Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
A szovjet Iáin 197S-ban Á szovjet mezőgazdaság előtt 1973-ban az a feladat áll, hogv az össztermelés mennyiségét 13,6 százalékkal növelje. Az elmúlt év terméshiányának pótlására ezt a tervet nem elég teliesít°ni, túl kell te'in^íteni. Minimálisan 197,4 millió tonnában állapították meg az 1973-ban betakarítandó bruttó gabonamennyiséget. A szovjet mezőgazdaság az idén tehát minden korábbinál nagyobb cél elérésére törekszik. Hogyan értékelik a Szovjetunióban az elmúlt gazdasági év eredményeit, s milyen következtetéseket vonnak le abból? Az értékelések és következtetések lényegesen eltérnek a nyugati saitó többségének kommentárjaitól. A nyugati „szakértők”, mint rendesen, semmi mást nem látnak, csak azon a tényen lovagolnak, hogy a szovjet állam az elmúlt évben mennyi gabonát vásárolt fel. A szovjet mező- gazdasági dolgozók és vezetőik más fontos tényeket és momentumokat is szem előtt tartanak. Az elmúlt évben száz év óta nem tapasztalt rendkívüli szárazság sújtotta az ország jelentős területeit. A pusztító aszály ellenére is a kolhozok és a szovhozok 168 millió tonna gabonát takarítottak be. Ez valamivel több a nyolcadik ötéves tervidőszakban (1966—1970) betakarított gabonatermés évi átlagánál. Ez is magyarázza a külföldi gabonavásárlás hírének józan, higgadt visszhangját, a lakosság körében. Ha a szovjet kormány, annak ellenére, hogy a rendkívül aszályos évben is annyi gabonával rendelkezik, amely meghaladja az előző ötéves terv gabonatermésének évi átlagát, külföldi gabonát vásárol, ez annyit jelent, hogy teljesíteni akarja és a jövőben is maradéktalanul teljesíteni fogja a XXIV. pártkongresszuson (1971. március—április) elfogadott irányelveket a nép anyagi jólétének, életszínvonalának növelésérőL Ilyen körülmények között Le- onyid Brezsnyev felhívó szavai: „A város és a falu dolgozóihoz fordulunk: a ti kezetekben van, elvtársak, az 1973. évi terv teljesítése!” — a nép teljes megértésével és tettre- kész lelkesedésével találkoztak. Ismeretes, hogy a mostoha időjárási viszonyok ellenére is igen jó termést takarítottak be Kazahsztánban, az altáji határterületen, Szibériában és az Uraiban. A külföldi olvasók előtt kevésbé ismert a másik tény: sok gazdaság a szárazságtól legjobban sújtott területeken: Oroszország közDonti és déli részén, Ukrajnában. Belorussziában is elég jó termés- eredményeket ért el. Az Ilyen gazdaságok példája fokozza azoknak a gazdaságoknak az optimizmusát, elszántságát, ahol gyengébb eredménnyel zárták az évet. Az elmúlt év eredményei m ág nagyobb aktivitást váltottak ki a szovjet falvak dolgozói körében. Az emberek látják, hogy van értelme a munkának, a munkaszervezés tökéletesítésének, a munkaversenynek. Az a tény sem lebecsülendő. hogy az életszínvonal, a falusi lakosság vásárló- képessége — miként azt a jelenlegi áruforgalom igazolja — nem csökkent és nem csökken, hanem egyre jobban növekszik. Önmagáért beszól, hogy a munkaerő-vándorlás üteme — faluról városra és városból falura (a Szovjetunióban is van ilyen) — stabillá vált. A szovjet állam 1973-ban hatalmas összeget, 16,4 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaságra, annak a programnak a megvalósítására, amelv lehetővé teszi a termelés intenzitásának növelését, s csökkenti függését a természeti erőktől. A program leghatékonyabb