Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

Catalin Ilea gordonkaestje üanpreplast 73 műanyagipari kiállítás a Virosfipliea A Budapesti Nemzetközi Vásár területén tegnap dél­előtt nemzetközi műanyagipari kiállítás nyílt. Több mint két­száz hazai és külföldi cég mutatja be termékeit. Részt vesz a kiállításon a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet, vala­mint a BVK szekszárdi gyára is. Egy nappal előbb Az osztrákok pavilonját szú­rós szemű idős hölgy úgy őrzi, mintha hét sárkány bújt volna belé. „Ide uram csak a herná- gel engedélyével lehet bemen­ni.” Hajthatatlan mindenféle igazolvánnyal szemben. Herr Nagl viszont valahol a gépek között bújkál, mivelhogy ő egyben a pavilonigazgató, fő­rendező, festékkenő, géptisztí­tó is, legalább tuc.atnyi oszt­rák kollégájával. Az osztrákok kis külön világa a Hunga- ropiast ’73 kiállításon végered. menyben csak a íiyitás után lenne látható, ha a Hungexpo vásárrendező iroda sajtófőnöke nem sietne segítségünkre ab­ban, hogy a kiállítás meg­nyitása előtt nézzünk körül a világ műanyagkínálata, piacán. Mert az immár hagyományos­nak mondható tavaszi buda­pesti műanyagipari kiállítás yilágj elentőségű. Mert itt van Svájc, az NSZK, Franciaország. Anglia és a ten­gerentúlról: Japán és az USA. És mindegyik cég olyan árut hozott, amelyet el akar adni, nem úgy mint a hazai BNV- ken, amikor gyakran csak „majd lesz” árukkal találkoz. hat a kiállítást szemlélő. Több mint kétszáz cég mutatkozik be a Hungaroplast ’73 mű- anyagipari kiállításon. Egyelőre azonban a kiál­lítás előkészületeiből sem­mit nem lehet látni. Csak óriási nagy ládákat, tele gép­pel, zsákokat, tekercseket, tar- tányokat, szalagokat, szőnye­geket — mind műanyagból. A nyitás előtti éjszaka a „vigí­lia” — mint mondják a mun­kások. Egész éjszaka dolgozik mindenki. Több oka van an­nak, hogy az utolsó napra hagyják a legtöbb tennivalót. Legfontosabb: csak akkor tud. Ja meg a konkurremcia, hogy mivel rukkol ki a cég, ami­kor már nem tud hasonló anyagot f "''hozni, bemutatni. Nézzünjc egy példát. A Dom­bóvári Vegyesipari Szövetkezet éppen úgy szerepel évek óta a kiállítási katalógusban, mint a japán Mitsubitschi, vagy az amerikai Texaco eu­rópai leányvállalatai. A dom­bóváriak kis pavilonfülkéjé­ben villanyszerelő dolgozik, az árammérő órát köti a vezeték­re. Az előtérben két vitrin üresen, porosán áll, a szőnye­get letakarták fóliával, kun- korodó papírtekercsek, ra­gasztós, festékesvödrök fog. lalják el az irodát. A sarokban egy széken Kovács Jánosné ül. — Felrendeltek engem is, de a többiek majd csak tíz óra körül jönnek — mondja. — Rövid az időnk, nem is tu­dom hogyan tudunk elpakol­ni. Egy óra is nagy késés. De minden „papíron van”, az idő­beosztás pontos. Fél tízkor jön a Hungexpo dekorációs embere: a szöveget melyik falra fessék, milyen színnel, úgy-e ahogy a terv­ben szerepel. Minden úgy le­gyen, kapja az utasítást, csak a Dombóvár második o be­tűjére tegyenek egy ékezetet is... És tíz óra előtt néhány perc­cel fékez a szövetkezet fur­gonja a pavilon előtt. Sietve keresik kiállítási területüket: „Rosszabb helyen van, mint tavaly” állapítja meg Takács István, a kiállítási előkészítő küldöttség vezetője... És hoz. zá is fognak a munkához. Ez abból áll, hogy sürgősen elő­teremtik a Chemical budanesti műanyaggyár képviselőjét: ugyanis a dombóvári ‘alap­anyagból ez a cég gyárt épít­kezéshez szükséges különféle szerkezetet. A megállanodés