Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
Egy történelmi korszak vege: a rendi Magyarország megszűnése 1848. április 7-én a király kinevezte a Batthyány-kor- hiány tagjait, és április 11-én szentesítette az új törvényeket. Ezzel végképp megszűnt a rendi Magyarország és helyébe alkotmányos népképviseleti királyság lépett, egy korszak végleg lezárult a magyar történelemben. Az 1840-es évek közepére a magyar politikai életben már általános volt a vélemény, hogy a társadalmi és politikai reformok elkerülhetetlenek. Sajátos történelmi fejlődésünk következtében, a polgárság hiánya miatt a reformok kivívásáért folyó harc vezetése a liberális nemességre hárult. 1817-re sikerült egységes ellenzéki programot kialakítaniuk, melynek szellemében léptek fel az 1847. november 12-én megnyíló utolsó rendi országgyűlésen. Azonban ahogy teltek a napok, ez az egység egyre inkább felbomlással fenyegetett, s a legjobb úton halad afelé, hogy megegyezzenek az udvarral és a konzervatív arisztokráciával. A párizsi forradalom híre 1848. március 1-ére ért Pozsonyba. Kossuth és elvbarátai ragyogó taktikai érzékkel kihasználták a rég várt történelmi pillanatot. Március 3-án Kossuth nyílt ülésen, egy a királyhoz intézendő feliratot olvasott fel. mely közteherviselést, a jobbágyság felszabadítását, független felelős magyar minisztériumot, és a birodalom népeinek alkotmányt követelt. A feliratot az alsótábla elfogadta, de a felsőtábla, ahol a főrendek foglaltak helyet, makacsul halogatta a megtárgyalását. Március 13-án" a bécsi forradalom híre és Metternich bukása azonban megtörte ezt ai' ellenállást, s'' elfogadták Kossuth javaslatát, melyet március 15-én a két tábla küldöttsége vitt a birodalmi fővárosba. A felirati javaslat immár ki volt egészítve a sajtószabadság, a népképviselet, az erdélyi unió és az évenkénti pesti országgyűlés követelésével. Ugyanezen a napon Pesten kitört a forradalom. A radikális értelmiségi-egyetemista ifjúság vezetésével a pesti nép kezdte tettleg megvalósítani azokat a polgári követer léseket, melyeket a liberális nemesség hosszú éveken ke- I resztül az országgyűlésen akart kicsikarni az osztrák hatalomtól. Közben Bécsben az államkonferencia a nádor nyomására elvileg beleegyezett a magyar minisztérium létesítésébe. A király szóbeli felhatalmazására március 17-én a nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnöknek. Március 18-án az országgyűr .lés folytatta munkáját, s hogy a Pesten kitört radikális mozgalom ki ne ragadja kezéből a vezetést, és a parasztság körében országszerte megnyilvánuló nyugtalanság lecsillapodjék, megvalósította három hét alatt mindazt a reformot, melyhez Széchenyi évtizedeket tartott szükségesnek. Lázas sietséggel alkották az új törvényeket a közteherviselésről, úrbéri viszonyok eltörléséről, a törvény előtti egyenlőségről, a cenzúra megszüntetéséről, a felelős magyar minisztériumról, az ősiség hatálytalanításáról, Erdély és Magyarország uniójáról, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. E törvények egyet jelentettek a polgári Magyarország megszületésével. A király április 11-én aláírta az összes törvényt, az országgyűlést pedig berekesztették. Milyen volt az események hatása és visszhangja Tolna megyében? Március 21-én rendkívüli közgyűlést tartott a megye. Itt leszögezték a következőt: „ A közelebbi időben felmerült európai nagyszerű események azon rendkívüli visszahatásánál fogva, melyet a Magyar hazával szomszédos ausztriai tartományokban, s különösen Becs fővárosában idéztek elő — honunk viszonyaiban is eldöntő, a nemzet kívánatainak megoldását siettető fordulat állván be.” Ezért szükségesnek tartották a „balhírek” terjesztésének megelőzésére értesíteni a lakosságót, hogy a. király „Magyarország kormányát egyéb örökös tartományi státus tanácsától "független felelős minisztériumra átruházni, ennek alakításával pedig miniszterelnöknek nevezett gróf Batthyány Lajost megbízni kegyeskedett.” Közölték még a lakossággal, hogy „az adózó nép viszonyaira leginkább beható két tárgyra nézve az országgyűlés alsó táblája” a királyi leirat előtt ,,egyhangúlag azon határozatba egyesült, miszerint az ország közterheit ezentúl annak minden rendű lakosa vagyonához aránylag egyformán vise- lendi_ és hogy az úrbéri tartozások jövőre leendő teljes megszüntetéséért a földesurak kárpótlása az egész ország által eszközöltessék.” Felhívták a figyelmet arra, hogy a békés átalakulás fő feltétele „a fennálló törvényes rendnek, jogoknak és kötelességeknek tiszteletben tartása”, ezért a megye minden rendű lakosa „a közös haza es önjava érdekében a csend és békesség fenntartására kezet fogjon.” Március 25-én a megyeháza nagytermében a következő közgyűlés előkészítését tárgyalták a megye küldöttei, amikor Bezerédj István javaslatára a tanácskozás