Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / l00. szám
A nemzetiségek művelődése o [apjainkban a hazai nemzetiségi politika tegyetlen szektorában sincsenek olyan jelenségek, amelyekből ellentmondásokra, feszültségekre, elvi tisztázatlanságokra lehetne következtetni. Jogos tehát a megállapítás, hogy a nemzetiségiek hazánk egyenrangú állampolgáraiként dolgoznak, érvényesülnek. Ezért nemzetiségi politikánk ^nem szorul felülvizsgálatra, változtatásra. Ez a politikai bázis és a teljes egyenlőség e gyakorlati megvalósulása tette lehetővé, hogy a nemzetiségek művelődési tekintetben is új, pagy eredményeket érjenek el. A nemzetiségi lakosság teljes erejével részt vesz társadalmi feladataink megvalósításában. Amint a párt X. kongresszusa megállapította: „Hazánk nemzetiségei dolgozó társadalmunk egyenrangú tagjaként építik a szocialista hazát”. Ebből az következik, hogy életviszonyaik tekintetében — természetesen a lakóhelyük, a vidék adottságainak megfelelően — nincs különbség köztük és a magyar ajkú lakosság között. Egyenlőek a jogok és a kötelezettségek tekintetében, a gazdasági javakból ugyanúgy részesednek. És minden kulturális tevékenységnek ez az alapja! Művelődés, ingatag gazdasági alapokon, bizonytalan létfeltételek közepette aligha volna lehetséges. S a társadalmi egyenrangúság híjával sem, természetesen. A lkotmányunk biztosíté- kot nyújt a nemzetiségi jogok gyakorlati érvényesítésére, — s hogy miként élnek ezzel, arra szolgáljon példaként a következő felsorolás, amelyben megkíséreljük felvázolni, milyen művelődési lehetőségek állnak hazánk nemzetiségi lakosságának a rendelkezésére. Az első és legfontosabb az j oktatásügy. Ez minden későbbi I közművelődési tevékenység — kollektív és egyéni — alapja. S ebben a tekintetben mind jobb a helyzet. Jelenleg 415 magyarországi oktatási intézményben több mint 25 ezer nemzetiségi tanuló részesül anyanyelvi oktatásban. Az óvodai férőhelyek száma örvendetesen gyarapodik, azokban is folyik az anyanyelvi oktatás. Míg 1968-ban 36 nemzetiségi óvoda működött, jeKiváló dolgozók elismerése Á Rákospalotai Bőr- és Mű- anyagfeldogozó Vállalat a tavalyi eredményei alapján elnyerte a könnyűipari miniszter elismerő oklevelét. A szekszárdi gyáregységben ünnepélyesen emlékeztek meg május elsejéről, ég a múlt évben elért munkasikerekről. Ez alkalommal adták át a szocialista címet elnyert brigádoknak az oklevelet, a Kiváló Dolgozó okleveleket, jelvényeket. Három brigád nyerte el a szocialista címet: a Rózsa Jó- zsefné, a Horváth Józsefeié brigádja, és a Gajer-brigád. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést öten kapták: Jé- ger János. Fenyves Ágnes, Rózsa Jánosné, Horváth IX. Sándomé, Gell-ír József. A Kiváló Dolgozó, jelvényt és pénzjutalmat harmincnyolcán kapták meg. • A dombóvári ÁFÉSZ ünnepi termelési tanácskozásáról küldött tudósítást a Radnóti Miklós szocialista brigád. Beszámolójuk szerint Bertus Ferenc igazgatósági elnök méltatta május elseje jelentőségét, majd átadta a szocialista brigádok munkáját elismerő okleveleket, jelvényeket. Hat brigád érdemelte ki a Szocialista Brigád oklevelet. lenleg 86. Ezen belül a szlovák óvodák száma 15-ről 28- ra, a német óvodáké 6-ról 32- re emelkedett. Héttel gyarapodott a román nyelvű óvodák száma. Emelkedett az úgynevezett nyelvoktató általános iskolák aránya is. Német nyelvterületen az idei tanévben nyolc iskolában indult meg az anyanyelvi oktatás. Az anyanyelvet oktató pedagógusok száma mintegy 10 százalékkal emelkedett. A tanulmányi