Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-13 / 86. szám
líelyünk a világban (4.) Mennyit fogyasztunk ? Uj jogszabályokról — röviden A fogyasztás alakulása sajátos módon tükrözi a gazdasági fejlődést. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kétszeresére nőtt a fogyasztás. Vagyis: évente átlagosan 4,2 százalékkal. A magyarországi átlagos fogyasztás, e legfejlettebb 4 tőkésországhoz viszonyítva 1955-ben még csak 28, 1970-ben pedig már 38 százalék volt. Érdekes összefüggés: a fogyasztás növekedésével megváltozik annak összetétele (szerkezete). A változás leglényegesebb vonása, hogy csökken az élelmiszerekre, a ruházkodásra fordított kiadások aránya, és nő a fogyasztás egyéb elemeinek súlya. így 1955-ben még a lakosság teljes kiadásainak 46,3 százalékát fordította élelmiszerekre, ez az arány 1967-re 36,6 százalék, ra csökkent. A ruházkodási költségek aránya pedig 15,2- ről 11,9-re csökkent ugyanezen időszakban. Az egyéb kiadások részesedése viszont 38,5- ről 51,5 százalékra növekedett 1955—1967 között. A fogyasztás növekedésével tovább csökken majd az élelmezési és ruházkodási kiadások aránya, és növekszik a fogyasztás egyéb elemeinek súlya. A szerkezeti változás, az arányeltolódás úgy megy végbe, hogy a fogyasztás növekedésével kisebb ütemben növekednek az élelmezési és ruház, kodási kiadások, és nagyobb tempóban nőnek az egyéb kiadások. A gazdasági fejlettség alacsonyabb szintjén, amikor még az éhség felszámolása, csillapítása van napirenden, gyorsan nő a kenyér, a liszt, a lisztes áruk, s egyes földrészeken a rizs, továbbá a zsiradékok fogyasztása. Később a gazdasági fejlettség magasabb szintjén, e cikkek fogyasztása abszolút mértékben is csökken, és növekszik az értékesebb, fehérje- és vitamindús élelmiszerek fogyasztása. Persze, ezeknek az értékes élelmiszereknek a fogyasztása sem növekedhet korlátlanul, mert előbb-utóbb megközelíti, majd eléri az úgynevezett nemzetközi kielégítettség szintjét. Hol tart a magyar élelmiszerfogyasztás ehhez, a mondhatnánk világszínvonalhoz viszonyítva? Erre igyekszik válaszolni az alábbi táblázat: Az 1970. évi egy főre jutó átlagos fogyasztás kilogrammban magyar nemzetközi Hús és hal fogyasztás kielégítettség 60 70—80 tej és tejtermék 110 200—220 tojás 14 16—18 zsiradék 28 27 cereáliák 128 60—65 cukor 34 45 burgonya 75 65—70 zöldség, gyümölcs 156 200 A legszembetűnőbb, hogy az úgynevezett cereáliák (kenyér-, és lisztes áruk) fogyasztása hazánkban még kiugróan magas, kétszeresen vagy valamivel még nagyobb mértékben meghaladja a nemzetközi ki- elégítettségi szintet. Ezt nem tekinthetjük ésszerűnek és egészségesnek. Az okokat kutatva megállapíthatjuk: ezek a- cikkek viszonylag olcsók, áruk 20 év óta lényegében változatlan. Közben pedig az őket helyettesítő zöldség- és főzelékfélék, valamint a burgonyaárak jelentősen növekedtek. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás részben azért is stagnál évek- óta hazánkban (75—80 százalékos a nemzetközi kielégítettségi szinthez viszonyítva) mert a termelés 1972-ig főként az utóbbi években stagnált, sőt részben csökkent. S így a növekvő kereslet hatására is emelkedtek az árak. Tavaly egy kormányhatározat eredményeként némileg emelkedett a termelés, az áremelkedés pedig mérséklődött A táblázatból még egy szám. arány szembetűnő. A hazai tej. és tejtermékfogyasztás alig 50—55 százalékos a nemzetközi szinthez képest. E termékek hazai fogyasztása ugyanis 30 év óta lényegében változatlan Magyarországon. S így az alacsony szint, mondhatni szokássá merevedett A hazai tojásfogyasztás 80— 90 százalékos, a hús- és hal- fogyasztás 75—80 százalékos. Ugyanilyen arányú a cukor- fogyasztás is a nemzetközi ki- elégítettségi szinthez képest. Ezekből a biológiailag értékes cikkekből elérjük, sőt meghaladjuk a magyar gazdaság fejlettsége által indokolt fogyasztási mértéket. A „világszintet” némileg meghaladó zsiradékfogyasztás viszont nem kívánatos. A magas kenyér- és tésztafogyasztás mellett a zsíros ételék okozzák népünk túltápláltságát, egészségtelen testsúlygyarapodást. A hazai ruházati fogyasztás viszonylag alacsony a népgazdaság fejlettségéhez képest Ennek valószínűleg a nagy forgalmi adóval terhelt magas, és sajnos évről évre növekvő árszínvonal a fő oka. Az élvezeti cikkek aránya viszont szokatlanul magas a magyar fogyasztók kiadásaiban. Az összes kiadások 13,3 százaléka jut kávéra, teára, cigarettára, üdítő és legfőképpen szeszes italra, Idáig csak úgy általában beszéltünk a gazdasági fejlődéssel mind nagyobb tért hódító egyéb fogyasztásról. Ezek között a legjelentősebbek a lakással kapcsolatos kiadások, a gépkocsivásárlások, és a különböző szolgáltatások. Ezekről röviden. Hazánkban a lakáskultúra meglehetősen egyenetlenül fejlődik. Viszonylag magas színvonalú a háztartások gépesítése, és ez örvendetes. De bútorra, lakástextíliára, más kisebb háztartási felszerelésre már általában keveset költenek hazánkban. Ennek az egyenlőtlen fejlődésnek valószínűleg az áruválaszték szegénysége, és a viszonylag magas árszínvonal az oka. A különböző szolgáltatások színvonala rendkívül alacsony, fejlődése is meglehetősen vontatott, s ez a helyzet veszélyezteti az ésszerű fogyasztást. Például a háztartási gépek, a személygépkocsik, stb. célszerű, biztonságos üzemeltetését. Ami pedig a személygépkocsiellátottságot illeti, az alacsonyabb szintű, mint a gazdaságilag hazánkhoz hasonlóan fejlett tőkésországokban. A televíziós készülékek aránya viszont igen magas, közel jár a teljes telítettséghez. (Folyt, köv.) KOVÁCS JÓZSEF Felveszünk lehetőleg kivitelezői, vagy tervezői gyakorlattal rendelkező, ÉPÜLETGÉPÉSZETI FELSŐ- VAGY IÍÖZÉPFOKÜ TECHNIKUST MŰVEZETŐI, VALAMINT MŰSZAKI ELŐKÉSZÍTŐI MUNKAKÖRBE. Jelentkezés a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál Szekszárd, Tartsay Vilmos u. 10. Szerelőipari Főépítésvezetőségen. (276) SNépáiság 197^, április 13. Imre László: Két év nyolc hónai) 19. — Azt elhiszem — nevet Pettersom — majd annak is eljön az ideje. * — Jó lesz ez a szín Petter- son úr? — kérdi Kapelláró, s a felügyelőt odavezeti ahhoz a falrészhez, ahol egy-egy ecsetvonóssal négyféle árnyalatú festéket raktak fel. Pet- terson azt kéri, inkább egy kicsit csontszínűré keverjék. — Dolgozzatok csak nyugodtan — bíztatja a fiúkat, — nem hátramozdító akarok lenni. — Parancsol egy ecsetet felügyelő úr? — szemtelenkedik oda Kicsi és mint egy virágcsokrot. úgy nyújtja, át a legnagyobb ecsetet — Na kopj le, de gyorsan — kiabál rá Kapelláró és Kicsi mókás komolysággal elsompolyog távolabbra. —• Jó, hogy azt nem kéred, hogy én húzzam meg a csíkot — szól Pettgrson béküléke- nyen Kicsi után. — A csíkot? — kérdi