Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

f

Tallérok közt Bogyósaién

Bogvisríó főutcája nem a legszebb. A libaúsztató mellet, ti Toldi utcával kapcsolatban célszerűbbnek tűnik egyáltalán nem használni jelzőket. Még traktorral is nehezen lenne megközelíthető, ha' szorgos kezek az egyik házsor hosszában nem fektettek volna kőlapokat. A kőlapokon indulunk a tallérok nyomában. Forrásunk egy hirdetés, indítékunk a gyanú. A hirdetés szerint Gáspár Győző Bogviszlón régi pénzeket vesz és cseretársakat keres. A gyanú nemte'en volt és már most sietünk kijelenteni. hogv teliesen alaktalan. Ügyes, hozzáértő ember régi pénzek adás-vételén könnyén jnevvazdacfodhat és közben még törvény által, sem tilalCsak énoar) történ*1 mi becsű értékeket juttathat illetéktelen kezekho. akár külföldre is. (A legutóbbi Magyarországba” oldalas C’kk foglalkozott I. István királyunk nénivel. Tudunk magánkézben lévő Ist- ván-dénárról!)

Gásnár Gvőzőt e’ső kísérletre nem találjuk 'otthon, a ká- tvns utcában .énült szép, tor^ nácos, új házában.

— Fuj van? — kérdezzük a feleségét.

— Valahol Faddon, átvé*-" len.

— Mit vesz át?

— Az .állatfomalminál dolgozik a férjem. Átvevő.

Délután már p">v múaoo1”- gus is csatlakozik társaságunkhoz. Gáspár Győző hatalmos szál. nyugodt, csendes beszédű ember Érezhető bánattal veszi tudomásul, hogy csak újságíró érkezett és nem egy R11 tó’”Vnm *S;n v cs9r6^va.rs. Sor- ra előkeriíinek az éremtárlók és a gvanú eloszlik. Egy szén s-z<»rw»dé]v valóságos megszállottjához vezérelt bennünket az újságírók ismeretlen, de kétségtelenül roppant szeszélyes védösopntie. A budanesti Érem gyűjtő Egyesü’et tagjához és a. numizmatika (érem- tori avatott ismerőjéhez. Szekrényében egymáson halmozódnak a szakkönwek. Angol pun1'kn+ol.ágns:, a Világon

Vőfrjff yplorr|pnvnyi fémpénzről. Numizmatikai Közlöny. A pénzverés története. Az érem című közlönv évfolyamai. Aztán a pénzek Gáspár Gvőo5 gvűiteménve vaJahnl Traianus császár koránál. vagy még előbb kezdődbe felö'eli az. egész magvar középkort, döbbenetesen gazdag a Habsburg-kor ércoénzei- ben és napjainknál végződik, azaz nem végződik,- mert a gyűjtésben nincs megállás. A hálószobában, a családi ágy meiiett álló ról«7.r>g rénvben (betörőknek felesleges próbálkozni!) egyelőre „csak” ötvenrázv tárjónyi nénz halmozódik és egy zsákra való csereanyag. Egyre több lesz, a gyűjtést nem lehet abbahagyni.

— M'odig a tallérokért ég a7 p<^vg! — fqv Gálámé, de azríin hozzáteszi: — Aki éppel él, az éppé válik. Aki, nem az.. .■

Am1 magyarán annyit jelent, hogy most már ő is elnéző a férje szenvedélyével szemben.

— Vo’t úgy, hogy felvittem Pestre egv autó fehéroaprikát, és hazajöttem egy zseb régi pénzzel, — meséli a gyűjtő.

Népújság 4*

1973. március 11.

— És a felesége?

— Hááát... Egy hétig mosolyszünet volt, aztán megbé- kült.

Bármennyire is szép az, hogy egy volt kertészember, egykori dinnyés, most állatátvevő a numizmatika tudományára adta fejét, nem olyan mindennapi, hogy ne éreznénk jogosnak a kezdeteket tudakolni.

— A református tiszteletestül kaptam kedvet hozzá. G abbahagyta, én folytattam.

A gyűjtemény egy csel

KEREKES IMRE:

21.

Lehet tovább menni, persze, hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az udvarseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől is takarítsák el a szemetet. Minthogy a szemét természete is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak felemelném a papírzacskókat, meg az újságlapokat, meg az üres konzervdobozokat, meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a környékben ki micsoda, hol vásárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet használ.

Egyszer egy gyilkos a helyszínen hagyta a krémes tubusát. Ez vezetett nyomra.

Mind nyom ez, amit magunk után hagyunk, mint vizen a hajó a hullámokat. Aztán mindig vannak új nyomok.

