Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Miért jár jobban Nagy Péter ? öt évvel ezelőtt, a,mikor egy szakértőkből álló munkabizott. ság hozzáfogott az életszínvonal távlati tervezésének munkájához, egy sor olyan alaptételből indultak ki, amelyek egyikét-másikát időközben módosítani kellett. Az egyik kiindulópont az volt, hogy az életszínvonal növeléséhez elsősorban az szükséges, hogy a lakosság fogyasztása — tehát a reáljövedelmek is — minél gyorsabban növekedjenek. A másik alaptétel, hogy elsősorban a pénzjövedelmek — és ezen belül is a munkából származó jövedelmek — növekedjenek. Egyrészt, mert az emberek jobban értékelik a közvetlen pénz jövedelmet, mint a különböző társadalmi juttatásokat, másrészt, mert a munka- jövedelmek jelentik az aktív anyagi ösztönzés eszköit't is. Az időközben elvégzett vizsgálatok, számítások viszont egyértelműen bizonyították, hogy a jövedelmeknek azt a részét, amely a társadalmi juttatásokból áll, sokkal komolyabban kell kezelni, még ha igaz lenne is a korábbi feltételezés, hogy tudniillik a lakosság előnyben részesíti a! közvetlen pénzjövedelmeket Nemcsak azért, mert a közvetett, vagy közvetlen társadalmi juttatások esetleges visszafejlesztése, vagy „beépítése” a pénzjövedelmekbe társadalmi feszültségekhez is vezethet, ha. nem azért is, mert a családi jövedelmek kiegyenlítése — amely az életszínvonal-politika egyik alaptétele — nagy mértékben ezen múlik. Gyakran hallható kérdés: a családi jövedelmek nivellálása vajon nem ellentétes köyetel- mény-e a differenciált anyagi ösztönzéssel? Válaszként nézzünk egy könnyen elképzelhet tő példát: tételezzük fel, hogy Kiss János, kiváló esztergályos, havonta 3500 forintot keres. Felesége, második gyermekük születése után ideiglenesen otthon maradt, 600 forintos gyermekgondozási segélyt kap. A fizetést, a gyermekgondozási segélyt, a családi pótlékot egybevetve a család egy főre jutó jövedelme 1100 forint. Nagy Péter, gyengébb képességű, egyszerűbb munkát végző esztergályos, fi. zetése csak havi 2500 forint. Egy gyermekük mellett felesége is dolgozhat, mondjuk havi 1200 forintért. Ebben a családban az egy főre jutó jövedelem tehát 1400 forint. Vagyis hiába érvényesül a személy szerint differenciált munkabérezés, az a család él rosz- szabbul, amelyik a társadalom számára minden szempontból többet nyújt. De ha magasabb lenne a gyermekgondozási segély, illetve a családi pótlék összege, akkor a Kiss család egy főre jutó jövedelme elérné, sőt meghaladná a Nagy családét. S ez esetben nemcsak a munkahelyen lenne nyilvánvaló, hogy aki többet és jobban dolgozik, az nagyobb keresethez jut, hanem ennek ösztönző hatását nem semlegesítené a (jpsaládi jövedelmeknek — demográfiai okokból adódó — különbsége. A családi jövedelmek kiegyenlítésére való törekvés tehát nem ellentétes a differenciál! anyagi ösztönzés elveivel, sőt: éppen annak erősítését szolgálja. A különböző célú társadalmi juttatások közül az egyik legnagyobb feladat a gyermekek eltartásának fokozott támogatása, amit szociálpolitikai és képújság 4 népesedéspolitikai céljaink egyaránt sürgetnek. Az elvi cél: a gyermeknevelés növekvő költségeihez arányosan növekvő mértékben járuljon hozzá a társadalom. A jelenlegi — és a tervezett — gazdasági növekedés, a számítások szerint erre reális lehetőséget nyújt. A családi pótlék összegét az elmúlt években több ízben is emelték, az anyasági segély viszonylag új forma a társadalmi juttatások hosszú sorában és évről évre szaporodnak a gyermekintézmények is. A társadalom tehát lehetőségeihez mérten részt vállal a gyermeknevelés költségeiből. És a jövőben várhatóan egyre növekvő mértékben. Dr. Gadó Ottónak, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének néhány hónappal ezelőtti nyilat- : kozatából ugyanis tudjuk, hogy Imre László: az életszínvonal távlati tervezésével foglalkozó bizottság fontosnak tartja a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és az ehhez hasonló juttatások nagymértékű — a keresetek általános növekedési ütemét is meghaladó — emelését Emellett persze nem