Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

A szovjet Iáin 197S-ban Á szovjet mezőgazdaság előtt 1973-ban az a feladat áll, hogv az össztermelés mennyi­ségét 13,6 százalékkal növelje. Az elmúlt év terméshiányának pótlására ezt a tervet nem elég teliesít°ni, túl kell te'in^íteni. Minimálisan 197,4 millió ton­nában állapították meg az 1973-ban betakarítandó bruttó gabonamennyiséget. A szovjet mezőgazdaság az idén tehát minden korábbinál nagyobb cél elérésére törek­szik. Hogyan értékelik a Szov­jetunióban az elmúlt gazdasági év eredményeit, s milyen kö­vetkeztetéseket vonnak le ab­ból? Az értékelések és következ­tetések lényegesen eltérnek a nyugati saitó többségének kommentárjaitól. A nyugati „szakértők”, mint rendesen, semmi mást nem látnak, csak azon a tényen lovagolnak, hogy a szovjet állam az el­múlt évben mennyi gabonát vásárolt fel. A szovjet mező- gazdasági dolgozók és vezető­ik más fontos tényeket és momentumokat is szem előtt tartanak. Az elmúlt évben száz év óta nem tapasztalt rendkívüli szárazság sújtotta az ország jelentős területeit. A pusztító aszály ellenére is a kolhozok és a szovhozok 168 millió ton­na gabonát takarítottak be. Ez valamivel több a nyol­cadik ötéves tervidőszakban (1966—1970) betakarított gabo­natermés évi átlagánál. Ez is magyarázza a külföldi gabonavásárlás hírének józan, higgadt visszhangját, a lakos­ság körében. Ha a szovjet kor­mány, annak ellenére, hogy a rendkívül aszályos évben is annyi gabonával rendelkezik, amely meghaladja az előző ötéves terv gabonatermésének évi átlagát, külföldi gabonát vásárol, ez annyit jelent, hogy teljesíteni akarja és a jövő­ben is maradéktalanul teljesí­teni fogja a XXIV. pártkong­resszuson (1971. március—áp­rilis) elfogadott irányelveket a nép anyagi jólétének, élet­színvonalának növelésérőL Ilyen körülmények között Le- onyid Brezsnyev felhívó sza­vai: „A város és a falu dolgo­zóihoz fordulunk: a ti kezetek­ben van, elvtársak, az 1973. évi terv teljesítése!” — a nép teljes megértésével és tettre- kész lelkesedésével találkoz­tak. Ismeretes, hogy a mostoha időjárási viszonyok ellenére is igen jó termést takarítottak be Kazahsztánban, az altáji határterületen, Szibériában és az Uraiban. A külföldi olvasók előtt kevésbé ismert a másik tény: sok gazdaság a száraz­ságtól legjobban sújtott terüle­teken: Oroszország közDonti és déli részén, Ukrajnában. Be­lorussziában is elég jó termés- eredményeket ért el. Az Ilyen gazdaságok példája fokozza azoknak a gazdaságoknak az optimizmusát, elszántságát, ahol gyengébb eredménnyel zárták az évet. Az elmúlt év eredményei m ág nagyobb aktivitást vál­tottak ki a szovjet falvak dol­gozói körében. Az emberek látják, hogy van értelme a munkának, a munkaszervezés tökéletesítésének, a munkaver­senynek. Az a tény sem lebe­csülendő. hogy az életszínvo­nal, a falusi lakosság vásárló- képessége — miként azt a je­lenlegi áruforgalom igazolja — nem csökkent és nem csök­ken, hanem egyre jobban nö­vekszik. Önmagáért beszól, hogy a munkaerő-vándorlás üteme — faluról városra és városból falura (a Szovjet­unióban is van ilyen) — sta­billá vált. A szovjet állam 1973-ban hatalmas összeget, 16,4 milli­árd rubelt fordít a mezőgaz­daságra, annak a programnak a megvalósítására, amelv le­hetővé teszi a termelés inten­zitásának növelését, s csökken­ti függését a természeti erők­től. A program leghatékonyabb eszközeit : a komplex