Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

Munka — gond — öröm Mérlegünkön az elmúlt Április 15-én újjáválasztjuk tanácsainkat. Belpolitikai éle­tünknek ez az eseménye pa­rancsoló alkalom az összege­zésre, s mindez, az elő­készületek jegyében folyó je­lölő gyűléseken meg is tör­tént. De helyileg történt, ezért indokolt itt is számba venni, hogy tanácsaink, választópol­gáraink munkájának eredmé­nyeként a fejlődésnek milyen eredményeit tudjuk fölmutat­ni megyénk gazdaságában, la­kosságunk kommunális, kultu­rális, egészségügyi és szociális ellátottságában. A már lezárt tanácsciklus két esztendeje alatt 4500 köz­érdekű javaslatot valósítottunk meg az 1971. évi jelölő gyűlé­seken elhangzott 6780 lakos­sági észrevétel közül. Ezeknek a bejelentéseknek, igényeket summázó javaslatoknak egy ré. sze a helyi tanácsok állásfog­lalásai alapján kaptak helyet a negyedik ötéves még hátra­lévő éveinek fejlesztési felada­tai között. Törölve természe­tesen a tennivalók listájáról az irreális kívánságokat. Az elmúlt két év nem volt a tanácsok munkájának kony- nyű és felhőtlen időszaka. Gondoljunk csak a beruházási tevékenységre! A népgazdaság feszültségei, az építőipari ka­pacitáshiány, főként a terv­időszak elején, megyénkben is hatottak. Nálunk is jelentke­zett az anyagi erőket megha­ladó beruházási szándék, ben­nünket is nehéz helyzetbe ho­zott és nem jelentéktelen te­rületeken — az építőipari árak tervezettnél nagyobb mértékű emelkedése. Az országos és a nyomukban születő helyi in­tézkedések hatására ezek a feszültségek enyhültek, meg­szilárdult a beruházási fegye­lem, sikerült megteremteni azt az egyensúlyt, mely a fejlődés egyik legfőbb biztosítéka Tol­na megyében csakúgy, mint az ország bármely más megyéjé­ben. Az elmúlt tanácsciklusban a két évre tervezett 759 lakás megépítésével szemben el­készült 494. A lemaradás Szek- szárdon 220, Dombóvárott 40. Az ágazat fejlesztési költsége a tervezett 248 milliónál jóval több volt; 274,8 millió forint. A lemaradás okai közismertek. Nem volt 1970-ben megkezdett és 1971. évi befejezésre terve­zett lakásépítés. Az építkezés technológiai változásai révén •— poligon és outinord —. to­vábbá az építőipari árak nem várt mértékű növekedése miatt emelkedtek a lakásárak. Ezen­kívül Szekszárdon és Dombó­várott meg kell építeni a tömbfűtőművet, mely a terv­időszakban épülő új lakóháza­kat látja el hőenergiával. Mindettől függetlenül a lakás­építés ágazatára tervezett 2864 lakás helyett — döntően a magánerős lakásépítési kedv megnövekedése révén — 3224 lakásba költöztek be a lakók és tulajdonosok 1971—72-ben. 93 HELYETT 114,6 MILLIÓ Mivel gyarapodtunk a víz és csatorna és közlekedés terén? Az ágazat 1971—72. évre ter­vezett 93 milliója helyett 114,6 millió forintot használtunk föl. A negyedik ötéves tervre előirányzott fejlesztést csak a víztermő-kapacitás bővítése te­rén közel hatvan százalékra valósítottuk meg az elmúlt két esztendő alatt. A vízvezeték­hálózat 39 százalékkal növe­kedett, a csatornahálózat öt évre tervezett kiépítését 90 százalékra teljesítettük. Ezek az eredmények azt ígérik, hogy az ágazat ötéves fejlődése meg­haladja majd a tervidőszakra megszabott mértéket, noha nem problémátlan az ágazat­tól megkövetelt fejlesztés ez­után következő munkája. Proolémát okoz a megnöveke­dett érdekeltségi hozzájárulás miatt a községi vízművek lé­tesítése. A megnövekedett ma­gánerős építkezések, a társas­házépítések nagyobb mértékű előközművesítést igényelnek. S mindezek költséges dolgok. Közlekedésünk fejlődését szolgálja, hogy megépült az el­múlt két év során 22 kilomé­ter hosszúságú új út, több mint 48 kilométer hosszúságú járda. A tanácsi költségvetés­ből utak cs hidak fenntartásá­ra 40 milliót költöttünk, el­készült a KPM-mel közös be­ruházásként a bonyhádi busz- pályaudvar és tíz új buszváró. A KPM 140 milliót fordított útépítésre, -korszerűsítésre. MEZŐGAZDASÁG — IPAR A választásokat előkészítő jelölő gyűléseken kevés szó esett a szót kérő választópol­gárok részéről a gazdálkodás régióiról. Pedig lényegesek, nagyon fontosak számunkra azok az eredmények, amelye­ket a mezőgazdaság és ipar munkáltak ki. Kedvezően alakultak a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek terméseredményei, sőt, egyes területeken elérték, illet­ve meghaladták az 1975-re ter­vezett szintet. Mérséklődött a vetésterületek csökkenésének üteme, növekedtek a termés­átlagok különösen a zöldség­termesztésben. Az állattenyész­tés területén eredményesen valósult meg a sertésprogram. Sertésállományunk 1971-ben meghaladta az ötéves terv vé­gére előirányzott szintet. Az 1972. évi csökkenés tényét né­mileg enyhíti, hogy két év alatt több mint tíz százalék­kal nőtt a kocaállomány. Nem sikerült viszont a szarvas­marha-állomány fejlesztésében jelentős előrelépést elérnünk, bár megyénk e területen nagy hagyományokkal rendelkezik. Színvonalas bázistenyészeteink vannak, befejeződött gyakor­latilag a szarvasmarha-állo­mány gümőkór-mentesítése, azonban szarvasmarha-állomá­nyunk valamelyest továbbra is csökkent, örvendetes viszont, hogy ha kis mértékben is, de növekedett a tehénállomány. Mezőgazdasági üzemeinkben az elmúlt év végén megközelí­tette a bruttó jövedelem az 1 milliárd forintot; 12,9 száza­lékkal gyarapodott a szövetke­zeti tiszta vagyon; az egy 10 órás munkanapra jutó része­sedés 1972-ben 101 forintot ért, 8,5 százalékkal többet, mint 1970- ben. Jelentős két éve a tanácsi iparnak, építőiparunknak az 1971— 72-es esztendő. A terv­időszak alatt a megye ipar- fejlesztésének támogatására 120 milliós fejlesztési alap áll a megyei tanács vb. rendelke­zésére. Az alap felosztása meg­történt, ebből 15 gazdasági egység részesül támogatásban. A tanácsi iparvállalatok ár­bevétele a két év alatt össze­sen 45 százalékkal emelkedett, s 1972-ben 693 millió forint volt. Az átlagos állományi lét­szám 13 százalékkal nőtt. A vállalatok által realizált nye­reség 1972-ben 89 millió fo­rintot tett ki, 75 százalékkal többet az 1970. évinél. Jelen­tős mértékben nőtt a sütőipari kapacitás; a tervezett napi 15 tonnával szemben napi 17,5 tonna kapacitásfejlesztés való­sult meg. Az építőipari kapa­citás növekedése 12 százalékos volt, ami meghaladta a terve­zettet. Kedvezően alakult a lakossági szolgáltatások volu­mene is. E szektorban a la­kossági, ipari szolgáltatások ár­bevétele 43 százalékkal volt több 1972-ben (73,5 millió fo­rint) mint 1970-ben. Megyénk kiskereskedelmi hálózatának áruforgalma az elmúlt évben meghaladta a 3,4 milliárdot. Az élelmiszerek forgalma a vendéglátással együtt 21 szá­zalékkal, az iparcikkek for­galma 12 százalékkal nőtt. To­vább bővült, korszerűsödött a kereskedelmi hálózat is. KÖZOKTATÁS — KÖZMŰVELŐDÉS A kulturális ágazatban a legkiemelkedőbb az óvodai há­lózat bővítése volt. A negyedik ötéves tervre tervezett bővítés­ből 738 új férőhely biztosításá­val teljesítettük túl két év alatt amit öt évre vállaltunk teljesíteni. Ez az eredmény a lakosság anyagi, szellemi és fizikai áldozatvállalásának készségét is jelenti. Két év alatt több mint kétezerrel emelkedett a napközi otthonos óvodákban étkező gyerekek száma. Javítottuk az általános iskolai oktatás feltételeit; megépült 25 tanterem, 41 ko­rábban más célt szolgáló helyi­séget tanteremmé alakítottunk át. A felső tagozatos tanulók 92,9 százaléka részesül ez idő szerint szakrendszerű oktatás­ban, a tervezett 184 férőhely- Jvel szemben 240 férőhellyel bővült az általános diákottho­ni hálózat. A körzeti iskolák fejlesztésére két év alatt több mint 7 milliót fordítottunk. A középiskolai képzés területén az elmúlt két év alatt nem annyira a fejlesztés, mint az ezeknek az oktatási intézmé­nyeknek a stabilizálása volt a jellemző. A középiskolákban folyó oktató-nevelő munka ja­vulását bizonyítja, hogy az érettségizetteknek 44 százaléka jelentkezett egyetemi, főiskolai felvételre, és nyert fölvételt. Megvalósítottuk a fizikai dol­gozók gyermekeinek tovább­tanulását segítő tanfolyam­hálózat egységes rendszerét; megkezdte működését Szek­szárdon a 200 férőhelyes, bent­lakásos egészségügyi szakisko­la és megkezdődött a 8 tan­termes egészségügyi szakkö­zépiskola építése; 5 korszerű műhelyteremmel bővült a szekszárdi műszaki szakközép- iskola. 1973. április 10. Ezt a napot fájdalommal véstük a lelkünk mélyére. Olyan szépen indult reggel a munka, és később, 10—11 óra felé, a szekszárdi hegyek felől mintha borzalmas füstfelhő hömpölyögne, úgy szállt felénk a porfelhő. Óriási szél sodorta. A szél pedig nem kímélt sem­mit. Amerre elvonult, borzal­mas nyomot hagyott maga után. A kertészetünk, amely olyan szép volt még egy fél­Meg kell szenvednie annak, aki művészi fotókat akar lát­ni Szekszárdon. Mert előfor­dul, hogy a meghirdetett kiál­lítás nem nyílik meg, aztán a képeket olyan teremben állít­ják ki, ahová csak meghatáro­zatlan időpontban és akkor is csak kis időre lehet bejutni. Müller Ferenc kiállításának látogatói is átélhetnek meg­lepetéseket. Az első például, hogy nem 13-án nyílt meg, ahogy a programfüzet és a pla­kátok állítják, hanem már nyolcadikán. Meglepetés az is, ahová dugták a képeket: az emeleti bal tizes és tizenegyes teremben — a művelődési köz­pontban — láthatók, ahová úgy lehet feljutni, ha az em­ber felmegy a lépcsőn, aztán átmegy a színpad mögött, jobb­ra kanyarodik és elér a folyo­só végére. két év Kulturális ellátásunk egyik jelentős területén, a felnőtt- oktatásban szintén előbbre léptünk. 1972-ben 800 felnőtt ember végezte el a nyolc ál­talános és több mint ezer a középiskola valamely osztályát. Elkészült a könyvtárhálózat 15 éves távlati fejlesztési terve és megkezdődött időarányos megvalósítása: tovább fejlő, dött, bővült közművelődési in­tézményhálózatunk. EGÉSZSÉGÜNKÉRT Az egészségügy ágazatában olyan jelentős létesítmények kezdték meg működésüket, mint az egészségügyi szakisko. la, az új véradó-alközpont, a paksi mentőállomás. Rövidesen megnyitja kapuit a Tolna me­gyei anyás csecsemőotthon, va­lamint a 13 munkahelyes pak­si rendelőintézet. Belső átszer­vezéssel több mint százzal nőtt a megyei kórházban az általános kórházi ágyak szá­ma. Jelenleg 23 járási, illetve körzeti gyermekorvosunk van. Az idényférőhelyek állandósí­tásával, ha minimális arány­ban is, de javult a bölcsődei ellátás. Megvalósult a kórház­rendelőintézeti egészség, az on­kológiahálózat, továbbá javul, tak a gyermek-ideggondozó, a nővédelmi tanácsadó és a cent­rális terhesgondozás munka- feltételei, bővült a szociális otthonok hálózata, nőtt az öre­gek napközi otthonainak szá­ma. Nem szóltunk itt mindenről, ami az elmúlt két év együttes munkájának eredményeit do­kumentálja, de azzal az igény­nyel publikáltuk kétéves gya­rapodásunkat, hogy ki-ki gon­dolja tovább. A fentiekkel egé­szítve ki a fejlődés helyi és részletesebben ismert eredmé­nyeit. Figyelemmel — termé­szetesen — arra is, ami a ta­nácsválasztások után tanácsa­inkra és lakosságunkra vár munkában, örömben, gond­ban! órával előbb, mint egy csata­tér olyanná vált: feltépett fó­liasátrak, összetört üvegcsere­pek, üres és összetört ablak­rámák. Ez maradt utána. Délben senki sem kívánt en­ni. Mindenki komor volt. Ta­lán ilyen egyöntetű gondolat nem volt még az emberekben, mint akkor. Olyan nagyon nem bonyolult, de előfordulhat, hogy valakinek kedvét szegi a tájékozódási verseny. Talán ez is az oka. hogy amikor mi láttuk a ké­peket, a fél óra alatt egy szál látogatója sem volt a kiállí­tásnak. Pedig Müller Ferenc anya­gában találnának szép felvé­teleket a fotókedvelők. A bu­dapesti fotóművész rendszeres résztvevője a szüreti fotó- pályázatnak, és többször vitt el díjat is: innen kapcsolata megyénkkel. A mintegy hatvan kép közül legerőteljesebbek portréi „özv. Bory Jenőné”, „Illúzió”, „Ne” — de említésre méltó például „Ketten” című alkotása is. (vf) Útjavítás, ■ ■■ közös érdekből... Nagy a nyüzsgés mostanábari a Bátaszékhez tartozó Kövesd pusztán. A kis helység „főut­cája” teljesen feldúltan fo­gadja az idegent, mert hatal­mas markoló szedi fel az évti­zedek alatt lerakodott földet a hajdani macskaköves kocsiút- ról, dömperek rakodnak és a földet messze szállítják, oda, ahol a Búzakalász Termelőszö­vetkezetnek lesz rá szüksége. Rakodót építenek belőle, mert a nemsokára üzemelő Vázke­rámia szállításait fogják intéz­ni. A község apraja-nagyja a ház előtti árkot ássa, hogy megszüntessék végre azt az ál­datlan állapotot, ami már rég­óta sáros, piszkos helységgé alacsonyította Kövesdet. A ko­csiút másfél méterrel is maga­sabb volt néhol a járdák szint­jénél. Az Állami Erdőgazdaság emberei is besegítenek a nagy­szabású földmunkába, mert könnyebben fordulnak hatal­mas erőgépeikkel a közeli kö- vesdi erdőből, amikor rönkö­ket szállítanak. S a lakosság is jól jár, mert az áthaladó gép­kocsik legközelebb már nem fröccsentik tele sárral a ház­falakat áthaladtulcban. Kiska- tonák is dolgoznak itt, s itt; dolgoznak a kerámiagyár mun­kásai is, hiszen erre az útra nemsokára nekik is szükségük lesz. Valamikor — mondják — egyéni érdekből épült ez a macskaköves útszakasz, talán ötven évvel ezelőtt. Persze, nemcsak a bátaszéki bírónak, hanem a többi bátaszéki sző­lősgazdának és a kövesdieknek is hasznára volt ez a már tönkretett, feltöltfidött utacska. Most szüksége van rá a Váz- kerámiagyárnak, az erdőgaz­daságnak, a Búzakalász Tsz- nek, a katonaságnak, no meg a kövesdi embereknek. Ezért épül újjá, jobbá. Közös érdek­ből... és mi ott álltunk egymás mel­lett a kertészünkkel. Mindany- «1lián némán néztük a vihar hátrahagyott nyomait, Ö férfiasán viselte a csapást. De én láttam és éreztem, hogy mi mehetett végbe a lelkében. Fiatal, alig húsz éven túli, és az első év, amikor főnöke egy kertészetnek és minden olyan sikeres volt eddig, öröm volt végigmenni a területen, és mi­vé lett most?! Még órák sem kellettek ahhoz, hogy tönkre­tegye a vihar azt, amin hóna­pokon keresztül annyian dőli goztunk. Csak álltunk és néztük egy gondolattal, nem tudtunk be­szélni sem. Belőlem kitört a zokogás, úgy sajnáltam min­dent, mindent, a tönkrement palántákat, az emberek mun­káját és azt a fiatal techni­kust, aki ott állt szótlanul. A vihar elvonult, mi pedig igyekeztünk helyrehozni min­dent, amit lehetett. Tatai Istvánná Medina 1973. április U. (f. 1. b.) Vihar a kertészet felett Kissé csendesedett a vihar, Müller Ferenc fotókiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents