Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Szakácsverseny X leveseket még egymás Után hozzák: erőleves Royal módra. Újházi tyúkleves, hideg almaleves. De azután elő-, fő- és utóételek tarka összevisz- szasága következik. Töltött karalábé, rakott kel, frankfurti rostélyos, makaróni csőben sütve, Stefánia marhaszelet, töltött sertésdagadó, paprikás ponty galuskával, ponty Mor- nay-módra, vajaspástétom Bonkával, sertésborda parasztosan, gombafejek Orly-módra, milánói sertésborda, sonka-ropogós, bélszínszeletek Rossini- módra, sertésborda jóasszony módra. A sort a hortobágyi és csúsztatott palacsinta varga- bélés. túrós csusza zárja, • Este nyolc óra. Huszonhat felszolgáló és szakács vetélkedik öt órája. Felerészben tanulók. harmadévesek. A felszolgálók már bemutatták tudásukat, Moej egy csoportban állnak a bejárat mellett és figyelik a „nagyokat”, akiknek már öt-hat év szakmai gyakorlatuk is van. Étel nincs az asztalokon. Van kistányér, nagytányér, közepes tányér, öt-hat féle pohár, kések, villák, kanalak, szalvéták, díszek. — Ehhez az ételsorhoz száraz Martini aperitivet ajánlok a kedves vendégnek. Bemutatom asztalfőről. így. Jobboldalról kóstoltatok töltök. Po- hárkákat elviszem, szintén jobbról. Következik előmelegített csészében az erőleves. Jobbról tányérra helyezem. Jó étvágyat — mondom. Ha elfogyott, a csészét és a lapostányért együtt jobbról. viszem el. — És ez mi? — Bocsánat, tévesztettem, a kaná' véletlenül ottmaradt. — Ne remegjenek az ujjaid, fiam! Tudod te ezt! —“ moodia Nándi bácsi a zsűri- elnök. Ötven éve dolgozik a szakmában. Tizenöt éve csak oktatja a fiatalokat. • — Előétel: gombafejek rántva. tartárral. Bemutatom asztalfőről, így. Jobb oldalról tálalom ... Sokat kell tudni egy jó felszolgálónak? Rengeteget. A versenyen egy óra a felkészülési idő. Addig mindenki csak tálal. A' legjobbak két-három hibát vétenek. Akinek nagy versenyláza van, húsznál is többet. Az itt szereplők a szakma legjobb fiataliai. A mozdulatok kecsesek, szinte szállnak a kezek. A léptek harmóniára, a gesztusok — mind hozzátartoznak a szakmához. Balettozni is tanulnak a felszolgálók? Azt nem. de érzék kell feltétlenül. Akiben nincs, abból soha nem lesz szaké-’^or. — Egy jó! elkészített ételt tököle^en pj lőhet rontani rossz fal<r»olhálással — mondja a vendéglátó jelenlévő igazgatója. — S egy jó felszolgáló az elnancsolt ételt is úev eladja, hogy a kedves vendég észre sem vés-*! — mnndig'az egvik versenyző. „Civilben" egy nnovkőzség éttermének a vezetője. — Ez mi? Ezek a pohár sík? Ez a villa? Ez a tánvér? — Hibáztam. De tudom: kávénál csak a vizesnohár marad az asztalon — rebegi a fel- K7oi"Mn — s már ér-?!, hogy ebből nem lesz. külföldi utazás. Első díjként az jár. • Éva néni a másik zsűritag, egy poharat forgat a fény felé. — Ezt ts érdemes megnézni. IVága fiam. milyen szerinted ez a nobár? — Pedig épp most törölget- tem le. — Köszöntök. Ennvi plég volt — mondják az ff-és?e»k. Nincs anelláta. A felszolgálás, a tálalás egv 6-áia után. még húsz percig tartott. Körülbelül addig, míg valaki megeszik egv .kiadós ebédet. Az tartott húsz percig, hogv a felszolgáló elso-olfa: mit. miért, hogyan csinálna. — Kik mennek ma felszolgálónak? — Divatos szakma. De akik jelentkeznek, azok közül sokan azt hiszik, hogy néhány év alatt jól megszedik magukat a sok borravalóból. Aztán