Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
I kispolgáriság leküzdésének néhány kérdése U szánkban az utóbbi ** években nagyobb léptekben folyik a szocializmus teljes felépítése. Növekedett népgazdaságunk, gyarapodott a szocializmus anyagi-műszaki bázisa, fokozódott a termelés hatékonysága, jelentősen ki- szélesedett társadalmunk szocialista demokratizmusa, és mindezek eredményeként tetemesen emelkedett gépünk életszínvonala. Közvéleményünk — a dolgok természetének megfelelően — mértéktartó elégedettséggel éli át, veszi tudomásul ezeket. Ugyanakkor elégedetlenségének ad hangot az anyagigazdasági visszaélések, a közösségi érdekeket sértő különböző cselekedetek, megnyilvánulások ellen. Egyre többen és többen ismerik fel, hogy az ilyen meg- nvilvánulások idegenek társadalmunk szocialista jellegétől, hogy ezek a kispolgári gondolkodásmód és magatartás következményei. Sokakban fogalmazódik meg a kérdés: hogyan, milyen eszközökkel lehetne hatékonyabban fellépni a kispolgáriság ellen? A kérdés jogosságához semmi kétség nem fér. Az MSZMP X. kongresszusa nyomatékosan felhívta a figyelmet az ideológiai, és ezen belül a kispolgári szemlélet- mód elleni harc fontosságára, mint a szocializmus teljes felépítésének egyik elengedhetetlen feltételére. Ez az állásfoglalás egyetértésre talált népünk óriási többségének körében. Ezzel magyarázható az a széles körű, sokszor szenvedélyes vita, amely e problémák körül kibontakozott. E cikk írója azokkal ért egyet, akik azt tartják, hogy a kispolgáriság elleni harc eredményessége. hatékonysága előfeltételezi néhány — ezzel kapcsolatos — alapvető kérdés tisztázását. Ez inspirált a következő gondolatok megfogalmazására. KISPOLGÁRSÁG ÉS KISPOLGÁRISÁG A kispolgárság a kistulaj- donnal összefüggő társadalmi réteg volt és maradt Léte a feudalizmus utolsó szakaszának gazdasági-társadalmi viszonyaiban gyökerezik, a kapitalizmusban és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszákában folytatódik, majd a fejlett szocialista társadalom viszonyai között megszűnik. Ennek a társadalmi rétegnek két általános gazdasági jellemzője van, egyrészt: termelési (forgalmi) eszközeik magántulajdon jellege; másrészt az általuk végzett munka alapvetően családi jellege. Ezekből kifolyólag a kispolgárság társadalmi helyzete kettős, ellent-, mondásos jellegű. Egyik oldalról mint magántulajdonnal rendelkezők, a tőkésosztályhoz kapcsolódnak; másik oldalról mint dolgozók jórészt a munkásosztályhoz állnak közel. Tehát a kispolgárság az árutermelés viszonyai között olyan kistulajdonosi réteg, amely gazdasági helyzetét tekintve mindig az alapvető osztályok között foglal helyét. Tulajdonképpen ez a társadalmi-gazdasági alapja a kispolgári ingadozásnak. A kispolgárság helyzetének megítéléséhez egy másik fontos tényezőt is figyelembe kell venni, mégpedig az állandóan „veszélyeztetett létet”, amely osztályrésze ennek a rétegnek. Ez. az előbbiekből következően végigkíséri a kispolgár egész életét. Mindig attól kell tartania, hogy az alapvető osztályok között felmorzsolódik, tönkremegy. Ezért egzisztenciája biztosítása érdekében mindenre képes, hajlamos a legnagyobb szélsőségekre is. Amikor a kispolgár termékével megjelenik a piacon, szemben találja magát a tőkésekkel, a többi kispolgárral. Ebben a konkurrenciális környezetben egyedül érzi magát, sikerét saját tevékenységére, kudarcát a konkurrensek számlájára írja. Ez a helyzet táplálja a kispolgárság individualizmusát, önzését. Természetesen ezek az összefüggések csak a legáltalánosabbak, melyek az egyes történelmi időszakokban sajátosan érvényesülnek. Hazánkban, a