Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

Párttitkárok BdlatonaUgán

A kongresszusi határozatok yégrehajtásának módszertani kérdései a tanfolyam középpontjában

A félidő tapasztalata s nagyfokú aktivitás, ritakéssség, tapasztalatátadás és tapasztalatszerzés

A balatonaligai üdülő most a Tolna megyei politikai problémák gyűjtőhelye. A megyénkben folyó pártpolitikai munka elvi, de legfőként gyakorlati kérdései a mindennapi tevékenység témái: előadás,

konzultáció, vita, beszélgetés — és még mennyi forma — keretében. Tanulás, tapasztalat- szerzés és tapasztalatátadás, véleménycsere és véleménytisztázás, módszerek átvétele és elutasítása — pontosabban fogalmazva az adott hely adott viszonyaira való nem alkalmazhatósága — együtt, ez az aligai tanfolyam. Ez és még nagyon sok, ami egy rövid ismertetés keretében el nem mondható. Viszont annál inkább jelentkezik majd a párt- szervezetek és pártszervek munkájában a tanfolyam után.

Amint arról már írtunk, közel háromszáz hallgató összegez és tanul a balatonaligai párttitkári tanfolyamon. A termelő jellegű üzemi pártszervezetek titkárai, a csúcsvezetőségek titkárai és a községi pártbizottsági titkárok vannak jelen. Az előadások, a tapasztalatok szerint, jó alapot adnak a szemináriumi feldolgozás vitájához. Mondom, bár nem hatáskeltő akarok lenni, az előadások — a szó jó értelmében — izgalmasak, eleve alapot adnak az alapos, minden kérdéshez segítséget nyújtó elemzéshez. Napokkal később is a legnagyobb elismeréssel szóltak a hallgatók Somi Benjáminnak, a megyei pártbizottság titkárának, Somogyi Józsefnek, a Központi Bizottság alosztályvezetőjének előadásáról, de nem kevesebb elismerés jutott Horváth Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának, vagy Háry Bélának, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesének, valamint Baráth Károlynak, a Központi Bizottság alosztály- vezetőjének. (Elnézést kérek eleve a többi előadótól, egyetlen elmarasztaló szót sem hallottam róluk, csupán a legkiemelkedőbbeket említettem.) így aztán nem csoda, hogy az előadásokat követő vita mesz- sze az elhatározott időn túl is tart, hovatovább a tanfolyam vezetőinek kell gondoskodniok a helyes, kívánatos időbeosztásról.

Nagyon jó módszernek mutatkozik, hogy külön előadások hangzanak el az alapszervezeti titkárok és megint csak külön előadások a csúcstitkárok és községi pártbizottsági titkárok számára. Az anyag feldolgozása járásonként (városonként), illetve a csúcs- és pártbizottsági titkárok körében történik. A munka bizonyos fokú különbözősége Különbözőséget kíván a felkészítésben is és ez az aligai tanfolyamon helyes mértéket kapott.

A tanfolyam félidejéhez értünk. Alapos összegezésre a félidő tapasztalatai még kevesek, de arra elég a szerzett ismeretanyag, hogy bizonyos következtetéseket máris levonhassunk. Perecsi Ferencné, a megyei oktatási igazgatóság helyettes vezetője, a tanfolyam vezetőjének és dr. Pánczél Gézáné, a megyei pártbizottság munkatársának véleménye szerint talán az egyik legnagyobb eredménynek a nagyfokú aktivitást lehet elkönyvelni. Az előadásokon a fegyelem és a figyelem jellemző a hallgatóságra, az anyag feldolgozásakor pedig a hozzászólások soGyermekek téli gyógyüdültetése

Mint Egyed Dezsőnétől, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa üdültetési felelősétől megtudtuk, az idei téli üdültetési szezonban eddig két turnusban üdültek, pihentek a megye rászoruló általános iskolás tanulói. Ami márciust illeti, e hónapban is lesz még egy csoport, az utolsó pedig áprilisban indul útnak. A hetvenhármas esztendőben szám szerint eddig kilencvenhét tanuló élvezhette a kedvezményes szakszervezeti gyógyüdültetést.

Hogyan történik a beutalójegyek elosztása, kérdeztük Egyed Dezsőnétől. Válaszában elmondotta, hogy e téren az elmúlt években jelentős előrelépés történt. A megyei tanács művelődésügyi osztálya, a pedagógus-szakszervezet Tolna megyei bizottsága összefogva a szakszervezetek megyei tanácsával a mostani téli szezont megelőzően körlevélben kereste fel a megye általános iskoláinak igazgatóit.

A levél célja segítségkérés volt, mégpedig abban, hogy az igazgatók működjenek közre azoknak a gyerekeknek a felkutatásában, akik minden szempontból jogosultak a gyógyüdültetésre.

A mai napig is gond viszont még az üdülőjegyek elosztásánál, hogy az üzemek, gyárak, munkahelyek szak- szervezeti bizottságai nem vesznek részt kellőképpen dolgozóik családi, szociális körülményeinek feltérképezésében. Az a tapasztalat, hogy a szakszervezeti bizottságok csupán nyugtázzák dolgozójuk gyermekének üdültetési javaslatát. A helyes az lenne, ha kellő környezettanulmányozás után kezdeményeznének, javaslatot tennének az egyedülálló édesanyák, vagy nagycsaládos dolgozóik gyermekeinek üdültetésére. Sajnos, az üzemi, gyári, vállalati szakszervezeti bizottságok bizonyos fokú passzivitása miatt fordult elő, hogy üdülőjegyeket küldtek vissza felhasználatlanul.

kasága az örvendetes. Mindenki véleményt akar mondani, mindenki kérdezni akar, tapasztalni, tanulni. Munka ez, alapos, átgondolt felkészülés az elkövetkező hónapokra.

— Az idei tanfolyam szorosan kapcsolódik a tavalyihoz — mondja a tanfolyam vezetője. — Akkor inkább elvi oldalról közelítettük meg a X. kongresszus határozatait, most a gyakorlati oldal dominál. Középpontban a végrehajtás módszerei. Mindenki keresi a saját munkahelye sajátosságait és azt, hogy e sajátosságokra hogyan tudja átültetni a szerzett tanulságokat, legyenek azok általános tapasztalatok, vagy egy másik alapszervezetben, területen szerzettek. A probléma — pon. tosabban a tennivaló — sok, az idő meg kevés. így aztán nem csoda, ha a hallgatók a rendes munkaidőben nem tudják befejezni a vitát, hanem folytatják a szünetekben is, meg a normál munkaidőn túl is. Nagyon örülünk ennek az aktivitásnak.

De van még egy oka is annak, hogy ilyen nagy az érdeklődés, ilyen intenzív munka folyik a tanfolyamon. A megyei pártbizottság illetékes osztályai időben felmérték, melyek azok a kérdések, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot.

— A tematika összeállításánál a valóságos helyzetből indultunk ki — mondják a vezetők. — Ezért nyugodtan megállapíthatjuk, hogy jónak bizonyult. S a jó tematika egyik fontos megalapozója az aktivitás növekedésének. Elvi kérdésekben tájékozottak hallgatóink, így nagyobb tér, több idő marad a gyakorlati megvalósításoknak, a módszereknek. Igen nagyra értékeljük, hogy figyelik egymást elvtársaink, tanulni akarnak egymástól.

A tanfolyam folyik. Félidejéhez értünk csupán, de hogy máris nagy eredményekről számolhatunk be az záloga a sikernek. Amely siker egész megyénk pártalapszervezetei- nek munkáját hivatott magasabb szintre emelni.

LETENYEI GYÖRGY

Beszelik, hogy,

Ilyenek a munkások

Amióta a tévé is bemutatta a Jelenidő című filmet, azóta többször is alkalmam volt hallani véleményeket arról, hogy milyenek is ma a munkások. Sokan mondták, hogy nem olyanok, mint amilyeneknek a film bemutatta őket.

Nézzünk csak szembe néhány kifogással. Akadnák, akiknek az a bajuk, hogy a filmben ábrázolt munkások jobbára nélkülözik a harcos tulajdonságokat, amelyek pedig a valóságban jellemzik a szervezett nagyüzemi dolgozókat, a társadalom vezető osztályának tagjait. Hogy a Jelenidő melósai olykor kifejezetten sunyik, lapítanak, amikor ki kellene állniuk a közös ügyért. S amikor végre rádöbbennek a csoportvezetőjükkel szembeni igazságtalanságra és kiállnak érte, már késő.

