Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-12 / 85. szám
I Helyünk a világban (3.) A mezőgazdaság felzárkózik az élvcmaliba Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak az évkönyvében megtaláljuk a világ élelmiszertermelésének 1971-es adatait. Ezekből ugyancsak a magyar gazdaság közepes fejlettségére következtethetünk. íme hogyan alakultak a legfontosabb szántóföldi növények hektáronkénti termésátlagai hazánkban, illetve más országokban. 1971. évi termésátlagok q-ban Búza KukoBurgoCukorrica gonya répa Bulgária 29,5 41,7 123 302 Csehszlovákia 31,7 40,1 169 370 NDK 36,7 28,0 189 370 Magyarország 30,7 35,4 115,7 277,7 Lengyelország 24,4 26 184 312 Románia 20 24 103 187 Szovjetunió 14,1 28,8 116 233 Ausztria 35,6 57,7 258 444 Belgium 45,2 57,7 300 431 NSZK 46,2 51,1 274 444 Görögország 18,2 33,3 125 505 Portugália 13,1 13 122 400 Spanyolország 14,9 37,2 131 263 USA 22,8 54,5 257 416 E termésátlagok sem teljesen egyértelműen jelzik a mező- gazdaság fejlettségét, teljesítő- képességét. A természeti viszonyok (mindenekelőtt az időjárás), az egyes növények vetésterületének nagysága — például a Szovjetunióban közel 70 millió hektáron, az Egyesült Államokban 22 millió hektáron, Magyarországon 1,3 millió hektáron termesztenek búzát — erősen befolyásolják a terméseredmények alakulását. Mégis az 1971. évi magyar termésátlagokat vizsgálva megállapíthatjuk: búzából és kukoricából meghaladtuk az európai átlagot (a 28,5, illetve a 35 mázsát hektáronként), míg burgonyából, illetve cukorrépából jelentősen elmaradtunk a 190, illetve 354 mázsás európai átlagtól. Különösen burgonya- termelésünk fejletlen. Cukorrépából a szokásosnál rosszabb volt a termés 1971-ben. A magyar búza és kukorica termésátlagai mintegy háromszorosan haladják meg az ázsiai és az afrikai átlagszintet, a burgonya termésátlagai pedig csupán 20, illetve 50 százalékkal magasabbak, mint e mezőgazdaságilag elmaradott földrészeken. A növénytermelésnél kedvezőbbek az állattenyésztés fajlagos mutató számai. A magyar hústermelés például, akár a mezőgazdasági területhez, akár a lakosság számához viszonyítjuk, a nemzetközi élmezőnyben helyezkedik el. (Mint ismeretes, a húsexport a tőkés világpiacon a legjelentősebb magyar devizaszerző eszköz.) Az egy lakosra jutó tejtermelést tekintve viszont Magyarország a KGST-partne- rei közül is a legutolsó. A fe- jési átlagokban pedig közepes helyet foglalunk el: egy tehén évente és átlagosan 60—80 százalékkal kevesebb' tejet ad Magyarországon, mint a világ élenjáró országaiban. A teljes képhez tartozik, hogy a magyar mezőgazdaság termelésének évi növekedési üteme igen alacsony, 0,7—0,8 százalék volt 1935. és 1965. között. Ugyanezen 30 esztendő alatt valamennyi földrészen Kelet-Európábán és a Szovjetunióban is évente átlagosan valamivel több mint két, a mezőgazdaságilag fejlettebb Nyugat-Európában 1,6 százalékkal nőtt a mezőgazdasági term'd'Ss. A mezőgazdaság a termelés növeVedési ütemét tekintve 1957-től zárkózott fel a világátlaghoz. A magyar agrárpolitika jelentős eredménye, hogy a mezőgazdaság a szocialista átszervezés időszakában is töretlenül, évi 2 százalékkal növelte termelését s a legutóbbi öt évben valamelyest még fokozta is azt (átlagosan évi 2,8 százalékra). így évről évre valamelyest javul a magyar mezőgazdaság pozíciója a világranglistán. És csökken hazánkat a világ színvonalától elválasztó távolság. Ez a távolság egyébként nem olyan nagy, mint az iparban, vagy az infrastrukturális ágakban (pl. a közlekedésben). A viszonylag gyors felzárkózáshoz a feltételek is kedvezőbbek. Mindenekelőtt az átlagos üzemi méretek hazánkban nagyobbak, mint a fejlett tőkés országokban .az Egyesült Államokat is beleértve. Így lehetőség nyílik a legkorszerűbb technika kihasználására, az élenjáró módszerek, a tudományos és technikai vívmányok alkalmazására. Alig egy évtized alatt egységes osztállyá szerveződött a termelőszövetkezeti parasztság, megváltozott a termelőeszközökhöz s a munkához való viszonya, bővült látóköre, termelési tapasztalata. Az alsó-, közép- és felsőfokon szakképzett dolgozók tízezre munkálkodik a termelés korszerű nagyüzemi módszereinek meghonosításán és továbbfejlesztésén, a munkafolyamatok magas fokú gépesítésén és ke- mizálúsán. A gyorsuló fejlődésnek kedveznek az üzemméreteken, a szervezeti lehetőségeken és a személyi feltételeken túl az