Kés. Azt éppen nekünk is jó lenne meghúzni. Vagy inkább el. A kiscsajok nagymamák lesznek Petterson úr, mire mi megint lemehetünk a térre. — Majd lesz unokájuk — üti el Petterson. — Elfelejtjük, hogyan kell megfogni, hogy ne üssenek a kezünkre. — Majd megtanítanak rá megint, ne félj. — Igaz. Legfeljebb különórát veszünk — szól közbe Kicsi. Kapelláró már a meszelésnél tart Petterson felügyelő a három fiúval távolabbról figyeli, amint Kapelláró belefelejtkezik a munkába. Boldog ember lesz — állapítja meg magában — szeret dolgozni, szereti a munkáját. — Látjátok? — szól halkan a másik háromhoz — ettől az embertől tanulni lehet. Nézzétek a keze mozgását. Figyeljétek a kezét A hajózásról szól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1973. évi 6. számú törvényerejű rendelete, s a jogszabály külön fejezetet szentel a hajózási dolgozók jogainak és kötelezettségeinek. Kimondja többek között, hogy a hajózási dolgozók kötelesek fokozott gondot fordítani a hajózás és a hajón tartózkodó személyek biztonságának megóvására, valamint a hajók és kikötők rendjének megtartására. Ha a hajó vezetője tudomást szerez arról, hogy a vízen emberélet került veszélybe. köteles — az adott helyzetben szükséges és a hajóval teljesíthető — segítséget nyújtani. A törvényerejű rendelet 1974. évi január hó 1. napján lép hatályba. A közlekedés- és postaügyi miniszter 3/1973. OII. 15.) KPM. 6Z. rendelete az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítésről rendelkezik a közlekedés és posta területén. A rendelet szerint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alatt álló vállalatok. költségvetési szervek, továbbá a közlekedés, posta “s távközlési ágazatba tartozó főtevékenységet folytató tanácsi felügvelet alatt álló vállalatok, költségvetési szervek, esvéb állami gazdálkodó szervek. valamint ipari szövetkezeteknél 1976. évi január hó 1. napjától munkaügyi csoportvezetői és ennél magasabb munkakört csak olyan személy láthat el, akinek általános felsőfokú munkaügyi szakképesítő oklevele van. A iogszabály tehát időben felhívja az ilyen munkakörben dolgozók figyelmét a szakképesítés megszerzésére. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1973. (IIL 22.) MÉM. sz. rendelete a vad- gazdálkodásról ég a vadászatról szóló 30/1970. MÉM. sz. rendeletet módosítja. Kimondja a iogszabály, hogy mely esetekben kell visszavonni a vadásztól a vadászjegyet, rendelkezik a hullott agancsok gyűjtéséről, valamint arról is, hogy a vad által gépjárműben okozott kárt a gépjármű üzembentartója milyen módon téríttetheti meg. A 14/1970. (XI. 20.) Mü. M. sz. rendelet értelmében a vállalatok kötelesek minden évL — Nem is tudtam, hogy te zsebes is voltál Kapelláró — megy oda a létrához Kicsi, amikor Petterson távozik. — Miért, te hülye? — Petterson azt mondta, fi. gyeljük a kezed. — Nem tudom, mivel nyaltad be magad nála ennyire — óbégat Bika — maholnap te leszel itt a börtönigazgató. — Lesz a rosseb. Na, elég a szájtátásból srácok, fogjuk meg és vigyétek — nógatja őket Kapelláró erős hangon, de nincs ebben harag, egy szikra sem. — Ami pedig a nyalást illeti. Hát idefigyelj — néz Bikára — azért azt ne gondold, hogy Pettersonnak nyalni kell ahhoz, hogy elismerje az embert. És különben is; akinek szakmája van és normáli. san melózik, annak van becsülete, tudod? Kell, hogy legyen. És