Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

Több mint ötmilliárd forint értékű mezőgazdasági gép vár idén eladásra A mezőgazdaság várható idei gépellátásáról kért tájé­koztatást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um illetékeseitől az MTI munkatársa. A MÉM szakem­berei elmondották: az elmúlt évi megfelelő gépellátási szín­vonal tartására idén is szük­ség van, mert 2,8 millió hek­táron kell elvetni a kalászos gabonát, 1,4 millió hektáron a kukoricát, és 0,9 millió hek­táron a szántóföldi takar­mánynövényeket és gondos­kodni kell a növényápolásról, valamint a betakarításról, nem is beszélve az 1.3 millió hektáros rét- és legelőgazdál­kodásról. A termelési színvo­nalat a növényi kultúráknál • fejleszteni kell, s ehhez a géopark korszerűsítésére. az el használódott gépek kicseré­lésére, illetve felújítására van szükség. Az AGROTRÖSZT igyekezett gondoskodni az igények kielé­gítéséről, amennyiben több mint ötmilliárd forint érték­ben új génét biztosított erre az esztendőre. A gének, beren­dezések nagy részéből kielégí­tsek a raktári készletek, ame­lyek évközben újabb szállít­mányokkal egészülnek majd ki. A gazdaságok által kapott néhány tíousból azonban a kereskedelem erőfeszítései el­lenére is hiányokkal kell szá­molni, Általában olvan im­portgépekről van szó, ame­lyekből a gyártó országok is nagymértékben növelik saját mezőgazdaságuk ellátását, emiatt csak korlátozott mér­tékben vállalnak külföldi szál­lítási kötelezettségeket. Fo­kozza a beszerzési nehézsége­ket, hogy néhány nagy külföl­di wárban rekonstrukció fo­lyik és a termelés átmenetileg csökkent. A kereskedelem idén 8500 erőgépet hoz forgalomba, any- nyit, amennvit a gazdaságok igényeltek. Gondot okoz azon­ban, hogy egyes növényi kul­túrák műveléséhez szükséges, 100 lóerőnél nagyobb teljesít­ményű univerzál traktorokból megközelítően sincs elegendő, és az MTZ—50 típusú trakto­rokból is hiánnyal kell szá­molni. A szovjet gyártmányú erőgép helyettesftésére alkal­mas az U—650-es román Gemenci üíranyHány — fűtött vasúti kocsikban Szombaton — az előző éveknél jóval korábban — megkezdődtek az idei társas­kirándulások a gemenci vadre­zervátumban, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal kalau­zolásával. Mivel újabban fe­dett vasúti kocsikról gondos­kodtak, lehetővé vált, hogy kedvezőtlen időjárásban és még télen is felkeressék a Du- na-ártéri vadont az ország minden részéből érkező kirán­dulócsoportok. Az „első fecs­keként” az idén Szekszárdra és Gemencbe induló budapes­ti turisták (a Medicor Művek húsz dolgozója és a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat KlSZ-,szervezetének mint­egy negyven tagja) az erdei kisvonat fatüzelésű, fűtött vas­úti személykocsijaiban utazták be a vadrezervátumot a hi­deg, borús és szeles márciusi első szombat délutánon. A tél végi kirándulókat az kárpó­tolja, hogy ilyenkor messzire belátható az erdőrengeteg és sokkal több nagyvad csapatot: szarvasokat, őzeket és vad­disznókat láthatnak s fényké­pezhetnek, mint más évsza­kokban, amikor a sűrű lomb és növényzet elrejti a vadon állatait, (-só) gyártmányú traktor, amelynek első sorozatait már két éve használják a gazdaságok — és miután a kezdeti hibákat kijavították — fokozatosan nő irántuk az érdeklődés. Az NDK-gyártmányú E—512-es gabonakombájnokból a rend­kívül módon fokozódott igé­nyeknek csak töredékét tud­ják kielégíteni. A szovjet gyártmányú SzK—4-es gabo­nakombájnból viszonylag ki­sebb a hiány, s ebből a tí­pusból — igaz, hogy csak a harmadik negyedévben, tehát a gabona betakarítása után — van remény még bizonyos pótszállítmányokra. Amennyi­ben ezek a gépek megérkez­nének, jó szolgálatot tennének a kukorica betakarításánál. Az önjáró