Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-30 / 75. szám
Ötvenszeres növekedés Nyugdíjasok az iskolákban A pedagógus-szakszervezet elnökségének ülése . Az ország mai életét ismerve, még egy, a gazdasági ügyekben kevéssé jártas embernek is szinte hihetetlennek tűnik, miképpen lehetett, hogy hazánknak a két világháború között alig volt kereskedelmi forgalma a Szovjetunióval. A két — gazdaságföldrajzi tekintetben is egymásra utalt — ország közötti árucsere Magyarország külkereskedelmé- ■nek mindössze 0,1 százalékát ; tette ki! A felszabadulás után ez az -abnormális helyzet gyökeresen ' megváltozott. Már 1947-ben, amikor az első átfogó kereskedelmi egyezményt aláírtuk a '^Szovjetunióval, a szovjetor- , szág részesedése a magyar ] külkereskedelemben 13 százalék .volt. Pedig az igazi fejlő- ’dés csak ezután következett. Az 1947. évi 30 millió rubelról 1971-re' a forgalom több mint ^ ötvenszeresére, 1,7 milliárd ru- ’ beire nőtt és a Szovjetunió, több mint 34 százalékos részesedésével, a Magyar Népköz- , társaság legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Ez a kapcsolat még a Szovjetunió méreteihez képest is jelentős, hiszen a szovjetország külkereskedelmi forgalmának 7 százalékát bonyolítja le a Magyar Népköztársasággal, ami azt je. lenti, hogy jelenleg hazánk ötödik legnagyobb külkereskedelmi partnere a Szovjetuniónak. Aki figyelemmel kíséri, hogy a világ legfejlettebb és leggazdagabb tőkés hatalmai, -az NSZK, Japán, Anglia — és éppen napjainkban az Egyesült Államok is — milyen versenyfutást folytatnak a szovjet piacért, az igazán tudja értékelni a magyar népgazdaság, ••^külkereskédeiem előkelő helyzetét a Szovjetunió külforgal- ‘-'•mában. Különösen elégedettek lehetünk, ha számításba vesszük, milyen ennek a külkereskedelemnek szerkezete. A Szovjetunió szállításai az ásványokban, nyersanyagokban közismerten szegény országunk teljes anyagimportjának 42 százalékát fedezték 1970-ben. A Szovjetunió szállította a Magyarországon felhasznált vasérc 89, a kőolaj 67, a villamos energia 16, a foszfor 85, a nyers gyapot 71, a fenyőfűrészáru 77, a cellulózé 38 és a réz ,30 százalékát. Ezek a nyersanyagok a világpiacon közismerten „kemény” cikkek, s a földnek energiahordozóban bizony meglehetősen szűkös helyzetében igazi kincset jelentenek egy ipari fejlődésre törekvő állam számára. Ugyanígy nagy jelentőségű Magyar, ország számára a szovjet gépek -és berendezések importja is. •A Szovjetunió szállításaival, valamint szakembereinek közreműködésével 1950 óta több •mint félszáz nagyüzem épült Magyarországon. Jelenleg egyre inkább a tar- tósabb, kooperációs és szakosodás jellegű kapcsolatok kerülnek előtérbe. A gépiparban mintegy félszáz magyar vállalat, intézmény működik együtt szovjet partnereivel egy vagy több évre szóló munkaterv elánján. A mezőgazdasági gépgyártásban 10 termékre gyártásszakosítást valósítanak meg. A szovjet gépipar vállalta a 3,4 tonnás és ennél nagyobb traktorok, a gabonakombájnok, a fejőgépek gyártását, a magyar gépipar pedig magesává- zógénet, zöldborsó-betakarító kombájnokat, baromfi, tojóházi berendezések szállítását. Jelentős helyet foglal el a magyar exportban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Nagy mennviségű almát és más gyümölcsfélét, főzelékfélét, bort, valamint különféle konzerveket szállít a magyar külkereskedelem a Szovjetunióba. Friss és feldolgozott zöldség, gyümölcs szállítására vonatko. zó egyezményt 1964-ben írt alá a két fél.. E kormányközi egyezmény alapján 1975-ben a magyar mezőgazdaság, illetve élelmiszeripar 154 ezer tonna zöldség, és gyümölcskonzervet, 160 ezer tonna friss gyümölcsöt és zöldséget exportál a szovjet piacra. A szovjet—magyar külkereskedelmi forgalomnak rendkívül kifejező jellemzője, hogy a forgalom szerkezetéből fakadóan egy tonna magyar áru exportját a Szovjetunió 15 tonnával ellentételezi és a kivitt magyar áruk egy tonnájára ve. tített érték majdnem tizenháromszorosa a Szovjetunióból behozott áruk egv tonnára vetített értékének. Egy olyan ország számára — s hazánk ilyen —, amelynek kevés a nyersanyaga, de magas népsűrűsége miatt is sok a munkára, alkotásra kész, szorgalmas dolgozója ez a mérleg a nemzeti érdekek és az egyes emberek személyes boldogulása szempontjából is nagyon kedvező! A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokban különleges helyet foglal el négy olyan távlátaiban is nagyszabású program, mint az olajszállítás, a timföldegyezmény, az olefinegyezmény és a közúti- j ármű-program. Az öt szocialista ország közös erőfeszítésével épült Barátság kőolajvezetéken jut el Százhalombattára, a Dunamen- ti Erőműbe a kőolaj Szovjet- Baskíriából. Ismeretes, hogy hazánk egyetlen jelentős ásványkincsének, a bauxitnak különösen a második fázisból, a timföldből alumíniummá feldolgozása igen energiaigényes. 1962-ben kötöttük meg a timföldegyezményt a Szovjetunióval, amelynek keretében Magyarország 1975-ben már évi 240 ezer tonna timföldet szállít a Szovjetunióba, cserében a teljes alumíniummennyiségért 120 ezer tonna volumenben. Ez a módszer azt jelenti, hogy a szibériai vízi erőművekből nyert olcsó árammal állítják elő az alumíniumot. A Szovjetunió is jól jár, hiszen a szibériai olcsó villamos energiát alumíniumtömb formájában, előnyösen exportálja. Számunkra pedig sok milliárd kilowattórában mérhető energiamegtakarítást hoz az egyezmény, s a megtakarított összegekből fejleszt, hétj ük a bauxit- és timföldtermelést és a készalumíni- um-íeldolgozóipart. Az olefinegyezmény értelmében Magyarországon olyan kapacitású üzemeket építenek amelyek világszínvonalúak és gazdaságosak, viszont csak a magyar piac szükségleteit sok. szorosan meghaladná terme14- sük. Másrészt: más, a gyártási folyamatban szükséges üzemeket csak szovjet oldalon építenek, s termékeik a magyar szükségletet is fedezik majd. Ez a nagyszabású és előnyös kooperáció lehetővé teszi, hogy az ötéves tervben a műanyagok és szintetikus szálak hazai felhasználása megkétszereződjék és az ország e szempontból közelebb kerül a fejlett európai szinthez. Hasonló kölcsönös érdekeltség elve érvényesül a közúti - jármű-programban is. Magyar- ország bizonyos típusú autóbuszokat, valamint hátsó hida. kát termel világméretben is igen nagynak számító sorozatban, viszont más típusú közúti járműveket a Szovjetuniótól és más szocialista kooperációs partnereinktől szerzünk be. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés immár több mint egv negvedszázada hazánk fejlődésének egvik legfontosabb tényezője. A mostani szakaszban ez a kapcsolat technikai és kooperációs szempontból is mind intenzívebbé válik mindkét ország népe gazdagodásának, boldogulásé, nak javára. NEMES JÁNOS Az oktatási intézményekben is nagy jelentőségű munkaerő-gazdálkodási tényező a nyugdíjkorhatárt elért dolgozók, illetve a már nyugdíjban •lévők munkavállalása. Az ösztönző nyugdíjpótlékról szóló kormányrendelet, a magasabb idő- és pénzkeretben meghatározott alkalmazási lehetőség tapasztalatait vitatta meg csütörtökön a pedagógusok szak- szervezetének elnöksége. Megállapította: a Művelődésügyi Minisztériumnak a pedagógusok szakszervezetével egyetértésben kialakított irányelvei növelték az idősebb óvónők, tanítók és tanárok további munkavállalási kedvét, a munkáltatókat pedig ösztönözték a tervszerűbb, az igényekhez és lehetőségekhez jobban alkalmazkodó munkaerő-gazdálkodásra. Ebben a tanévben például az eddigieknél több nyugdíjkorhatárt elért pedagógust tartottak vissza azokon a helyeken, ahol munkaerőgondokkal küzdenek és így munkájukra szükség volt. Borsod megyében például az előző évekhez viszonyítva 30 százalékkal csökkent a nyugdíjba küldések száma, három óvónőt. 145 általános iskolai nevelőt és 35 középiskolái tanárt foglalkoztatnak tovább a nyugdíjkorhatár betöltése után is. Somogy megyében 81, Fejér megyében 67, Győr megyében 36 idős pedagógus részére biztosították a tovább- tanítási lehetőséget. Komárom megyében a tanács külön intézkedésben ösztönzi a munkáltatókat a nyugdíjkorhatárt elértek visszatartására. A kisiskolákban, községekben egvre gyakoribb, hogy visszatartják a pedagógust, ugyanakkor, ahol az utánpótlás biztosítottnak látszik, előfordulnak a pedagógusok által sérelmezett munkaviszony-megszüntetések is. A nyugdíjasok munkavállalási szándéka nem mindig találkozik a munkáltatók alkalmaztatás! törekvéseivel. A nyugdíias pedagógusok többsége városokban él, vagy mert ott dolgozott, vagy mert nyugdíjba lépése után a községekből oda költözött. Ezzel szemben a városok pedagógus-ellátottsága kielégítő, a helyettesítéseket, a többletmunkát elsősorban az állományban lévők túlóráztatásával oldják meg, s ha nyugdíjast alkalmaznak, rendszerint az adott iskolákból nyugdíjazott pedagógust választják. Az oktatási intézmények sajátos helyzetével magyarázható, hogy még a nyugdíjasok kedvezőbb munkavállalási feltételei sem oldhatják meg megnyugtatóan a létszám- hiányból, a helyettesítésből adódó gondokat. Különösen az óvodákban, az általános iskolák alsó tagozatos osztályaiban, a napközi otthonokban sínyli meg az oktató-nevelőmunka színvonala, ha a helyettesítő pedagógus munkavállalásának úgynevezett órakerete kimerül. Ilyenkor vagy másik nyugdíjasra, esetleg túlmunkával amúgy is terhelt pedagógusokra hárul a többletfeladatok ellátása, vagv képesítés nélkülieket alkalmaznak. A nyugdíjasoknak kevés, legfeljebb egy százaléka hajlandó arra, hogy ezekben a hónapokban szüneteltesse nyugdíjának folyósítását. A pedagógusok szakszerve-: zetének elnöksége javaslatot kíván . kidolgozni arra, hogy a jövőben mentesítsék a nyugdíj folyósításának korlátózása alól azokat a pedagógusokat, akik tanyai vagy falusi kisiskoláknál vállalnak munkát. ugyancsak mentesítsék a tanítói vagy nöpközi otthoni munkakörben munkát vállalókat óraszámaik duplán számításától. Tegyék lehetővé, hogy a szakszervezet egyéni mentesítési javaslatot készíthessen. ha a nyugdíjas folyamatos és magasabb óraszámban való alkalmazása az oktatási célkitűzések megvalósítása és a tanulóifjúság érdekében elengedhetetlenül szükséges. (MTI) Imre László : Két év nyolc hónap 8. — Azt itt is megtudhatjuk. Minden tanári testületben van egy gyomorbajos Tarzan, akinek a csúfneve becenév. — Kiszúrtál valakit közülük? — Igen. — Melyik az? — Nem mondom meg. Nézd ki magadnak, ki az, akit én kiszúrtam. És egyszerre mondjuk ki a nevét. — Nagy marha vagy te Ka- pelláró — mondta Kicsi. — Te tudod. A fiúval, akit Kicsi állítása szerint késelés miatt ítéltek el, utóbb Kanelláró is közelebbről megismerkedett. Úgy esett a dolog, hogy egyik nap gerendahordásra osztották be őket és négyen kerültek egy partiba. Ez a beosztás, hogy