Az éjjeliőrnek erre is figyelni kell, míg körbejárja a nagy malterszínű falkerítést. Még arra is, hogy melyik mn- cus, hogy öltözik. Amelvik nagyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így történik. Amelyik nem a gép mellett áll, hanem kóborol a gyárudvaron, az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éjjeliőr?

A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeliőrt, de három nap alatt kézre kerülnek. Az okos betörő mindent tud. az nem indul el felderítés nélkül.

Kilestem a Nellit. Az .ablakon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt

részlete.

várják. Á pali tízre ért oda. A Nelli behúzott nyakkal tipegett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várná a nagymosás, de aztán semmi. Az ipse a gvárkaout figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem látom, mire megy a játék. Még fel is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a körnvékre.

Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már menetben voltam, gondolkoztam el az ilyen ügyeken. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mucusoknak is megvan a maguk furfangja. A Nelli most húz engem, odarendeli az illetőt, a villany alá állítja. Az meg segíti fel a villamosra. Lássam, hogy van valakije. Méghozzá olvan, akit nem szólítanak le este a mucusok. ha vonulnak ki a gyárkapun.

De annyit azért már én is megtanultam, mióta figyelem itt ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucusok mindig visszajárnak. Legalább egyszer. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan. Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egvszer csak megjelennek. Itt a gyárkapu előtt, van aki húsz. méterrel mesz- szebb. de egyszer nríg ideáll. Az biztos. Ismerem őket. m;nt a tenyerem, mert van amikor hónapokig lát-nm. hogy az e«ti mfs'ik végén várja, akit várni kell.

.Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az . é.i’oliőrre, ualük ügyem nem lesz, az biztos. F-gvszer aztán elmarod",eV. De eljön az este, amikor ideges

Tudják megbarátkozik így az ember a történelemmel.

Uralkodásuk szerinti -egymásutánba rakja Habsburg- házbeli királyainak arcmásait. Nem valami vonzó képcsarnok, de érdekes.

— Ez a Károly-tal'ér, most négyezer "forint körüli összeget ér. Ez Mária Teréziáé, amit Etiópiában, Szaud-Ará- biában mák használnak és „Fehér Kebelnek” hívnak, mert hát őfeicfne nem volt éppen tyúkmellű..;

A Iegúiabb magvar pénzérmék kivitele miatt sem kell szégyenkezni. A Kodálv-sor (100—50—95 forint), a S°m. melwe;s (100—50), a Liszt Í50—25), a Zrínvi Miklós (50— 25) éoo úgy ritka szép, mint az I. István (100—50). melvnek közönében a nagy államalapító r"gi dénárjának hajszálpontos mását örökítették meg.

— Ezek közforgalomba nem derülnek, csak az Éremgyűjtő Egyesület révén lehet hozzáadni.

Gáspár Gvőző gyűjteménye nemcsak összeg szerint nagy á-ték, hanem kultúrtörténeti becse sem akármilyen. Természetes, hosv legbiztonságosabb helyén otthon van, a Páncélszekrényben. Nvilváoosság elé "sáli ezv tört része került , két <”e, Tojnén, az jfn'vsági házban. Gyűjtési kedvgerj észtének is megérdemelne azonban egv méltó he1 yen történő k;ál- Htásh de uevanísv nénművel.é- si. elsősorban pedagógiai, iskolai oktatásbeli hasznossága miatt is.

Mindettől függetlenül: érem.

£fVMif.i 'Tirpl orn f Qoenp**

ző numizmatikus, Bogyiszló, Toldi utcai lakos cseretársakat keres!

ORDAS JVÁN Fotó: Gottvald Károly

>. ~~

lesz a levegő, valami felborzolja mindazt, ami volt, s mire az ember felnéz, egyszer csak azt látja, már megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. De úgy*, hogy útba essen neki.

Megfigyelésem szerint:, a két lámpa közt, a homályos részen van az a hely, ahol a jelenet lezajlik. A -mucus vagy bárányszelíd, vagy váll- rabukós hangnlatbán van, vagy olyan, mint a tigris. Ide- hallatszik.

— Azt hiszed, hogy engem csak így le lehet rázni?

A palit ez leveszi a lábáról. Pedig rendszerint az volt, aki eleinte csüggedt utána De most minden kiderül. mert a mucus szerint, őt dobták a szemétkosárba. Hát ennyire egyszerű minden.

Akárhogy folytatódik, de onnan a homályból együtt távoznak, nem is szállnak fel a villamosra, mert egy megállót még sétálnak, ennyit me°ér az ügy. Amikor felszálltak, már nem láttam, olyan világosan a Nellit, mert akkor már szembevágtak a fények. A mucusok az első balhé után visszatérnek, de itt már nem merném ezt a Nelli- vel biztosan állítani. Személyes ügy.