gépesítés, a kemizálás és a talajjavítás. A beruházott összeg egyhar- madát öntözőberendezések, talajjavító létesítmények épí­tésére fordítják. Egy év alatt több mint 700 000 hektárral növelik az öntözött területek nagyságát, több mint 900 000 Vasárnap délelőtt a Vár­ban sok ezer érdeklődő jelen­létében búcsúztatták a Má­tyás-templom előtt Kossuth I.mjos híres hintáját — amely- lyel annak idején Kossuth Debrecen és Pest között köz­lekedett és útnak indították Veronába, a március 11—19. között sorra kerülő nemzetközi mezőgázdasági és állattényéá?-'' tési vásárra. A lovas fogatot a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat a Magyar Lovasszö­hektárt szárítanak ki és 8,5 millió hektárnyi legelőt újí­tanak fel. A kolhozok és szov­hozok 328 500 traktort, 224 500 teherautót kapnak. Az emberek növekvő érde­keltségévé) párosult műszaki haladás azt ígéri, hogy 1973. a szovjet mezőgazdaság ter­melésében mennyiségi és mi­nőségi fejlődést eredményez. (BUDAPRESS—APN) vétséggel együtt küldi Európa legnagyobb élőállat- és mező- gazdasági termékbemutatójára. A harsonások búcsúztatása után a hintóval néhány tiszte­letkört tettek, majd a Dísz-té­ren lévő posta elé hajtottak. Itt már több százan várakoz­tak, ugyanis á Magyar Posta ez alkalomból alkalmi bélyeg-, ’zőt használt. A március 11-i vásámyitóra érkező hintót Verona városának vezetői ün- neoé'vesen fogadják majd. KEREKES IMRE; 1«. A daxli még aznap éjszaka kiszökött a lakásból. Egyene­sen a gyárudvarba rohant és a hátsó kerítés kibontott ré­sén, az éjszaka kellős közepén, eltűnt a rét irányában. A mucusok idegei egy kap­tafára mennek. Ahogy a daxli átszaladt a gyárudvaron, már tudni lehetett volna, hogy mi­lyen irányban haladnak az ügyek. Ha nem is úgy, ahogy Tölcsváry Adrienné kezdte. A daxlinak sokáig fütyül­tem a hátsó kerítésnél, a sö­tétben. De a daxli nem jött, többé nem láttam és arról sem tudok, hogy más látta volna. Másnap este összebalhéztam a Nellivel. Már tíz előtt oda­állított, máskor ilyet nem csi­nált. Beültettem a portásfülké­be, eloltottam a villanyt. Jöt­tek a haverok, meg a mucu­sok, odaszóltak nekem ezt-azt, ahogy szokták, aztán eltűntek a villamosmegálló irányában. Mikor elvonult a műszak, vil­lanyt gyújtottam, hogy meg­főzzem a teát. Nelli disznó­sajtot hozott, meg cseresznye­paprikát. De akkor már olyan mérges volt, mintha szerepet cserélt volna a cseresznye- paprikával. Mellesleg mondom, az ilyes­mit én mindig ráhagyom. Azt mondta, hogy szúrom a mucu- sokat, hallotta a szöveget, ami egyenesen nekem szólt. De ez még nem elég, ráadásul még veszem is a lapot, ami nem csoda, mert itt van ez a sufni, már úgy érti a portásfülke, s ahogy ő idejár, járhat ide más is. ö a megmondhatója, miért mindig magából következtet másra. A mucusok azonban értik a módját. Én pedig csak főztem a teát és főztem a teát. Válasz helyett pedig be­kaptam egy cseresznyepapri­kát. Már csak azért sem tud­tam hirtelen válaszolni. — Miért nem tudsz nekem válaszolni? — kérdezi. Csak mutogatok, hogy ég a torkom. Azt hiszi, hogy ilyen hülyeséggel akarom elütni az ügyet. Az biztos, hogy nagyon be tudott gurulni, ha akart Fejlesztik az öntözést Baranyában A Mecsek vidékén az elmúlt száz napban mindössze 70—75 millimétemyi csapadék hullott eső, vagy hó alakjában, s ez még fele sem a megszokott mennyiségnek. A korábbi években a mesterséges víztá­rolók hosszú láncolatát építet­ték