szocialista építés jelenlegi időszakában a kispolgárság aránya nem számottevő, a lakosságnak mindössze másfél százalékát teszi ki, de társadalmi hasznosságuk — különösen a lakossági szolgáltatások területén — már jelentősebb. A mi viszonyaink között a kispolgárok létezése biztonságosabb, hiszen munkájukra a társadalom egy bizonyos ideig még igényt tart. Azonban ez a biztonságérzet sem teljesen szilárd, hiszen a piacon most sem könnyű helytállniok, nem is beszélve arról, hogy tevékenységükre csak átmenetileg van szükség. Közvéleményünk nem egységesen értelmezi a kispolgár lényegét Vannak akik a kispolgárt a „kisember”, vagy a „kispénzű” emberrel azonosítják. Mások úgy vélik, hogy a gépkocsival, családi üdülőve] rendelkező személyek a kispolgárok. Ügy vélem az előbbi fejtegetések elégséges alapot nyújtanak a kispolgárságnak mint társadalmi rétegnek a meghatározásához. Társadalmunkban a kisiparosok és kiskereskedők, az egyénileg gazdálkodó parasztok tartoznak a kispolgári réteghez. Itt. ezen a helyen szükséges aláhúzni, hogy nem a kispolgárság ellen kell harcolnunk, miért mint már utalás történt rá. társadalmi szükségletet elégítenek ki, hanem a kispolgári gondolkodásmód és magatartás ellen, amely idegen a szocializmustól. Márpedig ilyen tulajdonságokkal nemcsak a kispolgárok, hanem a munkások. szövetkezeti parasztok, alkalmazottak és értelmiségiek között is találkozunk. A kispolgári szemléletmód és magatartás, azaz a kispolgáriság végső soron a kispolgárság — mint társadalmi réteg — anyagi-gazdasági létkörül- ményeiben gyökerezik. Legfőbb jellemzői: az egoizmus. az önzés, az ingadozás, a végletesség és szélsőségesség, az anarchizmus és a „kaszárnyaszellem”. Ezek az általános jellemzők így önmagukban nem sokat mondanak, de ha konkrét megjelenési formáikat nevezzük meg, már világosabban felismerhetők. A kispolgári jellemvonások egyike az individualizmus és az ebből fakadó önzés. A „mindent, amit csak lehet magamnak” felfogás egyenes következménye az egyéni érdekek mindenek fölé helyezése, a kollektivizmus, a csoport- és a társadalmi érdekek háttérbe szorítása, figyelmen kívül hagyása. Ennek konkrét tünetei _ többek között a harácsolás, a " kapzsiság, a lehető legköny- nyebb munkával vagy munka nélkül szerzett jövedelem hajszolása. Az emberekhez és a dolgokhoz való ilyen viszonyulás rendkívül ellentmondásos és fölöttébb káros. Ellentmondásos annyiban, amennyiben a kispolgár a társadalomtól várja egyéni létének biztonságát, személyes boldogulása anyagi feltételeit, ugyanakkor a közösség érdekében alig akar valamit tenni, csak a saját maga számára kíván létezni. Az egoizmus és a társadalmi . ügyek iránti közömbösség édes testvérek. Akit a munkában nem érdekel a kis és nagy közösség érdeke, az közömbös marad a társadalmi, politikai, ideológiai és kulturális kérdések iránt is. Viszont ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a közömbösséget, azt kell mondanunk hogy ez konkrétan a szocializmussal szembeni közömbösség. Éppen ez a kispolgáriság másik jellemző vonása. Az így gondolkodó és cselekvő ember árt a közösségnek, mert annak érdekei ellen tesz, de kárt okoz saját magának is, mert ezáltal önnön- maga személyisége kibontakozását akadályozza, hiszen a személyiség mindenekelőtt a társadalmi tevékeny lény, a közösség aktív tagja. Az ingadozás is kispolgári mentalitás. A „mindig az erősebb oldalán állni” jelszó azt juttatja kifejezésre, hogy nem szabad az embernek politikailag és ideológiailag elköteleznie magát; mindig azokat az erőket kell támogatni, amelyek előnyös helyzetben vannak. Ez tulajdonképpen a