Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
A halak Ä halászok reggel vízre szálltak. Egyetlen nap kényszerszünetet sem parancsolt az idei tél. Menni kell ma ugyanúgy, mint tegnap, vagy január elején. Estére három mázsányi hallal térnek meg a telepekre. Ha a jószerencse is segít, esetleg négy mázsával. A nagy fogásoknak nem mostanában van a szezonja. Talán majd késő tavasszal, ha felmelegszik a víz, s megindul a hal- vándorlás. A halász optimista. Hinnie kell abban, hogy szerencséje szép lesz, hiszen attól függ a kenyere. De a paksi halászok között már vannak akik azt válaszolják, hogy a nagy fogásról nem őket kell kérdezni, hanem a kátrányt. A számok fenyegetőbbek a szavaknál: két éve 1114 mázsa dunai hal akadt a hálókba, tavaly csak 856 mázsa A szövetkezet jövedelmének a többségét immár nem a természetes halászat adja, hanem a haltenyésztés, A tár gazdaság. © — Talán még soha nem volt olyan sikeres éve a paksi Vörös Csillag Halászati Szövetkezetnek, mint a tavalyi — mondhatja ezért Bencze Ferenc, a szövetkezet elnöke. A százhatvan holdas halastóból 1804 mázsa halat adtak el. Csaknem ötszáz mázsával többet, mint a megelőző esz- tqjjdöben. Ez holdanként 12 mázsás átlagot jelent. Az országos átlag feleannyi. A halastó dicsérete a szövetkezet tagjainak a dicsérete. A mesterséges tóban pontosan annyi hal van és olyan, amennyit; törődnek az állománnyal, amennyire szakszerű a gondozás és korszerű a technológia. Pakson nemcsak a halászok beszélnek szívesen munkájukról. Még a szövetkezet főkönyvelője is — aki elvben a számok embere — félórás előadást tartott a halak természetrajzáról. És bizony elko- morodott. amikor a kátrány került szóba. © Kátrány, kátrány, kátrány. Újra és újra ismételni kell. A Dunát már fenn Ausztriában szennyezik a gyárak. Aztán Győr, Csepel... Nincs az a büntetés, mely arányos lenne a kárral. Mert van büntetés, fizetnek az ipartelepek szó nélkül. Sőt újabb és újabb derítőket, szűrőberendezéseket, vegyi tisztítókat helyeznek üzembe. Egyelőre azonban az ered. mény alig látszik. A kátrány ravaszabb; megtalálja az utat a nagy folyóhoz. Azt mondják szokás dolga: három falatnál érzi az ember, ha fenolos a hal, azután már nem. Mégis azért állnak az autók olyan szép számmal a paksi csárdánál, mert az egész országban híre van: nem fenolos az ottani halászlé, sült keszeg. Olyan halat akarunk enni, melynek nincs mellékíze. Halászok mesélik: — Robbantották a jeget. Ahogy felkavarodott a víz. a táblák belekotortak a fenék iszapjába. A felbukkanó jégen vastag fekete .massza látszott. Kátrány borítja a Duna fenekét. Abban az iszapban túrjon a ponty? — Kotráskor megfigyelhető: kátrány vonjak be a köveket. A Duna a halak országútja. Maga sem menne szívesen olyan úton, amit méreg borít! Beszéljünk inkább újra a tógazdaságról. Az idei mennyiség olyan csúcs, melyet aligha sikerül jövőre lúlszárnyalni. A terveit között tehát nem a több, hanem a jobb szerepelhet Illetve így sem pontos, hiszen a paksi ponty, kiváló minősége miatt, több országban keresett (nem pocsolyaízű — mint egyes tavi pontyokra mondják.) A minőség megőrzése a céh Tiszta víz, jó biológiai egyensúly, de elsősorban kitűnő iva. dék kell ehhez. Ma már bizonyos, hogy }<S ötlet a tolnai halbiológiai telep helyén ivadékot nevelni. A telepet a megye két halászszövetkezete közösen tartja fenn. A két szövetkezet nem arra törekszik, hogy „betartson” egymásnak, ami más gazdaságoknál még előfordul, hanem arra, hogy együtt érjenek el jó eredményt. Halasi Béla az ivadéknevel» de vezetője: — ötvenezer táplálkozó csuka, tizenötezer előnevelt süllő, valamint 300 ezer egynyaras növényevő: amur és busa kerül innen a paksi szövetkezethez. * A Szovjetunióból importált növényevő halakról sokat beszéltünk néhány éve. Aztán a nagy hírverés után, mintha elfeledkeztünk volna róluk. Való igaz, hogy a nagy testű, fehér húsú halak, ha szakszerűtlenül telepítik őket, kárt okozhatnak. Emlékezetes a tihanyi Belső tónál történt eset, ahol a vízi növényzetet kellett pótolni, mert a falánk növényevők felborították a természet egyensúlyát és veszély fenyegette