Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

A munkahelyen.

szintén, vagyis, hogy kitűnő sportember. Meg a kézfogása:

— Tessék vigyázni! Tegnap focizás közben alighanem eltört, vagy legalább is csúnyán megrándult • a hüvelykujjam.

Góman Jóska diákbizottsági tag, a Mü. M.-intézetben tanulmányi eredménye még nem süllyedt a négyes átlag alá!- — Az általános iskolában négy egész héttized volt.

— Hol járt általánosba?

— Decsen. Kollégiumba.

A szigorú modorúnak tűnő. tartózkodó fiatalember kis emberpalánta-kora óta magára hagyatottan, szüleitől távol él. Gondolnia kellett a jövőre.

— Amikor a VIII. általános után elküldték Balatonfeny- vesre a kiváló úttörők táborá. ba, én már tudtam, hogy au- - tószerelő leszek :és semrijj''más. Persze nem akkor kez<JJ>dött,> Még egészen kiesi voltam, de ha megállt valamilyen gép, moped, motorkerékpár, autó, traktor, vontató az utcán, én biztosan odamentem és vagy megnéztem magamnak, vagy azt figyeltem, hogyan bütykölik.

Abban az-iskolai évben százötvenen éreztek hajlandóságot, hogy autószerelőként sajátít, sák el a „bütykölés” ilyen jellegű ismereteit. A? intézetbe ötvenet vettek fel.

— Ma harmincnyolcán vagyunk.

''Ezt: már útban beszéljük, miközben fotoriporter kollégánk Kocsija' ä -11-es Vbláft • felé visz bennünket. Egyre -inkább kiderül ugyanis, hogy aki egy ipari tanuló egy napjával akar foglalkozni, az érdeklődni kö. teles aziránt is, hogy egyáltaAz Iskola fizikai laboratóriumában.

lán m i é r-t- tölti. gl a napját ott, ahol? A napirendtől, függő lehetőségek szerint tehát a -kollégiumban,' munkahelyén Vágy iskolában.

A szakmát el keli sajátítani, ennek vannak személyes, majdnem úgyis mondhatnánk, hogy érzelrtn indokai. A 11-es -.-Volán in^tóárytán kevésbé r érzelmiek,'’de-y’ppnzben mindenesetre'^mSflíibtők. A harmadéveseknél már minden terhet váljál, a. leendő munkahely, de a könyvelési rovatok az érintettét kevésbé ' érdeklik,, Góman József ,például'tanulmányi eredményéi alapján . kap;haVí 4.9CTforíhtpt, á vállalattól . 250 forint ösztöndíjat, ’Á kollégiumi teljes éllátás és a „kajapénz” összesen ötven (!) forjnjt,.. ,v ^

—“ A munkahely?

A választ fiiem ' ő mondja, mi. csak summázzuk:.«

— Olyan, amilyen. Elfogadható:,

Amit Ji^lf,'. kéreti.

Maholnap végez.' ■ Hogyan folytatja“? Kollégium nem -lesz, üzemi étkeztetés csak egyszer, mosatás és az élet sok más

A megye legnagyobb'oktatási intézménye az 505-ös számú „Ady Endre”' ipari Szakmunkásképző Intézet. Csak Saekszárd városában annyi tanulója van — ezerhétszáz —, hogy már az előkészületek so_ rán komoly gondot okoz a vezetőknek, miként sorolják majd be ezt a létszámot a május 1-i ünneplő menetbe. A tanulók közül természetesen sokan helyben laknak, számosán bejárnak, de ugyancsak bőven vannak olyanok, akik rászorulnak a diákotthoni elhelyezésre. Az egyik diákotthon a kuruc brigadéros, Béri Balogh Ádám nevét viseli. Régi épület, Wosinsky Mór árvaháznak alapította. Most nem árvák, hanem ötvennél több víg diák lakik benne. Luxus körülményekről nem lehet beszélni, de hiszen az élet később is ritkán övezi majd luxussal azokat, akik előbb- utóbb belépnek úgynevezett „kapuján”. Az elhelyezés azonban jó. a szobákban emeletes faágyak, éjjeliszekrények, sárközi szőttesek. Van könyvtár, társalgó, tanulási lehetőség és bőséges koszt.

Mivel egy ipari tanuló egy napjáról akarunk írni, ami óhatatlanul itt kezdődik és végződik, eszünkbe jutnak sajnos nagyon régi saját kollégiumi emlékeink és első kérdésünk az aznapi (1973. március 30.) kasztot tudakolja. Az igazgató válasza:

— Reggeli: kávé és kenyér. Mindenki annyit fogyaszt, amennyit akar és a kenyérből kedve szerint visz magával tízóraira is. Tízóraira ma egy műanyag pohár tejfölt adtunk. Ebéd nincs, azt a gyerekek vagy az iskolában kapják vagy a munkahelyeken. A vacsora sült oldalas, serpenyős burgonya és uborkasaláta.

A felsorolás szép. És a kiválasztott tanuló véleménye:

— Jó! Bőséges.

Góman József, harmadéves •itószerelő e^ő pillanatban

;v kissé túlságosan felnőttes

fiatalnak tűnik. Nagyon pontosan, .. higgadta^, , fogalmaz, szinté szigorúan. Á ‘ magas, karcsú fiatalember kifogástalan modorú, mozgása is elárulja, amit más források már

.apró'.velejárója pénzt igényel. Ménnyiré számít, mint kezdő? . — Havi- ezernyolcszáz' forint körülire.. — .Munkásszálláson lakik .majd?

— Hacsak lehet, albérletben.

' — Tervek?'

— --Munka, katonaság, nősülés, család. - — Párttag szeretne lenni? '

— Szeretnék.

— Miért? '. ■ r ■ í

— Nekem ez természetes.

' — Fárasztóak a mindennapok ?

— A hol munkába, hol Iskolába járásra tetszik gondolni ' ?

, — Arra.

' ;— Miéit- lennének? A. fizikai labor például érdekes is.

— Jóska! Milyenek az emberek?

(AZ előbbi kérdést fiem égy'é'tléfí mondatban tettük fel. Sok más, részben félmondat ’öásZeífézisé."'' A Válásé1 szintén.) IJgyütf ..él.üpk. Milyenek

fennének.?«.. Hát... Emberek!

O. í,

fpto: G. K.

Szubjektív sorok

Az Alsótengelici Állami Gazdaság szarvasmarha-istállója csillag alakú. A csillagsügarakban vannak a marhák és a csillag központjában az emberek. Találóan mondta a gazdaság egyik vezetője:

— Emberközpontú istálló ez kérem!

Valóban emberközpontú. Ebben az istállóban jól érzi magát nemcsak az állat, az ember is.

Idő kérdése volt, hogy eljussunk az állat kényelmétől — az ember kényelméig, az állat környezetétől az ember környezetének fontosságáig.

Emlékszem, tízvai ahány évvel ezelőtt még szálka volt az a tsz-elnök a közvélemény szemében, aki nemcsak ön- itatókat, trágyalehúzót szereltetett be a marhaistállöba, hanem öltözőt, fürdőt is építtetett a gondozóknak. Azt akarta: az emberek is érezzék jól

magukat. De ákkor még az állat fontosabb-volt. Akkor még azt hittük: az állat majd megtermeli azokat a szükséges forintokat, amelyek az öltözők, fürdők felépítéséhez kellenek. E nézet gyökerei a múltból táplálkoztak.

Ha valaki akkoriban — még most is — végignézett . a falvainkon, akkor láthatta: az ember vályogliázbán ■ lakott, de az istállók téglái messze piroslottak. Ezek a piros téglájú istállók hirdették: nem az ember a lényeges, hanem az állat. Az ember az el tud lakni bárhol, bármilyen körülmények között, de az állat, amely az ember megélhetését biztosítja, az kényesebb...

Az ember alárendelte magát az állatnak.

Furcsa, de így volt.

Ma már az állatok kénytelenek magukat alávetni az ember akaratának.

Amikor először jártam egy modern sertéskombinátban, bizony mi tagadás, sajnáltam az állatokat: bezárva, lelakatolva, napfény és fű nélkül, önetetőre és -itatóra ká”hoztatva élik napjaikat, híznak hurkává, kolbásszá, sonkává, felvágottá. A kan nem látja a kocát, a koca nem látja a kant... Mondom, sajnáltam ezeket a sertéseket. Aztán megnyugtattam magam: az állatok ilyen körülmények között is jól érzik magukat, de ami ennél sokkal fontosabb; a gondozók lényegesen jobban érzik magukat, mint a régi sertésgond'ozók, akik együtt éltek az állatokkal, gyakran leerpszke'dve az állatok színvonalához.

Ma már ennek vége. Jó, hogy vége.

Ma már egyre nagjyobb gond, hogy az ember környezetét, hogyan lehetne még kedvezőbbé tenni, hogyan lehetne valóEmberközpoíitű istállók

bán művelt, kiváló szakembereket megnyerni arra, hogy a régen'lenézett foglalkozást, az állatgondozást, az állattenyésztést válasszák hivatásuk

Hogy valóban ilyen emberek legyenek a jövő állatgondozói, állattenyésztői, ahhoz még inkább, mint eddig, a kellemes emberi környezet megteremtésére vari szükség. Olyan környezetre, amilyent évekkel „ezelőtt a Német Demokratikus Köztársaság . egyik termelőszövetkezetében láttam. Kívülről ; ... 6emmi sem látszott. Az,istálló

.. hasonlított a mi szarvasmarha./ , istállónkhoz. Belépve sem fe. deztem fel semmi különöset.

Csak akkor kezdtem . Sejteni valamit, amikor az állatok megtekintése után a termelő- szövetkezet elnöke az istálló ... . . ’ előterébe kalauzolt bennünket,

és egy: lakkfestékkel bevont f.alépcsőn .elindultunk felfelé.

Egy tágas szobába nyitottunk, be. A szobában fotelek, dohányzóasztalok, a ' fal mellett könyvespolcok, az asztalón .folyóiratok, .a padlón szőnyegek, az. ablakokon fehér nylon- függönyök....

— Ez a tehepészet„dolgozóinak a klubja! — mutatta be a helyiséget a termelőszövetkezet elnöke.

. Eredetileg pádíás volt ez a rész is. De a termelőszövetkezet vezetői gondpltak egyet és olyan klubot építtettek á padlástérbe, hogy a.;bent ülők egy pillanatig sem érezték: alattuk békésen kérődznék az állatok.

A gondozók''itt töltötték el szabad idejüket, itt olvasgatták a folyóiratokat, a szakkönyveket, itt vitatkoztak, beszélgettek.,.

Nálunk még nem láttam ilyen tehenészklubot.

De számomri az -is 'megnyugtató: ma már nem épülnek állafközpontú' istállók. Az istállóépítéskor is első helyre került az ember. '■

Az istállók egyre szebbek, egyre, korszerűbbek.-De ezek az istállók másábbak;. mint a régiek: ezek az istállók az embernek is tetszenek.

Persze ez nem jélenti azt. hogy most már minden ember jól érzi magát ezekben az istállókban. Nem. Vannak tehenészek — és ez nagyon — akik ma már nemcsak fürdőre, öltözőre vágynak, hanem esetleg olyan klubra is, olyan kulturált környezetre is, mint amilyenek az NDK-ban már vannak.

Ma .még nálpnk az ilyesmi luxusnak számít. De gondoljuk csak el: tízegynéhány évvel ezelőtt az öltöző, a fürdő is luxusnak számított.

Eljutunk a klubokig is. Ha előbb nem hát akkor, amikor a tehenészek elke.is igényt tartanak.:

Nincs messze az idő. Már lehet kef’enl a ké-zülődést.

SZARAI JÁNOS