Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

Gondok és oromok Dombori 1973 Favilla, höhor&ói melence Sárszentlőrinci gyűjtögetők Munkatársunk Fábián Imré­vel, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának veze­tőjével és Galambos Józseffel, a Mecsek-vidéki Intéző Bizott­ság dombori albizottságának vezetőjével beszélgetett e hét eleién. Kérdésünk ez volt: — Várhatóan , mi gyarapítja ebben az évben az üdülőtele­pet, s mi az, ami a gyarapodás örömét változatlanul gondok­kal felhőzi, előreláthatóan még hosszú ideig? SOK MILLIÓ A Fadd nagyközséghez tarto­zó terület rendezési terve 1963- ba.n készült el. Ebben az év­ben kezdődött el az üdülőtelep fásítása is, majd 1964-ben tör­téntek meg az első parcellázá­sok. A rendezési terv megva­lósításának első és második ütemében készült el a vízveze­ték-hálózat. énült ki a villany- hálózat. a KISZ-táborén kívül még két strand. Tízéves fej­lődés eredménye az út- és jár­dahálózat jelenlegi kiépítettsé­ge, a motel, a kemping, az ide telepített kereskedelmi és vendéglátó egységek, a magán lángos-, hal- és pecsenyesütők üzletei. Mindent egybevetve: Dombori —, fönnállásának tíz esztendeje alatt sokszor tíz milliót „nyelt” el. No de csak­ugyan ki gondol erre, ha tör­ténetesen nem tudja szomját oltani, éhét elverni. Azt hisz- szük. hogy legtöbbször senki nem gondol „személyes sérel­mei” miatt annak a munkának a nagyságára, aminek tulaj­donképpen Domborít köszön­hetjük és olyként, miftt amit alig valami pénzből hozott lét­re a természet által fölkínált helyen a lokálpatriotizmus so­kak üdülésére, egészséges ki- kapcsolódására. Domboriban ez idő szerint 200 magánnyaraló áll, a közü­leti üdülők száma 40—45-re tehető. Mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy a nyári csúcsidő­ben körülbelül kétszer annyi ember megfelelő fogadásáról kell gondoskodnia a faddi Nagyközségi Tanácsnak, ahány lakója (5000) van ennek a köz- igazgatási centrumnak, s ez nem is olyan könnyű, mint azt hinni szeretnénk! A nagyköz­ségi tanács, mint Dombori gaz­dája éppen ezért is kap renge­teg — sokszor igaztalan —• kri­tikát. pedig jelenlegi apparátu­sával aligha képes többre, mint amennyit tesz. S ameny- nyivel mi, akik Dombori rend­szeres látogatói vagyunk késő tavasztól őszig, elégedetlenek vagyunk. Időszerű lenne létre­hozni egy úgynevezett üdülő­helyi gondnokságot, amely ki­Az elmúlt napok időjárása egyértelműen bizonyítja, hogy valóban megérkezett az igazi tavasz. Az öltözködést illetően sokan hajlamosak ilyenkor szélsőségekre. Ajánlatos ilyen­kor is figyelembe venni az or­vosok tanácsait. Egybehangzó véleményük, hogy a túlöltö- zöttség és a meleg holmik ko­rai, egyszerre történő „elha­gyása” egyaránt káros, sőt meghűléssel is járhat. Legjob­ban akkor védjük egészségün­ket, ha a hőmérsékletnek meg­felelően, rétegesen öltözkö­dünk. 15—16 fok felett, szél­mentes időben felesleges a felső kabát. 12—16 fok között pedig elég a könnyű tavaszi felöltő, 12 fok alatt azonban célszerű átmeneti kabátot hor­dani zárólagos gazdája lenne Dom- borinak, hiszen az év hat hó­napjában bőven van mit in­tézni, a szemétszállítástól kezdve a jobb ellátásig. ÉPÜL AZ ÉTTEREM Mint azt beszélgetőpartnere­ink elmondották, elkészült az alapozása annak a bisztró rendszerű étteremnek, aminek üzemeltetéséről a Mecsekvidé- ki Üzemélelmezési Vállalat gondoskodik majd 120 fős ét­termi kapacitással. Ha minden jól megy — és miért ne men­ne?! — akkor