Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-14 / 87. szám
A gazdaságilag közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen. — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és a technika fejlesztésében másutt elértek. így egyebek között korszerű géprendszereket, kiforrott konts- rukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásárolhatnak. Okulhatnak az élenjárók kudarcaiból, hibáiból is, elkerülhetik a fogyasztás növekedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkés világ „példája” a fogyasztói szokások alakulásában hátrányokkal is jár. A rendkívül fejlett telekommunikáció, főleg a televízió szinte percről percre a távoli falvakba is eljuttatja a világ arculatának változásáról, b legújabb divatról és hobby- ról, a manipulált és raffínált módén felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egyértelműen jó tapasztalat — nvnt például az áru bőség és választékgazdagság — nehezebben hódít tért, mint a rossz, apresztizs-fogyasztás, a státusz-szimbólum. Mostanában sokfelé bírálják a hazai fogyasztás új jelenségeit s gyakran a javak gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák összefüggésbe a harácsolást, a kispolgárságot, az individualizmust. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkáDolgoxókat felvess Magyar Pamutipar Budapest, IV. (Újpest) Erkel u. 30. felvesz 15. életévüket betöltött lányokat, szövő, fonó, cérnázó, csévélő betanulóknak. Szállást biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy levélben a gyár munkaügyi osztályán. (12) 16 évet betöltött lányokat szövőbetanulónak felvesz a PTM angyalföldi szövőgyára. A betanulási idő 8, illetve 12 hét. Ezen idő alatt napi egy forintért ebédet biztosítunk. Havi fizetés kb. 1200,— Ft A későbbiek folyamán jó kereseti lehetőség, a teljesítéstől függően 2500,— Ft-tól. Lakást minimális térítés mellett adunk. Jelentkezés írásban a gyár munkaerő-gazdálkodásán 1138. Bp. Szekszárdi u. 19. (13) A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére. A betanulási idő 1 hónap, kereset: 1700—2100 Ft a betanulás után. Vidéki lányok részére szállást biztosítunk. Cím: PIV. Lőrinci Gyár, Budapest, XVIII., Gyömrői út 85—91. •. (14) Érettségivel rendelkező fiatal dolgozót kívánunk alkalmazni laboráns munkakörbe szekszárdi munkahellyel (tanfolyammal, gyakorlattal rendelkezők előnyben). Illemény megegyezés szerint. Jelentkezés: április 16-án 9—12 óra között a Pécsi Közúti Építő Vállalat szekszárdi építésvezetőségi irodában (vasútállomással szemben). (228) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk GUBICZA VENDEL temetésén megjelentek és részvétüket nyilvánították. A gyászoló család <50 V• . . J. 1 Helyünk a világban (5.) A közepes fejlettség gondjai ra ez év januárjában az országos ideológiai tanácskozáson ezeket mondotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek megnövekedett anyagi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fogyasztás öncéllá válik, az anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi élet teljességének rovására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kispolgári szemlélet.” Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok, és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztönzésben a teljesítmények növelésére serkentő differenciálás változatlanul feladat, de közben, vele párhuzamosan, főleg szociálpolitikai intézkedésekkel a családi jövedelmek között meglévő különbségek felszámolására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakában családi pótlék- és nyugdíjemelésre kerül sor. Vagyis, szemben egy korábbi elképzeléssel, évről évre nem csökken, hanem növekszik a fizetési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől független, szociális jellegű juttatások aránya. A családi jövedelmek közötti különbségek mérséklését szolgálják, más oldalról a „csúcsok” nyesegetésével, a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításával”, a személyes ingatlantulajdon mértékének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a közvélemény eltúlozza. 1970-ben például összesen 3136 kisiparos adózott 100 ezer forintnál magasabb évi jövedelem alapján. A havi 10 ezer forintos jövedelmet elérő, önálló szellemi foglalkozásúak, művészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezer főt. És mindössze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igazgatójának, elnökének és helyetteseinek) volt az 1970 évi jövedelme 100 ezer forint felett. Valószínűleg ennél nagyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma. A nagy jövedelemkülönbségek mérséklésére késztet a gazdaság adott szintje, csakúgy, mint társadalmunk szocialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a 10 millió magyar állampolgárra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjövedelem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből ennyire futja. Számolni kell tehát azzal, hogy ha egyes családokban a viszonylag szolid, 1500-as átlag többszöröséhez jutnak, akkor más családokban kénytelenek kevesebbel beérni, esetleg a napi megélhetési gondokat is vállalva. Vagyis a meglévő különbségek további csökkentése kívánatos. De úgy, hogy a személyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is a munka szerint differenciáltan osszák fel hogy ezáltal ösztönözzenek a teljesítmények növelésére, egyebek közt a családi pótlékok, a nyugdíjak emeléséhez szükséges anyagi fedezet megteremtésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlettség magas szintjének elérését tűzi ki célul, mégis az éves, és az ötéves tervekhez viszonyítva kevésbé gazdasági, és sokkal inkább társadalmi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntörvénye, belső logikája szoros pórázon tartja a tervezőket rövid távon, hanem azért is, mert hosszú távon érvényesíthetők felmérhetően a szocialista társadalom embercentrikus, nagy célkitűzései. Hint például a létbiztonság és teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öregekről, a gyerekekről, a társadalom elesettjeiről. De hosszabb távon lehet arra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mechanikusan a nyugati modellt. Különböző szabályozással (pl. ártámogatással, vagy adóztatással) bizonyos termékek fogyasztását ösztönözni, másokét visszafogni lehet, és szükséges is. Alapkérdés: milyen mértékben növekedjék hosszabb távon a reáljövedelem a személyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakemberek körében is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalékos átlagnövekedést tesz lehetővé. De vajon célszerű-e ez? Akik a viszonylag magas átlag mellett érvelnek, azok joggal hangsúlyozzák, hogy az aktív bér- és szociálpolitikához ez szükséges. De az már kérdés, hogy a gyorsan növekvő fogyasztás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közérzet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növekedjék valamivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkétszereződhet —, de feltétlenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasztói infrastruktúra fejlesztésére költeni. Mert mindenekelőtt a lakáshelyzet és tömegközlekedés gyökeres megjavítása és részben az üzlet- és szolgáltató-hálózat bővítése nélkül a jólét féloldalas, a magas fogyasztás is jogos elégedetlenséggel párosulhat. Napjaink fogyasztói közérzetét nem csupán a fejletlen infrastruktúra, hanem sok más feszültség és kielégüietlenség is beárnyékolja. Az előrerohanó igényektől, a növekvő szükségletektől persze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadalmi és gazdasági fejlődés fő hajtóenergiáját. De ettől nem lehet rossz a közérzet, ha el tudjuk jól helyezni hazánkat a világgazdaság térképén, a történelmi fejlődés folyamatában, ha munkánkat, és annak eredményét összevetve igényes, reális mércével vizsgáljuk önmagunkat, csakúgy, mint szomszédainkat s a nvuenti világot. KOVÁCS JÓZSEF A vegyipar felkészült a húsvétra: A Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalatnál töltik a locsolásra készülő külnis- üvegekeC Imre László: Két év nyolc Siónap 20. ... így tartották szóval egy. mást naphosszat, ha néhány percig csönd telepedett közéjük, ez mindnyájukat zavarta, idegessé tette őket, úgyhogy valamit szólni kellett. Nem ismerték még egymást eléggé, az őrizetesek összeszokottsága valami egészen más, mint amit „odakinn” ki-ki megszokott. Tulajdonképpen tele van egymás ellen fenekedő rossz- akarattal, amit a közös sors csak a felszínen tompít úgy, amennyire. Most, hogy kicsit szabadabb és ezzel gyakorlatilag kivételezett állapotba kerültek az átlaghoz képest, örömükbe