eszközeit : a komplex gépesítés, a kemizálás és a talajjavítás. A beruházott összeg egyhar- madát öntözőberendezések, talajjavító létesítmények építésére fordítják. Egy év alatt több mint 700 000 hektárral növelik az öntözött területek nagyságát, több mint 900 000 Vasárnap délelőtt a Várban sok ezer érdeklődő jelenlétében búcsúztatták a Mátyás-templom előtt Kossuth I.mjos híres hintáját — amely- lyel annak idején Kossuth Debrecen és Pest között közlekedett és útnak indították Veronába, a március 11—19. között sorra kerülő nemzetközi mezőgázdasági és állattényéá?-'' tési vásárra. A lovas fogatot a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat a Magyar Lovasszöhektárt szárítanak ki és 8,5 millió hektárnyi legelőt újítanak fel. A kolhozok és szovhozok 328 500 traktort, 224 500 teherautót kapnak. Az emberek növekvő érdekeltségévé) párosult műszaki haladás azt ígéri, hogy 1973. a szovjet mezőgazdaság termelésében mennyiségi és minőségi fejlődést eredményez. (BUDAPRESS—APN) vétséggel együtt küldi Európa legnagyobb élőállat- és mező- gazdasági termékbemutatójára. A harsonások búcsúztatása után a hintóval néhány tiszteletkört tettek, majd a Dísz-téren lévő posta elé hajtottak. Itt már több százan várakoztak, ugyanis á Magyar Posta ez alkalomból alkalmi bélyeg-, ’zőt használt. A március 11-i vásámyitóra érkező hintót Verona városának vezetői ün- neoé'vesen fogadják majd. KEREKES IMRE; 1«. A daxli még aznap éjszaka kiszökött a lakásból. Egyenesen a gyárudvarba rohant és a hátsó kerítés kibontott résén, az éjszaka kellős közepén, eltűnt a rét irányában. A mucusok idegei egy kaptafára mennek. Ahogy a daxli átszaladt a gyárudvaron, már tudni lehetett volna, hogy milyen irányban haladnak az ügyek. Ha nem is úgy, ahogy Tölcsváry Adrienné kezdte. A daxlinak sokáig fütyültem a hátsó kerítésnél, a sötétben. De a daxli nem jött, többé nem láttam és arról sem tudok, hogy más látta volna. Másnap este összebalhéztam a Nellivel. Már tíz előtt odaállított, máskor ilyet nem csinált. Beültettem a portásfülkébe, eloltottam a villanyt. Jöttek a haverok, meg a mucusok, odaszóltak nekem ezt-azt, ahogy szokták, aztán eltűntek a villamosmegálló irányában. Mikor elvonult a műszak, villanyt gyújtottam, hogy megfőzzem a teát. Nelli disznósajtot hozott, meg cseresznyepaprikát. De akkor már olyan mérges volt, mintha szerepet cserélt volna a cseresznye- paprikával. Mellesleg mondom, az ilyesmit én mindig ráhagyom. Azt mondta, hogy szúrom a mucu- sokat, hallotta a szöveget, ami egyenesen nekem szólt. De ez még nem elég, ráadásul még veszem is a lapot, ami nem csoda, mert itt van ez a sufni, már úgy érti a portásfülke, s ahogy ő idejár, járhat ide más is. ö a megmondhatója, miért mindig magából következtet másra. A mucusok azonban értik a módját. Én pedig csak főztem a teát és főztem a teát. Válasz helyett pedig bekaptam egy cseresznyepaprikát. Már csak azért sem tudtam hirtelen válaszolni. — Miért nem tudsz nekem válaszolni? — kérdezi. Csak mutogatok, hogy ég a torkom. Azt hiszi, hogy ilyen hülyeséggel akarom elütni az ügyet. Az biztos, hogy nagyon be tudott gurulni, ha akart Fejlesztik az öntözést Baranyában A Mecsek vidékén az elmúlt száz napban mindössze 70—75 millimétemyi csapadék hullott eső, vagy hó alakjában, s ez még fele sem a megszokott mennyiségnek. A korábbi években a mesterséges víztárolók