De ezt csak a második kör után tudnám pontosan kikalkulálni. Azt is csak télen. Nyáron hamar megv^rrad. Senkinek se tanácsos belenyúlni a hajnalba.

Most azonban elmozdult az idő. Az ilven fáradt éjszakában nehezen tudja az ember, hogy hol fart. Ha egyáltalán tart valahol.

Most este például, a műszak után, még az se köszönt,, aki szokott. Még annyit se' mondtak, mikor hagvsz már fel e-zel a spicliszakmáva1, Gáspár. A művezetők behúZ^tt PVpVI'r’l " q’- o rf\Tr\V_

ból, a takarítók a sarokba

Kéziratok és árak

A könyvkereskedők egyik legirigyeliebb kötetében lapozok. Kiadója bizonyos dr. Ernst Hauswedell hosszú évek óta rendszeresen közre bocsátja az NSZK, Hollandia, Ausztria és Svájc nagy könyvárveréseinek legjellemzőbb árait.

Bartók Béla 24 levele és ugyanennyi levelezőlapja 9200 márkáért cserélt gazdát. Bonaparte Napoleon soraiért 440 már Icát adtak, az anyjának leveléért 510-et. míg a császárt legyőző Wellington herceg és Blücher generális kézirataiért 56-ot illetve 700-at. A katalógus által tapintatosan csak „nemzetiszociallstának” titulált Hitler sorait hétszázra taksálták, Mussolinit ezerötvenre.

A koronás fők iratai, aláírásai — még több száz évesek is — meglepően alacsony áron keltek el. Egyetlen kivétel II. Frigyes, a „nagy”, akinek egy Voltaire-hez írt négyoldalas levele 5100 márkáért cserélt gazdát, a kamarásához intézett ZS különböző kézirata pedig 30 ezerért. A művészek, írók és tudósok „verhetetlennek” bizonyultak. Néhány példa: Brahms hat levele 2900, Chopintől egy 90 taktusos vázlat 10 000, Einsteintől egy pak- saméta levél és számla az 1933—50-es évekből 32 000, Fichte 2200; Mozart négy kánon-kompozíciója 56 000, Kierkegaard harminc levele 43 000, Liszt-levél 3700, egy Thomas Mann levelezőlap 2600, Rilke 19 levele 13 000. Wagner 2500, Schiller négyoldalas levele Kömerhez 19 000. Ezek mellett I. Ferenc József a maga 520 márkás levelével igazán nem minősíthető túlértékeltnek. Ugyanígy egy bizonyos admirális sem, akit a német sajtóhiba ördöge a következő módon szedetett: „Nikolaus

Horthy von Agybánya”. A ViI

ríijifí. iipitis csatahajó fedélzetéről írt lévele 235 márliáért kéli eV.

csapdosták seprűiket, a nappali portás fulladt a köhögéstől, legújabb pipáját bevágta a sarokba a régiek közé.

Belefordulok az éjszakába és hallgatom, ahogy a tücsök mondja a magáét és a gyárudvarból ide is kihallom az egerek neszét és kihallatszik a kihűlő gépek ropogása a kitört ablakokon át- és ideér- zik az akacviráí* szaga, amit a mezőn át hordott ide a temető felől érkező szél.

De ez csak egy ilyen éjszakán lehetséges. A környéknek egyébként vasreszelékszaga van, meg fűrészporszaga, onnan messzebbről a fatelepről meg vágóhídszaga, ami még messzebbről jön, de a vágóhidak szaga mindenhová elér, különösen az éjszakában.

Lélek nincs már a környéken, a rendőrök is behúzódtak az utcák sűrűjébe. A taxik is olyan feketén fordulnak be a sarkon, mint a svábbogarak. Hazatérő sincs már ezen a tájön. Akinek úgy esett, már hazaért, aki eddig nem érkezett, az már marad, ahol van. Ennyi az egész.

De én inkább abban hiszek hogv a Lipták úr már hátára fordult, mint a döglött darázs. A Vajda úr most rúgja lei magáról a takarót, mert aki üzlettel foglalkozik, annak nyugodt álma úgyse lesz. A Richter úr talán most riadt fel egy pillanatra, mert megszólalt a mentők szirénája. A S’azákné arccal a falnak fordulva megv egvre mélyebben .az éjszakába, hogy ne lássa e*t a világot. Egyedül Erdélyi urat, a fea‘"t lá++am ma este. Egy képpel a hóna alatt érkezett haza. Mázolmány. többre nem futja, de kora este kettővel indult. Az egyiket si- került eladnia a talponállóban, Ara runcs. tíz után már annyiéit adja, amennyiért veszik. NéMny forint az egész. Drága a keret.

(Folytatjuk)