nésven vigyenek egy fa^eren- dát, a felügyelők részéről túlzottan humánusnak bizonvult, ah’g fértek hozzá és szállítás közben esvmás sarkát taposták. a gerendák rövidsége miatt. A fiú erre elkezd ott intézkedni. — Hosszúbaiusz. gyere ide mellém — szólt Kapellárónak — mi hordjuk ketten, amazok meg külön. — Miért, olyan jó erőben vagy? Majd nem lesz ilyen nagy a pofád estére! — olcve- teílenkedett harmadik társuk, Bika, akinek meztelen felsőteste valami ferde ízlésű őrizetes tetoválóművészetánek elszomorító nyomait őrizte. Mellén tengerikígyószerű kék liánok kanyarogtak összevissza, telt idomú, gombaszemű aktokat fogva közre. Nevek . és évszámok emlékeztettek valamire a karjain, a hátán egyetlen hatalmas szomorúfűz eresztette le hosszú ágait, Kaoelláró, amint ránézett. elnevette magát. — Te aztán jól kivi rácoztá1 — mondta — s a következő pillanatban kénytelen volt fél- reugrani, a felédobott féltégla elől. — Idefigyelj. Te ahhoz még fiatal vagy — akármilyen bajuszod van — hogy engem kiröhögi. Ezt már megpróbálták rrésok is. Este majd beszélünk. • Mire a felügyelő a közelükbe ért, nyoma sem volt a szóváltásnak. Kettőn álltak evv- egy gerenda alá ettől kezdve. s hordták, ráérősen, anélkül, hogy bárki is siettette volna őket az udvar egyik végéből a másikba, nem gondolkoztak a rájukbízott feladat célszerűségén, hiszen a múló hetek va- lamennviüket meggyőzték arról, hpgy ehelyütt ilvesmiről gondolkodni teljes értelmetlenség. Kaoelláró magában elismerte. hogy partnerével, akit a többiek — nvilván a múltjára utüó célzással — maguk közt Késnek neveztek, jól elboldogulnak, érdemes lesz máskor is ígv csinálni, ha lehet. mert látszik a tartásán, ahogy megfogja, amit kell. hogy ereje is. hajlandósága is van a munkához, ez pedig itt ritkaság. Azért nem áshatta meg. hogv ne érdeklődjön; — mondd csak, ki adta rád ezt a nevet, olyan hülyén hangzik. ■— Ä te félnótás havernd, akivel mindig egymást bánjátok, a Kicsi — mondta a nyurga, erős esuklóiű gyerek, mint később Kanelláró megtudta, tizenhat éves sem volt még. — Nem tudom, honnan szedte, nálunk Kőbányán ez már kiment a divatból, azt az egy-két romát, aki megpróbálkozik a haleffel, összecsomagoljuk és föladjuk utánvéttel, a drága jó édesanyja se ismer rá. — Miért hoztak be? — Hosszú történet. Tulajdonképpen lopásért, de ez régen kezdődött Az ősömnek volt valami zűrje a munkahelyén, Ujjat húzott valamelyik fejessel, persze nem neki lett igaza, a végén tízéves szolgálat után el kellett neki jönni onnan. Attól kezdve elkezdett piálni nagyban, mintha a piá- sok olimpiájára akarna kijutni. nagyon tré lett otthon az élet. Megitta azelőtt is a magáét nem mondom, de az nálunk soha nem volt, hogy a keresetét ne adta volna haza, sőt. hozta a bércédulát is, meg virágot, vagy sört az Anyámnak, puszizkodott velünk, így srácok, úgy. mert hárman vagyunk testvérek, két öcsém van, haláli kis krapekok, ide a füzeteket, az ellenőrzőt, aztán, ha nincs egyes mehettek a moziba. Ha arénázott is Anyuval, hamar kibékültek, abból mi nem vettünk észre semmit, éltünk; ahogvan a többi kőbányai proli, talán egy kicsit jobban is. De azután^ hogy a régi helyét otthagyta, nem lehetett vele bírni végképp. Igaz, kevesebbet is keresett az új helyén, de ez még nem lett volna ok arra, hogy naponta részegen járjon haza, hogy ott szerencsétlenkedjen nekünk, az elrontott életét emlegesse, sírjon Anyu fülébe,' mert sírt ilyenkor legtöbbször, és ruhástól feküdt le, úgy kellett vetkőztetnünk, ahol fogni tudtunk rajta, cibáltuk róla a cipőt lefelé. (Folytatjuk)