ez év nyarán már kinyit ez a vendéglátó­ipari egység. Következéskép­pen kevesebben lesznek azok, akik éhkopp maradnak. A két régebbi bisztró, az újjal, bizo­nyára el tudja majd látni azo­kat, akik üdülésüket, víkend- jüket nem főzéssel óhajtják el­tölteni. Az új bisztró építése miatt kerül sor a TOLNAKER zöldség- és gyümölcselárusító helyének áttelepítésére. Nyi­tásra készülnek a már meglé­vő gombák is. PÉNZÉRT KIABÁLNAK..; A megyei kórház üdülőtele­pétől Szekszárd felé eső részen történt meg —, a fejlesztés harmad Lk ütemének megfele­lően — az újabb parcellázás. Ez körülbelül egy kilométeres víz- és villanyhálózat, út- és járdabővítést igényel. Hiszen aki építkezni kezd, annak, hogy úgy mondjuk „létkérdés” a közművesítettség. Mindezek ismét csak nem jelentenek fél zsebből kifizethető költségeket. A már megtervezett parkosí­tás elvégzésére például más­fél millió forint kell. A fön­tebb említett új, 120-as étte­rem építése nem kevesebb, Szabad időben: szőnyegek Vacsora után a gyönki kol­légiumban : A tanulóban és a klubszobá­ban összegyűlnek a brigádok. Szőnyeget készítenek. Az ötö­dikesek arra büszkék, hogy az övék most szebb, mint a hato­dikosoké. A nyolcadikosok ar­ra, hogy az ő csoportjuk ed­dig vagy ötven szőnyeget ké­szített már. Tele is van a kol­légium a szebbnél szebb bőr kollage-okkal, subaszőnyegek­kel és párnákkal. Az anyagot ingyen kapják. Gyári hulladék. Az eredmény több tízezer forintot érő. Aki­nek kedve van, megtanulhat­ja a szőnyegkészítést alaposan. Nem kötelező, dehogy. Mégis, mindenkinek kedve van hoz­zá : esténként üresek a háló­it műbőr és a vízhatlan ru­ha viselése egészségtelen, csak alkalmilag használjuk, s csak nedvesség ellen. A bőr szellő­zését sokkal inkább szolgál­ják az antiloputánzatok, hasí- tottbőr-kabátok, valamint bal­lonok. Az orvosok azt is tanácsol­ják., hogy szeles, csapadékos, zivataros időben ne járjunk fedetlen fővel. Esőzéskor aján­latos könnyű, vízhatlan és le­hetőleg jól szellőző ruhát hor­dani. Fontos a' fehérnemű gondos megválasztása is. Aki izzadásra hajlamos, vagy érzé­keny bőrű, ne viseljen műszá­las fehérneműt. Műszálas ing, illetve pulóver alatt tanácsos pamut atlétatrikót, habselyem vagy habion fehérneműt hor­dani. mint 3 milliós beruházásként folyik. Egyszóval van éppen elég sok gond is az öröm mel­lé, s a gondok pénzért kiabál­nak. Itt van például a szenny­vízhálózat megépítésének idő­szerű feladata. Dombori mind­addig nem kerülhet az üdülő­helyek hivatalos listájára, amíg meg nem oldódik a szennyvízelvezetés problémája. De ki merne akár csak társu­lásos alapon is e nagy munká­hoz fogni, amikor a megye számos települését, városiaso­dé nagyközséget nyomja ugyanez a gond és nemcsak az év hat hónapjára érvényesen!? GYORSÍTHATNÁNK... Á beszélgetés során tudtuk meg, hogy a napirenden lévő vízhálózati bővítés sem jelent könnyű feladatot, s szembe kell néznünk a meglévő kút szűk kapacitásának problémá­jával is. Uj kút kellene. Mikor mindezt papírra vet­jük, szinte szükségképpen ve­tődik föl bennünk a társadal­mi összefogás gondolata, mint egyetlen olyan, ami gyorsíta­ni képes Dombori fejlődését. A fontiekből kiderült, hogy nem eredménytelenül ugyan, de ha szegényember-módra vízzel is főzünk, Dombori ma, 1973-ban, születésének 10. évé­ben mégis olyan, amilyen: vonzó, kellemes és egyre szebb. Hogy nem egészen felel meg mai igényeinknek? Ez szinte magától értetődő, lévén, hogy igényeink még