utóbbi évek nagy mezőgazda- sági beruházásai is. A szocialista nagyüzemek mind hozzáértőbben hasznosítják épületeiket, gépeiket, termelőberendezéseiket. Végezetül pedig a magyar mezőgazdaság természeti adottságait sem mondhatjuk kedvezőtlennek. Különösen magas a megművelhető földterület aránya: Magyarország összterületének több mint a fele szántóföld. Európában csak Dániában és Lengyelországban találkozunk hasonló aránnyal. (Bulgária, Francia- ország, Spanyolország területének pedig több mint egyhar- mada, Ausztriának pedig csak egyötöde szántóföld.) Érdemes tehát becsülni, védeni és jól hasznosítani legfőbb természeti kincsünket, a mezőgazdasági termelés alapját, a termőföldet. KOVÁCS JÓZSEF (Folyt, köv.) Kiszáradtak a Dráva-ártéri erdők Évről évre süllyednek az ország nagy folyót Magyarország nagy folyói — . a Duna, a Tisza és a Dráva — állandóan süllyednek, évről évre mélyítik medrüket. Erre a megállapításra jutott dr. Lovász György pécsi hidroló- gus, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Intézetének tudományos munkatársa, aki több év óta vizsgálja folyóink medereróziós tevékenységét. Az 1820 és 1870 között végrehajtott nagy szabályozási munkák során úgy alakították a folyók medrét, hogy a víz minél keskenyebb ágyba kerüljön és ezáltal hatalmas területek váltak a mezőgazdasági művelésre alkalmassá. A szabályozás kedvezőtlen kísérő jelensége viszont hogy a folyók azóta állandóan mélyítik a medrüket. A legintenzívebb medereróziót a folyók középső magyar- országi szakaszán figyelte meg dr. Lovász György. A Duna medre Dunaföldvárnál például 1,4, Pákánál 1,8 centiméter-; rel, a Tisza medre Szolnoknál 3,3 és Csongrádnál 3,2 centiméterrel. a Dráva medre pedig Zákánynál 2,4 és Barcsnál 1,8 centiméterrel süllyed évente. Ez tehát azt jelentij hogy nagy folyóink évről évre mélyebbre „ássák be” magukat a föld felszínébe. Rövid! távon nincs ennek különösebb jelentősége, de hosszú távra szóló területfejlesztési tervek elkészítésénél feltétlenül £H gyelembe kell venniük aszak-- embereknek ezt a természeti folyamatot. (MTI) | Mennyit költünk szolgáltatásokra ? A KSH most összesített adatai szerint a lakosság 1972- ben 6330 millió forint értékű ipari, építőipari és személyi szolgáltatást vett igénybe, jó 50 százalékkal többet, mint 1960-ban. A legnagyobb összeget — 667 millió forintot — a mérték utáni ruházati cikkekre költöttek, a legdinamikusabban azonban a gépkocsiszervizek forgalma emelkedett. 1960-ban még mindössze 66 milliót, tavaly már 626 millió forintot fizettek ki, járműveik rendbe hozásáért az autótulajdonosok. A háztartási, híradástechnikai cikkek szervizének forgalma 61 millióról 320 millióra, az elektromos háztartási gépeké 87 millióról 206 mil-J lió forintra nőtt. Ez összefügg azzal, hogy most már minden száz család közül 46-nak vart hűtőszekrénye, 61-nek mosó-; gépe, 37-nek porszívója, 75-neki rádiója és 61-nek televíziójaj Az állami támogatás nyo-i mán lényegesen bővült a mcé sodák, kelmefestő és vegytisz-J tító üzemek teljesítőképességé is, forgalmuk 12 év alatt 1211 millióról 297 millió forintra emelkedett. Ugyanakkor jóval kevesebben javíttatnak cipőt; csizmát. A méretes lábbelijar vító vállalatok tavaly mindössze 276 millió forint forgalmat bonyolítottak le. felé annyit, mint 1960-ban. Imre László: Két év nyolc hónap 18. — Látod, Bika? — fordul egész hajlékony testével, míg közben dolgozik, dühös tekintetű társa felé — így meszeld az eget is, ha egyszer eléred. Csak egyet el ne felejts: azt kékre szoktuk. Átveszed, vagy rágyújtasz előbb? Ott a staub. Munkásnak álcázott Kent. Vi_ gyázz, ne szívd mellre, mert akkor csicsogni kezd a tüdőd.« * Első perctől kezdve szemben állnak, három az eggyel, egy a hárommal. Kapellárón látszik, hogy elemében van. Ilyen nagy szava odakint soha nem volt. igaz, ott Bereczki volt a gazda. Észre sem veszi, hogy az öreg szavait, tréfában is morcos félmondatait ismétli, amiket, úgy hitte, régen elfelejtett. Jókedvű. Látja, hogy Kicsi és Kés fölnéznek rá, tetszik nekik, ahogyan viselkedik, jól van srácok, de azért nem kell túlzásba vinni, begurul itt nekünk és mehetünk a szigorítottba, ki fejezi be, amit elkezdtünk? Bereczki szaki biztosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan kiveszekedte magát az irodán, „beolvasott” ennek vagy annak, az illető csakis valami fejes lehet, mert amilyen galamblelkű