ha te csak tengsz-lengsz a nagyvilágban, mindenki beléd- törülheti a cipőjét, mert aki nem ért semmihez, azzal azt csinálnak, amit akarnak. — Na jó, jó, láttam én olyan muksókat, akik semmihez sem értenek, mégis autón járnak, még sofőrjük is van. — Na látod, azoknak tényleg arra van a nyelvük, hogy nyaljanak. — Mi van abban? Hazamennek autón és kiöblítik a szánegyedéhen írásban beszámol-- ni a kollektív szerződés végrehajtásának előző évi tapasztalatairól és április 30-ig köte- lesek a módosítást elkészíteni.' A SZöVOSZ Tájékoztató március 30-i száma több hasznos iránymutatást ad a kollektív szerződések módosítá-i sával kapcsolatban. így többek között felhívja a vállalatok figyelmét arra. hogy tőre-; ked jenek a női dolgozóknál tapasztalható bérlemaradás megszüntetésére. „Különös-: képpen gondoskodni kell arról hogy a gyermekgondozási segélyről visszatérő kisgyermekes anyák részére — munkába állásukat követő rövid időn belül — biztosítsál?: azt a bérfejlesztést, amelyet távollétük alatt az azonos munkakörben foglalkoztatottaknál végrehajtottak. Ennek érdekében olyan munkafeltételeket kell teremteni, melyek lehetővé teszik a távollétük következtében beállott lemaradás felszámolását’’ — mondja a tájékoztató. Felhívja* a figyelmet arra is, hogy a kollektív szerződésben meg kell határozni azokat a munkaköröket,’ amelyekben a dolgozók saját személygépkocsijukat a munka végzése során rendszeresen használhatják, és meg kell határozni az átalány mértékét is. Lényegében hasonló közleményt tartalmaz a Kereske-S delmd Értesítő 12. száma is. A könnyűipari miniszteí '„Irányelvek”-et adott ki ai munka- és szociális körülmények helyzetéről, a lemaradások felszámolásáról. Az Irányelvek szerint a vállalatok „tegvenek erőfeszítéseket a dolgozók testi épségét ve-: szélyeztető és egészségügyi állapotát károsan befolyásoló munkahelyi körülmények megszüntetésére”, így elsősorban törekedni kell a gének biztonságtechnikai berendezéseinek tökéletesítésével a magasabb műszaki megelőzési fokozat elérésére, a zajmentes munkahelyeknek a zajos munkahelyektől való leválasztásával a zajártalomnak kitett munkahelyen dolgozók számának csökkentésére stb. Az Irányelvek a Könnyűipari Értesítő 6. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRÁD csop. vez. ügyész jukat. — mondja Kicsi, csak,', hogy ő se maradjon ki. — Nekik legyen mondva — mélázik, szokatlanul szelíden Bika — inkább csövezni fogok egész életemben, minthogy így kelljen élnem. — Akkor pedig lehet, hogy fölkopik az állad, — mondja Kés. — Mért kopna fel? Én attól sose félek. Tanuljátok ki a szobafestést, a többit bízzátok ide. Fia akarjátok szólok rólatok Bereczki szakinak. Lesz egy brigádunk, mi leszünk az első galeri, aki nemcsak mar. haságokon töri a fejét, hanem a maga emberségéből él. Erre kell a rendes meló, érted, te süket frájer?! — intézi a szavait Kapelláró egyenesen Bikához. — A csajok is másként néznek rád, mindjárt menő fej leszel. — Fölveszed a havi lóvét — toldja meg Kicsi — beslaty- tyogsz a Duna Interkontinen- tálba, portás úr egy Dunára néző lakosztályt legyen szíves és naponta egy üveg whiskyt, meg negyven szivart, a nők meg majd jönnek maguktól. Te csak sorszámokat osztogatnál, s időnként kiszólnál, csak semmi tolongás hölgyeim, mindenkire sor kerül, a lassú munkához idő kell. (Folytatjuk)