harmincéves korukra megjelenik a lábukon az első visszér, és még mindig sehol sincs a villa, a kocsi... — Szép foglalkozás? — Gyönyörű — mondja Nándi bácsi. — Magának nem tetszik? Nézze meg, micsoda művészet ez! Megtanulhatatlan holtig. Érzés, szív, ízlés, modor szükséges hozzá. Hivatásnak kell tekinteni. A konyhában a kis szakács, a mesebeli kukta igyekezetével nyomja cukrásztölcsérrel a vajas pástétomot, összeráncolt homlokkal, minden idegével ügyel a díszítésre. A szakácsok már délután egykor kezdték a versenyt. A krumpli- hámozássaL Az ügyesebbek elkészültek. meg is ítélték egymás főztjét. A felszolgáló tanulók versenyében holtverseny alakult ki. Megszületik a döntés. A szakácsverseny ételkós-tolójánál ők szolgálnak fel. Angol módszert választottak, tehát angol módszerrel. — Van ennek az erőlevesnek hibája? — Több is — mondja Éva néni, aki a harmadévesek szakoktatója. — Nézze csak meg fénynél. Zsírtól csillog a felszíne. Ez bizony hiba. A színével is baj van. Kristály- tisztának kellene lennie. Azután figyelje csak a tojásko- csonvát. Lyukacsos, szétmor- szolódik. A kockákat nem vágta a szakács elég szabályosra. — De hiszen finom! Melyik étteremben főznek ilyen erőlevest? Oda előfizetek. — Ez nem menüszolgáltatás, hanem szakácsverseny. Mindig mondom az iskolában: szép levest főzzetek. Jót és szépet. Nem mindegy, milyen az étel külseje. Ami szép, az jobban eteti magát. • — Minden harmadikos tanuló konyhán dolgozik? — Sőt már a másodévesek és az elsősök is. Hogyan? így is, úgy is. Kinn a csárdában úgy látom rövidesei» elveszik elsőseink kedvét a szakmától. Sört vesznek át, as-^aloka^ cipelnek. Segédmunkások. Mire bejutnak a konyhába, elmúlik a fél műszak. Akkor eléjük raknak egy halom edényt, „mosogasd el”. Nem mondom, azt is kell. De mosogasson a tanuló egv félórát, s egv szót sem szólunk, ha a többi időt a fazék közelében tölti. — A szakács is divatos szakma? — Divatos? Örülünk. ha akad jelentkező, átirányítással, meggyőzéssel. Még a lányok közül inkább van választék. A szakma — mint sok másik — az utóbbi időben rohamosan nőiesedik. Pedig valamikor ... hiszen azért beszélünk szakács és nem szakácsnő szakmáról. — A fiúk jobb szakácsok? — Erre nem lehet egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszolni. Annyi igaz, hogy a nemzetközi mezőnyben inkább a magvar férfi szakácsok érnek el kiemelkedő eredményeket, mint a nők. Befejezésül egy beszélgetés a csárdában: — Azt mondták ti itt .sörösládákat cipéltek, mosogattak, jóformán közel sem kerültök a főzőüsthöz. Mi a2 igazság? A hirtelen nőtt, tizenöt éves kamasz, aki naponta harminc kilométerről jár be, másodéves. Megszepoenve néz, hátrafelé. az iroda irányába. Legszívesebben eliszkolna. Egyik gyerek Mindig az a kedves, aki távol van. Ünnepek előtt kiváltképpen. Nem csoda, hogy Kerekes mama örökké az autót várja, és állandóan arra gondol, hogy egyszer megáll a kocsi a ház előtt, kiugrik belőle a két unoka, ő meg fut kaput nyitni, s neheztelést színlelve mondogatja: ej, micsoda meglepetés, legalább megírtátok volna. Ez lenne az igazi szerencse, és a legszebb húsvéti ajándék. Biztos, hogy állandóan erre gondol. Tudom. Elszólta magát. Amikor megálltunk a házuk előtt, felegyenesedett, és látva, hogy idegenek bújnak ki az autóból, kedvetlenül legyintett. — Óh, már azt hittem,, a fiam. I i.-Krtji: f; 1 . .! — Hát csak mi vagyunk. — A fiam, a fiam. Tizenhét éves korában ment el, és úgy ment el, hogy nem is tudtuk. A barátjával. Elvitte a kalandvágy. A nyári konyhát tapasztja, „jön az ünnep”, és látva, hogy szívesen hallgatjuk, szépen kibeszéli magát. Az is jó. Emlegetni a fiát, mesélni róla. Elmondani, hogy szakmát tanult, de kint nem az itthoni mesterségét folytatja: hajószerelő. „Kint”. Tehát a hazán túl, egy másik világban, ahol isten tudja mi a szokás, még csak sejteni se lehet, van-e sonka, van-e tojás, és legfőképpen szagos vízzel locsolás. Azokon a hideg tájakon szokás-e ilyenkor kérdezni: Mit hozott a nyuszi. És ebből az aparhanti házból oly nehéz elképzelni a kikötőket, meg a hajókat, ahol á fiú szerelő. Víz, se közel, se távol, legföljebb a halastó. Mit .szerelhet? És hogyan? A mama nem tudja. Óeeánj áréval még soha nem volt dolga, és Svédországhoz annyi köze van csupán, hogy ott él a fia, a megye, meg a két unoka. — Egyes gyerek? — Óh, dehogy. Egyik, ő az egyik. A többiek itthon élnek, mind a heten. Nem ismerik véletlenül az elnököt? — Ismerjük. — Hát ő az egyik fiam, — mondja büszkén a mama. — A többiek? — Jól van mindegyik, összeszedték magukat, házat építettek, ugyan az •e-nük most épít há~at és addig velünk lakik az egész család. Néhányan Dombóváron dolgoznak. Melyik hol. Csak ő van távol. — Mikor járt itthon? — Gyakran hazríár. Évente ogvszcr megjönnek mind- annvian. A svéd asszony jól érzi magát nálunk, bár nem tud magyarul. A fiam a tolmács. Az unokák se beszélnek magyarul. A fiam, a fiam. Amikor először jött. betegen feküdtem, ás rá sem ismertem. Ilyen volt ni, Ilyen volt mint az ujjam. Aztán egy hónap alatt tíz kilót szedett magára, de hát ott újból leadja, más a koszt, más a levegő, minden más. Minden más. 4 Innét viszont kicsit valószínűtlen, hogy valahol Svédországban éppen Aparhantot, és éppen ezt a házat emlegetik, húsvétkor biztosan. És a világon még vajon hány helyen emlegetik ilyenkor az otthoni udvart, a kiskertet, a házat, a zöldellő vetéseket, és a régi barátokat. hiányzik — Egyszer maguk is meglephetnék őket. Váratlanul. — Mi már öregek vagyunk ahhoz. Hetven körül nehezen mozdul az ember. De biztosan szívesen látnának, és örömmel fogadnának. Csak hát az egészség sem olyan. Valami most sem maradhat el. A Tolnába települt székely ember altkor mond el mindent az idegennek, amikor a kálváriáját mondja el. Kihagyhatatlan, de egyúttal a beszélgetés végét is jelzi. Életre szóló tragikus élménye Kerekes mamának is a hosszú vándorlás, a bolyongás és a hazátlanság. — Hát ids kerültünk. Ide, Aparhantra. De tudják, még az ellenségemnek se kívánom, olyan váratlanul ért minket, hogy odamaradt minden. A góré teli kukoricával, negyven mázsa búza, rengeteg jószág, minden. Egyet-mást ossze- kapkódtunk, és jöttünk, menekültünk. — De hát elmúlt, és most minden a helyén van. Helyesel. — Ügy, úgy, minden jól van. Gyerekeim szép házban laknak, az itteniek a Rózsadombon. Itt is van Rózsadomb. Aparhanton. Csak hát mi már megvénültünk, és sokat szenvedtünk. Valamikor nyolc gyerekkel még a kuláklis- tára is fölkerültünk! Hogyan, hogyan se, nem tudom. A közelmúltról Kerekes papa részletesebben szólna, de Kerekes mama leinti, hogy ő csak hallgasson. Esetleg olyat találna szólni, ami miatt a faluban valaki megharagudna. Hallgasson. Szót fogad az öreg, és békességgel mondja: egy