Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Mikor jár cserelakás a szolgálati lakásért ?

Miről szól az űj Diirrenmatt-dráma ?

Sok peres bonyodalom származik a szolgálati lakások miatt, különösen ha bérlőjük munkaviszonya megszűnik. Ilyenkor rendszerint azon folyik a vita: jár-e az illetőnek cserelakás vagy sem. A kérdés nemrég két törvényességi határozatban is felvetődött és tisztázódott a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyikben mindenekelőtt azt mondták ki, mi tekinthető szolgálati lakásnak. A döntés szerint az olyan állami lakás, amely nem a lakásügyi hatóság, hanem más állami szerv rendelkezése alatt áll és kizárólag a szervvel munka-, illetve szolgálati viszonyban álló személyek elhelyezésére szolgál.

Abban a nerben, amelyben ez a meghatározás elhangzott, arról volt szó, hogy egy mező- gazdasági termelőszövetkezet volt elnöke a tsz-től megvált és a tagok sorából törölték. Az illetőnek a szövetkezet tulajdonát képező kétszobáskomfortos lakása volt. Bérleti jogviszonyát felmondták, ezt azonban nem fogadta el. ezért a felmondás érvényességének kimondás® iránt pert indítottak ellene. Ebben a szövetkezet a bíróságtól annak meg- óllaDítását kérte, hogy a bérlő jogcím nélküli lakáshasználó, de vállalta, hogy elhelyezéséről gondoskodik. Fel is ajánlott ugyanabban a községben egy szoba-konyhás tanácsi lakást, amelyet azonban az alperes nem fogadott el. Az alsó- fokú bíróságok ellentétes ítéletei után törvényességi óvásra végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a vitát a következőképpen döntötte el:

— A szóbanforgó lakás szövetkezeti tulajdonban áll, tehát nem tartozik a szolgálati lakások körébe. Ugyanis a vonatkozó rendelet végrehajtási utasítása a szövetkezeteket mint nem állami szerveket jelöli meg. A rendelet azonban azt is kimondja, hogy a lakás- bérleti jogviszony tartalmára és megszüntetésére nem állami lakásoknál is a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a bérbeadó és a bérlő másként állapodik meg. Ez a rendelkezés irányadó ebben az esetben is.

A továbbiakban azt kellett eldönteni, hogy a volt elnök jóhiszemű, vagy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak tekintendő-e. A két kategória között ugyanis nagyon lényeges különbség van. Az előbbibe tartozó bérlő — ha a kiürítendő' lakás önálló volt — másik lakásra tarthat igényt, az utóbbiba tartozó bérlő azonban nem igényelhet cserelakást. Kérdés: ki tekintendő jogcím nélküli, de jóhiszemű lakáshasználónak? A Legfelsőbb Bíróság ezt is meghatározta, kimondva: az a bérlő, akinek a lakással rendelkező szervvel fennálló munkaviszonya, munkaköre nem a bíróság büntető ítélete, vagy fegyelmi határozat alapján, hanem más címen szűnt meg, illetve azt nem a jogszabály rendelkezésének megsértésével szüntette meg, jóhiszemű la- káshasználó, tehát megfelelő másik lakásra tarthat igényt.

— Igaz ugyan — hangzik tovább a határozat —, hogy a volt elnök tagsági viszonya a tagok sorából történt törléssel szűnt meg, ez azonban — az alsófokú bíróság álláspontjával ellentétben — önmagában nem ad alapot a rosszhiszeműség jogkövetkezményeinek alkalmazására. Végeredményben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a volt elnök a lakást 30 napon belül kiürítve köteles a szövetkezet rendelkezésére bocsátani, viszont a tsz köteles számára megfelelő lakásról gondoskodni.

Az alsófokú bíróságoknak ugyancsak a jó- és rosszhiszeműség kérdésében elfoglalt ellentétes álláspontja miatt került törvényességi óvásra egy másik ügy is a Legfelsőbb Bíróság elé. Ennek az esetnek előzménye az, hogy egy vállalat lakatosát karbantartási munkálatok végzésére átengedte egy másik vállalatnak, amely az illetőnek rendelkezésére bocsátott a tanács által vállalati jellegűnek minősített, úgynevezett „készenléti-szolgálati” kétszobás komfortos lakást. A beköltözéskor a lakatos írásos nyilatkozatban tudomásul vette, hogy a lakást beosztására tekintette] kapta, és amennyiben munkaviszonya megszűnik, azt köteles a vállalat rendelkezésére bocsátani.

Három évvel később a lakatos felmondott, és munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel kapta kézhez. A vállalat, amelynél megbízásból dolgozott, felszólította a lakás kiürítésére, de ennek nem volt hajlandó eleget tenni, mire szintén a bírósághoz fordultak és kérték, hogy a lakatost.

mint rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználót, kötelezzék a lakásból való kiköltözésre. A lakatos arra hivatkozott: azért lépett ki a munkahelyéről, mert bérét kevesellte, tehát kötelesek neki másik lakást biztosítani. Mint említettük, az alsófokú bíróságoknak a jó- és rosszhiszeműség kérdésében ellentétes álláspontjuk volt. A problémát eldöntő törvényességi határozatában a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki:

— A lakatos a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. s ezzel maga idézte elő, hogy a szolgálati, illetve vállalati bérlakásra vonatkozó joga elveszett. Egyébként a nyilatkozatában vállalt kötelezettsége alapján ezzel számolnia is kellett. Mindezek következtében rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak kell tekinteni, s a lakást kiürítve, 30 napon belül a vállalat rendelkezésére kell bocsátania, anélkül, hogy cserelakást, kapna érte.

HAJDÚ ENDRE

A svájci Vorwärts terjedelmes cikket közölt Dürrenmatt „Der Mitmacher" (A résztvevő) című legújabb drámája zürichi ősbemutatójáról. A cikk a darab tartalmát a következőkben foglalja össze:

A Der Mitmacher középpontjában egy értelmiségi, biológus, Doc áll, akit hajdanában kizárólag az élő anyag felépítésének kutatása érdekelt, s a gazdasági válság következtében elvesztette állását a vegyiparban. Miután felesége, és fia elhagyja, taxisofőrként tengeti életét. Egészen addig a napig, amíg Boss, a gengszterfőnök be nem száll a kocsijába. A krematóriumot keresik, s míg a kocsi a városban körben jár, sofőr és utasa egymásra talál. EÍadja magát és találmányát, amellyel hullákat nyomtalanul fel lehet oldani folyadékban. „RésztveszBelekerülve a bűnözés és a korrupció csapdájába, egyre inkább lealacsonyodik, „részt- vesz", hogy fennmaradjon.

Sok hulla szerepel a darabban, még több, mint Dürrenmatt korábbi műveiben! — reménység pedig semmi.

Ezt a sötét, romlott, pusztulásra szánt világot azonban vajon valóban olyan túlzóan rajzolja meg,. hogy a hatás az ellenkezőjébe csap át és hidegen hagy — mit itt-ott hallhatjuk? — hangzik a cikkben. A gengszterbandák megbízói nem csupán a gazdagság és a politika hatalmasai: maguk a rendőrfőnökök, az államügyészek és polgármesterek is igénybe veszik szolgálataikat — „kéz kezet mos”...

A valóságból származó példaképekben nincs hiány: az

amerikai maffiáról az egyik vezető napilapban részletesen megjelent leleplező írások és a „szabad Nyugat” előkelő köreinek kábítószeres botránya1 amelyet a Blick. o Spiegel és más lapok ponyvaszerűen szellőztettek, elegendő bizonyítékul szolgálnak egy valóban iszonyatos világról. Mindez a színpadok még csak jobban tudatosodik, akár ez volt Dür- renmatt szándéka, akár nem...

Az amerikai kutatóközpontok egy részének bezárása, a tudósok átvándorlása más gazdasági „ágazatokba”, és sok csalódott hazatérő eredménytelen kutatása megfelelő állás után Európában, mintául szolgálhatott Dürrenmatt számára.

Ö azonban nem akarja, hogy túlzottan komolyan vegyék,, nagy hogy moralizáló megvilágításba helyezzék! Ugyanakkor ebben a darabban a sziporkázó tréfák, a humor és « korábbi művek éles szatírája helyén hosszabb filozófiaii pszichológiai monológok és dialógusok állnak, és sokkal inkább mutatkozik meg benne a megütközés és bírálat, mint a mulattató szándék. A tömörebbé vált nyelvről úgy vetjük, hogy jobban megfelel karunk új stílusának.