ki a patakoktól átszelt baranyai völgyekben, éppen az ilyen aszályos időszakokra szá­mítva. A mezőgazdasági üze­meknek negyvenkét víztároló­juk van, ezek azonban csak háromnegyed részben teltek meg a csapadékszegény téli hónapokban. így is körülbelül tízmillió köbméternyi vizet tartalékoltak az öntözési idény­re, de ez a felmérés szerint az idén kevésnek bizonyul. Ezért a Mecsekből és a Zselic- ből eredő vízfolyások medrét ideiglenesen gátakkal elzárják, s ily módon továbbnövelik az öntözésre felhasználható víz­készletet. A mohácsi-szigeten, „megfordítják” a víz útját: a mély fekvésű területet behálózó csatornák vizét nem a Dunába vezetik, hanem a szántóföld­re és a kertészetbe. Az utóbbi években gyakran megismétlő­dő aszályok naoirendre tűzték a baranyai öntözés .nagymérvű fejlesztését. Ennek megfelelő­en hozzáfogtak az úgynevezett Mohács öntözőfürt előkészíté­séhez. ’ Kossuth Lajos hintája a veronai jubileumi vásáron Színházi jegyzet Amikor az áj rossz, és jé a régi Egy spanyol és egy francia darabról van szó. Előbbi Mi­guel Mihura Három cilinder című műve, utóbbi Moliere Tartuffe-je. Múlt héten láthatták a szekszárdi nézők a darabokat, a Három cilindert a pécsi, a Tartuffe-öt a kaposvári társu­lat előadásában. Pénteki bemutató volt a Három cilinder. A műsorlap vígjátékot ígért három felvo­násban, amit láttunk, az két- felvonásos tragikomédia volt. Dionisio, a kispolgár, eskü­vője előtti éjét a kisvárosi szállodában tölti, ahol egy vándorcirkuszos társulat „es­télyének” kényszerű résztve­vője lesz. Kedvet kap a ro­mantikusnak tűnő, zabolátlan élethez — főleg a tizenkét szemöicsös aránál kívánato­sabb, ráadásul mély érzésű apacslány-táncosnő miatt. Reggel persze mégis elmegy az esküvőre, egy negyedik, cirkuszi cilinderben — ennyi­je maradt a válságos éjszaká­ból. Persze, hogy van valami mondanivalója a darabnak. Elég kesernyés: ez sem jó, meg az sem jó. Az élet bu­gyuta, kispolgári menetrend­szerűsége sem, de a bűnre kényszerítő, mindentől-min- denkitől való szeszélyes füg­getlenség sem. A baj az, hogy az eddig ismeretlen spanyol drámaíró mondanivalóját nem tudta eléggé árnyalni, erőteljesebbé tenni. Hogy unalmas volt éS’ vértelen. Utóbbi az előadásra is vonatkozik, nem is méltat­lankodott senki, hogy a „be­ígért” plusz felvonásra nem került sor. Földhöz vágta a disznósajtot, mert a cseresznyepaprika miatt nem tudok válaszolni, így van ez. A férfiak ügyét a mucusok csak sejtik, de ritkán találnak telibe. Nem szeretem, ha az ételt dobálják. Anyám, míg élt, a kenyeret fehér kendőben tar­totta. Engem így tanítottak. Lehet, hogy mást másképpen. — Szedd fel — mondom neki. — Majd ha megbolondul­tam. Ne legyek a cseléded? — Szedd fel, nem vagy otthon. — Azt hiszed, hogy otthon vacak disznósajtot tartok? — Otthon csinálsz, amit akarsz, itt nem tűröm. — Majd felszedi, aki utánam jön. Bevágta az ajtót. Repült a por, mert a portásfülkében se takarítanak tisztességesen. Olyan méreggel húzta el a csíkot, hogy még száz méter­ről is hallottam a kopogását. Menj csak, gondolom, vissza­jössz te még. Begurult már máskor is, arra is volt eset, hogy elrohant, de még sose jutott el a megállóig. Ha csak tíz méterrel is, de a megálló előtt lassított, rágyújtott egy cigarettára. A füst - olyan volt neki, mintha mást nyakon öntenének egy pohár hideg vízzel. Hűtötte. Most nem állt meg, kihúzott a megállóig, és amilyen szerencséje volt, ép­pen