Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-31 / 76. szám
A termelékenység nő és a mutató ? ELSŐ LÄTASRA minden románt egyszerű: ha azonos idő alatt, azonos számú munkaerővel többet termelünk, emelkedik a munka te’'TV|oté- kenvsége. Valóban, a világhódító szakfogalom, a századunk minden bonyolultságát egyetlen visznnvszámm.á fűm őri tő, szerény kénlet; a termelékenység, alaniában véve ari-ól tudósít, amit ez a közhellyé egyszerűsített jellemzés kifejez; mennyi, értéket állítunk elő azonos időegység alatt. Á naev igazságok madártávlatból nézve mindig kézenfekvőén egyszerűek; csak a mik- roszkonikus közel«áa. tehát az elemzés, a vizsgálódás deríti fel a valóság ÖTTV"nl»+oit, az igazság bonyolultságát. így van ez a termelékenység esetéhen is, amelyről csakhamar kitűnik; maga a látszatra egyértelmű fogalom is megannyi tisztázatlanságot, sőt világszerte heves szakmai polémiát fed, maga a nősíts meghatározás is széles körű kutatások tárgya. Vágjunk át itt napjaink gondjainak, feladatainak kö- zénnontláboz: ismeretes, hogy a gazdaságirányítás módosítását követő években átmenetileg lassult majd stagnált a termel ékennség. később ez az irányzat változott, s ma már a termelékenység határozottan emelkedik. Érdemes közelebbről is szemügyre vennünk az iménti mondatfal jelzett grafikonvonalat. mert kétféle félreértés. tévhiedelem olvasható ki belőle. 'Az egyik oly módon jellemezhető. hogy korábban sokan a gazdaságirányítás módosításának számlájára írták a termelékenység növekedésének lefékeződött ütemét, általánosan és egészében minősítve ezzel a változást, mintegy az irányítási rendszer természetéből származtatva a termelékenységi gondokat. Cáfolni ezt az álláspontot ma már természetesen felesleges, hiszen időköziben a tények vállalták a bizonyítás szerenkörét. Teendőink, feyorsehb gyarapodásunk szem- pontiéból nézve azonban nagyobb figyelmet érdemel ama ;— jelzett — másocb'k félreértés, amely termelékenységi irányzataink n vornan keletkezett és mindmáig érzékelhető. A SZOCIALISTA IPARBAN í973-ben az eev foglalkoztatottra jutó bruttó termelés — tehát a termelékenység — a tervezett 5 százalék helvett 6,5 százalékkal nőtt, s ez olyan eredmény, amit hiba lenne lebecsülni. Tegvük hozzá azt is: nem kevésbé v>íha ipnne ezt az előrelépést túlértékelni, elvonatkoztatva a háttértől, létrejöttének okaitól. Ilyen ok például az. hogy az eev főre jutó termelés növelését a körülmények npwmértékben ki- kénvszerítették. a foglalkoztatott létszám ugyanis nem nőtt — m°rt nem nőh“fett —, sőt, 0.9 százalékkal csökkent. Ebből pedig az is következik, hogy a termelékenység — önmagában rendkívül örvendetes — javulásában még nem szerepelt kellő súllyal a korszerűbb munkaszervezés, a céltudatosabb vállalati vezetés. a tartalékok módszeres feltárása. Ám talán ennél is fontosabb rámutatnunk arra az összefüggésre, amit bevezetőnkben a termelékenység fogalmának homályaival jElemeztünk. Arról van szó, hogy az imént említett arány — az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés — a lényeget tekintve meglehetősen pontatlan képet ad a termelékenység társadalmi méretekben értelmezett, valódi dinamikájáról. Ez a mutatószám ugyanis, amint szövegéből kiolvasható* a foglalkoztatottak számához, szakszerűbben : az élő munkához méri a termelékenységet. Könnyű belátni azonban —■ és szakkörökben terjed ez a felismerés —, hogy a társadalom számára legalább ennyire fontos az is: mennvi lekötött eszközzel, tehát géppel, készlettel érték el a termelékenység emelését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a termelésben lekötött eszközök, amint elnevezésük is kifejezi: a holt munka — szinte a társadalom befektetett munkáját kéoviselik. még akkor is, ha ezt a munkát egy korábbi termelési szakaszban (a gép, a berendezés előállításakor, vagy — imoort esetén — az érte járó deviza kitermelésekor) .állította elő a társadalom. Alapigazság az is, hogy a vállalati gazdálkodás gyakorlatában ez a két tényező — az ember és az eszköz, tehát az eleven és a holt munka — egymást helyettesítő elemek, pontosabban: választási lehetőség nyílik abban, hogy az egyiket, vagy a másikat „fogyasztja”-e jobban a vállalat. Következésképp: a társadalom tartósan akkor jár jól, ha a termelékenység a munkaerővel és az eszközökkel való gazdálkodás egyetemes javulása nyomán növekszik. Ilyen összegezett mutatószámmal vizsgálva: a negyedik ötéves terv a népImre László: A végén Anyu széttolta az ágyakat, az ő két ágyukat, egymás meliert a szobában, egyiket az egyik sarokba, a másikat a másikba, csakhogy minél messzebb legyen tőle, szóval kezdett a helyzet nagyon cikis lenni. Igen, mert tudod, anyámat leszázalékolták az üzemben ahol dolgozott, a dohány amit kapott, nagyon kevés volt és egy idő után ott tartottunk, hogy fizetésnapon lesni kellett a fateromat, valamit haza is hozzon a keresetből, anyu legtöbbször engem küldött, ő nyilván nem akart szégyenkezni, menjek oda a gyárkapuhoz, le ne kopjak róla, míg haza nem jön. Ezt nagyon rühelltem, főleg amikor egyszerűen hazazavart, pirult a pofám helyette is a kollégái előtt, persze, hogy el- kotródtam, haza se mentem estig, csináltuk a cirkuszt a galerivel a téren, mire hazamentem, ott húzta a lóbőrt az ágyon, felöltözve, mint rendegazdasági hatékonyság növekedését (az élő és a holt munka együttes hozamát) évi 1,9 százalékos ütemben iránvozta elő, s tavalv az emelkedés 1,4 százalék volt, amiből a feladatok egyértelműen kiolvashatók. A TERMELÉKENYSÉG — ilyen átfogóan értelmezett — növelését egyébként nemcsak a gazdasági szükségszerűség, de a jövő evész sor elkerülhetetlen társadalmi folyamata is sürgeti, sőt, előbb-utóbb kikényszeríti. Ilyen tényező mindenekelőtt a demográfiai előreielz°sEcrj5i kiraizo’ódó munkaerőhelyzet, és a munkaidő várható további csökkentése. Azipar távlatilag, 1975. után általában már aligha növelheti létszámát, a mezőgazdaság to- váhbi i ti tenzi fi hálásával felszabaduló munkaerő ugvanis mind erőt el i »sebben áramlik maid az úgynevezett harmadik szektorba, a társadalmi szolgáltatások törvénvszerű növekedésének megfelelően. Ebből pedig az következik, hogy a társadalom — benne mindhárom szektor., tehát az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatás,— csak úgy növelheti teljesítményét, ha a munkaerővel, amely hovatovább a legnagyobb hiánytényezővé lép majd elő, jobban, szervezettebben gazdálkodik, s ha a gépesítés, a technológiai korszerűsítés is ehhez kapcsolódik, jobb működési hatásfokával, munkaerőt pótló hasznosításával. TÁBORI ANDRÄS sen, ahogy ilyenkor — egyre sűrűbben — szokása volt. Kérlek szépen, a végén már odáig süllyedtünk, hogy anyám egyszerűen nem tudott főzni, még egy üres paprikáskrumplit sem, a kicsik óbégattak az éh. ségtől, ha egy zokni kellett, azt se tudtuk megvenni, ha jött a gázszámlás, tőlünk ugyan egy vasat se látott, amíg anyám szegény nem hajtotta föl a dohányt valahonnét. Bevitte a gyűrűjét, a nyakláncát, az óráját a zaciba, aztán, hogy nem volt már mit bevinni, elkezdett kölcsönt kéregetni, rokonoktól, ismerősöktől, a házban a szomszédoktól, cukorra, tejre, krumplira. Másfél év se telt el, és mi úgy lerobbantunk, hogy az nem igaz. És egyszer egy estén, olyasmi történt, ami betette az ajtót az egész életünkre. A kéglihez legközelebbi köpködőben időzött az apám, a szomszédok jöttek mondani anyámnak, menjen, ha pénzt akar látni, maga helyett most is engem küldött. El is mentem, szövegelek ott az apámnak, jöjjön, ÜZEMVEZETŐ, GYÁRTMÁNYFEJLESZTŐ, GYÁRTÁSTECHNOLÓGUS MUNKAKÖRRE pályázatot hirdetünk gépészmérnökök, üzemmérnökök, gépésztechnikusok részére. Szükség esetén lakást biztosítunk. Jelentkezést írásban, önéletrajzzal kérjük, „Diszkréció” jeligére a Szekszárdi Lapkiadó Vállalathoz. (65" Két év nyolc hónap Új jogszabályokról — röviden A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a munkaügyi miniszter 2/1973. (III. 3.) MÉM—MüM szám alatt együttes rendeletet adott ki a magánmunkáltatók által foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozók munkaidejéről és bérezéséről. A rendelet szerint a magán- munkáltató által foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozó munkaideje legfeljebb évi 2500 óra lehet, az éves munkaidő- keret terhére megállapított munkaidő havi 270 óránál, a napi munkaidő 12 óránál hosz- szabb, illetve napi 6 óránál rövidebb nem lehet. A magánmunkáltató és az alkalmazott a munkaszerződésben megállapodhat a bér természetbeni fizetésére is. A magánmunkáltató az alkalmazottnak a munkaszerződésben meghatározott munkaidőn felüli foglalkoztatása esetén túlóradíjat köteles fizetni, amelynek mértéke óránként a munkaszerződésben kikötött munkabér 1 órára jutó hányada. A magánmunkáltató az alkalmazott által végzett munkákat az állami mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatott dolgozókra irányadó szabályok szerint köteles besorolni, s kimondja a jogszabály azt is, hogy az alkalmazott munkabérét a munkakörülményi fokozatok figyelembevételével milyen bértételek alapján kell megállapítani. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke 1/1973. OVH. szám alatt rendelkezést adott ki Országos Vízgazdálkodási Szabályzat közzétételéről, a szabályzatot a Vízügyi Értesítő közli. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1/1973. SZOT. számú szabályzata a nyugdíjjogszabályok egyes rendelkezéseinek módosításáról szól, s a szabályzat mellékletei tartalmazzák azokat a munkaköröket; amelyekben a nyugdíjasok foglalkoztatási kerete 1260 óra és azokat a munkaköröket is, amelyekben a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók. Figyelmet érdemel a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő március 2-i számában megjelent miniszteri értekezlet! állásfoglalás, amely a sütőiparban dolgozó nők munkájának könnyítéséről szól. Az állásfoglalás szerint a sütö-i iparban a dagasztás, a vetés,' a kisütés, a kézifeladás nehéz; egészségre ártalmas fizikai munka, ezért ezekben a munkakörökben nőket foglalkoz-- tatni