Az előadást a lengyel Andr» zej Wajda rendezte és Krysty- na Zachwariwucz tervezte a díszleteket; az előadás meggyőző és lenyűgöző, a maga hideg technikai borzalmasságában.

Ha Dürrenmattnak nem fc: sikerült lényeges motívumainak tervbe vett összesürítése ebben a darabban, mégis méltó arra, hogy megnézzék és megvitassák.

Ugyanakkor ne feledjük: Dürrenmatt gondolkodásmódja csak dramaturgiai szempontból dialektikus, politikai-ideológiai értelemben nem. ö maga is súlyt helyez ennek hangsúlyozására!

monyom nem vághatja zsebre az efféle sértéseket Ronggyá verjük magukat, és ráadásul egymilliárd hadi kárpótlást fi» zetnek!

Dühösen kiment az üzletből; az éjszakai vonattal hazautazott, és még az éjjel kiugrasztotta ágyából a külügyminisztert.

A miniszter úr nagyon álmos volt, s amikor Tevepúpy Rudolf gróf elmondta, hogy a szomszédos államban megtagadták tőle a dohányzás örömeit, nagyot ásított és azt mondta:

— Küldjön nekik jegyzéket, kedves gróf, vagy ahogy a diplomáciai szolgálatban mondani szoktuk, nótázza meg őket. De minél élesebben! És most jó éjszakát, álmodjon szépeket.

Rudolf gróf egész éjszaka ismételgette magában: „Meg, nótázom őket, élesen megnó- tázom őket, az ördögbe is, mi lehet az a nóta?”

Reggel a külügyminisztériumba hajtatott, s ahogy töprengve nézelődött az utcán, látja, hogy egy bolt fölött ez áll: Notenhandlung, vagyis

nótakereskedés.

Tüstént megállította a kocsit, kiszállt, és berohant az üzletbe,

— Sürgősen szükségem van valami nótára — esett npki az elárusítónőnek —, de minél élesebb legyen, a pokolba is!

— A Rákóczi-induló lesz a legmegfelelőbb — vélte a kisasszony. Rudolf gróf sietve fizetett, hóna alá csapta a nótát, hazasietett, sajátkezőleg becsomagolta, s a csomagra ráírta a szomszédos kormány címét.

Fogát csikorgatva maga vit, te el a csomagot a postára, s ajánlva adta fel a miniszter- elnök címére.

Ez volt diplomáciai pályafutásának legragyogóbb cselekedete.

Cjabb ókori települést találtak

A dél-bulgáriai Sztara Za- gora helyén állt hajdanán Ve- reja ókori város. Most építkezés közben — három méter mély réteg alatt — utcákra, házakra, mozaikokra és várfalakra bukkantak, s ezek alapján szinte lépésről lépésre nyomon lehetett követni az egykori építkezési koncepciókat, az egyes építkezési szakaszokat.

Az ásatások során széles, ódon falak kerültek napfényre, s egyre világosabban kibontakoznak az ókori település körvonalai. Először a várfalak .kerültek elő”, majd a régészek megtalálták az egyik városkaput, amelyet a II. században emeltek. A kaputól tágas, nagy kőlapokkal borított utca vezet a város belsejébe, amelynek mindkét oldalán széles járda húzódik alatta kifalazott csatornával. Egy kőkorláton pedig görög betűkkel azoknak a neve áll, akik a teret díszítő szobrokat készítették.

Ja roslár Hasek t

Hogyan dolgozik a modern diplomata ?

Gyakran szó esett róla, hogy a diplomatáknak nincs eszük. Ezt az állítást tökéletesen megcáfolja azonban Tevepúpy Rudolf gróf valóban klasszikusnak mondható diplomáciai tevékenysége. Volt esze neki, de még mennyi esze, mint az alábbiakból megállapítható.

Tevepúpy Rudolf gróf ősrégi nemesi családból származott, amely az emberiséget a világtörténelem legdicsőbb idiótájával, Tevepúpy János úrral ajándékozta meg, aki kozmikus méretű hülyeségében könyvet írt arról, hogy a Föld nem forog. Később osztrák nagykövet volt az orc»z cári udvarnál, s amikor meghalt, az ottani történészek így írtak róla: szamij bolsij idiot vszego mira, ami magyarul annyit jelent: a világegyetem legnagyobb idiótája.

Tevepúpy János úr fia volt Tevepúpy Károly, aki abban a rögeszmében szenvedett, hogy udvarhölgy lesz belőle. Hidegzuhanyokkal gyógyították, míg sikerült kiverni fejéből a dámaságot. Egy fiúgyermeket hagyott maga után, Antal Józsefet, aki zsenge ifjúságában legurult a kastély lépcsőjéről, feje lágyára esett, koponyája behorpadt, aminek következménye később úgynevezett traumatikus neurózis lett. Nem is vitte többre tábornoknál; az 6 fia történetünk hőse, Tevepúpy Rudolf gróf. Amikor a kis Rudolf megszületett, a családi tanács úgy döntött, hogy Rudolfkából diplomata lesz, hogy új fényben csillogtassa meg a Tevepúpy nemzetség dicsőségét a mo* KlUnown én, 1M3. épritli Mén mulatott • CMh irodaim ooav klass- ««Itattok

narchia külügyeinek elintézésében. A kis Rudolf erre mit sem szólt, csak bömbölve tiszta pelenkát kért.

Ez volt egyébként első diplomáciai cselekedete. Később kiderült, hogy sokáig fog tartani, míg megtanul beszélni — nyolcéves koráig mindent „papának” hívott, csak a mellényt, a kávét és a levest nevezte „mamának”.

Mihelyt betöltötte tizedik életévét, fejlődésében nagyszerű fordulat következett be. Lassan, de biztosan megkülönböztette a tárgyakat, s hála hat házi tanítójának, tizenöt éves korában már idegen segítség nélkül le tudta írni a nevét, sőt, még el is tudta olvasni. A nagyszerű eredményen felbuzdult család további három friss házi tanítót fogadott Rudolfka mellé, s a kilenctagú nevelőtestület mindent megtett, hogy az ifjú Tevepúpyt előkészítse az életre. Rudolf gróf huszonöt éves koráig megtanulta valamennyi európai állam nevét, s harmincesztendős korában már állami szolgálatba lépett, miután megtanult makaózni és rulettezni. A külügyminisztériumba osztották be, ott szokta tölteni a pihenés óráit átvirrasztott éjszakák után.

Egy szép napon a külügyminiszter a vállára veregetett, s közölte, hogy titkos küldetésben a szomszédos birodalom szék- és fővárosába kell utaznia. A titkos küldetés egy ákombákomokkal sűrűn telerótt ív papiros volt, valami szerződés tervezete, amelyet a két ország egy harmadik ellen kötne — ez a harmadik állam az utóbbi időben valami ágyúk miatt illetlenül eladósodott.

Tevepúpy Rudolf gróf aktatáskájába tette a fontos diplomáciai okmányt, és halogatás nélkül elutazott a szomszédos országba.

A székesfővárosba érve a pályaudvarról a szállodába hajtatott. Ekkor azonban különös hiányérzete támadt. Az aktatáskát tudniillik a vonatban felejtette. De a világ minden kincséért nem jutott eszébe, hogy tulajdonképpen mit is veszített el, mi hiányzik, s a szállodába érve hiába erőlködött, nem tudott rájönni, miért jött ide, mi keresnivalója van ebben a vadidegen városban.

Telefonon felhívta a szálloda tulajdonosát, de az sem tudott szabatos választ adni kérdésére.

Elindult a városba, s útközben nagyszerű ötlete támadt: ha már itt van, megkóstolja az itteni cigarettákat.

Benyitott a legközelebbi boltba, és egy doboz legfinomabb cigarettát kért.

— Bocsásson meg, uram — mondta barátságosan az üzle- tes —, a mi cégünk vasárubolt, nem dohányáruda. Szívesen szolgálunk mindenféle csavarral, szöggel, szerszámmal, esetleg teafőzővel, az utóbbiak közül őszintén ajánlhatom az olajfűtéses Creos védjegyűt.

— Ez szemtelen sértés — méltatlankodott Tevepúpy Rudolf gróf. — Maga nem hajlandó cigarettát eladni nekem, a szomszédos birodalom képviselőjének.

— A Creos teafőző a legjobb — dadogta kétségbeesetten a boltos. — Drága uram, higgye el, ez itt vasárubolt.

— Ebből háború lesz! — kiabált Rudolf gróf. — Kor-