karrieristák, a „konjunktúra-lovagok” szemlélete. Márpedig eszmei-politikai elkötelezettség nélkül nincs forradalom, nincs szocialista építőmunka, nincs társadalmi haladás. Az ingadozás rendszerint elvezet egy újabb kispolgári tulajdonsághoz, a végletekben való gondolkodáshoz, a szélsőséges magatartáshoz. Nemcsak az egyénre nézve kellemetlen, sőt káros a gyakori „kedélyhullámzás”, hanem a kollektívákra és a társadalomra nézve is. A gazdasági építőmunka, a politikai, ideológiai és kulturális tevékenység során gyakran tapasztalható az eredmények utáni öntelt. ünneplés és a sikertelenségek utáni teljes gyászhangulat. De mire jó ez? Csupán arra, hogy elveszítsük lábunk alól a reális értékelés talaját, és megnehezítsük a további tennivalók meghatározását és végrehajtását. A kispolgári szélsőségesség megtalálható az állampolgár és a szocialista állam viszonyának értelmezésében is. Egyik oldalról az állampolgár jogainak abszolutizálása, az örök ellenzékiség, a teljes demokrácia és szabadság hangoztatását, az állampolgári kötelességek, a szükséges centralizmus, a fegyelem elhallgatását magäbai foglaló anarchikus nézetek jelentkeznek. Másik oldalról a „kaszárnyaszellem” is fel-fel- üti a fejét, a véleménynélküliség, a fejbólogatás formájában. Az ilyenfajta magatartás rontja a vezetők és a dolgozók szocialista viszonyát, gátolja a döntések előtti demokratizmus kiszélesítését és a végrehajtás során szükséges fegyelem biztosítását. Nagyon komoly veszélyt rejt magában a nacionalizmus és a kozmopolitizmus is. Ezek a kispolgári nézetek ha felütik fejüket, különböző oldalról ugyan, de egyformán veszélyeztetik népünk, nemzetünk szocialista felemelkedését. A nacionalizmus nem osw tályszempontból vizsgálja tár* sadalmunk belső és külső viszonyait. A nemzeti érdekek mindenekfölöttségét hangsúlyozza, és ezek realizálását csak más nemzetek rovására tudja elképzelni. Szembe akarja fordítani a szocialista országok népeit, alá akarja ásni az internacionalizmuson alapuló szocialista építőmunkát. Hogy ez kinek kedvez, egészen nyilvánvaló. A kozmopolitizmus lényegéi ben aláássa a nemzeti érzésig Nyugatra csábít a jobb életi á magasabb életszínvonal nevében. Lebecsüli a magyar nép munkáját, eredményeit, a „csillogó”, „gazdag” nyugati világért a haza elhagyására buzdít, ami egyben a szocializmus elhagyását is jelenti a kapitalizmusért. Tehát amit a nacionalizmus a „nemzet nevében”, azt a kozmopolitizmus a „nemzetietlenség” jelszava alatt kíván elérni: a szocialista Magyarország negligálását Anélkül, hogy a kispolgárit ság minden tulajdonságát érintettük volna, két következtetést feltétlenül levonhatunk. Az egyik: az ilyen szemléletmód és magatartás összeegyeztethetetlen a szocializmus eszméivel és gyakorlatával. És a második: a kispolgáriság nem küzdhető le az ellene folytatott általános és időszakos harccal; csak az egyes megnyilvánulásai elleni szívós, folyamatos küzdelemben. DR. KALICZA REZSŐ Imre László: Két év nyolc hónap 12. Hazulról érkezett három levelével, egyet Bereczki írt, a másikat Bonzó, mint írta, a többiek nevében Is, a harmadikat anyja, Kapelláró úgy rin. gatódzott az ünnep hajóján, mint akinek többé soha nem kell leszállnia onnét Könyveket küldtek neki, Bereczki egy csoportképet a brigádról, a kép abból az alkalomból készült, hogy valami oklevelet kaptak, amivel pénz is járt, a szemük állásából látszott, ez a kép már az áldomás után készülhetett, vagy épp aközben, mert nagyon vidoran tekintettek a világba. Anyjától kesztyűt kapott, jó, irhabéléses kesztyűt, amilyen neki sose volt még, el is tette szabadulás utánra, meg pulóvert, amit