nem szabad. A nők alkalmazása a feldolgozó, a konyhai, az árukiadói munkára korlátozódik. A nehézipari miniszter 6/1973. NIM. sz. utasítása aj gyermek- és ifjúságvédelem üzemi patronálásáról rendelkezik s az utasítás többek kö-' zött kimondja, hogy a vállalatok a saját területükön is fordítsanak fokozott figyelmet a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos tevékenységre,' különösen az ifjúkori bűnözés megelőzésére és a büntetésüket letöltő fiatalok utógondozása hatékonyságának növelésére. Az utasítás megszabja, azt isi hogy a patronáló tevékenységet hogyan kell kialakítani. DR. DEÁK KONRÁD csop. vez. ügyész siessen, kihűl a vacsora, az meg csak küld el, tudni se akar rólam, közben a farzsebből szedi elő a bukszát, fizet ennek is, annak is, mint akinek teljesen elment az esze. Gondoltam egyet, ha szép szóval nem megy, majd viszek én haza pénzt másképp. Amikor nem figyelt rám, odanyúltam a farzsebhez, kikaptam belőle a rossz bőrtárcát és usgyi, amennyire csak bírtam, húzni kezdtem a csíkot hazafelé. Az apám részegségében ordítani kezdett; tolvaj! fogják meg! kiraboltak! utána! Az utcán, a sötétben elébem álltak hárman is. Amit én ott kaptam! Mire apám odaért, már fölállni se bírtam a két lábomra, azt se tudom, hogy kerültem haza. Én aztán jól kihúztam a gyufát. De nem emiatt kerültem sittre. Elhatároztam, valamiképpen megpróbálok' segíteni anyámon és úgy intézem, mintha az öregem adná a dohányt, így nem fog gyanút. Hallottam srácokról, autókat rámoltak ki, menő külföldiek kocsijait, gondoltam, megpróbálkozom ezzel. Egy ideig ment is a bolt, Budára jártam át, bagóért elcsencsel- tem a szerzeményt Pista bácsinál, ez egy reszketős lábú, idős ürge, azóta biztosan kinyiffant már a börtönben, a külső Józsefvárosban lakott, hozzá vittem a szajrét, táskarádiót, autótakarókat, volt közte báránybőr is, külföldi cigit, mikor mit. Egyszer is megyek, hát Pista bácsi helyett egy nyomozó van ott, mit hoztál kis- öreg? — kérdezte és jó erősen megfogta a karomat, amikor olcsó Áron nadpalló eladó. Érdeklődés: Kossuth Mg. Tsz Öcssny, telefon: 3. (Halmai). (588) el akartam spurizni. Nem volt mese, oda kellett neki adni az egész cuccot, úgy, ahogy volt, a Pista bácsival egyszer találkoztam a vizsgálatiban, azt vallotta, nem is ismer, de a házból, ahol lakott, rámval- lottak többen is, mert volt olyan hét, amikor kétszer, háromszor is ott voltam nála, én aztán nem is tagadtam, lefá- rádtam, ez az igazság, ha csak rámnéztek is, összecsuklottam, mindig a muteromat láttam magam előtt, a sírástól vörös arcát, látod, ilyen nagyfiad vagyok én neked, szégyent hoztam rád, pedig elég a magad baja úgyis. Hallottam később, hogy apámat kényszerelvonóra vitték, a kissrácok állami intézetbe kerültek, úgy kellett kitépni őket az anyám kezéből, utána injekciókat kapott, itt volt nálam beszélőn, hát alig ismertem rá, annyira megöregedett, nem baj, Anyu, mondtam neki, majd kiszabadulok és akkor kihozzuk a kis kra- pekokat is, mert állásba megyek és nem fogok piálni soha. Érted? Soha! (Folytatjuk) A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzemigazgatósága FELVESZ: KŐMŰVES SZAKMUNKASOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT, PÉNZBESZEDŐT (Szekszárd és Decs területére), MŰSZAKI RAJZOLÓT. Jelentkezés: Szekszárd, Bezerédj u. 9. sz. alatt. (593)