szálastakarmány-beta- karító gépekből — az NDK- ban gyártott E—280-as és E—301-es típusú szerkezetek­ből — szintén hiányos lesz az ellátás, a szálas takarmány be­takarítására azonban hagyo­mányos gépekből nagy válasz­ték áll rendelkezésre. Van elegendő kukorica- és cukorré­pabetakarító gép. NDK—ma­gyar kooperációval gyártja a Budapesti Mezőgazdasági Gén­gyár a Kertitox növényvédő gépcsaládot, amelynek már valamennyi tagja a gazdasá­gok rendelkezésére áll. Talaj­művelő munkagépekből, ekék­ből, boronákból és tárcsákból is bőségesek a készletek. A MÉM illetékesei hangsú­lyozták: a hiányzó géptípusok beszerzésére idén már nem sok remény van, ezért jó, ha azok a gazdaságok, amelyek a megrendelt gépeket nem ve­hetik át, s a helyettük felkí­nált más típusú gépeket nem kívánják igénybe venni, már most felkészülnek régi gépeik kijavítására, üzemképessé té­telére. A MEZŐGÉP Tröszt. illetőleg az AG- ROTRÖSZT vállalatai igye­keztek megfelelő alkat­részellátást biztosítani, hogy még egy évre használhatóvá lehessen tenni az eredetileg 1973. évi kicserélésre szánt típusokat. Lényeges azonban, hogy az alkatrészeket a gaz­daságok minél előbb megren­deljék. (MTI) Klubélet Újdombóváron Mozgalmas volt az év első két hónapjában az újdombó- vári klubkönyvtár élete. Az ifjúsági klub tagjai újra vá­lasztották a klub vezetőségét, és a játékos, táncos foglalko­zásokon kívül számos, az is­meretek bővítését szolgáló elő­adást hallgattak meg. Januárban Gömöri Józsefet fogadták a fiatalok, aki a he­lyes viselkedésről tartott elő­adást, s utána a hallgatóság kívánságának megfelelően vi­tára is sor került. Bogár Ist­ván sárközi népszokásokról szóló előadása szintén az év Ked vezmcny es, * törlesztése» kocaakció Ez év februárjától a háztáji és egyéb gazdaságok részére nagyüzemekből származó ko­cákat helyez ki kedvezményes feltételekkel az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. A háztáji és egyéb gazdasá­gok a következő feltételek mellett vásárolhatnak törlesz- téses, vemhes kocákat. Mező- gazdasági nagyüzemi törzs­könyvi ellenőrzés alatt levő állományból legalább két hó­napja vemhes!tett fehér hús­sertés kocákhoz 110—120 kilo­gramm közötti élősúlyban négyezer forintos vételáron juthatnak a termelők. Az Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat a termelőkkel kötött szállítási szerződésekben köte­lezettséget vállal arra, hogy a szerződés aláírásától legké­sőbb 1973. június 30-ig átadja a kocákat az igénylők részé­re. A kocasertés Vemhességé- ért a vállalat szavatosságot vállal. Amennyiben a terme­lőnek kiadott koca nem vem­hes, a vállalat a kocát vissza­veszi, kártérítésként kocánként 300 forintot ad, ezen felül a tartási idő alatti súlygyarapo­dás ellenértékét megfizeti. A háztáji és egyéb gazdaságoka hitelbe átvett kocasertés el­lenértékét vagy természetben — vágósertés, süldő vagy ma­lac átadásával — vagy kész­pénz fizetésével egyenlíthetik ki. A hitelbe átvett kocák el- íenértékét kétszeri törlesztés­sel lehet kiegyenlíteni. Az Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat a termelő kívánságára az eladott koca teljes szaporula­tára értékesítési szerződést köthet. A kistermelők a most bein­duló akcióban kedvezményes feltételek között vásárolhat­nak olyan vemhes kocákat, amelyek szaporulatából nyert hízott sertések piacképeseb­bek, és a korszerű igényeknek és tenyésztési szempontoknak jól megfelelnek. eddig eltelt két hónapjának érdekes és nagy érdeklődés­sel fogadott eseménye volt. Hasonlóképpen dr. Imhof Sándor látogatása is. Dr. Im- hof a dohányzás történetéről és ártalmairól tartott nagy si­kerű előadást. A klubkönyvtárban működő nyugdíjasok klubjának ugyan­csak sok érdekes programot biztosított a városrész