen tényezőt is figyelembe kell venni, de nem jelentheti a célul tűzött színvonal lénye? ges csökkentését. Az állomány kiképzésének szervezésében felelős járási,’ városi, községi polgári védelmi parancsnokságok, a helyi adottságoknak, lehetőségeknek legjobban megfelelő módját, eszközeit kell hogy megtalálják, és ezáltal képesek legyenek az állomány kiképzésbe, vagy egyéb feladatok végrehajtásába való megfelelő moz-> gósításra. Nélkülözhetetlen minden szinten a széles körű felvilágosító munka, amelynek nagy erkölcsi és politikai hatásán keresztül lehet a legmegfelelőbb színvonalat biztosítani a kiképzések és egyéb feladatok végrehajtása érdekében. _j A lakosság és anyagi javak védelmi lehetőségeiről: A nukleáris fegyverek, eszközök létrehozása rendkívül nagy költségekbe kerül, ezért az esetleges hadviselő felek fő célkitűzése nem lehet más, mint a stratégiai fontosságú objektumok kiválasztása, illetve megsemmisítése. Ez azt jelenti, hogy egy ország valamennyi települése, ezen belül lakossága, anyagi javai nem jöhetnek azonos eséllyel számításba az ellenség szempontjából, mint köveiden célpontok. Következésképpen valamennyi település közvetlen támadásnak nincs kitéve. A lakosság jelentős része tehát nem egy esetleges atombomba, vagy rakéta közvetlen romboló hatása által van veszélveztetve, hanem a magfegyverek egvéb (nagy területekre kiható) káros hatások ellen kell, hogy védelmet nyerjen. A magfegyverek ilyen hatását nevezzük másodlagos hatásnak, amelyek közel sem jelentenek olvan veszélyt, mint a közvetlen csanás területein jelentkező hatások. A másodlagos hatások elleni védelemnek vannak tehát reális lehetőségei, meglévő adottságai, melyekkel számolni lehet. Ha a másodlagos sugárzás hatásait vizsgáljuk és e sugárzások elleni védelem lehetőségeit vesszük számításba,' akkor néhány adat ismeretében meggyőződhetünk arról, hogy jelentéktelen dolognak tűnő adottságokkal, eszközökkel is milyen eredményesen lehet ellenük védelmet nyújtani, A kiszóródás elleni védelemnél alapkövetelmény, hogy a védő létesítmények a sugárzás intenzitását 1/100 részére csökkentsék. Ennek eléréséhez figyelembe kell venni, hogy a robbanás milyen távolságra történt a védő létesítménytől. Ugyanis a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken a sugárzás intenzitása. Ismert ténvező, hogy a robbanást követően létrejövő gombafelhő magával ragad különböző nagyságú porsze- mecskéket a földről, illetve a robbanóanyag részecskéin keresztül sugárzó. Ezek a részecskék a radioaktív felhőbe jutva, majd a szél sebességétől függően haladnak olyan területek fölé, amelyek távol esnek a robbanás helyétől. Ezek a sugárzó porszemek a tömegüktől függően előbb vagy utóbb lehullanak a földre és fejtik ki sugárzó hatásaikat. így tehát minél távolabb kerülnek, annál kisebb lesz sugárzó hatásuk, vagyis az ellenük való védekezés is mind egyszerűbb eszközökkel biztosítható. A teljességre való törekvés igénye nélkül meg kell említeni,- hogy á sugárzás erőssége az idő múlásával önmagától is jelentősen csökken. Ennek mértékét szaknyelven FELEZÉSI IDŐNEK nevezik. Ez annyit jelent; hogy a felezési időszükséglet az, amely alatt az adott radioaktív anyag összes atomjainak; fele elbomlik. A sugárzó harcanyagolc különböző vastagságú anyagokon képesek áthatolni, de az anyag szerkezetétől függően jelentős mértékben lecsökken áthatoló-’ képességük. A különböző anyagok tehát akadályt képeznek a sugárzásnak, és annak csökkentését az anyag vastagsága, illetve tömörsége függvényében lehet meghatározni. Az anyagok olyan vastag rétege, amely a rájuk merőlegesen ható GAMMA-sugárzáS erősségét a felére csökkenti, az adott anyag felezési vastagságának nevezzük. A felezési vastagság és az anyag sűrűségének szorzata megközelítően egy állandó értéket ad; amely kb. 32,0. így a védőképesség a különböző anyagoknál kiszámolható. Ezek után nézzünk néhány anyagfajtát, amelyek a maradó sugárzás hatásait a kívánt értékre képesek csökkenteni. Például a gammasugárzást: — a fa 33 cm vastagsága, — föld 18 cm vastagsága, — tégla 12 cm vastagsága,' ’ — beton 10 cm vastagsága,' ( — acél 2,8 cm vastagsága, J — ólom 2.8 cm vastagsága.' A fentiekből levonható az sí következtetés, hogy a gyakorlatban alkalmazott épületek, épületszerkezetek, anyagok és a földréteg a rajtuk áthatoló elsődleges, de különösen a másodlagos, vagyis a kiszóródásból származó maradó sugárzó hatásokat nagymérték-; ben lecsökkentik és így a mögöttük elhelyezkedőknek jelentős védelmet nyújtanak. Alkalmas lehet a kiszórő- dásból származó hatások elleni védelemre a lakás egy jól megválasztott helyisége, pincéje, domboldalba süllyesztett présház, borospince, verem, de alkalmas lehet sík terepen egy árokóvóhely, vagy földtakaróval ellátott egyéb létesítmény is. Ilyen adottságok minden településben rendel- zésre állnak. Feladat tehát, hogy adott esetben ezek a létesítmények kellő időben elérhetők legyenek, illetve a védelemre való felkészülés időszakában tisztában legyünk azzal, hogy ezeken a létesítményeken milyen legfontosabb munkálatokat kell elvégeznünk ahhoz, hogy huzamos benttartózkodásra, sugárzás elleni védelemre alkalmasak legyenek. A fentiekben elmondottak úgy gondolom, önmagukban is érzékeltetik az óvóhely-szakszolgálat feladatait, annak jelentőségét, és nem utolsó sorban azt, hogy miért is kell a kiképzések során elsajátítani az említet* követelméiveket. GALAMBOS JÓZSEF szolgálatparancsnok