hosszú láncolatát építették ki a patakoktól átszelt baranyai völgyekben, éppen az ilyen aszályos időszakokra számítva. A mezőgazdasági üzemeknek negyvenkét víztárolójuk van, ezek azonban csak háromnegyed részben teltek meg a csapadékszegény téli hónapokban. így is körülbelül tízmillió köbméternyi vizet tartalékoltak az öntözési idényre, de ez a felmérés szerint az idén kevésnek bizonyul. Ezért a Mecsekből és a Zselic- ből eredő vízfolyások medrét ideiglenesen gátakkal elzárják, s ily módon továbbnövelik az öntözésre felhasználható vízkészletet. A mohácsi-szigeten, „megfordítják” a víz útját: a mély fekvésű területet behálózó csatornák vizét nem a Dunába vezetik, hanem a szántóföldre és a kertészetbe. Az utóbbi években gyakran megismétlődő aszályok naoirendre tűzték a baranyai öntözés .nagymérvű fejlesztését. Ennek megfelelően hozzáfogtak az úgynevezett Mohács öntözőfürt előkészítéséhez. ’ Kossuth Lajos hintája a veronai jubileumi vásáron Színházi jegyzet Amikor az áj rossz, és jé a régi Egy spanyol és egy francia darabról van szó. Előbbi Miguel Mihura Három cilinder című műve, utóbbi Moliere Tartuffe-je. Múlt héten láthatták a szekszárdi nézők a darabokat, a Három cilindert a pécsi, a Tartuffe-öt a kaposvári társulat előadásában. Pénteki bemutató volt a Három cilinder. A műsorlap vígjátékot ígért három felvonásban, amit láttunk, az két- felvonásos tragikomédia volt. Dionisio, a kispolgár, esküvője előtti éjét a kisvárosi szállodában tölti, ahol egy vándorcirkuszos társulat „estélyének” kényszerű résztvevője lesz. Kedvet kap a romantikusnak tűnő, zabolátlan élethez — főleg a tizenkét szemöicsös aránál kívánatosabb, ráadásul mély érzésű apacslány-táncosnő miatt. Reggel persze mégis elmegy az esküvőre, egy negyedik, cirkuszi cilinderben — ennyije maradt a válságos éjszakából. Persze, hogy van valami mondanivalója a darabnak. Elég kesernyés: ez sem jó, meg az sem jó. Az élet bugyuta, kispolgári menetrendszerűsége sem, de a bűnre kényszerítő, mindentől-min- denkitől való szeszélyes függetlenség sem. A baj az, hogy az eddig ismeretlen spanyol drámaíró mondanivalóját nem tudta eléggé árnyalni, erőteljesebbé tenni. Hogy unalmas volt éS’ vértelen. Utóbbi az előadásra is vonatkozik, nem is méltatlankodott senki, hogy a „beígért” plusz felvonásra nem került sor. Földhöz vágta a disznósajtot, mert a cseresznyepaprika miatt nem tudok válaszolni, így van ez. A férfiak ügyét a mucusok csak sejtik, de ritkán találnak telibe. Nem szeretem, ha az ételt dobálják. Anyám, míg élt, a kenyeret fehér kendőben tartotta. Engem így tanítottak. Lehet, hogy mást másképpen. — Szedd fel — mondom neki. — Majd ha megbolondultam. Ne legyek a cseléded? — Szedd fel, nem vagy otthon. — Azt hiszed, hogy otthon vacak disznósajtot tartok? — Otthon csinálsz, amit akarsz, itt nem tűröm. — Majd felszedi, aki utánam jön. Bevágta az ajtót. Repült a por, mert a portásfülkében se takarítanak tisztességesen. Olyan méreggel húzta el a csíkot, hogy még száz méterről is hallottam a kopogását. Menj csak, gondolom, visszajössz te még. Begurult már máskor is, arra is volt eset, hogy elrohant, de még sose jutott el a megállóig. Ha csak tíz méterrel is, de a megálló előtt lassított, rágyújtott egy cigarettára. A füst - olyan volt neki, mintha mást nyakon öntenének egy pohár hideg vízzel. Hűtötte. Most nem állt meg, kihúzott a megállóig, és amilyen szerencséje volt, éppen jött a villamos. Felugrott, mint akinek olyan sürgős a dolga, hogy azt már nem is lehet elvégezni. Lehet, hogy így is volt. A Tölcsváry Adrienné és a daxli után. elment hát Nelli is. És még hányán mentek el azóta? Ki tartja számon, hogy mikor jön el a szakítás pillanata? A megboldogultat bejelentik, de nincs tudomásom arról, hogy valaki is számon tartaná a mucusokat, akik A szombati ' évfordulós” előadás volt. 1973. többek között Moliere-év is. Háromszáz éve halt meg a dráma- irodalom egyik legnagyobb vígjátékírója és ahogy ilyenkor szokás, a színházak bemutatókkal tisztelegnek emlékének. Nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor a nézők fanyalognak: minek az ezerszer látott, meglepetést akarunk! A meglepetés, a kiváló szórakozás pedig az ezerszer látott, réges-régi darab lesz. A Tartuffe is, akár Moliere legtöbb műve, eleven korrajz és ízig-vérig mai: helyzetei, figurái örökéletűek. Ha belegondolunk, a mi ismerőseink között is akadnak Tartuffe- félék, emberek, akikről jól tudjuk, hogy rendíthetetlen erkölcsösségük mögött álnokság és gátlástalanság rejlik. Okosak, vagy inkább rafináltak: nyilvános leleplezésükre csak áhítozik környezetük. Moliere jól elbánik az álszenttel, helyettünk is lerángatja róla a leplet, megdöfkö- di és lehetetlenné teszi. Nekünk csak ülni kell és nézni, végignézni mesterkedéseit, örülni csúfos bukásának, közben figi/elni a fondorlatok bo- nyolódására. Kitűnő szórakozás. A nézőket más módon is igyekezett megkörnvékezni a főiskolás Kertész Mihály András rendezése. Szimbolikus díszletekkel, meglepő szerep- osztással: Tartuffe-öt a huszonéves Verebes István játszotta. 4 világért sem állítjuk, hogy ami új. az rossz, ami régi az jó. Most így alakult. (virág) egyszer csak hátat fordítanak annak, amiről pedig az ember már azt hinné, hogy összenőttek vele. . Zöld kardigán volt rajta és szürke szoknya, a nyakában valami rézbizsut viselt és széles lakkövet, amit még soha nem hordott és egy krumpliorrú cipőt, amit most vett fel másodszor. Szóval kiöltözött. ő tudja minek. Felforrt a tea, lassan múlt az idő, elindultam. A Nelli kiverte belőlem a félelmet. A csalódástól megjön az ember bátorsága. Mérges nem voltam, nem szidtam az éjszakát, hogy már megint munkát ad nekem, fel se figyeltem a saroknál. amikor balra fordultam a sötét oldalra, a hátsó zsebemhez sem nyúltam, hogy a stuk- kert magammal hoztam-e. Ilyenkor a csalódás védi az éjjeliőrt. A felhők ilyenkor úgy helyezkednek, hogy helyet adjanak a holdnak, és valahonnan a nagy radarernyők irányából erős fényszórók kévéje kúszott át a réten és úgy rányomódott a sötét oldal kerítésfalára, mintha az mozivászon lett volna. Mintha rá akarta volna vetíteni a tolvajt, ha ilyen még létezik a világon. Enélkül se féltem volna, mert nem volt rá érkezésem. Valami más zsongott bennem, de az olyan egyenletesen, mint a nagy utasszállító gépek motorja valahonnan a felhők mögül. Néha-néha jól látszott, hogy- kipufogóik tüzével teleszórják az éjszakát. Ennyiből áll a nap. Mire a gyárat megkerültem, már éjfél felé járt a mutató. Tovább tartott az út, mint máskor, pedig azt hittem, hogy sietek. Idehallatszott a garázsba rohanó autóbuszok zaja, a talponállóban húzták le a rolót, a szemközti házból pedig a házmester hálóingben jött ki, hogy bezárja a kaput. (Folytatjuk)
