Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
Fiatal tanácstagok megbeszélése Közmegelégedésre végezték munkájukat a szekszárdi tanács KlSZ-korösztályú tagjai Akik szerveztek hasonlót, azokat nem kell biztatni, hiszen a gyakorlatban tapasztalhatták hasznosságát, akik nem, azoknak feltétlenül ajánlani lehet, próbálják meg — érdemes. Arról van szó, hogy a kétéves ciklus lejárta és egyben az új területi tanácstagok megválasztása előtt a Szekszárd városi KISZ-bizottság megbeszélésre hívta össze azokat a fiatal „városatyákat”, akik annak idején az ifjúsági szövetség ajánlására kerültek a népfront jelöltjei közé, majd pedig a választópolgárok bizalmából a tanácsba. — A bizalom előlegezett volt — hangsúlyozzák többen is a beszélgetés során, hiszen az elmúlt két év voltaképpen „tanulóév” volt. Ismerkedés a közélettel, immár nem csupán ifjúsági szervezeti, hanem városi méretekben, továbbítani a saját javaslatokat, de mindenekelőtt képviselni a választók érdekeit. A beszélgetés során és az összegezéskor a végén, egyöntetűen állapíthatták meg a résztvevők, hogy a KISZ-kor- osztályú tanácstagok kétéves munkájának és tapasztalatszerzésének talán legnagyobb eredménye: megtanultak ossz-városi szempontból nézni és látni, de úgy, hogy mindvégig megmaradjanak fiataloknak, s ne féljenek, az ifjúság sajátos látásmódjával közelíteni a társadalom minden korosztályát érintő kérdésekhez. Részt vétt a beszélgetésen dr. Wéner János, a városi tanács vb-titkára is, aki évtizedes közigazgatási tapasztalatával, és ugyanakkor a végrehajtás posztján állók kötelező' higgadtságával segített az értékelésben, s tanácsokat is tudott adni a jövőre nézve. A jövőre nézve, amennyiben egy év, pontosabban már alig több mint egy hónap múlva ismét találkozunk a kétéves ciklus valamely munkálkodójával az új városi tanácsban. Hely hiányában csak három embert szólaltatunk meg. Legelőbb egy ifjú tanácstagé a szó, aki alighanem a legfiatalabb a tanácstagok sorában és nő, aktív KISZ-tag mindmáig. Bakonyi Jánósné, akit két éve Herrmann Anna néven választottak meg a Széchenyi utcaiak. A Szekszárdi Nyomda dolgozója, könyvkötő szakmunkás. — Nagy problémáim nem voltak, ez feltétlenül könnyítette a helyzetemet. Sőt, lehet hogy furcsán hangzik, de a két év során azt sem láttam szükségesnek, hogy tanácsülésen felszólaljak. Pedig valameny- nyin jelen voltam. Viszont, ha gondjaikkal hozzám fordultak a választóim, minden esetben felkerestem a tanács vezetőit, és segítséget kértém. — Hogyan fogadták? — Jól. Ha minden tanácstaggal ilyen jó a függetlenített vezetők kapcsolata, akkor öröm közügyekben fáradozni. — Csak egy példát az eredményes közbelépésre. — Ha kell, hát legyen. A Kispipa vendéglő kéményének magasítása ügyében én is közbejártam. Eredménnyel. — Manapság, amikor a levegőszennyezés ügye már világméretű problémává vált, agy szennyező forrás kiküszöbölése önmagában is szép eredmény. Egészségünket szolgálja. — Azért történt.' Fiatalként került a tanácsba, a fiatalok szemével nézi a világot, leginkább arra kíváncsi, milyennek látják saját üzemének KISZ-tagjai közéleti munkáját, de legjobban az ő szókimondó bírálatuktól is fél. Dr. Wéner János, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára a tapasztalt, sok vihart megért és a közigazgatás vezénylő helyéről nézi a tanács és benne az ifjú tanácstagok munkáját. így összegez: — őszintén mondom: elismerésre méltó az a tevékenység, amit fiatal tanácstagjaink kifejtettek. Értékét feltétlenül növeli, hogy ezek a fiataléit két évvel ezelőtt, tapasztalatlanul