gyorsan történik: ez is előze­tes papíron szerepelt már, így csak „pontosítani” kell. mit hova, miből mennyit raknak a vitrinbe. A szövetkezet mérnöke ép­pen úgy cipekedik, mint a gépkocsivezető. A hostes, aki maM mosolyával próbálja vá­sárlásra csábítani az üzletkö­tőket, most a vitrin üvegét tisztítja, övé lesz az utolsó munka is: valamikor hajnal­ban kisöpörni, kitakarítani mindent... A BVK pavilonja rangosabb helyen áll, mint a dombóvári. Itt. ha lehet még nagyobb a lálszat-fölfordulás. Valaki már húsz perc óta csattogtatja a műanvag redőnyt, amott a granulátumot töltik az extrú- derbe .........Jöjjön holnap, kö­n yörgöm, jöjjön holnap, azt sem tudom, hol a fejem ...” mondja a pavilon csinos hoste. se, és finoman tessékel tovább, mert éppen azt a falrészt kell festeni, amely mellett beszél­gettünk Egy nappal a kiállítás meg­nyitása előtt. PÁLKOVÁCS JENŐ A megyei művelődési köz­pont és az Országos Filharmó­nia legutóbbi két szonátaest­jét a nagy színházteremben rendezték meg. Ismét felmerül a kérdés, hogy a szóló- és ka­marazeneestek rendezésére al­kalmas-e a művelődési köz­pont nagy színházterme. A szó­lóhangszerek térbetöltő ereje, másrészt a műfaj intim kama­rajellege jobban érvényesül a márványterem kitűnő akuszti­kájú. barátságos légkörében. Az utóbbi két koncert hűvö­sebb hangulata is azt látszott bizonyítani, hogy a művész és a közönség közötti kapcsolat itt nem tud olyan közvetlen­né, élűvé alakulni. Catalin Ileában kitűnő ké­pességű művészt ismertünk meg. Árnyalt tónusa, tiszta in­tonációja, belső fűtöttsége, muzikalitása mind ezt bizonyí­tották. Kár, hogy hangszeré­nek hangszépsége csak a leg­felsőbb regiszterben érvénye­sült maradéktalanul. Szekszárdi hangversenyének legnagyobb sikerét Brahms F-dúr szonátájával aratta. A mű borongás pátosza és ro­mantikus szárnyalása találko­zott a művész alapjában ro­mantikus alkatával. Kevésbé éreztük otthonosnak Beetho­ven világában. A klasszikus stílusra jellemző, egész művet átfogó formai gondolkozás he­lyett, a kisebb részletek szép formálására aprózódott elő­adása. Nagy örömmel ismer­tük volna meg a század egyik nagy román zeneszerzőjének, Constantinescunak cselló szó­lószonátáját. Kár, hogy a mű­vész e műnek csak a bevezető tételét játszotta. A zongorakíséretet a mű­vész felesége látta el. A ka­marazenében rendkívül fontos, hogy az előadóművészek ha­sonló kvalitású, minden szem­pontból egyenrangú partnerek legyenek. Ebben az esetben nem egy színvonalon álló ze­nei partnert, nem ideális szo­nátapárt ismertünk meg. A műveket Thész László is-; mertette. HUSEK REZSŐ Találkozás a világ őrben Április 12-én világszerte meg­ünneplik az űrhajózás napiét. Ezen a napon szállt fel először az emberiség történetében, a Vosztok szovjet űrhajó, fedélze­tén Jurij Gagarinr.al, hogy —■ megkerülve a Földet — 108 per­cig repüljön a világűrben. A kozmikus technika egyik legnagyobb 'vívmányának te­kinthetjük, hogy az utóbbi években sikerült megoldani az űrhajók összekap tolásának problémáját. E probléma meg­oldásán fokozott erővel dolgoz­tak és dolgoznak továbbra is. mind a Szovjetunió, mind pe­dig az Egyesült Államok tu­dósai és mérnökei, s most az űrhajók egyaránt összekapcsol­hatók mind a Föld körüli koz­mikus térségben, mind a távo­li világűrben, a Hold körüli pályákon. QRBITÄTJS ÁLLOMÁSOK 1969 januárjában, Föld kö­rüli pályán össz°k?ncsolták a Szojuz—4 és a Szoiuz—5 űr­Jiin ttx Uni Cola Preparált szódásüvegek — Öreg töltőgépek Á Szekszárdi Szesz- és Üdítőipari Vállalat vezetői bi­zakodva várják a szezont. A szezon hivatalosain csak május elsején kezdődik, de a fo­gyasztásnövekedésből arra le­het következtetni, hogy a me­leg áprilisi napok már szom­jassá teszik az embereket 3 vállalat termékeire. Harminckilenc község ellátá­sáért felel a vállalat. 