Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-13 / 86. szám
Az 1971-es tanácsyálasztások óla létesült • ,• • a dombóvári járásban A jövő héten már lehet jelentkezni Megyénkből másfél száz fiatalt várnak az NDK üzemei Jelenleg száznál valamivel több Tolna megyei fiatal dolgozik a Német Demokratikus Köztársaságban, a két ország 1967-ben kötött megállapodása értelmében. A munkaerőegyüttműködés keretében idén 145 megyénkben fiatal számára nyílik lehetőség arra, hogy munkát vállaljon az NDK ipari üzemeiben — erről tájékoztatta az érintett megyei szervek képviselőit Németh József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője azon az értekezleten, melyet tegnap délelőtt tartottak Szekszárdon. Németh József elmondotta, hogy bár a korábbi időszakhoz viszonyítva csökkent az érdeklődés, a munkaügyi osztály a reális lehetőségek, a kinti körülmények ismertetése mellett mindent megtesz a megállapodás teljesítéséért. A szakmunkásképző intézetek, a középiskolák segítségét körlevélben kérik, de számítanak a KISZ tevékeny közreműködésére is. Azok, akik 1973 szeptemberében, októberében utaznak az NDK-ba, öt helység — Bitterfeld, Karl-MarxStadt, Ruhla, Lipcse és Neustadt — hét munkahelye közül választhatnak. Szükség van lakatos, gyalus, esztergályos, fúrós. marós, köszörűs, csőszerelő, hegesztő és betonozó szakmunkásokra, valamint betanított munkásokra. A nemek szerinti összetétel egyértelműen a férfiak javára tolódott el: mindössze a karl-marx-stadti textilipari gépgyárba várnak két lakkozó betanítottmun- kás-lányt, a többi 143 munkahelyen férfiakra számítanak. A korábbi évek gyakorlatától eltérően idén nemcsak a megyei tanács munkaügyi osztályán lehet jelentkezni, ’ hanem a dombóvári Városi Tar nácson és a bonyhádi, paksi, tamási járási hivatalokban is. A fiatalok kiutazásuk előtt rövid nyelvtanfolyamon vesznek részt, amelyen a legszükségesebb tudnivalókat sajátítják el, és az NDK-ban megszerzendő német nyelvismeretüket alapozhatják meg. Április 16-tól várják a jelentkezéseket, melynek feltételeiről a közeljövőben lapunkban is bővebben beszámolunk. A megye legkisebb járása. A két éve várossá gyarapodott Dombóvárt övezik községei. A 12 falu közül a legnagyobb — Döbrököz — is mindössze 1143 lakosú volt a legutóbbi nép- számláláskor, Lápafőn, Vá- rongon, Duzson alig laknak többen száznál. így aztán Dombóvár igencsak szíve, motorja a járásnak: ide járnak dolgozni, vásárolni az emberek. Mindezt azért mondtuk el elöljáróban, hogy érthetővé váljon, miért búcsúztatjuk sorozatunkat kevesebb képpel, kisebb terjedelemben, mint ahogy a többi járás esetében tettük. A dombóvári járásban. 1971- ben mintegy 400 közérdekű bejelentést, javaslatot tettek a jelölő gyűléseken, ezeknek hetven százaléka megvalósult, vagy folyamatban van teljesülése. A lakosság aktivitásának növekedését jelzi, hogy az idei gyűléseken már 539 megfontolásra érdemes felszólalást jegyeztek fel a járásban. Mi történt az elmúlt két esztendőben? A döbröközi művelődési ház új épületszárnnyal gyarapodott, ahol ifjúsági klub és még három klubszoba létesült. Korszerűsödött a község úthálózata, a szőlőhegyi bekötő út meghosz- szabbítása 600 ezer forintos beruházás volt. Most indul a gyógyszertár és az egészség- ügyi szolgálati lakások építése. Jelentős összeget fordított Döbrököz a villanyhálózatbővítésre. Nakon ez évben kezdődik a törpevízmű-telepítés, kibővítet íék az orvosi rendelő váróját. Csibrálton a vegyesbolt korszerűsítésének utolsó munkálatai folynak — ottjártunk- kor éppen takarították- az építkezés nyomait. Kocsola olajtárolót kapott. Valamennyi községben folyamatos a járdásítás és a villanyhálózat bővítése, mert ugyan a községek aprók és lakosságuk növekedésére nem is lehet számítani, az ott élők igényei kötelességet jelentenek választót szervük, tanácsuk számára. Másfél milliós költséggel épült az új kurdi betonút. A Tisza-partról jöttek Amit kifelejtettem Beszélgetésünkből kimaradt egy-két fontos momentum: az ifjúság és a nők mozgalma. Abban az időben szükség volt a fokozott éberségre, ezért taggyűlésen elhatároztuk, hogy az EPOSZ ifjúságából megalakítjuk az „R”-gárdát. Ez sikerült is, az ifjak készséggel vállalták a nem éppen köny- nyű feladatot. Páva János (jelenleg a Nagybereki Állami Gazdaságban brigádvezető) vezetésével kb. 20—25 taggal minden éjjel szolgálatot teljesítettek mindaddig, amíg a kitelepítés véget nem ért. Segítettek a leltározásoknál és az őslakosság elszállításánál. Nagy tekintélye volt az „R”- gárdának, éppen olyan, mint az akkori demokratikus rendőrségnek, amely igen csekély létszámú volt. Szervezték az ünnepélyeket, a választási előkészületeket. Ha szükség volt rá, akcióba is léptek, pl. 1946-ban Felső- nánán elég sok párt volt. A mi pártunkon kívül indult kisgazda vagy paraszt és szoc. dem. Ezekből egy-két esetet felsorolok: a szoc. dem. szónoka Gyönkről jött. Pellion Ervin gimi áziumi tanár volt, megnyerőén beszélt. Úgy ítéltük meg, hogy ez többet mond a szociáldemokraták balszárnyánál, a mi emberünk. Majd a kisgazdapárt támogatására Kö- lesdről volt ott három 6zónok, Benedek József volt kisgazdaképviselő, Baranyi József és dr. Simon Gyula állatorvos A kocsma most már zsúfolt volt a hallgatóktól. Este hét óra lehetett, amikor a beszédet a dr. Simon mondotta, beszéd közben burkoltan a kommunisták ellen nyilatkozott, mert azt javasolta, hogy ne menjenek a vörös zászló alá, stb. Erre olyan pánik lett, hogy nevezettek alig tudtak elmenekülni, a kocsijuk üresen ment vissza, ők meg a dűlő- utakon gyalogoltak haza Kö- lesdre. Ami a parasztpárttal való kapcsolatot illeti, az jó volt. Annál is inkább, mert előzőleg ismertük Veres Pétert, Szabó Pált, Sinka István költőt, stb.. Nem utolsósorban Féja Gézát, a Viharsarok íróját. Nem emlékszem az eredményre, de tudom, hogy elsők lettünk, sok szimpatizánsunk volt már akkor és a székelyek többsége is a kommunistákra adta a szavazatát. Ezeknek a munkáknak a végrehajtásában oroszlánrészük volt a fiataloknak. Az ifjúság minden vasárnap táncmulatságot rendezett, a székelyek nagyon szerették a táncot, egyetlen zenészünk volt Pintér Dezső har- monikás, aki kalákában muzsikált. Amikor 1946. március 18-án Kistormásra átköltöztünk, még nagyobb szerep jutott az „R”-gárdának, mert az őslakosok ami csak menthető volt, éjjel mentettek át több ingóságot Kölesdre rokonokhoz és ismerősökhöz, stb. Rejtegettek el több mindent, amit csak tudtak kazlakba és egyéb rejtekhelyre, pl. elfalazták a padlást, a pajtákban. 1946 végén a kitelepítés után szűnt meg az „R”-gárda. Ekkor kezdődött a nyugalmi állapot, az EPOSZ kapott egy egyszerű helyiséget, amely családi lakóháznak nem volt alkalmas, de a fiatalok gyönyörűen kitakarították és állandóan rendben tartották. A helyiség földes padozatú volt, de állandóan a lányok felmázolva, tisztán tartották. Szabad Föld téli estékkel kezdődött a kulturális munka, esténként tudományos folyóiratokat és a sajtót olvasták. Petőfi-. József Áttila-verseket olvastak, a nehezebb verseket elemezték. Rendkívüli lelkes ifjúságunk volt, minden ünnepet pompásan, fáradtságot nem ismerve megszerveztek és az egész községet zöld ágakkal, virágokkal feldíszítették, ha még nem volt virág, a lányok krepp- papírból egész esték alatt az EPOSZ-ban készítették heteken át. Legtöbb helyen a kerítések ki voltak döntve, ahol nem, ott a fiatalok kidíszítették a saját pénzükön vásárolt anyaggal. Olyan dekorált község aligha volt a megyénkben, mint a mi községünk egy-egy ünnepély alkalmával; Előzőleg említettem a kádermunkát, az első traktoroso' voltak a községből Majzi | András (most rendőr őrnagyi | Kovács József, Lestár Vendel Labád Sándor, Farkas Piroskn (most rendőr százados), Sim- kó Mária és Turóczi Teréz. Még Felsőnánán megalakult az MNDSZ Jancsó Mártonné vezetésével, aki kiváló munkát végzett mindenkor. A választási szervezés mellett a nők kezdeményezésére Budapestről ötven szegény gyereket, akik rá voltak utalva a levegőváltozáson kívül a jobb táplálkozásra, iahozattak. Volt olyan család, aki két gyereket vállalt, több mint egy fél éven át tartották az alföldi telepesek őket és a szülők nagy hálával köszönték meg a szívességet. Hosszabb ideig kapcsolat is volt a szülők között, sőt az is előfordult, hogy a kislány, mint férjes asszony látogatta meg az egykori nevelőjét, pl. Berényi Istvánékat. A döbröközi művelődési ház ifjúsági klubjának olvasósarka. Jancsó Mártonnéről meg kell említeni, hogy Kistormáson községi bíró, majd a gyönki járási tanács elnöke volt. Mindkét funkcióban rendkívül szigorú, rendszerető és megkövetelő igazságos vezető volt. Jelenleg is Kistormáson lakik, mint nyugdíjas. Az MNDSZ segítségül hívta az EPOSZ leány tagjait és az elöregedett agg családokat rendszeresen látogatták és segítették. Egy példa a sok közül. Pl. Zámbó János kibombázott, a feleségével beteges volt, élelmet vittek nekik, rendszeres takarítást végeztek náluk. Később Major Antalné több mint egy évtizeden át vezette az MNDSZ-t, aki az előbbi vezetőkhöz hasonlóan kiváló eredményes munkát végzett minden tekintetben. Kistormás, 1973. április. ROZSÓ JÁNOS Befejezés előtt áll a daltnandi óvoda korszerűsítése.