közked­velt kulturális centruma. Feb­ruárban a konyhakerti és ház­táji növények ápolásának tár­gyában kaptak segítséget a klub kertészkedéssel is foglal­kozó tagjai. Kívánságukra márciusban Dombóvár törté­nete kerül sorra! A település rég- és közelmúltjáról, jele­néről és belátható jövőjéről hallgathatnak előadást a klubkönyvtár nyugdíjasklub­jának törzsvendégei és eseten­kénti látogatói. Mint az eddig eltelt két hó­nap, az év harmadik hónapja sem szűkölködik vonzó ese­ményekben. A mohácsi busó­járásról beszámolnak az ott­hon maradottaknak azok a fiatalok, akik részt vettek az idei délszláv tavaszünnepen. Márciusban kaposvári közös színházlátogatás is szerepel a programban. S természetes, hogy nem feledkeztek meg a nemzetközi nőnap megünnep­léséről sem. Az idén a fiúk egyedül rendezik az ünnepet, és gondoskodnak mindenről, ami a lányok méltó köszönté­séhez kell. Mindezeken kívül megkezdődött a fölkészülés március 15-e köszöntésére, ha­sonlóképpen a Tanácsköztár­saság évfordulójának megün­neplésére is. KiiHJLivJbiä 1MHE: 17. A Slezákné már régen el­vonult, Richter úr, a csapos, nem éjszakázik. A Vajda úr­ról tudtam, hogy szabadságon van, a Lipták úr pedig elvonó­kúrán fekszik. A Tölcsváry Ad. rienne se tűnhetett fel a daxli. val, a háztömb sarkán. Csak Erdélyi úrhoz, a festőhöz volt szerencsém. Jóval éjfél után érkezett, a kapuhoz kulcsa volt, azt kellett volna hasz­nálnia. De amióta a kulcslyuk úgy készül, hogy éppen bele­fér a kulcs, ez a tény néme­lyeket zavarba hoz. Ezt a szerkezetet pillanatnyilag nem Erdélyi úrnak találták fel. S miután a kapukulccsal sehogy se találta el a lyukat, s mint­hogy nem elveszett ember ő, csak piás, íróasztala kulcsával célozta meg a rést. A manőver most sikerült, kivéve azt, hogy egy íróasztalkulccsal ki lehes­sen nyitni egy kapuzárat. Mi­előtt fölcsengette volna a ház­mestert, kivételesen kisegítet­tem. Megemelte a kalapját, így mutatkoztunk be egymás­nak. XL Berakták a falat a hátsó ke­rítésnél, ahol a csővezeték épült. A falak sebei lassan gyógyulnak. Nyáron könnyeb­ben megy ez a munka. Amióta Tölcsváry Adrienné daxlija kilépett azon a résen, annak már többé nem volt miért léteznie. Én például úgy megszoktam, hogy rám már semmi hatással nem volt. A legsötétebb éjszaka is úgy mentem el mellette, mintha onnan már ki se nyúlhatna I egy kéz, markában egy vas- I doronggal. Most, hogy nincs I többé és berakták téglával a falat, éppúgy nem számít. A | sötétben nem látom a nedves malterfoltot, ha elmegyek mel­lette még könyékkel se lököm meg, hogy tényleg áll-e a fal. Hamar hozzánő az ember ah­hoz, ami hiányzik. A Nelli a héten az első műszakban dolgozik. Látom bejárni, mert a reggeli órák­ban még itt vagyok. Csak san­dít a portásfülke felé, de oda nem jön. így szoktuk meg. ö is mindig ahhoz tartotta ma­gát, hogy nem tesszük ma­gunkat közszemlére. A portás mindig többet akar tudni, mint ami van. Megkí­nálom egy szivarral, amit rit­kán szoktam. Rágyújt, aztán úgy nézi a szivar végén a pa­razsat, mint aki mindent tud. Ennyi neki elég. A továbbiakban semmit nem tudok kivenni abból, hogy a Nelli odasandít. Nappal van, helyesebben reggel, ami rosz- szabb a nappalnál. A nappa­lokon már nehezen tudok el­igazodni. Ha az embernek mindig arra kell figyelni, ho­gyan lép ki valaki vagy vala­mi a sötétből, annak a nappal válik olyanná, mint másnak az éjszaka. Ez érthető. A Nelli odasandít. Az is le­het, hogy akar valamit, de ezt csak én állítom. Mindeneset­re figyelem, ahogy bevonul. Úgy jár, mintha kimenne. A kimenésnél ez ugyanis nekem szólt. Csak le akart maradni. Például, ha jött a villamos, a mucusoknak azt mondta, hogy fáj a feje és gyalogol egy megállót. Esze van. Mindig ki­talált valamit. Most