Mások szerint pont ellenkezőleg áll a dolog, mert a valóságban nem ilyen harcosak és összetartók a munkásközösségek, hanem csakis önös érdekeiket nézik és ebből kiindulva latolgatják a célszerű magatartást. Hogy hol van manapság olyan brigád, amelyik kiáll akár az igazgatóval szemben is egy munkatársuk védelmében, sőt egy esetleges kollektív fölmondás lehetőségétől sem riad vissza.

A szélsőséges vélemények sorában akad olyan is, amelyik kétségbe vonja, hogy a gép mellett dolgozó munkások úgy beszélnek, mint a filmbeliek. ök ugyanis nem éppen a francia udvari etikett szabályai szerint nyilatkoznak meg a különböző kérdésekben, hanem nevén nevezik a dolgokat. Az embernek az ülésre szolgáló testrészére például nem azt mondják, hogy fenék, netán far, esetleg popó. Az életre nem azt, hogy bonyolult, új, szép, hanem olyan jelzővel illetik, amelyet inkább a szerelmet pénzért mérő örömlányokra szokás mondani.

Ha finomkodó széplelkeket hallgatok, rendszerint eszembe jut egy régebbi történet egy illetőről, aki csak azért nem nagybetűvel mondta ki azt a szót, hogy munkás, mert az élőszóban nehézségekbe ütközik. Ez az ember vezető beosztású hivatalnok volt, kocsi

Munkásőrparcmcsnokok továbbképzése

Csípős, tavaszi, „böjti” szél uralkodik a sikondai völgyben, és a szabadban töltött első óra után már a pufajka alá is beveszi magát. Néha úgy meglódul, hogy az őrgombát is eldönti a kiállított őrszem feje fölül.

A sikondai vízmüvet néhány órára Tolna megyei munkásőrök vették birtokukba — itt gyakorolják az őrszolgálat ellátását, az őrszolgálat szervezését, felkészítését, az őrség, az őrök váltásának alaki-, szervezési módszereit, a szabályzatok alapján.

A védendő objektum igazgatói tisztét Pruck Ferenc, tamási egységparanesnok-helyet- ytes látja el: átadja az üzem területét az őrséget adó mun- kásőr-alegységnek, amelynek parancsnoka ezúttal G. Kiss Mihály, többszörösen kiváló dombóvári szakaszparancsnok. A következő mozzanatban ő ismerteti a különböző őrhelyek védelmi feladatait, majd megtörténik az első őrök felvezetése.

Az őrhelyeken ismét részletes eligazítás következik — miközben az őr elfoglalja helyét, a többiek biztosítanak esetleges, váratlan támadás elhárításához.

Majd megérkezik a következő őrség, Vecsei István őr- parancsnok — a múlt évben kiváló címet elnyert várdombi szakasz parancsnoka — veszi át a szolgálatot.

Mielőtt egy új váltás elindulna, Bregovics György felvezető — a szekszárdi nehézfegyveres szakasz parancsnoka megkérdezi:

— Most nappal van, vagy éjszaka ?

A kérdés előrelátó, mert mások az őr kötelmei, a szabályzat alapján nappali és éjjeli szolgálatnál.

Az őrparancsnokok, felvezetők, őrök ezúttal alegységparancsnokok, alegységpa- rancsnok-helyettesek, az őrszolgálat gyakorlása pedig az

1973-as kiképzési évre való felkészítés egyik mozzanata, miután január 1-től új ügyeleti és őrszolgálati szabályzat lépett életbe.

A komlói bányász-munkásszálló közel két héten keresztül adott helyet Tolna megyei munkásőröknek. Két csoportban folyt a továbbképzés: az elsőben a megyei parancsnokság és az egységek törzseinek beosztottai, másodikban alegy- ségparanesnokok és helyettesek vettek részt

A továbbképzés célja — mint már említettük — az 1973-as kiképzési feladatokra való felkészítés volt: az eddigi ismeretek gyarapítása és újak elsajátítása a most megjelent szabályzatoknak megfelelően. Ezt szolgálta a bemutató foglalkozás az őrszolgálatból — végeredményben az alegységparancsnokokat felkészíteni, alkalmassá tenni a kiképzés, a gyakorlatok önálló vezetésére. A törzsek szerveznek, terveznek, koordinálnak, a gyakorlati végrehajtás viszont az alegységparancsnokokra hárul. akik egyszemélyben felelősek a kiképzésért, a politikai nevelésért, az állományépítésért.