jött a villamos. Felugrott, mint akinek olyan sürgős a dolga, hogy azt már nem is lehet elvégezni. Lehet, hogy így is volt. A Tölcsváry Adrienné és a daxli után. elment hát Nelli is. És még hányán mentek el azóta? Ki tartja számon, hogy mikor jön el a szakítás pilla­nata? A megboldogultat be­jelentik, de nincs tudomásom arról, hogy valaki is számon tartaná a mucusokat, akik A szombati ' évfordulós” előadás volt. 1973. többek között Moliere-év is. Három­száz éve halt meg a dráma- irodalom egyik legnagyobb vígjátékírója és ahogy ilyen­kor szokás, a színházak be­mutatókkal tisztelegnek emlé­kének. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor a nézők fanyalog­nak: minek az ezerszer lá­tott, meglepetést akarunk! A meglepetés, a kiváló szó­rakozás pedig az ezerszer lá­tott, réges-régi darab lesz. A Tartuffe is, akár Moliere legtöbb műve, eleven korrajz és ízig-vérig mai: helyzetei, figurái örökéletűek. Ha bele­gondolunk, a mi ismerőseink között is akadnak Tartuffe- félék, emberek, akikről jól tudjuk, hogy rendíthetetlen erkölcsösségük mögött álnok­ság és gátlástalanság rejlik. Okosak, vagy inkább rafinál­tak: nyilvános leleplezésükre csak áhítozik környezetük. Moliere jól elbánik az ál­szenttel, helyettünk is lerán­gatja róla a leplet, megdöfkö- di és lehetetlenné teszi. Ne­künk csak ülni kell és nézni, végignézni mesterkedéseit, örülni csúfos bukásának, köz­ben figi/elni a fondorlatok bo- nyolódására. Kitűnő szórako­zás. A nézőket más módon is igyekezett megkörnvékezni a főiskolás Kertész Mihály And­rás rendezése. Szimbolikus díszletekkel, meglepő szerep- osztással: Tartuffe-öt a hu­szonéves Verebes István ját­szotta. 4 világért sem állítjuk, hogy ami új. az rossz, ami régi az jó. Most így alakult. (virág) egyszer csak hátat fordítanak annak, amiről pedig az ember már azt hinné, hogy össze­nőttek vele. . Zöld kardigán volt rajta és szürke szoknya, a nyakában valami rézbizsut viselt és széles lakkövet, amit még so­ha nem hordott és egy krump­liorrú cipőt, amit most vett fel másodszor. Szóval kiöltö­zött. ő tudja minek. Felforrt a tea, lassan múlt az idő, elindultam. A Nelli ki­verte belőlem a félelmet. A csalódástól megjön az ember bátorsága. Mérges nem voltam, nem szidtam az éjszakát, hogy már megint munkát ad ne­kem, fel se figyeltem a sarok­nál. amikor balra fordultam a sötét oldalra, a hátsó zsebem­hez sem nyúltam, hogy a stuk- kert magammal hoztam-e. Ilyenkor a csalódás védi az éjjeliőrt. A felhők ilyenkor úgy helyezkednek, hogy helyet adjanak a holdnak, és vala­honnan a nagy radarernyők irányából erős fényszórók ké­véje kúszott át a réten és úgy rányomódott a sötét oldal ke­rítésfalára, mintha az mozi­vászon lett volna. Mintha rá akarta volna vetíteni a tolvajt, ha ilyen még létezik a világon. Enélkül se féltem volna, mert nem volt rá érkezésem. Valami más zsongott bennem, de az olyan egyenletesen, mint a nagy utasszállító gépek mo­torja valahonnan a felhők mö­gül. Néha-néha jól látszott, hogy- kipufogóik tüzével tele­szórják az éjszakát. Ennyiből áll a nap. Mire a gyárat megkerültem, már éj­fél felé járt a mutató. Tovább tartott az út, mint máskor, pe­dig azt hittem, hogy sietek. Idehallatszott a garázsba ro­hanó autóbuszok zaja, a tal­ponállóban húzták le a rolót, a szemközti házból pedig a házmester hálóingben jött ki, hogy bezárja a kaput. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents