Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

Választási nagygyűlés a Láng Gépgyárban f (Folytatás az 1. oldalról) zottság első titkára beszámolt arról is, hogy az elmúlt idő­szakban javult a kerületi vál­lalatok munkájának szervezett­sége. a vezetés színvonala, a vállalatok és szövetkezetek a<?. elmúlt eszténdőben 12 száza­lékkal termeltek többet mint két évvel korábban. A két esz­tendő alatt — a gondok elle­nére is — sokat fejlődött a ke­rület, sok úi lakás épült, ja* vult az egészségügyi, a kom­munális. a kereskedelmi és a szociális ellátás. Hosszan tartó nagy taps fo­gadta az elnöki bejelentést: Kádár János következik szó­lásra. •* Kádár János beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! őszintén köszönöm a szí­ves fogadtatást és a magam részéről én is szívből köszön­tőm nagygyűlésünk minden résztvevőjét. Átadom önöknek és az önök személyében An­gyalföld dolgozóinak a Ma­gyar Szocialista M unitás párt Központi Bizottságának forró . elvtársi üdvözletét. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A tanácsválasztás alkalmából rendezett mostani választási nagygyűlésen az a feladatom, hogy képviselői be­számolót tartsak, tehát első­sorban az ország dolgairól kí­vánok szólni. Szeretném je­lenteni a választóknak, hogy a képviselői testület, az or­szággyűlés, becsülettel végzi feladatát. S ami nagyon fon­tos: azért tudja ezt tenni, mert élvezi a dolgozó nép bizalmát. Két évvel ezelőtt szívből jövő őszinte köszöne­tét mondtam önöknek a biza­lomért, amellyel képviselőnek jelöltek és megválasztottak. Engedjék meg, hogy most a magam és képviselőtár- ! saim nevében is megkö­szönjem azt a szilárd tá­mogatást. amit önök or­szággyűlésünknek a két év alatt nyújtottak. Kedves Elvtársak! Á. szocia­lizmust építő magyar nép ve­zető ereje a munkásosztály forradalmi, pártja, a Magvar Szocialista Munkáspárt. Kö­vetkezésképpen társadalmunk életét, népünk alkotómunká­ját a párt X. kongresszusának határozatai és irányelvei hatá­rozták meg. Az országban —-a X. kongresszus állásfoglalásá­nak megfelelően — jelen­leg a szocialista társada­lom teljes felépítésének munkája folyik, a koráb­binál magasabb szinten. Ä kongresszus határozata mintegy felhívás volt az egész magyar társadalomhoz, hogy e szocialista épftőmunkát folytassuk tovább teljes kö­vetkezetességgel és lendület­tel. A párt kongresszusát kö­vető időszakban a szakszerve­zetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, az összes tömeg- szervezet, s végül a Hazafias Népfront kongresszusa meg­tárgyalta a pártkongresszus iránymutatásait, azokat saját­juknak érezték és elfogadták. Ezekben az állásfoglalásokban mintegy megtestesült népünk napról napra szilárdabbá ko­vácsolódó szocialista nemzeti egysége. A kongresszus hatá­rozatai az életben, a gyakor­lati munkában megvalósul­nak. Két évvel a kongresszus után, tavaly novemberben a Központi Bizottság külön ülést szentelt annak, hogy meg­vonja a kongresszusi határo­zatok végrehajtásának mérle­gét. A novemberi Központi Bizottsági ülés betöltötte fel­adatát; a mérleget elkészítet­te és megmutatta az utat, amelyen járva a kongresszus határozatait teljes mértékben meg tudjuk valósítani. Hangsúlyozottan és nyugod­tan mondhatjuk, hogy a Központi Bizottság mérlege pozitív volt. Belpolitikai éle­tünk élénk, a Központi Bi­zottság ülését követte társa­dalmunk úgyszólván minden szervezetének tanácskozása és állásfoglalása. Valamennyi tö­megszervezet és a Hazafias Népfront, végül az országgyű­lés mostani márciusi üléssza­kán a Minisztertanács beszá­molója is részleteiben meg­vizsgálta. hogy a pártkong­resszus útmutatásának megfe. lelően halad-e a munka; mely területeken jó az eredmény, hol van hiányosság vagy elmara­dás, amit meg kell szüntetni. E mérleg általános összefog­lalása. az, hogy a kongresszus útján haladunk. Az országgyűlés munkája különleges fontosságú a Ma­gyar Népköztársaság, népünk életében. Az országgyűlés leg­főbb államhatalmi szervünk, amelynek legfőbb feladata: őr­ködni azon, hogy új szocialis­ta alkotmányunk teljes mér­tékben érvényesüljön. Másik feladata, hogy szükség sze­rint és funkciójának megfele­lően, kellő, időben megfelelő törvényeket •alkosson. Feladata továbbá, hogy ellenőrizze az állami irányítás, a kormány munkáját és tevékenységét Szocialista irányvonalunk, a kongresszus Jránymutatása, a párt politikája az államélet­ben nem automatikusan érvé. nyesül. Pártunk mindig nagy súlyt helyezett arra — s most különösen nagy súlyt helyez rá —, hogy politikai program­ját, céljait ne erőltesse rá más testületekre, az egyes ál­lampolgárokra. De a meggyő­zés erejével igenis szüntelenül dolgozunk azért, hogy pártunk irányvonala, szocialista törek. véseink és céljaink az élet minden területén, így az ál­laméi etben is érvényesüljenek. Ilyen értelemben állíthatom: Az országgyűlés, a népszu­verenitás legfőbb szerve, az elmúlt két esztendőben megalkotta azokat a tör­vényeket. amelyek szüksé­gesek voltak ahhoz, hogy szocialista politikánk az államéletben, a gazdasági, a társadalmi élet minden fontos területén teljes mér­tékben érvényesüljön. Az országos és helyi politika A tanácstag-választásokra ké­szülünk. Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy az országos politika és a helyi politika egymással szoros ösa- szefüggésben van; kiegészítik egymást, ugyanakkor önállóan is fontos szerepet töltenek be. Az általános politika az or­szág, a nép sorsát, útját hatá­rozza meg. A helyi politika — vagy másként: a községpoliti­ka, a tanácsi politika — az ál­lampolgárok millióinak min­dennapi gondjaival, kérdései­vel, megoldást váró problémái, val foglalkozik. Ha arra keres­sük a választ, hogy milyen a politikai hangulat, tudnunk kell, hogy azt az egyes ember­nél két tényező határozza meg: az általános és a helyi politi­ka. Úgy lehet, az általános politikát megfelelőnek tartja, helyesli, azzal egyetért. Ez azonban csak akkor érvénye­sülhet teljes mértékben, ha személyes életének minden­napi problémáit az állam, a hatóság, a tanács oly módon intézi, hogy őt sérelem, vagy hátrány nem éri. Ekkor nyu­godt és megelégedett az em­ber. Az országos politikában azért dolgozunk, hogy a mun­kásosztály, a dolgozó osztá­lyok, a nép általános közérzete megfelelő legyen és azt mond­ják az emberek: „Most elége­dettek vagyunk, helyes irány­ban mennek a dolgok'’. Nagy munkát kell végezniök a he­lyi hatóságoknak is — és vé­geznek is —, hogy az állam­polgárok nagy többsége elége­dett legyen helyzetével. Néha azonban elegendő egy kis hiba -ahhoz, hogy az egyes állam­polgárnál a megelégedettség elkeseredettséggé változzék. Nem is folytatom; Ennyiből is mindenki megérti, hogy a ta­nács munkájának milyen nagy a fontossága. Talán azt is meg­érti mindenki, hogy a válasz­tott tanácsokban és a tanács­apparátusban dolgozó embe. rek megfelelő megbecsülést és tiszteletet érdemelnek azért a munkáért, amit nap mint nap végeznek — még akkor is, ha egyes kérdések nem oldódnak meg olyan gyorsan, ahogyan egyes érdekelt felek azt sze­retnék, Általános politikánkból kö­vetkezően és a megfelelő tör­vényes intézkedések eredmé­nyeként a tanácsok jelenleg nagyobb önállósággal és na­gyobb hatásfokkal végezhetik munkájukat, mint korábban. Teljes meggyőződéssel állítom —, s ezt mindenki tanúsíthat­ja —, hogy a tanácsi munká­ban az új tanácstörvény ha­tályba lépése óta, tehát az utóbbi két esztendőben nagy fejlődés tapasztalható. S ha ez az irányzat folytatódik, mindnyájan remélhetjük, hogy néhány éven belül a tanácsi munkában még további fejlő­dés következik be. A rövidesen esedékes *anácsválasztásoknak megvan a határozott célja Egyrészt — magát a választá­si kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és re­méljük, el is érjük, hogy ál­talános politikai törekvéseink még jobban behatolnak a tö­megekbe. még nagyobb meg­értésre és támogatásra talál­nak. A választási kampányt a helyi községpolitika tovább­fejlesztésére is szeretnénk fel­használni és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó összetételű tanácsok alakuljanak és dolgozzanak a következő négy esztendőben. Ez a célunk itt, a 13. kerület­ben is, a fővárosban, s mindé, nütt az országban, ahol tanács­tagokat választanak. Kijelenthetem, hogy a vá­lasztási kampány a törvényes előírásoknak megfelelően, jól halad. A választási munka po. litikai tartalmát illetően el­mondhatom, hogy a párt álta­lános politikáját nagy megér­tés fogadja. A választói gyűlé­seken a párt politikájáról és a helyi politikáról megfelelő elmélyültséggel tárgyaltak. A jelölő gyűléseken — amelyek már befejeződtek — két és fél milliónyian vettek részt, kere­ken háromszázezren szólaltak fel,' fejtették ki véleményüket az általános politikáról, a he­lyi tennivalókról, valamint a jelöltek személyéről. Végered­ményben elmondhatjuk, hogy a választási előkészületek a szocialista demokratizmus el­veinek megfelelően, rendben haladnak. A szocialista álla­mokon kívül nincs a világon olyan ország a polgári de­mokráciák hiába szólnak néha olyan dicsekvően az ő demok­ráciájukról —, ahol megvaló­sult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás nap. ján leadják majd szavazatu­kat. Demokratikus eljárás ez olyan értelemben is, hogy ahol a megvitatás után szükséges­nek látták — kereken 1700 v&J lasztókerületben — két vagy több jelölt indul majd a vá­lasztáson, s a szavazás napján dől majd el, ki lesz közülük a tanácstag. A munka tehát jól megy, s bízunk abban, hogy ugyanilyen lesz a folytatás isa a választás be fogja tölteni' szerepét, hozzájárul politikánk megerősítéséhez, biztosítja a tanácsok megfelelő összetételét Kádár János ezután a XlIIj kerületi program során szer­zett benyomásairól, tapaszta­latairól beszélt Akiknek nem tetszik Brezsnyev NSZK-beli látogatása A TASZSZ hírmagyarázója írja: — Most, amikor a nyugat­német sajtó élénken tárgyalja Leonyid Brezsnyev lehetséges nyugat-németországi látogatá­sának perspektíváit, s megál­lapítja, hogy a látogatás ked­vezően érintheti nemcsak a két ország kapcsolatait, ha­nem az általános európai hely­zetet is, van az NSZK-ban né. hány, de annál hangosabb pro­pagandaszerv, amely eleve igyekszik megmérgezni a láto­gatás légkörét. Ezek között is első helyet foglal el a Deutsche Welle rádióállomás, amelynek nem tetszik a Szovjetunió és a skandináv országok közötti kapcsolatok megszilárdítása, az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet előké­szítő konzultáció, a fegyveres erők és a fegyverzet csökken­téséről folytatott bécsi konzul­táció. Mindezekben az akciók­ban szovjet „ármányt” lát a nyugat-európai országok ellen. Mihelyt megkezdődtek a tár-: gyalások az európai fegyveres erők és a fegyverzet csökken­téséről, a nyugat-európai adó­fizetőktől nehezebbé vált ki*( sajtolni a pénzt a katonai ki­adások növeléséhez. Talán eh­hez a nehéz ügyhöz akarnak! segítséget nyújtani a rádió- állomás irányítói? — teszi fel a kérdést a TASZSZ hírma-i gyarázója. Az uj f rancia kormány Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti; Pierre Messmer második kor­mányának 21 tagja van (a ké­sőbb kiiíevezendő államtitká­rok nélkül), közülük 12 az UDR, 4 a független köztársa­ságiak, 2 a Centrista Unió tag­ja, egy miniszter a párton kí­vüli képvisélők csoportjából került ki, két miniszter pe­dig — Jobert külügyminiszter és Maurice Druon kultuszmi. niszter, a neves író, — soha sem volt tagja a parlament­nek. Az előző Messmer-kormány- ban az UDR 14, koalíciós part­nerei: a független köztársasá­giak és a CDP pedig 3—3 mi­niszteri tárcával rendelkeztek. A kormány számszerű össze­tételében tehát nem követke­zett be nagyobb eltolódás, mindazonáltal az UDR mag- vának, az „orthodox gaulleis- táknak” súlya Debré volt had­ügyi államminiszter távozásá­val jelentősen megcsappant, ugyanakkor a független köz- társaságiak eggyel több mi­niszteri tárcát szereztek és há­rom különösen fontos minisz­tériumot (pénzügy-, belügy. é,- tájékoztatási minisztérium) tartanak kézben. Bekerült a kormányba Michel Poniatows- ki, a független köztársasági- * ak főtitkára is. aki Giscard d’Estaing legszorosabb munka­társa és akit személy szerint a régi gaulleisták különösen nem kedvelnek. Az UDR „or­thodox” csoportja azonban né­mi „vígaszdíjat” kapott azzal, hogy Couve de Murville, De Gaulle volt m' iszterelnöke a nemzetgyűlés külügyi bizottsá- gának elnöke lett. Politikai körökben, a legna­gyobb meglepetést' az okozta, hogy a külügyminisztérium élére, az előzetes találgatá­sokkal ellentétben, Miche) Jobert, az elnöki hivatal főtit­kára került. A francia sajtó pénteki kommentárjaiban egyöntetűen hangsúlyozza: Jobert kinevezése, valamint az a tény, hogy a kormány­ban helyet foglaló UDR-mi- niszterek úgyszólván kivétel nélkül Pompidou elnök szemé­lyes hívei, világosan mutatja: az elnök még közvetlenebb módon veszi kezébe az ügyek irányítását, nemcsak a külpo­litika terén, hanem a kor­mányzati munka egyéb terü­letein is. A Figaro vezércikkében hangsúlyozza: „Az új kormány Georges Pompidou személyes végrehajtó szerve. Az elmúlt hetekben a színfalak mögött kaoitális dolog történt: Pom­pidou bevezeti az igazi elnö­ki rendszert.” A L’Humanité vezércikké­ben hangsúlyozza, hogy az új kormány összetétele az állam­fő, személyes hatalmának fo­kozását jelzi. Különösen je­lentőségteljes ebből a szem­pontból Jobert külügyminisz­terré történt kinevezése. Az elnök ezentúl legközvetlenebb munkatársa útján személye­sen akarja irányítani a fran­cia diplomáciát. Debré me­nesztése és Jobert kinevezése azt mutatja, hogy „Pompidou türelmesen elegyengeti a múltból maradt rögöket de Gaulle sírján, és Galley had­ügyminiszterré történt kineve­zése sem mond ellent ennek a tendenciának.”

Next

/
Thumbnails
Contents