Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-11 / 84. szám

A hátországvédelem jelentősége

(Folytatás az 5. oldalról.)

„territoriális védelem" fogalom alatt tárgyalták. A territoriális védelem nemzetközileg nem egységesen használt fogalom. Egyes államokban ezzel az elnevezéssel olyan különleges szerveket jelölnek meg, mint pl. Franciaországban a hadműveleti territoriális védelem, vagy a Német Szövetségi Köztársaságban a territoriális védelem.

A különböző országokban csak a „territoriális" fogalom jelentése az, ami egységes, amely egy meghatároz ott területhez való kötöttséget fejez ki. A „territoriális védelem” valamilven előkészített, helyhez kötött védelmi intézkedéseket. ezen intézkedések célját, jellegét és méretét jeleli meg. A „territoriális védelem” keretén belül meghatározott erők vannak, melyek az egyes országokban igen eltérőek egy. mástól.

Franciaországban a hadműveleti territoriális védelem, a DÓT — főként tartalékos csapatokkal és a végrehajtó hatalommal — biztosítja az összes fontos objektumot, az egész állam területét a felforgató elemekkel, az ejtőernyős erőkkel szemben, és harcot folytat az ország területére behatolt reguláris erőkkel.

A skandináv országokban többnyire milíciaszerű szervezetek vannak, amelyek ugyancsak területhez kötve kerülnek bevetésre. Feladatuk elsősorban a katonai és a pplgári objektumok' biztosítása, a meglepetésszerűen felbukkanó ellenséges és .felforgat«? erők elleni harcbán. Abban az esetben, ha az ellenség esetleg megszállná az országot, akkor nekik kellene velük felvenni a harcot. Ez a feladatkör bizonyos fokig hasonlít a francia DÓT feladataihoz.

A Német Szövetségi Köztársaság territoriális védelme külön szervezetet képez a Bundeswehren belül, mivel annak valamennyi hadrafogható köteléke a NATO alárendeltségébe tartozik. Ezzel szemben a territoriális védelem erői nemzeti erőt képeznek. Túlnyomórészt területileg ösz- szevont tartalékosokból áll. A francia DOT-trl ellentétben a nyugatnémet haderő territoriális védelme elsősorban a NATO-alak álatok hadműveleti tevékenységét biztosítja a hadműveletek területének lezárása, az összeköttetés fenntartása és az ellenséges betörés feltartóztatása útján. Feladata a

A szocialista országok állami és katonai vezetői nagy figyelmet fordítanak a hátországvédelem megszervezésére. A megszervezésre vonatkozó elképzelésekben — a sok hasonlóság mellett is — jelentkeznek az országoknak megfelelő sajátosságok, de valamennyiben fő elvként vonul végig: a hátország életfunkciójának biztosítása, beleértve az atomcsapások következményeinek felszámolását; az ellenséges légi deszantok és di- verzánscsoportok felszámolását; a fegyveres erők tevékenységét elősegítő és biztosító rendszabályok megoldását.

Egyes országokban a hátországvédelmet több alkotóelemre osztják fel. Ilyen alkotóelemek lehetnek: a légvédelem, az operatív védelem, a helyi védelem, a polgári véA hátországvédelem fogalma alatt — mint erről már szó esett — azokat az aktív és passzív katonai, polgári

kormányhatalom fenntartásának biztosítása is. Ehhez a fel. adathoz elsősorban műszaki, híradó és rendfenntartó csapatok, valamint biztosító erők állnak rendelkezésre. Tehát a nyugatnémet territoriális védelem feladatát elsősorban nem a harc jelenti.

