Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Líbia fegyvereket szállít az IRA-nak Ezt hozta a hét a külpolitikában Hírmagyarázónk írja: Echeverria mexikói elnök még nem volt elnök, csak el­nökjelölt és aktív belügymi­niszter, amikor 1970 tavaszán Mexikóvárosban láttam, az ak­kori elnökválasztási kampány kellős közepén. Gyorsan meg­tanultam a „becenevét”: Lea, ami pedig — lévén a teljes neve Luis Echeverria Alvarez, — a kezdőbetűiből kerekedett ki. Három év elteltével Eche­verria elnök egyhónapos vi­lágkörüli útra indult: járt Lon­donban, Brüsszelben, Párizs­ban. az elmúlt héten pedig Moszkvában és Pekingben. 1970 tavaszán még azt rebes­gették róla Mexikóvárosban, hogy jobboldali politikus, hogy az amerikaiak embere, és so­kan idézték fel az olimpia előt­ti emlékezetes és gyászos diák- tüntetéseket is. Akkor a rend­őrséget Echeverria vezényelte ki, rendőnsortűz fojtotta vérbe a diákok megmozdulását, amelynek jelszava Mexikó iga­zi függetlensége volt... Nos, Echeverria mostani útja azt mutatta, hogy a több mint 50 millió lakosú közép-ameri­kai ország valóban megpróbál­kozik az első, szerény lépések­kel a tényleges függetlenség, mindenekelőtt az USA-tól va­ló függetlenség felé vezető úton. Mert Mexikó fő gondja- baja évtizedek óta az, hogy ki van szolgáltatva hatalmas észa. ki szomszédja kényének-ked- vének, az Egyesült Államok tőkései mohóságának. Szó sincs persze arról, hogy Mexikó el akarná, vagy el tudná szakíta­ni az USA-hoz fűződő kötelé­keit, de legalábbis lazítani ezeken, van már lehetősége! S Mexikóváros új kapcsolatokat keres a Közös Piaccal éppúgy, mint Moszkvával, vagy Pe- kinggel. Echeverria útja is bi­zonyíték némileg arra, hogy a mai világhelyzetben az ameri­kai hegemónia lassan-lassan mind kisebb területre szorul, s arra is, hogy az USA olda­lán állt országok egymás után kapnak kedvet, s bátorságot a világ más tájain új politikai, gazdasági kapcsolatokat terem, teni. Mexikó ásványi kincsei (az ezüstbányászatban az egész vi­lágon első ez az ország!) közül az USA számára pedig még a most kiaknázni kezdett mexi­LCAFE-íamtcsliosÚH Tokióban A. E. Nyesztyerenko, az ENSZ ázsiai és távol-keleli gazdasági bizottságának Tokió­ban í'o.yó értekezletén szomba­ton délelőtt kifogásolta azt -a kínai javaslatot, hogy a kínait is sorolják be az ECAFE hiva­talos munkanyelvei közé. A szovjet küldöttség vezetője rá­mutatott, hogy a kínai küldött nem konzultált az ECAFE más tagországaival, mielőtt megtet­te volna javaslatát amelynek megvalósítása lényegesen nö­velné a szervezet kiadásait. Abban az esetben — mutatott fá —, ha a kínait besorolják a hivatalos munkanyelvek kö­zé, a Szovjetunió ragaszkodni kíván ahhoz, hogy az orosz is legyen hivatalos munkanyelv. An Csi-juan, a kínai delegáció vezetője válaszul kijelentette, a kínai küldöttség nem ragasz­kodik hozzá, hogy az ECAFE azonnali hatállyal vegye fel a munkanyelvei közé a kínait. kői olaj ás fontos. A héten Nixon kongresszusi üzenetében megerősítést kapott az utóbbi hetekben-hónapokban általá­nossá lett szakértői vélemény: az Egyesült Államok 1980-ra az olajigényének 60 százalékát már importból lesz kénytelen fedezni. Ami magyarul annyi, hogy — rászorul az olajterme­lő országokra, a szomszédos Mexikótól az arab államokon át talán az indokínai félsziget partvidékén húzódó olajme­zőkre is. Ki tudja, azok között az okok között, amelyek Nixont és ta­nácsadóit az indokínai feszült­ség újabb élezésére késztették, talán a VDK és a Dél-Vietnam partjainál fellelhető olaj szin­tén szerepel... Egyes politikai megfigyelők ugyanakkor arra emlékeztet­nek, hogy Kambodzsában tel­jes a politikai és katonai vál­ság, Laoszban és Dél-Vietnam- ban szintén rosszul álltak a dolgok az USA és szövetsége­sei szemoontjából, a jelek szerint ezért a Fehér Házban a „kemény kéz” politikáját al­kalmazzák újra. Méghozzá a régi séma szerint, legfeljebb kisebb változtatásokkal. Washingtonban előbb sopán­kodni kezdenek a fegyverszü­net megsértése miatt, aztán be­jelentik, hogy ezt meg is to­rolják. Jönnek a barátságtalan sőt ellenséges szándékú intéz­kedések: felfüggesztik a VDK tengerpartjának közelében az amerikai robbanó aknák ha­tástalanítását. Közük, hogy a VDK nem kaphat „újjáépítési segélyt”, (magyarul jóvátételt) ha nem tartja meg a fegyver­szüneti előírásokat. Ezt köve­tően megkezdik a VDK terü­lete fölött a felderítő repülé­seket. Kilátásba helyezik a bombázások felújítását is. Ki­szivárogtatják: tengerészgyalo. gosok készülődnek, hogy vala­hol Indokínában bevessék őket... Mindez igazolja a korábbi intelmeket: Az indokínai probléma még nem jutott el a megoldásig, a vietnami hábo­rú igazán nem ért véget- Az indokínai népek iránti cselek­vő szolidaritásunkra továbbra is szükség van! A szovjet—angol kapcsola­tok érdekesen alakulnak — mutatta az elmúlt hét egy je­Elcsendesedett az önfeledt örömünnep a Buenos Aires-i utcán és május végéig, Hector Campora elnökké választott peronista vezető ünnepélyes beiktatásáig átmeneti, várako­zási időszak uralkodik Argen­tínában. Elhangzottak Peron, az 1955 óta Madridban élő ex- elnök nyilatkozatai is a Jus- ticialista Front várható politi­kai fő irányvonaláról. Peron utódjával, mozgalmának elnök­ké választott vezetőjével, Cam- porával megtartotta immár az első „haditanácsot” is Rómá­ban. A nyilatkozatok azonban még sok tekintetben homály­ban hagyják, milyen is lesz 18 év után a peronista kormány­zás hatin-Amerika második legnagyobb lélekszámú orszá­gában, milyen változások, re­formok várhatók. Az általános várakozásnak ezt a légkörét most megtörték a gerillák sortüzei. Három fegyveres erő lépett nagy ak­tivitással az argentin politikai élet színterére: a montenero-k, akik a peronista mozgalom szélsőséges fegyveres osztagai­nak vallják magukat, a nép „forradalmi hadserege" és a , forradalmi fegyveres erők” elnevezésű ultrabaloldali osz­tagok. E szélsőséges elemek nem osztják a haladó erőknek lervtős eseménye. Moszkvában ismét összeült a két kormány állandó bizottsága a gazdasági és tudományos együttműködés lehetőségeinek megvizsgálásá­ra. Hosszú ideig pedig igen rossz volt a légkör, azok után, hogy a konzervatív kormány szervei — emlékszünk rá — kémkedés vádjával több mint száz szovjet állampolgárt, dip­lomatákat, hivatalos kiküldöt­teket utasított ki Angliából. A hidegháborús jellegű lépést a londoni kormány más barát­ságtalan állásfoglalásai is kö­vették. például a helsinki biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlettel kapcsolatban. Mos* minden jel arra vall. hogy Londonban valamelyest for­dult a széljár.ás... Amiben közrejátszik, hogy az angol gazdasági c1 °t ismát export­gondokkal küszködik. Sok kétoldalú, magasszind" vésőit és kerül sor mind kelet—nyugati, mind amerikai—európai, mind más vonatkozásban. Az elmúlt hé­ten zajlott le Willy Brandt ju­goszláviai tí~z'"a!ásS'Orozata. A bonni kancellár vált az első nyugatnémet kormányfő, aki Belgrádba elment. Tito elnök­kel Bi.ieücs miniszterelnökké1 igen széles körű nanirendet vitatott m°g a nv!"»atnémot vendég, hiszen éppúgy szó volt az enrőnai biztonsági és egvöttműkö'’ értekezletről mint az NSZK-ban lévő iugo­cuzl-ÓTr clérfrni 1 Inolvr,ir'­téről, Brezsnyev küszöbönálló bonni látogatásáról és a jugo­szláv kommunisták meg anvu gntnómet sztvi -'.idomokra tó pár*közl. ^kapcsolatairól, a kö­zel-keleti kVdésről és az NSZK-bán élő horvtt és szerb fasiszták megfékezéséről. A jugoszláv—■nyugatnémet csúcstalálkozó külsőségei is mutatták, mekkora jelentősé­get tulajdonít mindkét fél a tárgyalásoknak: Brioni szige­tén Tito elnök maga vezette a gépkocsit, ameiv Braodtot szál­láshelyére vitte, a bonni kancellár pedig családláva] evvütt a hivatalos tárgyalások végeztével is Jugoszláviában maradt. Dubrovnik közelében tölti a húsvéti vakációt- Mint raita kívül még sok más nyu­gatnémet turista. P. Moammer El-Kadhafi líbiai államfő megerősítette, hogy or­szága segítséget nyújt a betil­tott ír köztársasági hadsereg­nek (IRA) a brit katonák el­leni harchoz. A Figaro című Arafat átvette a politikai osztály irányítását is A bagdadi rádió bejelentése szerint Jasszer Arafat, a Pa­lesztinái felszabaditási szerve­zet elnöke a végrehajtó bizott­ság döntése értelmében átvette a politikai osztály irányítását is. Ugyanakkor megszüntették a szervezet hivatalos szóvivő­jének a tisztségét. Mint ismeretes, április 10-én izraeli kommandók hatoltak be Libanonba és meggyilkolták Abu Jusszefet, a Palesztinái felszabaditási szervezet politi­kai osztályának vezetőjét és Kárnál Nasszert, a szervezet hivatalos szóvivőjét. A washingtoni esküdtszék kihallgatta Mitchellt A demokrata párt székháza ellen elkövetett tavaly júniusi kémbetörés ügyében a wa­shingtoni nagy esküdtszék ki­hallgatta Mitchell volt igazság­ügy-minisztert. Mitchell háromórás meghall­gatása során nem tagadta, hogy tudott az ügyről, de cá­folta, hogy aktívan részt vett volna benne. Nixon elnök kabinetülést tartott, majd a floridai Fehér Házba repült. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára a re­pülőgépen adott tájékoztatójá­ban elmondotta az újságírók­nak, hogy a kabinetülésen el­sősorban nem a Watergate- ügyről, hanem az Egyesült Ál­lamok energiaválságának eny­hítésére előterjesztett javasla­tokról volt szó. Nixon ettől függetlenül még elutazása előtt fogadta Henry Petersen igaz- ságügyminiszter-helyettest. aki a minisztérium részéről a Wa- tergate-ügyben folytatott vizs­gálatot vezeti. párizsi lapnak adott nyilatko­zatában Kadhafi azzal indo­kolta az IRA-nak nyújtott lí­biai segítséget, hogy az IRA harca „egy kis ország jogai­nak és szabadságának” meg­védését szolgálja. A brit lapok már korábban is írtak arról, hogy Líbia rend­szeresen fegyvert szállít az ír köztársasági hadseregnek. Az ír partok mentén március vé­gén felfedeztek egy hajót, amely fegyvereket és lőszert hozott az IRA-nak. Feltétele­zik, hogy a hadianyag Líbiából származott. A Figarónak adott nyilatko­zatában Kadhafi azt is köve­telte, hogy az arab nyelvet is­merjék el világnyelvnek. Kad­hafi kifejezte azt a vélemé­nyét is, hogy az alkohol fo­gyasztását világméretekben be kellene tiltani az ENSZ fel­ügyelete alatt. KENNEDY-FOK A Kennedy-fokról felbocsáj- tották Kanada második hír­közlő mesterséges holdját. Az Anik—2 (az elnevezés eszkimó nyelven testvért jelent) az or­szág északi részén fekvő eldu­gott településekkel való ösz- szeköttetés javítását szolgálja. A kis falvakkal eddig URH- adóvevő készülékek segítségé­vel tartották a kapcsolatot. KAIRÓ Az Arab Liga 18 tagállama hadseregeinek vezérkari főnö­kei szombaton összeültek Kai­róban, hogy mozgósítsák az arab országok erőforrásait az Izrael elleni konfrontációra. MOSZKVA Befejeződött a KGST Végre, hajtó Bizottságának ülése, amelyen hazánkat. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyet­tese képviselte. ABIDJAN Április 23 és 28 között Abid. janban tartja 112. ülését az Interparlamentáris Unió taná­csa. A napirend két legfonto­sabb pontja a délkelet-ázsiai és a közel-keleti fejlemények­kel kapcsolatos. miatt meghiúsulna, vagy leg­alábbis ez a „terrorista hul­lám” ürügyet szolgáltatna a hadsereg számára az államélet több kulcspozíciójának meg­tartására. Ebben a helyzetben a kom­munista párt — amelynek be­tiltását mind a mai napig hi­vatalosan még nem vonták vissza —, arra törekszik, hogy elősegítse Campora beiktatását. A kommunisták, akik a válasz­tási hadjáratban bírálták a Justicialista Front programjá­nak súlyos hiányosságait és Oscar Alende elnökjelöltségét támogatták, a Népi Forradal­mi Szövetség listáján több par­lamenti képviselői mandátumot szereztek. A kommunista párt a nép változás iránti vágyá­nak kifejeződéseként értékelte Campora győzelmét és közölte: kész támogatni a peronisíák pozitív programpontjainak megvalósítását, tovább bírálva természetesen a program kö­vetkezetlenségeit és fogyaté- kosságait. Az argentin kom­munisták változatlanul folytat­ják erőfeszítéseiket olyan szé­les népfront megteremtésére, amely egyesíti az ország vala­mennyi demokratikus, válto­zást követelő erőit. ÁRKUS ISTVÁN Camporára várva azt az értékelését, hogy Cam­pora győzelme vereséget mért a hatalmon levő katonai veze­tők terveire. A fegyveres cso­portok elutasítanak minden békés utat és csakis erőszak alkalmazásával vélik kikény­szeríteni az ország forradalmi átalakítását. Egyes kommentá­torok szerint magas rangú ka­tonai vezetők elrablásával vagy meggyilkolásával ki akar­ják provokálni a hadsereg be­avatkozását, hogy ily módon megakadályozzák Campora be­iktatását. Ezek a csoportok at­tól tartanak, hogy Campora ha­talomra jutásával a forradal­mi hullám jelentősen csökken majd Argentínában és e fegy­veres csoportok teljesen elszi­getelődnek. Jól emlékeznek ugyanis arra, hogy Peron, moz­galma fénykorában, hogyan vezette le és terelte a burzsoá­zia számára még elviselhető mederbe a forradalmi töme­gek társadalmi változást kö­vetelő megmozdulásait. A jobboldali erők egy része, az argentin monopóliumok urai és a földesúri oligarchia kép­viselői felismerték, hogy a ka­tonai vezetők közvetlen kor­• • • mányz&sa csődöt mondott és a peronista mozgalom másodvi- rágzása láttán abban remény­kednek, hogy Campora kor­mányzása — néhány nélkülöz­hetetlen reform alkalmazásá­val — elkerüli majd a robba­nást és megóvja az uralkodó osztályok kiváltságait. Ezek a körök nagy megelégedéssel üd­vözölték Peron és Campora nyilatkozatait a ,baloldali szél­sőségek” ellen. Az uralkodó osztályok egy eléggé tekintélyes csoportja azonban nyugtalanul és gya­nakvással szemléli e fejlemé­nyeket. Attól tartanak, hogy a peronisták hatalomra jutásával olyan front kerül kormányra, amelyben ott vannak a mun­kásosztály valóságos forradal­mi változásokat követelő te­kintélyes osztagai. A dolgozók zöme ugyanis Argentínában a peronista szakszervezetek tag­ja. így hiába törekszik majd a Campora vezette csoport óva­tosabb politikára, a tömegnyo­más a radikálisabb irányba kényszeríti — vélekednek a jobboldali elemek. A legszíve­sebben azt látnák tehát ha Campora beiktatása „az ultra­baloldali terrorcselekmények”

Next

/
Thumbnails
Contents