gyorsabban nö­vekednek. mint a holt Duna- ág több kilométeres hosszán elfekvő üdülőtelep. Éppen ezért lenne kívánatos mozgal­mat indítani Domboriért. szobák. A munkák aztán el­kerülnek haza is. Alsópélre, Szabatonba, Varsádra. Udva­riba, Felsőpélre, Keszőhideg- kúlra^ Miszlóra, Bikádra. Tingecz Ildi anyukáját is megtanította otthon subasző­nyeget hurkolni. Egy csomó gyerek áll egy kapu előtt. Tanakodnak, aztán besorjáznak az udvarra, fel a tornácra. Néhány mondatos párbeszéd, és eltűnnek a ház végénél, csörömpölés hallat­szik, aztán motozás, létranyi­korgás, egy kócos fej kikandít a padlásablakon. Néhány perc múlva poros holmikat hurcoló izgatott gyerekek vonulnak elő a kamrából. (Ezt a mozza­natot örökítette . meg a fotó.) —o— — Pintér Erzsit ne tessék elfelejteni! — aggodalmasko­dik valaki, bemutatkozik Var­ga Éva, kérnek, jegyezzem fel Földesi Jutka, Bakonyi Ilona, Sörtöny Erzsi nevét is, Ök a sárszentlőrinci „ifjúsá­gi főgyűjtők'’. Járnak házról házra, megkérdezik, van-e va­lami réges-régi tárgy, könyv, és ha van, megnézhetik-e? A megnézésből aztán általában A gyerekek kiállításra ké­szülnek. Szekszárdra hozzák a legszebb darabokat. — A mintákat — mondja Nagy Magdi nyolcadikos, a szakkör vezetője — Kurucz tanító néni rajzolja elő ne­künk. Hát nem gyönyörűek? G. K. — K. P„ A „elvihetjük-e” lesz, és diadala más elvonulás. A sárszentlőrinciek nem fél«» tik a magukét, ha arról van szó, hogy a múzeumot, a köz» ség múzeumát gyarapíthatják, A Petőfi ház nemcsak a köl­tővel kapcsolatos emlékeket hi­vatott őrizni, de ide gyűjtik össze az egykori paraszti élet tárgyi emlékeit is. Sörös Pálék múlt században épült házának padlásán a szé­na és a kukoricahalmok kc£> zött hever a favilla („ezt még használjuk”), a szárítók (a gye­rekek nem tudják mire jó, a háziasszony még biztos ben­ne: a fosztott tollat terítették rá), fekete és barna kőkorsót („a főidre vitték benne a vi- , zet, nem használjuk”), melen- cék (senki sem tudja mire va­ló igazán),' kisafa („vigyétek csak”), újságtartó (a nagyma­ma még használta, okos szer­szám, nem kell tartani a papír- halmazt), faragott függöny­tartó („politúrost használunk”). Nem valószínű, hogy a Sö­rösék padlásáról elvándorolt tárgyak mindegyike a mú­zeumba kerül. Még kiválogat­ják. osztályozzák szakértőbb szemek, kezek, mint a lelkes nyolcadik osztályosoké. A sok „kacatból” bizonyos, hogy ki­kerül jó pár megőrzésre érde­mes. Ég akkor az lesz „A me- lence”, „A favilla”, „A kő­korsó”-. —o— Kedves dolog ez a gyűjtöget tés. Hasznos is. így alakul ki a múzeumi anyag, és a gye­rekek ismeretekkel gyarapod­nak a padlásokon, pincékben. Annak, aki maga kotort elő a pókhálóból valami ősrégi szer­számot, többé nem kell meg­tanulni a nevét, használatát. Szóval hasznos dolog a sár­szentlőrinci gyűjtés. De csak az ilyesfajta! Itt a tavasz, indul a kirán­duló-időszak. És mostanában a népi tárgyak divatja új sik­ket is hozott: a kunyerálás sikkjét. Mert ahogy „nagy­menő” az, aki az ötkilós halat maga fogta, úgy nagymenő az is. aki a festett rokkát maga szerezte. A baj csak az, hogy amíg a horgászást szabályok rögzítik, addig gyűjteni min­denki nekiállhat. Ha szeren­cséje van akkor innét-onnét elvihet értékes népművészeti alkotásokat, nehezen pótolható régi eszközöket. Amelyeknek a múzeumokban, a néprajzosok értő kezében lenne a helye. (vfé) Kép: kz Népújság 5 Itt a tavasz Hogyan öltözködjünk ? 1973. március 30,

Next

/
Thumbnails
Contents