színvonal emelése érdekében jó kezdeményezés a Bács-Kiskun megyei. Császártöltésen nyitották meg az első német nemzetiségi tagozatos osztályt, s a példát a megye három-négy másik nemzetiségi iskolája is követi. Az idei tanévben kiegészítő tankönyvek jelentek meg, amelyek az általános tantervekhez kapcsolódnak s nagy mértékben segítik a pedagógusok és a tanulók munkáját. A nemzetiségi tankönyv- ellátásban Csehszlovákia, Jugoszlávia és az NDK tankönyv- kiadó vállalataival szoros együttműködést épített ki a Művelődésügyi Mi nisztérium; egyes tankönyveket magyar, német, csehszlovák, délszláv szerzők közösen írnak. \ z öntevékeny kulturális mozgalom különösen élénk a nemzetiségi lakosság körében. Művészeti csoportjaik népük kultúrájának legértékesebb alkotásaiból hoznak felszínre igen sokat. Bemutatóik a nézők, (s örvendetes, hogy mind gyakrabban a tévénézők) örömére szolgálnak. Ismét egy számadat: csaknem félszáz nemzetiségi művelődési csoport működik Magyarországon. Túlnyomó többségük rangos produkciókkal szórakoztatja közönségét. De itt nemcsak ez a fontos. Miközben az anyanyelvi kultúrát terjesztik, e csoport tagjai roppant értékes, s később széles körben szétsugárzó önművelő munkát végeznek. Ez nyomot hagy az egész közösségen! Egy-egy színpadi, táncos előadásra- produkcióra való felkészülés közben nagy felületen érintkeznek a német, román, délszláv, csehszlovák kultúrával, annak szocialista alkotásaival. Felkeltik irántuk az érdeklődést. Nem ritka eset, hogy nemzetiségi irodalmi színpadi bemutatót egy-egy nagy jelentőségű klasszikus vagy mai irodalmi alkotás valóságos reneszánsza követett, mert a közönség olvasni akarta az eredeti művet. S az sem tartozik a ritka események közé, hogy a művészeti együttesek hívják fel a figyelmet könyvkiadóknál, színházaknál lefordításra, bemutatásra érdé. mes mai alkotásokra. A legutóbbi felmérések sze- I rint a nemzetiségi kiskönyvtá- ' rakban csaknem kilencvenezer szerb-horvát, szlovén, és román könyv található. Nagy többségük olyan, amelynek a „forgalma” igen nagy. Megtalálható közöttük az NDK-beli, romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai könyvkiadó vállalatok csaknem valamennyi irodalmi és népszerű ismeretterjesztő kiadványa. S ami a feltűnő és kiváltképpen örvendetes: a legfrissebbek is. Ez azt jelenti, hogy a könyvforgalmazó intézmények gondosan foglalkoznak a nemzetiségi lakosság művelődésügyével, könyvigényével. ontos szerepe van Ma- gyarországon a hetente mintegy 80 ezer példányban megjelenő nemzetiségi sajtónak is. Hasábjaikon a politikai írásokon, kommentárokon, a nemzetiségi élet eseményeiről szóló híradásokon kívül, s azok mellett, jelentékeny költők, novellisták is helyet kapnak. Olyanok, akik közül nem egy a magyar nyelvű kulturális sajtóban is hallatja olykor a hangját. E sajtóhagyomány ápolásában különösen nagy szerepe van a nemzetiségi orgánumoknak, a horvát-szerb nyelvű Narodne-Novine-nek, a német Neue Zeitungnak, a szlovák nyelvű Lodové Noviny-nek és a román nyelvű Foai a Noast- ra-nak. E hetilapok publikálták először azoknak az alkotásoknak a java részét is, amelyeket a közelmúltban felvettek a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége által kiadott magyarországi szerzők versantológiájába és abba a román nyelvű elbeszélésgyűjteménybe, amelyet a román nemzetiségűek szövetsége jelentetett meg négy évvel ezelőtt. A nemzetiségi kulturális te- j vékenység egyik figyelemre méltó jelzése . az a tény is, hogy gyarapszik azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a nemzetiségi lakosság népi hagyományait, szokásait, népdalait, folklórját dolgozzák fel. Mind több olyan monográfia — közöttük nem kis számban magas tudományos igénynyel megírt mű — jelenik meg, amely egy-egy nemzetiségi község történetét dolgozza fel. A helytörténeti pályázatra, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium hirdetett meg másfél évvel ezelőtt, több mint 30 nagy lélegzetű, értékes pályamunka érT%J emzetiségl állampolgá•L ’ raink és szövetségeink élete, amint azt a művelődésben elért eredményeik és törekvéseik jelzik egészségesen fejlődik, színes és tartalmas. S a nyugodt légkör, mint a jó politikái közérzet jele, kifejezi, hogy a szocialista énítőmunká- ban. annak kulturális területén is, harmonikus az együttmű- köd és TAMÁS ISTVÁN Táviratváltások — testvérmegyék között A nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe, május elseje alkalmával táviratváltá- sok történtek Tolna, és a testvéri Tambov megye párt- és állami vezetői között. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára táviratot küldött V. I. Csornijnak, a Tambov megyei pártbizottság első titkárának. V. I. Csornij. a Tambov megyei pártbizottság első titkára pedig K. Papp Józsefnek. Mindkét távirat hangsúlyozza május elseje, a szovjet és a magyar nép, a ké‘t megye közötti barátság jelentőségét. A táviratok kifejezik azt az elhatározást, hogy a két nép, a két megye közötti barátságot és testvériséget tovább szilárdítják. Hasonló tartalmú táviratváltás történt Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke és P. A. Zabavnyikov, a testvéri Tambov megye szovjetjének elnöke között is. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára az ünnep alkalmával táviratot küldött az NDK-beli testvérmegyénk, a Karl-Marx-Stadt megyei pártbizottság első titkárának, Paul Roschernek, aki viszont-táviratában szintén annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jövőben még tovább mélyül a két nép, a két megye közötti barátság és testvériség. Varga a zsiliptől A kompos ember, Molnár József bácsi kubikosbrigádjának tagja korlátról hasított egy szálkát, azzal piszkálja a fogát. Nagy zsebkése kezében villog, alattunk nehezen suhog a víz, a zsilip felé mutat: — Ott? Lehet, hogy ott van. Nem láttam még kimenni, hacsak nem úgy repült. Int a zsilipoldali gépésznek, lassan csúszunk a piszkos vizen. Csapódik a drótkötél, vízközépen vagyunk, ilyenkor kapcsolja ki a gépész a villany- motort, innen már a sodrás viszi a kompot a túloldalra. — Szóval maga azt mondja, hogy a nyáron itt szárazpróba lesz?! Tudja, itt van a ganzosoktól egy jóemberem, mindig véle szoktam beszélgetni, hegesztő. Akármikor megyek hozzá, az mindig hegeszt, szétvágja azt, amit mások ösz- szehegesztenek. Mondtam is neki, „idefigyeljen Józsi, maga mindig csak ront?’’ az meg azt mondta: „hát muszáj, ha a röngeny kimutattya a hibát". Már surranunk is a partra. Innen gyalog kell menni az építkezésre. Mis- kárik szaktárs az építők művezetője az iroda környékén beszélt Varga Istvánnal, Józsi, aki egy 28 ezer forintos ötven köbcentis robbanómotorral hajtott döngölőt kezel, reggel találkozott vele. A lajosmizsei traktoros — itt vannak alvállalkozóban az építkezésen már négy éve — reggel látta, motoron vitték valahová. Az irodában, a leendő zsilip-lakótelep harmadik házában sem találom. Szalai László technikus Varga helyettese ad felvilágosítást: „Óriásdarut kell behozni a szegmensek behelyezésére és útszem- lére ment." Várni kell. Szalai