befelé menet aprózza. Mintha kijönne. Lehet, hogy ő erről nem is tud, de így van. Én se tudhatom, hogy mit akar ez jelenteni, mert mindez reggel történik. Ha es­te látnám így, ahogy kilép a gyárudvaron a sötétből és a köveken csattogtatja a cipő­sarkát és felhajtja a gallért és hátradobja a haját, és lengeti az ernyőt, tudnám, mit jelent. De az éjjeliőrt nappal is fog­ja az éjszaka. Mindennap hatkor szivarra gyújtok. Ez így megy. Mire a szivar leég, már kiengedtem a nadrágszíjat és felböktem a sipka elejét és kigomboltam a kiskabátot és megnéztem az irányt, amerre menni kell. Szóval, indulás haza. De most este van. A Nelli már régen elhúzta a csíkot, más helyzetben már régen te­lefonált, ha úgy hozta, hogy erre jár. Erre most nem jár senki, ömlik az eső, vihar volt, a portásfülke ablakán is csurog a víz. Még sose jártam a tengeren. A szekrényből kiveszem a gumiköpenyt, van hozzá kucs­ma is, háromszögletű, mint a háztetők a hegyek között. Po­ros. Rég nem esett éjszaka. Teherautók freccsentik az úttesten a vizet. Nappal szür­ke a vihar, de éjszaka csillo­gó. Nappal egy villám hasít, az is az égen. Éjszaka annyi a villám, ahány tócsa, ahány az ablakszem, ahány a tükör. Éj­szaka olyan a vihar, mintha egy várost szerelnének fel neoncsövekkel, de csupa olyan helyen, ahol senki se várná. Esőben legnehezebb a sötét. Nyári viharban. Pedig nemsoká indulni kelL Az ilyen nehéz sötéttel ko- máznak a tolvajok. Alagútjai visszavezetnek abba az éjsza­kába, ahol már senki nem is­mer senkit, és már eltévedtek a nyomok. Az ilyen sötétben is meg kel) mutatni az őrnek, hogy nem hagyja magára az éjsza­kát. Akik a sötétben dolgoz­nak, értik ezt. Kilépek. Az eső elnyomja a fényt, elnyomja a hangokat. Az éjjeliőrnek semmije nem marad, amin végigléphetne. Mindene működik, de vak és süket. Bottal csak ilyenkor v rok. Ütni nem való, mert aho­va ütne, onnan hamarabb jön a vágás. A földet tapintom vele, meg a tócsát, mint a vak. A gumicsizma szárán is be­vág az eső. Ilyenkor aztán fél­ni végképp nem szabad. A sa­rokig, szemközt, még a rövi- debb utca követ, a villany- oszlopok mellett itt-ott még átinteget a homály. Valahol buli van, mert forog a magnó, esővel kevertek a táncdalok. A sarkon meg kell állni. A zseblámpa messziről látszik, de annak, aki tartja, csak rövid fényt ad. Zuhog és mégis van ebben valami jó. Csak arra kell gondolni, hogy vannak, $kik most száraz fedél alatt hallgatják az eső kopogását és szerelmesek, akiket kapu elé zavart a vihar és falusi asz- szonyok, akik mosáshoz szed­nek esővizet és sofőrök, akik­nek lemossa kocsiját és folyók, akik testvérként fogadják a cseppeket. Nagy család. Az éjjeliőrnek esemény, ha ömlik a víz, mert megváltozik tőle a világ, jobban megülep- szik a szó, mert beszélni úgy­sem tud, mert biztos abban, ha ilyenkor emberrel találkozik a hosszú kerítésfalnál, az csak tolvaj lehet. Ember ilyen idő­ben nem vállalkozik kimenő­re. Ennyi az egész. A hosszú sötét fal mentén a kerítés tövére csurog a víz. Legalább másfél méterre kell haladni a faltól, ott jobb a járás. Szilárdabb a föld. Va­lami suhan a levegőben, de az nem számít. Bagoly vagy de­nevér. A kutyáknak van any- nyi eszük, hogy ilyenkor a száraz eresz alatt lapulnak. Ehhez képest sincs rossz dolga az éjjeliőrnek, mert a zivatar is magányos. A hosszú fal mentén figyelem a rétet, oda záporoznak a villámok. A villám tüzénél itt-ott látszik egy fa, alatta ember nem áll, ha állna is, az a legrosszabb hely. Nyomulok előre, gödör­be lépek, felcsap a v z, szét­freccsen, mint a nagy teher­autók kerekei nyomán. Most jön a java. Valaki megnyo­mott egy gombot cs ez már nem eső. Csak víz, folyamato­san. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents