Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

í jabb szigorú élelmiszer- minőségellenőrzések A MÉM. felügyeletével tevé­kenykedő megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegy­vizsgáló intézetek az elmúlt hetekben újabb nagyszabású ellenőrzés-sorozatot kezdtek az élelmiszerboltokban, raktárak­ban és a termelőüzemekben. A tavaszi vizsgálatok arról tanús­kodnak, hogy a múlt év azonos időszakához képest javult az élelmiszerek minősége, a vá­sárlóknak kevesebb okuk van a panaszra, mert az áruk — kevés kivételtől eltekintve — megfelelnek a szabványoknak és a különféle előírásoknak. Ennek ellenére azonban egész sor kifogásolható készítményt találtak. A békéscsabai intézet ellen­őrei a megengedettnél nagyobb sótartalmú füstölt hús miatt felelősségre vonást kezdemé­nyeztek ugyanúgy, mint a sze­gedi ellenőrök, akik csökkent értékű angol szalonna gyártá­sáért emeltek kifogást az ille­tékes vállalatnál. Előfordult az is, hogy az előírtnál több zsírt tartalmazott a kolbász, emiatt a székesfehérvári intézet ellen­őrei figyelmeztették az árut ké­szítő vállalatot. A tejipari vizsgálatok porán bebizonyosodott, hogy az or­szágban többfelé hoztak forga­lomba olyan tejfölt, amelynek zsírtartalma túlságosan ala­csony volt, emiatt egyebek kö­zött a salgótarjáni intézet tett javaslatot felelősségre vonásra. A szeszipari, ellenőrzések nyo­mán az egyik Csongrád megyei szeszfőzdében üledékes tör­kölypálinkát találtak a palac­kokban, ezért több ezer üveg pálinkát újra kell szűrni. A pécsi intézet ugyanakkor egy üdítő italt gyártó vállalatot fi­gyelmeztetett arra, hogy túl­ságosan „híg”, kevés száraz­anyagot tartalmaz a szörp. Az élő Lenin születésnapja van. 1870. április 22-én született Sziriibirszkben a zseniális gon­dolkodó, a nemzetközi munkás- mozgalom nagy vezetője, a tu­dományos szocializmus tovább­fejlesztője, az SZKP szervező-' je és megalapítója, a világ el­ső szocialista államának szer­vezője és vezetője. Kora ifjúságában nagy ha­tással voltak rá az orosz for­radalmi demokraták, de hamar felismerte nézeteiknek korlá­táit, s megállapította, hogy az oroszországi viszonyok más megoldást követelnek, mint amit a forradalmi demokraták célul tűztek. Az út ettől kezdve egyenesen Marxhoz vezetett. Gimnazista, amikor már a Tőke lapjait forgatta, tanul­mányozta a politikai gazdaság­tant, a társadalom fejlődésének mozgástörvényeit. Alig 23 esztendős, amikor forradalmi nézetei révén a petrográdi marxista körök el­ismert vezetője lett. A piac­kérdésről szóló közgazdasági tanulmányában — amely megr írására Marx műveinek olva­sása serkentette — bebizonyí­totta az I. osztály gyorsabb fejlődésének tendenciáit. A hat esztendővel később írt „A ka­pitalizmus fejlődése Oroszor­szágban” című műve pedig már szinte a Tőke kiegészítő köte­tének minősül. Lenin, Orosz­ország példáján bizonyította be annak a marxi megállapí­tásnak igazságát, hogy a kapi­talizmus törvényszerűségei nemcsak a legfejlettebb tőkés államokra, hanem a fejlődés­ben elmaradt tőkés országokra is érvényesek. E művével meg­semmisítő vereséget mért a na- rodnyik nézetekre, amelyek tagadták az oroszországi kapi­talizmus fejlődését, s nem tu­lajdonítottak számottevő jelen­tőséget a munkásmozgalom­nak. Lenintől a pártszervezés nagy feladatai azt követelték, hogy a közgazdasági kérdések mellett egyre hatékonyabban foglalkozzék a munkásmozga­lom elméletével és mindennapi gyakorlatával. 1895-ben az ő javaslatára mintegy 20 petro­grádi marxista kör megalakí­totta a „Harci • Szövetség a Munkásosztály Felszabadításá­ra” nevű szervezetet. A forradalmi munkásmozga­lom vezetőjét a cári hatóságok letartóztatták, Kelet-Szibériába száműzték. 1900 elején telt le a száműzetés. Pszkovban tele­pedett le, majd külföldre távo­zott. Tevékenységének közép­pontjában ekkor egy marxista lap megteremtése állt, amely­nek azt a feladatot szánta, hogy a forradalmi erők köréje csoportosulva létrehozzák a munkásosztály forradalmi párt­ját. Tevékenysége eredménye­ként megjelenő Iszkra betöl­tötte ezt a szerepet. 1905-ben Oroszországban ki­robbant a polgári demokrati­kus forradalom. Lenin a szo­ciáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban című zseniális művében vázol­ta fel a munkásosztály felada­tait a napirenden levő forra­dalomban. Kimutatta, hogy a munkásosztály nem állhat fél­re, noha ebben a forradalom­ban nem a munkásosztály ha­talmáért folyik a harc. A mun­kásosztálynak a vezető szerep megszerzésére kell törekednie, hogy a lehető legmesszebb menjen el a forradalom a régi társadalmi és tulajdonviszo­nyok felszámolásában, mért ez kedvezőbb lehetőségeket te­remt a munkásosztálynak sa­ját forradalma megvívásához. A forradalom veresége után Lenin kénytelen emigrációba vonulni. Kiemelkedő ebből az időszakból a Materializmus és empiriokriticizmus című műve, amely a „Filozófiai füzetek”- kel együtt a marxista filozó­fia örökbecsű alkotása. Az I. világháború idején a háború, a béke, és a forrada­lom kérdéseit tűzte napirend­re a történelem. Lenin elmé­leti és gyakorlati munkássága is ezekre a kérdésekre irá­nyult. Legkiemelkedőbb műve ebből az időszakból az Állam és forradalom, amely a forra­dalom-elmélet továbbfejleszté­sét jelentette, valamint Az imperializmus, mint a kapita­lizmus legfelsőbb foka című tanulmánya. E művekben első­ként ad átfogó elemzést az imperializmusról. Lenin a kor elemzéséből következtetve megállapította a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődését, amely lehetővé teszi, hogy egy ország­ban is győzhessen a szocialista forradalom, s ennek az or­szágnak nem kell a legfejlet­tebbnek lennie. A forradalom ott robban ki, ahol a legna­gyobbak a társadalmi ellenté­tele, ahol megértek a tömegek cselekvésének feltételei. 1917 februárjában az orosz társadalom úgyszólván minden osztálya és társadalmi rétege a cárizmus ellen fordult. A ki­robbant forradalom elsöpörte a cári rendszert. Ezáltal a leg­közvetlenebb feladat, amelyet megalakulásakor maga elé tű­zött a párt, megvalósult. A megváltozott körülmények kö­zött a pártnak új orientációra volt szüksége. Ezt fogalmazta meg Lenin 1917 áprilisában, amikor visszatért az emigrá­cióból. Az utókor Áprilisi té­zisek névvel illeti a lenini mű­vet. amely a forradalom adott szakaszára jelölte meg a leg­főbb tennivalókat. Az utókor csak az elismerés hangján szólhat arról a cél­tudatos tevékenységről, elmé­leti és gyakorlati politikai munkáról, amit Lenin a szo­cialista forradalom előkészíté­sében és vezetésében végzett. Tevékenysége általános érvé­nyű törvényszerűségeket tárt fel amelyek — függetlenül at­tól, hogy hol és mikor vívja döntő ütközetét a tőkével egy- egy ország munkásosztálya — érvényesek. A szocialista forradalom győzelme után Lenint a szocia­lista állam vezetésének fel­adatai kötötték le, de millió­nyi tennivaló közepette is volt ereje a nemzetközi munkás­mozgalom kérdéseivel beható­an foglalkozni. Tevékeny köz­reműködésével 1919 márciusá­ban megalaku’t a Kommunista Intemacionálá. amely évtize­deken át irányította a nemzet­közi forradalmi munkásmoz­galmat. Hasznos útmutatásul szolgáltak a fiatal kommunista pártok számára a demokráciá­ról, a diktatúráról, valamint a baloldaliság káros voltáról szó­ló előadásai. Fe'hívta a figyel­met, hogy az SZKP. csak úgy tudta betölteni feladatát, hogy szoros kapcsolatban volt a tö­megekkel. helyes politikát va­lósított meg. A párt tömegkap­csolatát károsan befolyásolja, ha politikája szektás, dogma­tikus. Lenin felismerte, hogy a szocializmus építésének idősza­kában is nagy szereoe van az áru- és pénzkategóriáknak, az anyagi érdekeltség alkalmazá­sának, a falu és « város közötti egészséges árukapcsolatnak. Élete utolsó éveiben kidolgozta az új gazdasági politikát, cik­keket írt. beszédeket tartott er­ről. Lenin megvilágította mű­veiben a szocializmus építésé­nek általános feladatait ki­emelve azt, hogy figyelembe kell venni a nemzeti sajátos­ságokat is. Útmutatást; adott ahhoz is, hogy miként kell a munkásosztály szövetségesét, a parasztságot, a szocializmus útjára vezetni. Lenin egész életműve bi­zonyság: a marxizmus—le­ninizmus nem dogma, nem le­zárt tudomány, hanem a for­radalmi cselekvés vezérfonala. Lenin nem egyszerűen átvette Marx tanításait, hanem e taní­tások szellemében vizsgálta sa­ját korát, így s csak így tárhatta fel a társadalom fejlődésének új vonásait, határozhatta meg a munkásosztály harci mód­szereit. eszközeit. K. BALOG JÁNOS LENIN Az országban az első Beindult a keverőüzem Nagyot sóhajtanak ezekben a napokban a nagydorogi ter­ményforgalmi vezetői. Elkez­dődött az új takarmánykeverő próbaüzeme. Az építés idejét kissé szégyenkezve mondják: három év. Nem a berendezések szerelése, hanem az épület el­készítése késett alaposan. A 16 millió forintos beruhá­zást a Simovili építőrészlege, majd a bátaszéki épületkar­bantartó szövetkezet, szerelését az ÉLGÉP vállalta. A keverő 5 tonna tápot ké­szíthet óránként. A granuláló sor teljesítménye 4 tonna. El­sősorban a szarvasmarhaprog­ramhoz, a sertéstenyésztéshez ad segítséget az üzem, de ké­szülnek _ majd különböző ba­romfitápok is. A nagydorogihoz hasonló ta­karmánykeverő még egyetlen egy sincs az országban. Nem­rég kezdődött Körmenden a második építése. Korszerűsé­gére jellemző, hogy kezelésé­hez mindössze kilenc dolgozó kell. Újfajta pneumatikus (szí­vó) és fluid (fúvó) szállítási rendszert alkalmaznak. A kitárolás aerációs. Ami azt jelenti, hogy a táphoz szüksé­ges anyagokat és a kész tápot levegő segítségével továbbít­ják. A tápkészítő üzem terveit a GATSZÖV mérnökei és a Gabonatröszt kutatóintézete ké­szítette. Koszorúzás a budapesti Lcnin-szobornál.

Next

/
Thumbnails
Contents