lehet lemondani a személyi jövedelmek differenciálásáról és nem szabad csökkenteni annak ősz* tönző hatását sem A két alapvető célt — a személyi jövedelmek differenciálását és a családi jövedelmek nivellálá- sát — összekapcsolva érhetjük csak el az életszínvonal tervezett emelkedését VÉRTES CSABA Két év nyolc hónap 27. Bika följajdult az ütések alatt. Mint utóbb kiderült, ez nem a veszteg gyöngék jaj- szava volt, dehogy. Mert valami elképzelhetetlen erejű összpontosítással, talán a fájdalom dühe ad ekkora erőt az embernek, gyorsan talpra ugrott, s fújtatva lihegve, a káromkodás félszavaival a száján markolta át Kapelláró jobb csuklóját, hogy maga elé vágja a nyurga testet és ráugorjon, ne legyen ideje föl- állni. Kapelláró a lábait fonta rá Bika lábszáraira, a másiknak most a fülét fogva erősen, érezve ugyanakkor, ez ígv kevés lesz a fölényhez, mire azonban ez a tudatáig eljutott, már a melléfogás hatását is kénytelen volt tapasztalni, mert ebből a fogásból Bika könnyűszerrel kiszabadult. És most ő ütött, ütések, kínok kínja. Ütések, amik a vereség nyomorúságára temlékeztetnek. Ütések, jaj, hol az erőm? Ütések, hova lett á dühöm, a bosszúállás vágya az öklömből? Ütések, hogvan van az. hogy halálos fáradtság jár át? Ütések, a tagjaim ólomnehezek. De most majd! összeszedni magam. Csak egyetlen visszaütésre, rúgásra, harapásra. Bika sajnálni fogod, hogv a világra születtél. Az anyádat fogod keresni, sírva. Kanelláró szédült. Nem találhatott célba, mint szerette volna. Val ahogy félrecsúszott ez a lendülete is. Maguk körül felbolygatták a döngölt földet is. A pusztai csönd puha ágvában rugda- lóztak, messziről játéknak tűnt az egész. Sugarak, nyár- elejl fénvek búrá.ia domborult keserűségük fölé. Közelükbe érve elhalkultak a messziről érkező köznapi zajok. Már azt mondták volna legszívesebben: béküljünk ki. De az élet nem engedi meg az ilyen kibéküléseket És akkor Bika azt gondolta: birkózni kezdtünk, de ő ütött is. Ha pedig ő ütött én miért ne rúghatnék? Sajnálta, hogv rúgása eltalálta Kapellárót. Nem tudta volna megmondani, hogy mit sajnál rajta. El is hessegette magától az érzést, mert úgy gondolta, nem ő támadott, kínálja magát az. aki úgy üt '" őször, hogy előtte nem méri fel az erejét. Sajnálja magát, mert elhamarkodottan indult harcba, s azt hitte, elég anynyi a győzelemhez, hogy neki van igaza. Mivelhogy hinni mindig könnyebb, mint tudni valamit. Azt várta volna, hogy Kapelláró mikor tartja fel mind a két kezét. De erre hiába várt. Kapellárót nem olyan fából faragták. Csak most derült ki társa.i előtt, hogy milyen kevésre becsüli az épségét, az életét. Talán mert nagyon buta volt ehhez, de az is lehet, túlontúl okos. A lényeg — Bika számára minden esetre — az volt, hogy küzdött. Küzdött akkor is. amikor tűzkarikák táncoltak már a szeme előtt, amikor rádöbbent hogy talán nem is szereti annyira azt a lányt. Hivalkodott az álhata- tosságával holott nyilvánvaló volt, hogy itt és most a győztes nem ő lesz. — Hát ezt akartad? — lihegte az arcába Bika. — Te ócska tetü! Mit gondolsz, milyen anya szült engem? Kicsi, amikor meglátta, hogy Kapelláró immár végérvényesen a földre került, s Bika azt csinál vele, amit akar, elkezdett szaladni. Ott benn, a másik épületben Marika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé készült, dúdolós este hívta. A lányok friss énekével köszönt el ettől a hétköznaptól, amely egy az életéből. Az esti randevút mór el is feleltette, egy vállrándítással térve napirendre felette; uevan már! Talál ő másmilyen Ferit is, ha épp randevúzni akar, nem ilyen börtöntölteléket. Látszik az arcszínén, hogy be van zárva. Sápadt, nvűtt arc. Csak a szemei, lobogó barna szeme. Nem, azt nem lehet csak úgy egyszerűen elfelejteni. Tiszta a szeme és szomorú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem, nem akart rá gondolni. Bánja is ő, javítóba került és kész. Sose lesz az ilyenből rendes ember. Aki egvszer a sárban hempergett... Be kellett vallania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azoknak kiül az arcukra a