90 keres­kedelmi egységgel kötöttek szerződést az üdítő italok szál­lítására. V ■ Egyébként a vállalatnál a megszokott italokat készítik idén is. Újdonság az Uni Cola, Tavaly 35 000 üveg Uni Colát gyártottak, próbaképpen. A fogyasztók és kereskedők jól vélekedtek, így folytatják a gyártást. Mint Ivancsik Lajos vállalati igazgató elmondotta, ebből az italból jó lesz az el­látás. Az alapanyagot Kecske­métről vásárolják, az ottani ÁFÉSZ kapcsolatban áll egy svájci céggel, ahonnan a sű­rítmény érkezik — az ellátás 1974-ig szerződés szerint jó lesz, Ez az ital is azonban csak hűtve jó. és csak ekkor üdít. Jobb a Quick Colánál, mert annak orvosságíze, -szaga van. Az Uni ára három forint lesz palackonként, s tekintettel, hogy fél deciv^J több van egy palackban, mint a Pepsiből, így ára kedvező — de mégsem olcsó! Az idén egymillió-négy­százezer palack jaffaszörpöt is gyártanak. A citrom ízű szörp az egye­düli szintetikus alapanyagú, de ez az ital is kedvelt vidé­künkön. Kétszáz hektoliter sű­rítményből készítenek italt — egy hektoliter sűrítményt négyezer üveg töltéséhez hasz­nálnak fel. Az üdítőital-ellátás az elő­szezonban kielégítő lesz. A fő­szezonban azonban számolha­tunk azzal, hogy kevés lesz a frissítő. A vállalat töltőgépei régi, kis teljesítményűek. Nincs lehetőség arra, hogy új géi-et vásároljanak, a vállalat­nak nincs erre pénze. A szikvízellátás a városban lényegében kielégítő. Tavaly négyezer új üveget vásároltak, hogy javítsák az ellátást, az új üvegek azonban valahol .felszívódtak”. Csak elvétve jut vissza a vállalathoz egy- egy „saját” üveg. Sok az üvegkár. Tavaly több mint százezer forint kár érte a vál­lalatot. Ugyanis a fogyasztók visszaküldik a csereüveget üresen, és törötten. Az üve­get különféle ragasztókkal preparálják, hogy addig bírja, amíg a vállalat kapuján belül kerül. Töltés közben aztán le­válik a ragasztó, a szigetelő- szalag. s szétesik az üveg. Egy üveg ára harminc forint. Persze, amióta szódásüveg forgalomban van, mindig problémát jelentett a csere. Valamikor az volt a szokás, hogy a „szikvízgyárosok” megjelölték üvegeiket, s csak azokat cserélték. A vállalat­nál nem gondolnak ilyen meg­különböztetésre. félnek, hogy a kereskedők, a lakosság nem fogadná szívesen. Pedig véle­ményünk szerint csak így le­hetne megkövetelni a tiszta, üzemképes üveget a vállalat­tól és a maszek szódakészítők­től is. Végeredményben a lehető­ségekhez mérten felkészültek a szezonra.- Pi ­hajót. Ezáltal létrejött az el­ső, ember vezette kísérleti cr- bitális állomás. 1971. áprilisá­ban Föld körüli pályára vezé­relték a világ első orbitális állomását, a Szaljutot,. amely huzamosabb ideig keringett ezen a pályán. Ugyanannak az évnek júniusában a Szojuz— 11 szállító űrhajó összekapcso­lódott a Szaliuttal és az utób­bi fedélzetére személyzetet szállított. A kozmikus technika nem lehet meg világűrben történő összekapcsolás nélkül akkor sem, amikor az ember a Hold felé repül. Az amerikai Apollo- program magában foglalta az összekapcsolás műveleteit a Föld—Hold pályán, valamint az úgynevezett' szelénocentri- kus pályán is, miután