Figyelembe kellett venni a továbbképzésen, hogy új irányelvek jelentek meg a munkásőrségben folyó szocialista mun- kaversenyrőí — erről Jelűnek Jenő, az országos parancsnokság munkatársa adott tájékoztatót — amelynek fő célja a kiképzés, a politikai nevelés hatékonyságának növelése, egységesebbé, egyértelműbbé teszi a verseny feltételeit.

A továbbképzésen a foglalkozásokat a hivatásos parancsnoki állomány tartotta.

vitte és hozta reggel és este.' Egyszer azonban valami baj esett az autóval, ráadásul olyan napon, amikor nagyon korán kellett bemennie. Együtt álltunk a tömegben a villamosmegállónál, s a második ti zennyolcasra föl is fértünk. Nem dicsekvésből mondom, de nekem ez könnyebben ment, mert ha megszeretni nem is, de megszokni kénytelen vagyok a reggeli csúcsforgalmat. Megadóan tűrtem hát a lökdösődést, hallgattam az ajtók közelében megállónként ismétlődő veszekedéseket, minden pont olyan volt, mint más hétköznapi reggeleken. Egyébként autón járó ismerősöm szenvedett. Méltatlankodva szisszent fel, ha az oldalába nyomult egy könyök, ügyetlenül kapaszkodott, s szüntelenül fintorgott. Aztán elsodorták és csak az átszállóhelyen találkoztunk megint. Azt mondta, hogy ezt nem lehet kibírni. Az emberek vadak, és hogy szörnyű ez a népség.

Azt feleltem neki, hogy ezek az emberek a reggeli csúcsforgalom farkastörvényei miatt ilyenek. Ha kényelmesen tudnának közlekedni, majd bolondok lennének tülekedni, meg veszekedni. Szépen leülnének a szabad ülésre, vagy beállnának a sarokba, újságot olvasnának, vagy szeretettel néznék utitársaikat. így viszont harcolniuk kell azért, hogy időben beérjenek a munkahelyükre. mert elkésni nem akarnak. Valamint azt is megkockáztattam, hogy e népség zöme feltehetően munkás, aki bélyegezni fog a gyár portáján.

Az egyébként autón járó férfiú kissé zavartnak tűnt, de mélyenszántó elvi vitára nem maradt időnk, mert jött az úiabb villamos és szem elől tévesztettem őt. Mondom, ez a jelentéktelen eset mindannyiszor visszarémlik. ha magasröptű elmélkedéseket hallgatok arról, hogy milyenek is ma a munkások.

Milyenek is? Azt hiszem,’ hogy éppúgy, mint minden más embernek, a munkásoknak is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaik. Szeretnek dolgozni, kivéve azokat, akik kevésbé szeretnek, de muszáj, mert anélkül nem lehet megélni. Érdekli őket a közösség minden kisebb-magyobb öröme és gondja, kivéve azokat, akiket csak személyes neveik foglalkoztatnak, s a lén vég, hogy mennyi van a borítékban. Példás családi életet élnek, kivéve azokat, akik verik a feleségüket, vagy elisz- szák a fizetésüket.:.

Ezzel együtt élő valóság; hogy a munkásosztály a társadalom vezető osztálya. Csakhogy a munkások egyenként nem azonosak azzal a plakáttal, amelyből régebben annyit láthattunk az ufcán, s amelyen a munkás frissen mosott és vasalt munkaruhában volt látható, amint éppen erőt sugároz és bizakodva néz előre, a jövőbe. A munkásosztály nagy, erős, és a leghaladóbb osztály, — társadalmi méretekben. De tagjaitól nem várható el, hogy szüntelenül modellt álljanak agitációs plakátokhoz. Ezt a pózt nem nagyon szeretik, mint ahogyan azt sem, hogy kívülről figyeljék őket, milyenek is, mint munkások, hogy aztán saját, kialakult elképzeléseikhez igazítsák a képet.

A Jelenidő munkásai egvéb. ként nem hivatásos színészek, hanem valóságos munkások.

Árkus József