jó pohár bor, az hiányzik éppen. Aztán belelapoz áz újságba. Arra kíváncsi legjobban, hogy mit imáit Svédországról. Kerekes mama folytatja a tapasztást, és várja a fiát. Szeretné jól tartani sonkával, kolbásszal és tojással. Ha jön. hazajön. SZ. P. — Mondd SÍ a tegnapi napodat, talán. — Reggel később jövök, mint a többiek. Megengedték, mert úgy van buszom. Volt egy kis munka, takarítás, rendcsinálás. Aztán kezdődött a főzés. Abban mindig részt veszek. Az előkészítéstől kezdve a tálalásig. Kora délután áll meg itt a legtöbb autó. Akkor sokat kell mozogni. De úgy öt óra felé már alig akad vendég. Kivéve, ha rendezvény van. Tegnap? Megnéztem a televízióban a filmet. Krimi volt, nem lehetett kihagyni. Ráértünk, megengedték. — Hogyan jutott eszedbe szakácsnak jelentkezni? A szüleid? — Már gyermekkoromban is főzőcskéztern otthon. Nem mondta nekem senki, hogy ide jöjjek. Úgy akartam. Szeretek itt. Vasárnaponként én főzök odahaza. Anyu azt mondja, már jobban megy nekem. KADAR PÉTER Sorok között Miért ne lenne? Illetőleg várjunk csők. Ha itt most szükségesnek tartják jó negyedszázaddal a második világháború befejezése, továbbá a jegyrendszer eltörlése, az ínséges esztendők elmúlása után bejelenteni, hogy május elsejére lesz elegendő virsli és sör, akkor valami azért nincs rendben. Miután bejelentették, hogy lesz elegendő, ebből különösebb éleselméjűség nélkül arra a pofonegyszerű felismerésre kell jutni; eddig nem volt biztos, de most már eldőlt, esetleg eldöntötték, és holt biztos, hogy lesz elegendő. Esetleg hosszasan vitatkoztok rajta. Értekezleteket, tanácskozásokat tartottak. Valami mindenesetre történt és ez a valami végeredményként élénk derűlátásra és bizakodó nyilatkozásra buzdította a kereskedelmet, a vendéglátóipart: ne mondják, hogy smucig a magyar, lesz elég virsli és sör. Ennek örülök, ám furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi történhetett. A bizonytalan mitől lett biztos. Attól talán,' hogy Szenes Józsi levélben tájékoztatta a vendéglátóipar és a kereskedelem illetékeseit; lemond a maga húsz üveg sör- és tíz pár virsliadagjáról. Ismerve Józsi kapacitását, továbbá szilárd jellemét e csalóka feltételezést minden további nélkül el kell vetnem. Öt nem olyan fából faragták, hegy bármit is feláldozzon a has, a gége rovására a köz oltárán. Marad a napjainkban divatos közvélemény-kutatás. Úgy van, felmérték az igényeket és megállapították, ennyi, meg ennyi kell, és éppen ennyi van, amennyi kell. Tehát lesz elegendő. Bizonyos megkönnyebbülés is kiérződik abból a közlésből. Érezni belőle a derekas munkát, d herkulesi erőfeszítést, továbbá a szilárdságot, a vasakaratot, összességében tehát azt ez' eltökélt szándékot, ha a föld alól Is, de 1973-ra május elsejére a sört, a virslit előteremtik, hogy legyen elegendő. Eszembe jut, hogy az ötvenes évek elején az újságok megírták: május elsejére sör és virsli lesz elegendő. De hol volt még akkor a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és hol voltak a tízezres kibocsájtósú hízófarmok, meg az új sörgyárak. Hát az az ötvenes években nagy szám volt, hogy lesz elegendő. Más napokon még nem, de május elsején már igen; virsliből és sörből volt elegendő. Mondom, az ötvenes évek elején csodának számított. Most az lenne a csoda, ha volna dióbél, magas szárú gyermekcipő, és húsvéti üdvözlőlap elegendő. Sz.