üröm is vegyült, nem tudták, hogyan kellene viselkedni ahhoz, hogy a helyzetükben mutatkozó javulás tartós legyen, sőt minél több előnnyel járjon. Fogalmuk sem volt, hogyan érhetnék ezt el, biztos pontot kerestek, s ezt Kapelláró személyében vélték megtalálni, akit fokról fokra, vezetőjüknek ismertek el, ér- I demes az olyanokkal jóban *1 nnt. akik Pettersonnál eny- bevágódtak. Hallgattak luú rá, olvasni tudtak a szeme intéséből, vagy legalábbis megvolt bennük az igyekezet erre. Sorra kifestették az intézet valamennyi külső épületét, a munkájukban alig lehe. tett kivetnivalót találni, az persze rosszul esett nekik, hogy ezt egyedül Petterson ismerte el nyíltan, előttük sem fukarkodva a dicsérettel. Társaik közül többen irigykedve figyelték szokatlan karrierjüket, akadt, aki megfenye. gette őket. máskor valamiféle árulásról beszéltek, s csak kevesen voltak, akik elismerték, hogy „a galeri” a munkájának köszönheti, hogy jobb szemmel néznek rá a felügyelők, mint a többiekre, inkább emberszámba veszi őket. né. gyüket, mint bárki mást az őrizetesek közül. Mindent összevetve Kapellárónak egyértelműen megnőtt a tekintélye. Ha megszólalt, körülötte elhallgattak, figyeltek a szavára, már olyan eset is adódott, hogy neki kellett igazságot tenni, ez tetszett neki. meg félt is tőle, mi lesz. ha egyszer valamit elszúr, ellene fordul mindenki, futhat Petter- sonhoz védelemért de akkor ' kb lesz. ha pú ,■■ ■ ! 1 a világból is, 1 0 .b innen el, mert attól kezdve nem lesz megállása senki előtt. Ahhoz már elegendő tapasztalattal rendelkezett, hogy tudja; a sztárok olykor bizony kiesnek a nagyközönség kegyé, bői. akkor pedig jaj nekik, keserű lesz szájukban a méz is. Másszor meg elfogta a vágy: minél többet megtanítani nekik, hármuknak a szakmából. Átadni mindent, amit ő megtanult és nem úgy, hogy unos. un tálán kioktatja őket, hanem hogy szinte észre se vegyék. És azt ne gondolják róla, hogy a kegyeikbe akar férkőzni, a hízelgés mindig gyanús, még Pettersonnak is olyan kurtán- furcsán felelgetett, amikor meglátogatta őket. csak aki közelről megfigyelte, az láthatta, miként telik meg a szeme fénymeleg hálával, amikor a felügyelőre néz. Ilyenkor tekintetük egy villanásnyi időre összekapaszkodik, érteni, érez. ni lehet abból két ember kapcsolatának ezerszálú összefonódását: a bizalmat, a szere- tetet, a megbecsülést. Néhány héttel azután, hogy a brigád először dolgozott együtt, Petterson levelet írt Bereczkinek. A levél így szólt. „Kedves Bereczki úr! Ne ha. ragudjon, hogy némi késéssel válaszolok legutóbbi levelére, de az volt a helyzet, hogy közben itt egy kísérlet kezdődött, s arra gondoltam, nem írok addig, míg e kísérlet első tapasztalatairól be nem számolhatok. Tekintettel jó magaviseletére. szorgalmára, az intézet igazgatója úgy döntött, hogy egy kis létszámú brigádo'. Zp.rt?" 1 “'< ".r-ncre önálló f l,i lailal 1 ■ a s olyan körülmények között, amelyek némiképp oldottabbak, mintáz egyébként mindegyik őrizetesre érvényes fegyelmi normák. A brigádot azzal a feladattal bíztuk meg, hogy az intézet külső, udvari épületeit renoválja, s nagy örömömre szolgál, hogy önnek most megírhatom, a fiúk nem éltek vissza kivételezett helyzetükkel, épp ellenkezőleg, minden tekintetben kifogástalan munkát végeztek. Az a három őri. zetes, akit Kapelláró mellé beosztottunk. Sallai Bálint (Bika), Sipos Elemér (Kicsi), Taverna László (Kés), s sitikkel régebben sok bajunk volt, Kapelláró keze alatt a javulás útjára léptek, s szorgalmuk több, mint figyelemre méltó. Némi kezdeti súrlódások után. viszonylag rövid idő alatt eljutottak oda, hogy az őrizetesek között meglehetősen szokatlan munkatársi kapcsolat alakult ki közöttük, mégpedig a szó legjobb értelmében. Ez alatt azt értem elsősorban, hogy amiben csak tudják, se. gítik egymást, érzik az egymásrautaltságukat, mi több, a szabadulás utáni időről is úgy beszélnek, mint amelyben megpróbálják kiköszörülni az életükön esett csorbát. Valószínűnek tartom, bár nem sze- retném elkiabálni, hogy ez a brigád — itt benn csak Ka- pelláró-galerinek nevezi őket mindenki — együtt fog dolgozni kiszabadulás után i®, feltéve, hogy őszinte az a vélekedésük, miszerint Kapelláró megszerettette velü’: a szakmát mármint a szobafestő- má-'oló mesterséget. (Folytatjuk)