népgyűléssé alakult át. A népgyűlés közlelkesedéssel a következő határozatot hozta: a jelenlevők a miniszterelnök iránti „határtalan bizodalmokat arra nézve is kinyilatkoztatni óhajtják, hogy az alkotmány méltóságod kormánya alatt a magyar nemzet alkotmányos függetlenségével és boldogságára tökéletesen ki fog fejlődni és megalapittatni”. E célokat a jelenlévők csak úgy tartják elérhetőnek, ha „azon ígéretnek elég lészen téve, hogy a független magyar minisztériumon egy külügyi, hadi és pénzügyi tárcával egészíttetik ki — ezek nélkül az átalakulást tökéletesnek s kielégítőnek semmiképp sem ismerhetik.” Ezen a délutánon közel tízezer ember gyűlt össze a nagypiacon, melyet a gyűlés emlékére Március 25. térnek neveztek el. Felolvasták az éppen akkor érkezett törvénycikkeket. „Az egység, testvériség és a volt osztályok egybeolvadásának érzete minden arcon olvasható volt — az örömkitörések a hatósági épületek kivilágítása mellett késő éjjel is tartottak.” Az április 3-i megyegyűlést megnyitó beszédében az alispán kifejtette, hogy „soha oly magasztos érzettel nem üdvözölte a megyei gyülekezetét, mint e pillanatban, midőn szabad földön, egy független magyar király, egy bizodalomtel- jes nádor, egy szabad alkotmány, egy független minisztérium, törvényes egyenlőség, és egyenlő polgárok, mint az átalakulás elülső. és roppant eredményei közi tisztelheti a közönséget.” Az egybegyűltek örömmel üdvözölték az új törvényeket, s külön hangsúlyozták, milyen szerencse, hogy a magyarok békésen érték el azt. amiért más nemzeteknél polgári vér folyt. Bizalmat szavaztak Batthyánynak. Természetesen a törvények megalkotása egy folyamatnak az első lépése volt csak. Tulajdonképpen a gyakorlati megvalósítás során dőlt el igazi értékük. Az áprilisi törvények az események során jóknak bizonyultak, nem lehetett később sem meg nem történtté tenni őket. KISASSZONDY ÉVA A. Burmeev: A kalap Vettem a feleségemnek egy kalapot. Valójában nem is vettem, hanem szereztem, azaz hozzájutottam egy aranyos kalaphoz, ami a tényt egészen más megvilágításban mutatja, hisz venni mindenki tud, de szerezni?... Féltve őrzött zsákmányommal hazafelé menet betértem a rendelőintézetbe, mert hosszabb ideje vacakol az epehólyagom. Az előcsarnokban annak rendje- módja szerint fogasra akasztom a köpenyemet, s nejem dobozba csomagolt kalapját a polcra teszem. E fenti művelet közepette érzem: hátulról valaki kitartóan figyel. Óvatosan megfordulok, de valami megmagyarázhatatlan gyanakvásféle visszaparancsol a fogashoz. Leemelem a dobozt: biztos, ami biztos. Magammal viszem a rendelőbe. — Éppen jókor érkezett, :— mondja Gáv- ril Góvrilovics, vagyis Gáv-Gáv, ahogyan mi, páciensei hívjuk. — Uj gyógyszereket kaptunk. Naponta háromszor tizenöt cseppet kell bevenni, evés előtt, vagy evés után — mindegy. Ahogy kezet szorít velem, megkérdezi: — Mi ez a kerek magánál? — Ó, szerény kis ajándék, egy kalap. — Ajándék? — ször- nyülködik a doktor. — Hát hallotta maga valaha, hogy Gávril Gáv- rilovics1 ajándékra tartott volna igényt? — Az ajándék, — szólok közbe — nem önnek, hanem Lidának, az -asszonynak... — Ja vagy úgy?! — mennydörögi valamivel enyhébben Gáv-Gáv. — Tehát már a feleségem nevét is tudják? Micsoda spion népség! Mindent kifürkésznek! Kész újságtéma! Előre látom, Lidocska hogy begurul. Na, de sebaj. Első alkalommal megbocsátható, — fejezi be Gáv-Gáv és kiveszi kezemből a dobozt. Mikor hazatértem, Lida, a feleségem ne- kemront: — Hadd látom, hol az a kalap, amiről a telefonban ordítoztál... — A kalap Lidánál, Gávril Gávrilovics feleségénél... — dadogtam félhülyén. — Ne is folytasd! Mindent értek! — fojtotta belém a szót. És egy hajszálon múlt, hogy el nem váltunk. Fordította: Baraté Rozália A drezdai Albertinumban rendezett VII. művészeti kiállítás látogatói nagy érdeklődéssel szemlélik Johann Beiz bronzba öntött művét Cervantes „Don Quijote” lovas szobrát. Az NDK központi művészeti kiállításán mintegy kétezer alkotást mutatnak be, közöttük 130 plasztikai művet. PÁLOS ROZITA: VAJON — hová futott ez a gyerek megint kabát és táska nélkül maroknyi holdfénnyel konok fejében — gondolod anyám az otthoni csend fehér képkeretébe zárva a len virágba libbent épp mikor vonatra szálltam búzaszársípon fütyült egy fiú mitől sírva fakadtam kapu a menekülés bennem kulcsra zár a tágranyílt semmibe hol elveszti napszínét a nap égszínét az ég nincs levegő csak pusztaság zártkörű golgoták nyoma a sötétség mentőkötelét markolom menthetetlenül KOVÁCS KLÁRA: MÁR ÉS MÉQ Tizennyolc évet Már leéltem. Iskoláim nagyrészét kijártam, de Még az igazi iskolát nem ismerem. Fogaim, Már kinőttek s nincsenek kérdéseim, de a fogaskérdések, Még élnek. Szemem Már a valót kutatja, agyam lázas és alapoz, néha Vbam is megindul, de Még ‘nem tudom követni szemem, mert Még.,.