kerültek a testületbe, s mára megszerezték a megfelelő ismereteket és körültekintést, hogy komoly ügyekben döntsenek. — Nem vitás, hogy a komoly élettapasztalattal, nagy f’a- korlattal rendelkező idősebbekkel szemben hátrányban voltak az. indulásnál. De ma már senki sem vitathatja el, hogy egyenértékűek a munkában, ítélkezéseikben megfontoltak, fiatalos lendületük pedig ma már nélkülözhetetlen. — Természetesen elsősorban a fiatalokat érintő kérdések vonzották ifjú tanácstagjainkat. Hogy csak néhány példát mondjak: aZ ifjúsági klubok, a vendéglátás színvonalának, kulturáltságának javítása. Egy ifjúsági klubunk működik, de önmagában nem elég. A Kadarka utcában létesítünk még egyet, majd a Tartsay Vilmos utcában is. Segítenek az idősebbek, de a fiatalok nélkül nem tudtuk volna megvalósítani egyiket sem. A környező községekből bejáró tanulók helyzetén is javítani kellett. Fiatal tanácstagjaink közreműködtek abbán, ‘högv ÍTgihi- názium és a MüM-iskolá tanulószobát létesített. — Akarva .sem ■ tudnék rose- szat mondani, így hát még ya- lami jót hadd említsek: A tanács ifjú tagjai hatékonyan részt vesznek a tanács vb és a KISZ vb közös intézkedési tervének megvalósításában. Keresztes János, a KISZ városi bizottságának titkára. Irányítója tehát a fiatalok közéleti tevékenységének, de ugyanakkor, a városi tanácsnak is tagja. Nemcsak azért dicséri a fiatal városvezetők tevékenységét mert ez ■ funkciójából fakad, hanem közvetlen tudója és cselekvője ifjú társai erőfeszítéseinek. — Eredményes két év volt. Megtanultunk városi méretekben gondolkozni, az ügyekkel társadalmi méretekben foglalkozni. Hogy miket tettünk, arról beszélt Wéner elvtárs, ismételni felesleges lenne. Szabadjon egy dolgot hangsúlyoznom: nem feltétlenül az jelenti a közéletiséget, ha valaki minden tanácsülésen felszólal és állandóan interpellál. A mi fiataljaink inkább, azt az utat választották, ha valamilyen problémával találkoztak, azonnal jelezték a tanács illetékes vezetőinek, s mielőtt elérkezett volna a tanácsülés ideje, máris sikerült egy ügy végére pontot tenni. Ez is közéletiség, meg az is, hogy figyelve és hallgatva az idősebbek, tapasztalatokban gazdag, bölcs tanácsaira, fokozott részt kértünk a végrehajtásból. Biztosan ez is hozzájárult, hogy megszerették fiataljainkat. — Már az ifjúsági törvény megjelenése előtt is volt közös intézkedési tervünk a tanács végrehajtó bizottságával. Tapasztalataink jók. Az ifjúsági bizottság, amely az új ciklusban kezdi el működését, nagy feladatokra hivatott. Tervezzük hogy az egyes tanácsülések anyagát, annak tárgyalása előtt megismertetjük a fiatal tanácstagokkal, majd a közös állásfoglalást valamelyik tagunk ismertei és kénviseli az ülésen. Kíváncsiak vagyunk a Szekszárdon folyó beruházások sorsára. Figyelemmel fogjuk kísérni az építkezéseket. Ka a választók bizalmát a következő időszakra is elnyerik fiatal jelöltjeink, hasznosítani kívánjuk gz elmúlt két év tapasztalatait és még lelkesebb munkával akarunk hozzájárulni városunk fejlődéséhez. LETENYEI GYÖRGY Két védnökség Mindennapjaink demokratizmusa Fontos intézkedés meghozataláról kellett dönteni. A demokratizmus egyik alapvető szabálya, hogy ilyenkor meg kell hallgatni a kollektívát, s bár a vezető egyszemélyben dönt, a döntés- hozatalnál jól jön a kollektív bölcsesség. A vezető a játékszabályokat betartva járt el: harminc gépelt oldalon kiadta az elképzeléseit a testület képviselőjének, azzal, hogy másnap délig mondjanak véleményt. A testület tagjai másnap határozatképesen — kétharmados jelenlét — összejöttek. Valaki felolvasta a harminc oldalt — akkor hallották először —, majd vitát nyitottak az elhangzottakról. Néhány rutin hozzászólás hangzott csak el, s egyhangúlag elfogadták, támogatták a döntést. Egy másik helyen már több időt, jó egy hetet adtak a döntés tervezetének megismerésére. De közöltek a dolgozókkal, hogy a tervezetet támogatja a főmérnök, a felügyeleti szerv, a miniszterhelyettes. Csak éppen a dolgozók „ámen"-je hiányzik. Mindkét esetben formálisan eleget tettek a demokrácia követelményeinek, kikérték a testület, a dolgozók véleményét, s a dolgozók mindkét esetben jóváhagyólag vették tudomásul az előterjesztést. Csak éppen mindkét kérdés tárgyalásánál kevés volt a hozzászóló, főleg azok nyilvánítottak véleményt, akik minden alkalommal elpufogtatják közhelyeiket, s akik természetesen támogatták az előterjesztést. Formailag tehát minden rendben ment, tartalmilag azonban mindkét esetben csorbát szenvedett a munkahelyi demokrácia. Az első példában a megkérdezetteknek idejük sem volt érdemben foglalkozniuk a vezető elképzeléseivel. Nem tudták alaposan átgondolni, hogy kialakítsák saját elképzeléseiket. Hogyan módosíthatták volna az eléjük került tervezetet? Valójában tehát nem tudtak beleszólni a döntésbe. A második példánál maradt idő a töprengésre. De az egyféle „változatban" elkészült tervezet annyira „előkészített" voít, annyi fontos ember bólintott már rá, — amelyre természetesen nyomatékosan felhívták a figyelmet —, hogy ember legyen a talpán, aki nem úgy gondolkozik: itt már nincs más hátra, mint megszavazni az előterjesztést. A valóban demokratikus döntéselőkészítés kellő időt ad a dolgozóknak véleményük kialakítására. Sokoldalúan informálja a közösséget, megteremti az információs szintet, mert csak ez adhat alapot a véleménynyilvánításra, csak ilyen feltételekkel érvényesülhet a demokratizmus. Egy lehetőség — nem lehetőség, az egészséges, demokratikus vitához alternatívák szükségesek. Annak ismerete, hogy mi várható az egyik és mi a másik esetben. Munkahelyi demokratizmusunk formái többé-kevésbé kialakultok. De tartalom nélkül ezek mit sem érnek, mert a legjobb szándék is visszájára fordulhat, ha holmi játékszabályok betartásává degradálódik mindennapjaink demokratizmusa. G. J. A hősprogramért Alsótengelicen A KISZ KB húsprogram felett vállalt védnöksége részeként a megyei KISZ-bizottság az alsótengelici szakosított kísérleti gazdaságot segíti. Most védnökség! tárgyaláson tanácskozták meg az elmúlt időszak tapasztalatait. A védnökség pontosan egy esztendős. Látványos eredmények nem születtek, nem születhettek. Lehetetlen is, ha a vállalásra gondolunk. A cél ugyanis a kísérleti gazdaság szarvasmarhatenyésztő szakembergárdájának a megszervezése. Iskolákba kell menni, házalni, agitálni, üzemlátogatásokat szervezni szülőket meggyőzni és gye- . rekeket e foglalkozás előnyei- ,ről. A tornyosuló nehézségek ismeretesek. A szülők ma gyakran ahelyett, hogy a mező- gazdaságba küldenék gyermekeiket, elirányítják őket onnan. A kialakult szemlélet sók kárt okozott. A szarvasmarha- tenyésztő szak nehezen beis- . kolázható. Lengyelbe éveikig kötéllel sem lehetett tanulót fogni. Pedig a társadalmi és a tanulmányi ösztöndíj együtteseként egy harmadéves tanuló 1100 forint ösztöndíjat is kaphat. Hogy a kereseti lehetőségek később még jobbak, azt szükségtelen hangoztatni. Az állattenyésztők, habár munkájuk nem könnyű — mindig a gazdaságok legjobban kereső dolgozói közé tartoztak. A megyében 15 szarvasmarha-tenyésztő tanuló van, részben a védnökség eredményeként. Idén