felhasználja az időt arra, hogy beavasson egy kicsit a „napi helyzetbeEz a következő: hetven ganzos dolgozik a zsilipkamrában, az építőktől csak két kőműves, négy ipari tanuló, meg két kubikosbrigád van itt, az úthoz hordják a murvát teherkocsikkal. délre befejezik a billenőhíd egy alkatrészének röntgenezését. Az utat megtalálták, az építkezés műszaki ellenőre jön a hírrel, aki együtt volt Vargával. Gyalog mentek, s nézték, hol fér el, hol kell szélesíteni az utat az óriásdaru előtt. De Vargát elhagyta, mert üt van a VERTESZ főszerelője, s valamiféle szekrények ügyében tárgyalnak ... Gulya László, a VERTESZ főszerelője. Magas, köpenybe öltözött ember, hóna alatt vaskos kötet, tele rajzokkal. Vargával egyezkedik. Valamiféle Elin-szek- rény ügyében folyik a vita, mert végeredményben az. hisz Gulya azt mondja, nem fér el az Elin a tervezett helyén, Varga meg bizonyítja, hogy ő már le is mérte, pontosan elfér minden. Hármasban baktatunk a töltésen a vezérlőtorony felé. Ez a majdani zsilip- idegközpont most még állványok között áll, két ember csőrlővel erőlködik, utaztatják az Elint a vezérlőterem relés kapcsolórészébe. A mennyezeten méterszer méteres lyuk, ezen szállítják föl az alkatrészeket. Mi a csigalépcsőn ballagunk, lehet legalább ötven lépcsőfok. Kunkorodunk fölfelé, egy-egy fordulónál lőrésnyi ablakon pillanthatunk ki, hol az alvízre, hol a felvízre, vagy az erdő felé, amint fordul a lépcső, úgy. — Na, itt vagyunk! Varga már felért. A vezérlőteremből szertelálni. Keleten a Duna körvonalai rajzolódnak, északkelet felé Bogyiszló nyújtózik, nyugatra meg a gemenci erdő. — Itt lesz a központ. Egy nagy ládára mutat Varga István. Ebben van a mindent tudó kapcsolóberendezés, osztrák gyártmány. Még akkor emelték ide, amikor a tető, meg az oldal sehol sem volt... Villamos fűtés, reluxa redőnyök, jó szellőztetés, kényelmes munkahely. És sorolja, mit tud, hogyan működik a zsilip. Ennyit jegyzek meg: százhatvan atmoszféra olajnyomás, félszáz óriásrelé, deréknyi vastagságú hidraulikus hengerek, saját erőmű, forró vizet termelő kazán a fagyott szegmens útjának olvasztásához, rádiótelefon. — Alig tízen leszünk majd itt, akik a zsilipet üzemeltetjük. Technikusok, mérnökök. Nem tudja abbahagyni a rögtönzött „sajtótájékoztatót." „Perpillanat — mondja tovább — jól állunk. A VERTESZ szerelői, meg a ganzosok is helyükön vannak. A szerelés, amint tervezték úgy folyik. Ha akad egy k:s vita, nem jó helyen van a vezeték hí' ’z kivésve, nem azt jelenti, hogy rosszul mennek a dolgok. Bízni kell egymásban, Abban kell hinni, hogy azok az emberek, akik a gépészeti munkát csinálják is jól akarnak dolgozni, az ő nevüket emlegetik, ha valami nem sikerül. Ki szereti a rossz munkák sorolásánál hallani a nevét!" Már tudom, hogyan működik a tizenhárom méteres szegmens, miként "éró- dik a hajózsilip és miért nem lehet majd egy horgászladikot átzsilipelni. Lemennénk a toronyból, de az ebédre távozó munkások belakatoltak bennünket. Óriási értékek vannak itt felhalmozva, az járkálhat itt, aki illetékes... Varga az Elin-szekrényt emelő csörlőkötélen csúszik le az irdatlan magasságból, biztat, ereszkedjek utána. Bátortalanságom, meg testsúlyom arra készteti Vargát, hogy leüsse a lakatot. Ezután az erőművet mutatja be. Majd az erőmű és az egész telep kapcsolótermét. Úgy jár-kel a zsiliprendszer irányítóhelyein, mint boltos az árugondolák között. * Varga István villamosmérnök, bárminőt éves, a Tolnanémedi melletti Szentpéteriről, — a Sió-zsilip vezetője. PÁLKOVÁCSJENŐ