gonoszság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, akire rávetik a szemüket. Igen. ez biztosan így van, szemet vetett rá. Valami elkezdődött, ez ellen hiába is tiltakozik. Csak a folytatás marad el. Talán a legjobbkor jött az a másik, az a vad fekete. Nem lenne jó vele sötétben összetalálkozni. Csókolni azt tudhat. Milyen lehet a csókja? Haragudott magára ezért a kérdésért, s ugyanakkor borzongás futott át rajta. Jaj, csak ne lennének olyan unalmasak a helybéli fiúk. Aki A Babits Mihály megyei művelődési központ gyermek- rajzszakkörének munkáiból: Szabadi Péter 10 éves tanuló Petőfi-illusztrációja. * _______________ s zámítana valamit, elment, odavan, eljáró lett, hetenként, kéthetenként járnak haza, akkor aztán, ha egyáltalán pillantásra méltatnak valakit a lányok közül, adj uramisten, de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legközelebb pedig már meg se nagyon látják. Ez a Feri is ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt elő- szörre odáig jutni. Felöltözve és útra készen az ablakból, mielőtt becsukta volna, arrafelé nézett, ahol a fiúk azóta már bizonyára nagyot haladtak a munkával. Az első, amit meglátott, Kicsi futása volt, az a kétségbeesett szaladás. A kislány kilépett az ajtóin. Amint a fiú meglátta, üvöltve kiáltozott felé; — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapelláró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segítség! Megölik Kapellárót! Marika önkéntelenül (szaladni kezdett Kicsivel együtt a verekedők felé. — Valami kötszert. Legalább egy fehér rongydarabot hozzon. Baj van kisasszony. Nagy baj történt. Mi lesz velünk. jaj nekünk most már. A küzdelem, mire odaértek, már véget ért. Kés akkor támogatja lábra Kapellárót. Bika az arcát törölhette. Mor- gott. Földagadt szájaszélén eltorzult a mosolygás, hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett. Kicsi segített Késnek. Nagvnehezen a kút felé vonszolták Kapellárót. nem is volt teliesen magánál a fiú. A kútnál vigyázva leültették, hátával a vizeshordónak támasztva. Csúnyán elbántak vele. Nem bírta volna a kezét fölemelni. Kés vizet húzott. Kicsin most látszott, menynyire az anyja mellett lenne a helye. Sírt Marika megmártotta a Vízben a törülközőt, óvatosan csavart rajta egyet. Anyás mozdulattal kezdte letörölni Kapelláró piszkos-poros sebeit. Jó simogatással hajolt fölé, torkában a rémület szorításával, mégis valami végtelen türelmű nyugalommal, mire azután Kapelláró lassan fölnyitotta a szemét. Amint Marikát meglátta, fájdalma mélységeiből áhitat sugárzott rá a szőkeségre, a kék szemekre, tekintetében hálával és röstell- kedéssel, olyan felismerések- kel^ amelyeknek szenvedés az áruk. Nem tudták még, ahhoz túl fiatalok voltak, hogy az élet már ilyen. Nagy ütéseket kell kibírni ahhoz, hogy a simogatás értékét fölfogja az ember, és illően megköszönje, nem a szavaival, hanem az életével annak, aki ezt a simogatást úgy adja. mint lénye értelmét, szavak nélkül -is mindegyre érthetőbben, azzal az érett jósággal, amit csak a szerelmeseik oszthatnak meg egymással. — Eljössz velem, amerre én Járok? — kérdezte Kapelláró. —- Eljövök — hagyta rá Marika a szánakozás forráságával. , j — Érted kellett verekedni — Tudom — De ha akarod, én minden nap verekszek érted. ______ — Tudom — Kiszabadulok ám nemsokára. Nem akartam én rosz- szat senkinek. Nem is akarokj — Tudom — Igazán tudod? —- Igazán. (Vége.) VEGYÉPSZER ELŐREGYÁRTÓ GYÁREGYSÉG TAMASI RÖVID ÁTFUTÁSI HATARIDÖRE VALLAL: forgácsolás! munkákat Eu—630 1500, MVE—280/2000 és E—400 típusú esztergagépekre, FWA—32 típusú közepes marógépre. Lemezhullámositást, 1 mm vastagságig 2000 mm szélességben. Elhajlítást 3 mm vastagságig 2000 mm szélességben. Lemezdarabolást 16 mm vastagságig. ügyintéző: • Héjjas János termelési csoportvezető. Telefon: Tamási 17. Telex: 13287. (436) A Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat paksi betonüzeme azonnali belépéssel felvesz 1 fö Általános VILLANYSZERELŐT, 2 Fő IV-, LÁNGHEGESZTŐT, I FÖ MOTORSZERELŐT. Jelentkezés: Paks, betonüzem vezetőjénél. (361) 1973. április 22.