három fiú jelentkezett a támogatott szakra, de lehetőség van arra, hogy mások is felvételt nyerjenek. Hány fiatal kellene még? Körülbelül húsz. A védnökség itt szinte tapinthatóan kell. Ugvan beszélhetnek-e meggyőzőbben fiata’oknak mások, mint fiatalok? Még száztíz nap Szekszárdon, a Bátaszéki Vázkerámiagyár védnökségi operatív bizottsága tartott ülést. Huszonnégy ember, közöttük nemcsak fiatalok, hanem meghívott gazdasági vezetők is. A tanácskozás rövid volt és fontos. Mindenki tudta, mit akar. — A megyei KISZ-bizottság nem adja a nevét akármihez — mondta Benizs Sándor. — Formális vállalkozásokra, látszólagos működésre nincs szükség. Eddig 670 hosszú lejáratú szerződést kötöttek az állami pincegazdaságokkal Az iclei borászati szerződéskötésekből arra lehet \ következtetni, hogy a partnerek igyekeznek új, a felek számára kölcsönösen előnyös alapok, ra helyezni a gazdasági együttműködést. Ezt jelzi, hogy a szövetkezetek, állami, gazdaságok 670 hosszú lejáratú szerződést kötöttek az. állami pince- gazdaságokkal. Eddig 1,3 millió hektoliter bor termelésére jött létre megállapodás., amely hosszú évekre áltálában, 5—10 évre — értékesítési biztonságot kínál' a termelőnek és megfelelő alapahyag'-ellátást ígér a borászatnak. Mindez azt jelzi, hogy a hazai borgazdaságban kialakulóban van az a termelői-feldolgozói-értékesí- tási lánc, amely az egyszerű árukapcsolaton, az adás-vételen túl lehetővé teszi a magasabb szintű termelési kapcsolatokat. A pincegazdaságok a szerződés idejére több éves partnereiknek garantált felvásárlási árat biztosítanak, s a szőlő, must vagy a bor átvétele'után további 3—10 százalékos felárat, fizetnek, a termés meny- nyiségének ismeretében. A kooperáció formái igen változatosak. A szaktanács- adózón túl bérfeldolgozásra, bértárolásra és bérpalackozásra vállalkoznak a pincészetek, más helyen saját kezelésben üzemeltetik a tsz-ek feldolgozó üzemeit, vagy pedig arra szerződnek, hogy a szövetkezet teljes termelését feldolgozzák és a kész bort szállítják vissza a tsz-be, amely például saját borkimérésében értékesíti az italt. A kooperáció formái egyre inkább a közös vállalkozások irányába tolódnak. Jó kezdeményezésnek ígérkezik az az elképzelés, hogy a pincegazdaságok és a szövetkezetek a IV. ötéves terv hátralévő éveiben 20 ezer hektáron közösen telepítenek új szőlőket. A programot 300 hektáros zárt rendszerekben valósítják meg. A hozzászólásokból aztán kiderült, hogy a védnökségre nemcsak eddig volt szükség. A beruházásban résztvevő vállalatok je’enlé.vő képviselői egymás után kérték: A próba- üzemelés után is akadnak maid olvan feladatok, ahol a KTSZ-fiatalok energiájára, közös ereiére lesz szükség. Ne érjen véget a védnökség július e’sején. Tehát július elsején próbaüzem? — Igen! A jelenlévők már most olvan kérdésekkel foglalkoztak. mint a szakimbsrgérda le‘e'eoedáse. Magyarán: a lakáskérdés került szóba, a kulturálódási lehetőségek. De beszéltek a szakemberként’s fokozásáról. ..kiváló” mozgalmak szervezéséről, sportolási lehetőségek megteremtéséről is. A vázkerámiagvár ügye tehát — ahogy mondani szokták — sínen van. Az eddig elmondotok nem támasztanák alá, de a beruházás műszaki haladása igen. Most mégsem fog1 átkozunk *er- me’ési számokká], az éoítök eredményeivel. Külön cikket érdemelnek, s mint eddg is, ez’Uáo is foivamn'r-ra.n ismertetjük olvasóinkkal a gyárte- rem'ők munkáját. Befejezésül: jó érzés látni, amikor hvszonvo.Inhánv ember összeadia erejét a jő célért. így lehet — így kell. A várker* mi a g”ár véd "■~',ge sem névleges. K. P.