lefelé, any- nyira rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig, igaz, nem ért el sokat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen, a munkát is kiadja ilyenkorra a segédeknek, az inasoknak, melyiknek mi dukál, tüsténkedik ott, míg csak mindenkit el nem igazít egész napra, aztán hozzálát ő maga is, nehogy szó érje a ház elejét. Most pedig lassan ebéd. hez készülődik, hideget eszik, piroskockás konyharuhából, ez a szokása, aztán elballag egy kisfröocsre, át a köpködőbe, így csinálja negyven éve nyáron inkább, mint télen, ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomorbajos — sápadt arccal járkál közöttük, nem mondaná mi baja az istennek se, dehát látszik az, a beesett arcán, a lázas szemén, a szava járásán, olyankor legjobb az útjából jó előre kitérni, mert nem néz se istent, se embert. — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy, előttem ne játszd a bazári majmot. Te tudsz dolgozni, meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csövezni kezdtél. Hogy volt az a dolog Bika? — Nem érdekes. Ott kezdődött, hogy összebalhéztam otthon a téeszben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be, hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha beledöglök is, de a kapát azt utálom, mint a... Na mindegy. Elkezd ott hitegetni, majd így lesz, majd úgy. közben csak ott kapálgatok én Rozi nénémmel és két-három öregasszonnyal egész nyáron. Megelégeltem, a dohány is kevés volt. Mit rohadok én itt, gondoltam bemegyek még egyszer az elnökhöz, hát be is mentem, piásan. ez volt a baj. Amikor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumpa, azt mondom neki, hát miért én várjak mindig. Miért mindig ÁBC-sorrendben osztogatják a jó melót az irodán. Atyafiak, Barátok, Cimborák és csak aztán a többi. Hadovái ott nekem, jobb, lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztek Kit intéztetsz el. te rohadt kulák? akkor már nekem is megjött a hangom, mérgemben azt. hittem, ráborítom az asztalt. A többit mér kitalálhatod. Följöttem Pestre, kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágvat az öregiánv. akinél albérletet kaptam. Először nagyon tré volt a helyzet, hogy nincs hova hazamenni, aztán ez se érdekelt, aludtam, ahol rámesteledett, haveroknál, nőknél, odacsaoódtam egv galerihez, befogadtak, mert jó erőben voltam, egy kocsmai verekedés után itt kötöttem ki. Ha egy évvel később jön az a balhé, én már köztörvényes vagyok, na látod, itt is protekcióm volt, még fiatalkorú lehettem. — És mondd csak Bika.. A tetoválás az hogy volt? — Mi vagy te? Lelkiatyám? — Nem azért. Csakhát tudod — Kapelláró a vállára pillant — nekem is te tetted ide a keresztet. — Nem én. Én csak lefogtalak. Gondoltam, nem árt, ha megtanulod amit kell. — Micsodát? — Hát... Azt, hogy kus&olj, ha meglátsz. — Miért kellene kussolni? — Mert én nekimegyek az úristennek is. Nekem ne fűz^ ze az agyamat senki. Érted? — Az nem érdekel, ha ne- kemjössz. Csak egyedül gyere és ne legyen nálad halef. Világos? Te tisztára be vagy csavarodva. Utálsz mindenkit. Mondd: van olyan, amit te szeretsz az életedben? — A galambjaim, odahaza.’ Azokat is rég levagdosta az öreglány, az hétszentség. — Mondok neked valamit.’ Ha most rendesen melózunk, nem lesz itt semmi baj. Az idő is jobban telik. A felügyelők se akaszkodnak belénk. Még kedvezményt is kaphatunk. Petterson azt mondta — de ezt ne mond el Kicsiéknek — s az épület túlsó felében dolgozó fiúk felé intett — lesz itt kinti munka is. Reggel kimegyünk, este jövünk vissza. Hamukázol. Engem biztos nem engednek ki. — Kiengednek, na. Mert én azt mondom majd Petterson- nak; te nagyon klasszul belejöttél a mázolásba. De ha akarod. bunyózhatunk is. Melyik jobb? — Miért jó az neked, ha én jövök ki segítségnek? — Miért jó az neked, hogy ennyit kérdezel? ígérd meg, hogy nem arénázol és kész. — Majd meglátjuk. De ha átejtesz, kinyírlak. És jó, ha tudod: télakkolni se akarok. Januárban szabadulok. Szeretnék egy nagyot szunyáim az otthoni ágyban. Aztán meglátjuk, mi lesz. , Délután Patterson néz be. Mintha csak véletlenül járna erre. Látja, az alapozás végig elkészült. Á falak rendesen lekaparva, a rések, repedések eltömködve, simítva nem akar hinni a szemének. — Ezt mind ti csináltátok? — kérdezi Kapellárót. — Ezért prémium jár! — Megelégednénk mi egy kis eltávozással is — mondta Kicsi. (Folytatjuk