A territoriális védelem tekintetében a különböző országokban a territoriális erők már említett helyhez kötöttségén kívül közös, hogy a territoriális védelem tágabb értelemben véve — mint biztosító és támadó feladatokat ellátó szervezet — mindig kiterjed az egész állam területére.

delem stb. Ebben a rendszerben:

— a légvédelemre hárul az ellenséges repülőgépek és rakéták megsemmisítésének a feladata,

— az operatív védelem oldja meg a légidesza”'-elhárítást, valamint az ország védel. me szempontjából fontos objektumok őrzését. Ide tartozik a hátországvédelem ellátásába bevonásra kerülő reguláris fegyveres erők sok irányú tevékenysége is,

— a helyi védelem feladata: egy meghatározott közigazgatási területen biztosítani a hátország katonai és közigazgatási-gazdasági funkcióinak normális tevékenységét,

— a polgári védelem feladatát képezi az emberi élet és az anyagi javak védelme, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverek hatásaira.

védelmi, igazgatási és gazdasági rendszabályok megszervezésének és foganatosításának összességét értjük, amely az

ellenséges fegyveres erőknek az ország területe ellen irányuló tevékenységét hivatott elhárítani, illetve akadályozni és a csapások következményeinek csökkentésére, felszámolására. a szervezett állami élet fenntartására, a lakosság életének és az ország javainak megóvására irányulnak.

A hátországvádelem célja tehát az egész társadalom védelmi készültségének biztosítása. a szervezett állami élet és a népgazdaság termelő- tevékenységének fenntartása, a személyi és anyagi veszteségek csökkentése, a pánik megakadályozása és mindezeken keresztül a háború eredményes befejezésének elősegítése.

A fenti célkitűzések megvalósításának a hátország- védelem rendszerén belül két fő területe lehetséges:

— katonai terület,

— államigazgatási, gazdasági terület.

A főbb katonai feladatok az alábbiak lehetnek:

— az államhatárok védelme az ellenség szárazföldi csapatai ellen és az ország légterének oltalmazása az ellenség légi támadóeszközei ellen.

— az ország politikai, gazdasági és katonai vezető szervei vezetési pontjainak, valamint a katonai, gazdasági, ipari, közlekedési és híradási objektumok őrzése és védelme,.

— a harcoló csapatok személyi és anyagi utánpótlásának, előrevonásának és után- szállításának biztosítása,

— az ország területére bejutott ellenséges felderítő, di- verzáscsoportok, légi deszan- tpk, valamint belső ellenforradalmi csoportok megsemmisítése,

— a katonai hírhálózat folyamatos működésének biztosítása, .»«

— az országos sugá’rfigyelő- és jelzőrendszer működtetése, és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatás,

— a mentő- és mentésítési feladatok végzésében való részvétel megszervezése és megtervezése.

Az államigazgatási, gazdasági területre az alábbi főbb feladatok megoldása hárulhat:

— az ország lakosságának felkészítése az ellenséges tömegpusztító fegyverek hatása elleni védekezésre,

— az ország megbízható és gyors riasztásának, az egyéni és kollektív védelem feltételeinek biztosítása,

— a veszélyeztetett területek és a csapást szenvedett körzetek kiürítésének előkészítése. megszervezése,

— azon szervek, szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok és önvédelmi szervezetek békeidőszakban történő létrehozása és gyakoroltatása, amelyek képesek az ellenség tevékenységének következtében keletkezett károk területén a mentés, mentesítés és ideiglenes helyreállítás gyors végrehajtására, a lakosság mentésére és mentesítésére, valamint egészségügyi ellátására.

— azon védelmi rendszabályok előkészítése — a népgazdaság egész területén —, amelyek a háború esetén is lehetővé teszik a folyamatos termelést,

— az ország anyagi javai védelmének biztosítása az ellenség tömegpusztító fegyvereinek hatása ellen.

— a felső és területi állami és gazdasági vezető szervek felkészítése a háborúban rajuk háruló feladatok irányítására, a szükséges tervek folyamatos kidolgozása, beleillesztve azokat a népgazdasági felkészítési tervekbe, továbbá a háborús működéshez szükséges ősz- szes személyi, anyagi és technikai feltétel biztosítása.

A felsorolt és a hátországvédelmet szolgáló feladatok teljes szélességben érintik hazánk felnőtt lakosságát. A katonai szolgálatot teljesítő, a termelő üzemben, a mező- gazdaságban és a háztartásban ,tr dolgozóknak egyaránt . megvan a szerepük és helyük ezen komplexumban. így a megyénkben is folyó polgári védelmi kiképzés feladata, hogy a hátországvédelem részeként, a polgári védelmi kiképzés folyamán meghatározza minden állampolgár helyét és .szerepét a hótországvéde- lemben.

NACSA FERENC

A hátországvédelem mel kapcsolatos nősetek a szocialista országokban :

A hátországvédelem fogalma, célja és fő területei :

1973. évi egészségügyi kiképzési

feladatok

i.

^ korszerű tömegpusztító fegyverek alkalmazásának viszonyai között a lakosság egészségügyi biztosítása. pú-húsa és az egészségügyi szolgálat folyamatos működő- képességének biztosítása megköveteli az egészségügyi dolgozóktól azt.' hogy megfelelő szakismeretekkel rendelkezzenek. Ismerni kell a tömeg- pusztító fegyverek várható hatását. tisztában kell lenni a , védelem elveivel, eszközeivel .és módszereivel, hogy helyesen alkalmazzák azokat a lakosság. á sérültek és a betegek védelme érdekében.

A tömegpusztító fegyverek okozta katasztrófa méreteiről és hatásairól az előző háborúk alanián csak részleges képet tudunk felvázolni. Orvosaink és egészségügyi szakembereink békést mindennapi munkájához viszonyítva új — eddig kevésbé ismert és nagy számmal előforduló — sérülésekkel. betegségekkel kellene megismerkedni. Tömegesen jelentkeznének a sugár- és égési sérültek, a biológiai és vegyi hadviselés áldozatai.

Ebből származott az a helytelen nézet, mely szerint sokan 'tagadták, hogy lehetőség van olyan törvénvszerűsé'mk febsmerésére. amelyek elősegítik a békében történő honvédelmi egészségügyi felkészülést, használható szervezési és taktikai eljárásokat, tömeges

sérültellátásra alkalmas módszereket adnak kezünkbe.

E módszerek révén végül is elérhető, hogy a megmenthe- tőket megmentsük, az elkerülhető szövődményeket és a sérültek állapotának elkerülhető súlyosbodását elkerüljük, végeredményben tehát ne passzív', hanem rendkívül aktív szerepet töltsünk be a tömeges sérültellátásban. Jórészt előre megtervezhető intézkedésekkel, részben a konkrét helyzetnek megfelelő rugalmas manőverezéssel képesek vagyunk arra, hogy a maximálisan elérhető gyógyered- ményeket megközelítsük és tervszerű tevékenységünkkel mindenekelőtt a minden mentő és gyógyító tevékenység legnagyobb ellenségét, a pánikot megelőzzük vagy legyőzzük.

A háborús pusztításon kívül szemben találhatjuk magunkat természeti katasztrófákkal, elemi csapásokkal is, amikor ugyancsak nagyszámú tömeges sérültet, járványos beteget kell ellátnunk rövid idő alatt, nem a megszokott körülmények között. Elég ha a közelmúlt évek nagy katasztrófáira gondolunk, a Skopjéi földrengésre, vagv a Reneáli- üböl természeti katasztrófájára. De igen nagy feladat hárult az egészségügyi ellátásra az utóbbi két évtizedben többször megismétlődő dunai és tiszai árvizek alkalmával is.

Mindahhoz, hogy az előzőekben vázolt esetekben szolgálatunk dolgozói, az egészségügyi szakemberekből és a lakosságból kialakított aktívák helytálljanak, arra van szükség, hogy megismerjék azokat az általános és helyi körülményeket, amelyek között

adott esetben működniök kell.

Jsmemi kell azokat a megelőző és egyéb

rendszabályokat, amelyek betartása az. egészségügyi személyzet, ezen túlmenően a gondozásra bízott betegek biztonságát szolgálják. illetve

amelyek a bekövetkezett károk, veszteségek felszámolására irányulnak. Más szóval az egészségügyi dolgozóknak a . katasztrófa-szituációban” alkalmazandó egészségügyi szervezési és orvosi szakmai tudnivalókon kívül el kell sajátí- taniok a szűkebb értelemben vett polgári védelmi (riasztási. elsötétítési, műszaki mentéssel, sugár- és vegyvédelem- mel kapcsolatos) legfontosabb tudnivalókat is.

Az egészségügyi felkészítéssel kapcsolatos kiképzések 1958-tól folvnak. Az egészség- ügyi dolgozók intenzívebb felkészítése a polgári védelem egészségügyi szolgálatának kialakításával kezdődött 1984- ben. Az általános polgári védelmi tudnivalókon kívül azóta oktatjuk a különböző egészségügyi egvségek és intézmények felállításával és működésével kapcsolatos alapvető ismereteket, a tömeg- pusztító fegyverek alkalmazása során keletkező igen nagy számú, (tömeges) és egy időbén többféle egészségügyi károsodást szenvedett (kombinált) sérültek elsődleges életmentő és első. orvosi ellátásához szükséges tudnivalókat.

A kiképzések színvonala évről évre javul. Növékvő a megjelenési arány, fokozódik az aktivitás. 1972-ben megkezdtük az egységek és alegységek parancsnoki állományának kiképzését, mely alapvetően meghatározója lehet szakszolgálatunk működőké, pességének, ütőképességének.

II.

Az 1973. évi kiképzések megkezdése előtt igen fontos feladata minden szervezőnek, szolgálatparancsnoknak a személyi állomány felülvizsgálása és kiegészítése.

Az egészségügyi szolgálat egyik legnagyobb szakszolgálat. Állományába igen nagy számmal tartoznak nődolgozók. Számolnunk kell tehát azoknak a fiatal anyáknak a felmenxésével, akiknek erre a kor-mánv-endelet arra lehetőséget ad. Ugyancsak el kell bocsátani egységeinkből azokat a beteg embereket, akiknek munkaképessége legalább kétharmadrészben csökkent.

A két csoport között azonban lényeges különbség van. Amíg ugyanis az anyaság ténye miatt felmentett dolgozók elbocsátása az. egységéből csak időleges lehet — különösen ha már kikénz-v* -- - mélyről van szó — a A1' - csökkent munkaképesség' ,k '

gozók elbocsátása végleges, hisz az egészség romlása olyan fokú (kétharmados), aminek következtében a beteg személy polgári védelmi feladatát egészségének tovább romlása nélkül nem tudná ellátni.

Munkahely-változtatás miatt is meglehetősen sokan kiválnak egységeinkből. Pótlásukról ugyancsak a kiképzési időszak megkezdése előtt gondoskodni kell.

A beosztottállománv össze, tételét illetően további fontos kérdésekben kell előrelépnünk. Egyes helyeken elterjedt az a téves nézet, hogy az egészségű évi szakszóivá' Ui alakulatokba csakis nőket lehet bmezíani. mert a nők betegápolásra alkalmasabbak és a férfiakat úgvis elviszik katonának. Ezzel kapcsolatban két kiigazítást is szükséges eszközölni. Az egyik az, heg" a csökkent munkaképességű férfidolgozók közül azok. akiknek a munkaképes* csökkenése olyan mértékű, hogy munkát vállalt) a+nak. da katonai szolgálatra aúsalmat- lanok, polgári védelmi szervezetbe való beeosztásuk kézenfekvőnek látszik.

A másik tényező, amely hasonlóképpen befolyásolja egységeink összetételét, ugyancsak a féríidolgozókkal kapcsolatos. A honvédség ugyanis bizonyos koron túl elbocsátja tagjai sorából a tartalék állományban lévő férfiakat. Ezek az emberek sok esetben még 10—15 évig mun. ko viszonyban vannak és közülük nem kevesen nehéz fizi! ai munkát is végeznek. Lé-