a tó* sajátos állatvilágát is. Az amur és a busa azonban pótolhatatlan a tavakban. Házmester-hal. Tisztán tartja a tógazdaságot o Kicsinek tűnik a választék. Hová lettek a híres dunai nemes halak? A márna, süllő, kecsege, harcsa? A halászok is azt kérdeznék: hová lett. Újra a kátrányhoz érkezünk. Mely lefrákődik ä fenékre; ívőhelyekre. Elsősorban a nemes ragadozó pusztul. Tavaly még fogtak 13 mázsa süllőt De harcsa, márna, kecsege csak mutatóba akadt Van viszpnt keszeg. Tavaly hétszáz mázsa ficánkolt a hálókban. — Keszeg? — mondják a szakemberek — szeméthal —■ s legyintenek. Nem legyintenek viszont azok, akik ettek friss-ropogós sült keszeget. S ezért a szövetkezet vezetői sem. Tavaly a halászcsárdánál nyílt keszeg, sütő. Háromszáz mázsát „fogyaszt el” évente. Idén újabb sütőbódé nyílik. Paks belterületén, vagy a Balaton-parton? Még nem döntötték el. Azt viszont már igen, hogy mintegy háromszázezer forintért mélyhűtőt épít a szövetkezet, ahol a friss keszeget hosszabb ideig is tárolni lehet o A keszegsütőkkel eljutottunk az értékesítés egyik formájához. A hal eladása sohasem volt gond Pakson. Pedig hazánkban az egy főre jutó halfogyasztás messze alatta marad az európai átlagnak. Még Csehszlovákiában is — ahol tenger csak a drámaíró fantáziájában létezett — háromszor annyi hal fogy, mint nálunk. Mondjuk ki a meglepő számot: átlag két kiló ha. lat eszünk évente. — Ha itt nem kell* kell majd külföldön — mondják erre a halgazdaságokban. Hazánk sokkal nagyobb halexportőr, mint általában hinnénk. A paksiak csak részben tartoznak az exportőrökhöz. A fogott, termelt hal egy részét feldolgozzák, s mint ételt adják el. A szövetkezet melléküzemága nem öntöde vagy műanyagüzem, hanem halász- csárda. Egy Budapesten, a másik pedig Paks határában. Több mini íizenketmilliő forint forgalmat bonyolít le a két egység, a szövetkezet jövedelmének nem kis hányadát adva ezzel. o Szegény ember a halász. Mondják a népdalok. A halászlegény térdig felgyűrt nadrágja mindig foltozott A szövetkezet egy tagjára tavaly 33 ezer forint jövedelem jutott. A szám átlag: szerepelnek benne a nyugdíj előtt álló halászok, de még az éjjeliőr is. Két hete zárszámadáskor 4000 forintnál kevesebbet szinte senki sem vitt haza a borítékban. Pakson fogták az utolsó vizát, négy esztendeje. A halászok esküsznek rá, hogy az volt az utolsó. Szerény példány volt a maga harmincegynéhány kilójával, kis hal. — Meglátná most a Duna vizét — mondják — rémülten úszna vissza a tengerbe. Pedig valaha, a királyok idejében itt volt a fő halászközpont, nem Esztergomnál, ami mások véleménye. o Március első napján —amitől a meteorológia már tavaszt számít — jeges szél karcolja a Duna vizét Hiába kék az ég, a Nap csak ablakon keresztül melegít. A nyílt vizen, a bárkákban, alaposan megdolgozik mindenki a pénzéért. Influenzát kapna, aki edzés nélkül cserélne velük, egy-két óra alatt. Négy brigád, harminc halász vetett hálót. A fogás közepes lett. Három és fél mázsa, javarészt pontyok. Alkonytájt beérnek a bárkák a halásztanyákra. Benn a központi telepen közben néhányan hálókat javítanak. Soha be nem fejeződő munka egy halgazdaságban, ugyanúgy, mint a bárkák és töltések javítása. — Szóval szükség lesz még sokáig a szabadvízi szerszámra? Merthogy volt, aki már el-] siratta a dunai halat A halász úgy érzi meg kell védenie birodalmát: — Nem kell ide vészharang; Ha idén magasabb lesz d vízállás a tavalyinál sokkál több halat fogunk. Eljön, s megeszünk egy igazi, paksi halászlét Mitől „igazi” a paksi? Hosz- szú lenne a receptet leírni, meg aztán mondják, hogy kevés a szakácskönyv, kell mellé még húsz-harminc év gyakor. lati halászás. Egy bizonyos: négy deka paprika helyett, ami az országos norma, háromszor annyit főznek Pakson a lébe. Kalocsait, háztáji erőset. kadar Péter Szocialista brigádok Okos vetélkedés „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” — jól ismert a szocialista brigádmozgalom jelszava. Hallunk versengésekről is, amelyek a termelési feladatok végrehajtásának jobb, hatékonyabb módjára ösztönzik a brigádokat Versenyeznek a brigádok egymással: melyikük teljesíti jobban a termelési tervet. Versenyezhetnek a brigádok tagjai, szintén a tervteljesítés érdekében. Ismerősök a kampányversenyek, sürgősen végrehajtandó feladatok esetén a jubileumi versenyek, kongresszusi versenyeit, exportversenyek, újítási versenyek, a mezőgiazdaságban traktorosversenyek — sorolhatnánk tovább. A termelési versenyek gyakoriak, de ritkán hallani a mezőgazdaságban brigádok közötti szellemi vetélkedőkről, amelyeknek olyan nagy - múltja van a szocialista brigádok között az iparban. Most hírt kaptunk egy szellemi vetélkedőről, amely megmozgatta a Hőgyé- szi Állami Gazdaság szocialista brigádjait. — o — A hőgyészi szocialista brigádok művelődési tevékenységéről csupa jót hallani. A színházlátogatások, művésztalálkozók alkalmi programja mellett rendszeresen összejönnek a művelődési központ „szocialista brigádok klubjá. bán”. Fontos dolog ez: hiszen a közös munka mellett a közösen — és tartalmasán — töltött szabad idő a. leghatható- sabb eszköze a jó közösség kialakulásának. A klubon belül lehetőség van a brigádoknak általános és politikai műveltségük alakítására, szakműveltségük fejlesztésére, művészi élmények szerzésére és a közös szórakozásra is. Sakkal magasabb színvonalú, hatásosabb ez, mint havonta feljegyezni egy kockás füzetbe: kinek mit kell elolvasni, megtanulni, megnézni ... Hiszen a társas élet egyébként is közös igénye minden dolgozónak. Miért rendeztek vetélkedőt a szocialista brigádok? Mert kedvük volt hozzá, mert a szakszervezeti bizottság úgy gondolta, hogy ezzel a módszerrel segítheti a brigádok kulturális vállalásainak teljesítését, mert az akció erősítette a gazdasági vezetés és a brigádok kapcsolatát. Az állami gazdaságnak tizenhat szocialista brigádja van, a vetélkedőre tizenegy nevezett, a döntőbe hat csapat került be. (Csapat: a tízfős brigádokat ugyanis öt—öt tagjuk képviselte.) A versengőket kétszáz résztvevő biztatta. a gazdaság vezetői, munkatársak, családtagok. A zsűri öttagú volt: valamennyi kérdéscsoport szakértője és az elnök, a MEDOSZ megyei titkára, dr. Kovács József. Négy témakörben kellett válaszolni két-két kérdésre: a kérdéseket a gazdaság munkatársai állították össze. A szakszervezetre vonatkozókat a szak- szervezeti titkár, az irodalmiakat a könyvtáros -és a kültúros, a politikai kérdéseket a párttitkár és a személyzetis. a gazdaságpolitikaiakat a szakvezetők. Tudniuk kellett — többek között — a versenyzőknek, hogy milyen a szak- szervezeti tagdíjrendszer, min alapszik, mivel foglalkozik a TT-b'zoítság, és ki a helyi vezetője, mi a vétójog és mikor kell alkalmazni. Gondolkodási idő nélkül kellett válaszolni az irodalmi kérdésekre: például arra, hogy ki az a magyar író, aki a Tolna megyei telepítésekről írt, mi a könyv címe, ki a Szent című regény szerzője, mi annak a magyar filmnek a címe, ki a film főszereplője, amely az üzemi demokráciával, beosztottak és vezetők problémájával foglalkozik? Ilyen. J és hasonló politikai kérdések voltak: mikor alakult a KGST, melyek a ’ tagállamai, ismertesse az MSZMP X. kongresszusának főbb határozatait, beszéljen az ifjúságpolitikai határozat irányelveiről. És az utolsó témakör a gazdaságpolitika volt: szó esett a kollektív érdekeltségről, reáljövedelmekről, az inflációról, a kukoricatermesztési szocialista együttműködésről. A vetélkedő első számú nyertese a Kossuth brigád lett, a további helyezettek a Csapajev, Marx, Zalka, Petőfi és Ady szocialista brigád. Az erkölcsi győzelem mellett jutalomszabadsággal, utazással és könyvutalvánnyal ajándékozta meg a brigádokat a gazdaság és a szakszervezet. Nyertesek lettek a versenyző brigádok mellett a vetélkedő szurkolói is. Tanultak, komoly játékot játszottak. A szombati döntővel nem is fejeződött be a vetélkedés. A MEDOSZ megyebizottságának titkára javasolta, hogy a győztesek hívják ki versengésre a megye többi állami gazdaságának szocialista brigádjait. A hőgyésziek a közeljövőben meg is fogják tenni. íme, új „célfeladat”: vetélkedő tesz. j lehet készülni a játékra, izgalomra le- | hét jegyzetelni, bújni a könyvekei. a lényeg. (—g) országútján