állítólag Gyevi vett neki, de ezt Kapelláró nem hitte, nem tudta elhinni, félretette ezt is a szekrényébe, a süteményt, a cukrot és csokit elosztogatta, jutott is, maradt is bőven. Egyáltalában, el kellett ismernie, hogy a rabok karácsonya nem is olyan rossz, mint sokan vélnék, csak arra nem szabad gondolni, mi lenne most, ha ugyanezt az ajándékot, ugyanezt? a felét, a harmadát otthon kapja, vagy ha nem kap semmit, de végigmehet otthon az utcán, amikor akar, valakivel kettesben, vagy egyedül akár, fölhajtott kabát, gallérral, s arcába fúj a szél, dühösen havat kavar, s ő megy szemben a széllel, valahová, ahol meleg van, vagy netán céltalanul fütyörészve, szokása szerint, s utánanéz egy jólábú babának, nem baj, ha nem is néz vissza, majd visszanéz egyszer valaki, meg is áll, megvárja, míg odaér hozzá. Elindulnak ketten, azontúl mindig ketten és neki milyen jó lesz tudni, hogy ő az erősebb, akibe belekapaszkodnak, s ez jó, ez nagyon jó az istenfáját, ha egyszer így lenne, a láthatatlan ellenséget is képes lenne a barátjának vélni, de messze ez a világ, de nagyon messze— ahhoz, hogy valaki ezt elérje, több alázat kell az élet iránt? Lehet. Az is kell alkalmasint, hogy az ember jobban ismerje saját magát, még akkor is, ha csak szobafestő és falakban gyönyörködik, az utcán pedig, ha leszalad kajáért a festékes ruhájában, elhúzódnak mellőle ■ járókelők, úgy kell neki, miért nem született milliomos, pák, akinek nem kell leszaladni parizerért, ha megéhezik, odaviszik neki, helyébe. Ünnep másnapján délelőtt, azon ritka alkalmak egyikén, amelyet szabadfoglalkozásnak neveznek, Petterson lépett be hozzájuk. Egyenest Kapelláró- hoz lépett — Jöjjön velem — mondta —- az irodán kényelmesebb. Kapelláró szó nélkül követte, valamiféle zavart arckifeje. zéssel, s ez érthető volt mivel nem ismerte az invitálás okát Az irodán Petterson leültette, cigarettával kínálta, s amint hátradőlt a fotelben, mintegy erre biztatva őt is, arcáról mintha letörölte volna valaki a hétköznapokból oly jól ismert kemény ridegséget — Beszéljen az életéről. Érdekel. Na nem a peranyaga, nem az, amiért ide került, azt ismerem, ismerjük, többé- kevésbé mindannyian. De tud. ja... az írás soha nem lehet olyan érdekes, mint az emberi szó. Nem tudom, volt-e alkalma meggyőződni már erről, hiszen fiatal még. Kapelláró kezdeti elfogódottsága oldódni kezdett Szívesen beszélt olyan régen szóltak hozzá így, tulajdonképpen zavarát is ez okozta, ez a civilnek, a rendes embernek kijáró hang. Küszködve kereste a szavakat először. — Nem tudok sokat mondani az életemről. Nincs is hozzá tehetségem, az az igazság. Ahhoz többet kellett volna nulnom. Meg olvasni, jó köny. veket. Ellazsáltam az időt. A rádióban meg csak a tánczenét hallgattuk a srácokkal... És nem is kérdeztek, tetszik tudni. Mifelénk a Váci úton nemigen kérdezik az embert. Van olyan, aki emiatt hamar el is szokik a szövegeléstől. Ki kíváncsi rá— — Azt hiszem sokan vannak^ akik ezt nem így látják. — Nem tudom. Ott az építkezésen, ahol én dolgoztam, sokan látják így. Meg aztán el is fárad ám az ember egész nap. Nem is érünk rá, az az igazság. Bereczki pedig azt szokta mondani, minél kevesebb dumát, aki sokat beszél, annak lassan jár a keze. Olyan is van, hogy nem azt kérdezik, amire szívesen felelne az ember,-1■ Mire gondol, ezt nem értem? — Hát arra, hogy néha olyan haláli ürgék jönnek oda, csak föltartják az embert, lesír róluk, hogy őket magukat sem érdekli, amit a kérdésükre felelünk. Felülről néznek ránk. Megjátsszék magukat. Az ilyeneket akkor lássuk, amikor a hátunk közepét ( (Folytatjuk) Népújság 4 U73. április %