az űr- haió leszálló fokozata startolt a Holdról. A kozmikus repülések továb­bi fejlődése szorosan kapcso­lódik az összeílleszkedés tech­nikájához. Enélkül nem lehet nagyobb orbitális komnlexu- mokat- létrehozni a különféle tudományos és népgazdasági feladatok megoldására, A több célt szolgáló, összeszerelhető orbitális állomások képezik azokat a bázisokat, amelyekről az ember vezette űrhajók és az automata készülékek indulhat­nak néldául a naprendszer bolygói felé. Az ilyen expedíciók elindí­tásának programjai feltehetőén előirányozzák a Föld körüli pá­lyán létesítendő úgynevezett bázisállomásokat. Ezekről a bázisokról a kiszemelt bolygó felületére elindíthatok mind az automata szondák, mind az embereket szállító űrhajók. Ezek a repülő testek a prog­ram befejezése után vissza­térnek az orbitábs bázisra. Az űrhajósokat szállító hajók azután erről a bázisról star­tolnának a Föld felé. Mindez szervesen összefügg az auto­mata és az ember vezette koz­mikus repülő testek közelítésé­nek és összekapcsolásának vég- rehajtásávaL S70WHT— a JKA1 EGYÜTTMŰKÖDÉS Nincs messze az az idő. ami­kor az ember vezette űrhajók és az orbitáb’s állomások Föld körüli kozmikus térségben tör­ténő repülése mind a Szovjet­unió, mind pedig az Egyesült Államok, maid pedig más or­szágok vonatkozásában meg­szokottá válik. Az ilyen repü­lésekre egyre gyakrabban ke­rül majd sor, a repülésekben mind több ember vesz majd részt. Ennek a folyamatnak a fejlődését körülbelül az inter­kontinentális repüléshez lehet­ne hasonlítani. A kozmikus repülések kibő­vítését természetesen a koz­mikus technika tökéletesedésé­nek, az űrrepülés megbízható­sága növekedésének kell kísér­nie. A kozmikus repülések tö­megessé válásával és intenzi­tásának fokozódásával azon­ban növekedhet annak valószí­nűsége, hogy egyes űrhajók valamiféle technikai hiba kö­vetkeztében olyan helyzetbe juthatnak amikor a saját esz­közök nem bizonyulnak ele­gendőnek a személyzet meg­mentésére. Az ilyen esetekben csakis a külső segítség ment­heti meg a bajba jutott űrhajó személyzetét. Erre a segítség­re minden űrhajó köteles, füg­getlenül attól, hogy mely ál­lam illetékességébe tartozik; főképpen az az űrhajó köteles erre, amely a leggyorsabban tud cselekedni. Például egy olyan űrhajó, amely más pá­lyán halad, vagv éppen start­ra készen áll a Földön. A ten­gerhajózásban már régóta ez a szokás. A világűrben történő kölcsö­nös segélynyújtás műszaki alapja megteremtésére irányu­ló törekvés volt az egyik fő oka annak, hogy a Szovietunió és az Egyesült Államok kor­mánya 1972. május 24-én meg­állapodást írt alá arról, hogy a felek közösen dolgoznak ki eszközöket egymás űrhajói és állomásai megközelítésére és összekapcsolására. Az első kí­sérleti szakaszként a megálla­podás előirányozza, hogy 1975- ben egy Szojuz típusú szovjet űrhajó és egy Apollo típusú amerikai űrhajó végrehajtja a megközelítést, az összekapcso­lást és a páros repülést. A program a két hajó személy­zetének kölcsönös átszállását is előirányozza. E bonyolult műszaki feladat különféle részletei feletti mun­ka céljából, több munkacso­portot hívtak életre, amelyek 1970 óta többször is találkoz­tak, hogy megvitassák, illetve kidolgozzák az összekapcsolást és a kölcsönös átszállást biz­tosító közös rendszerek létre­hozásával kapcsolatos elveket és konkrét javaslatokat. Konsztantyin Busujev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja

Next

/
Thumbnails
Contents