Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

4 dombóvári Láng Gépgyár

ELSŐ GOND:

A Láng Gépgyár dombóvá- i üzemébe 166-an léptek be avaly. Ugyanakkor 118 dol- ;ozó mondott búcsút a gyáriak. Az üzem ezzel két éve — fennállása óta — tartja a vitatható rekordot. A dombóvári üzemek közül itt a leg- nagasabb a munkaerő-vándor- ás. Jönnek-mennek az emberek, mint egy pályaudvaron. Miért átjáróház a Láng Gépgyár?

— Azért — mondja Szend- rei Lajos az üzem igazgatója — mert új gyár a miénk.

Az első hirdetések után a felvételesek közül sokan szerencsét próbálni érkeztek. Melléküzemágakból, ahol reggeltől estig hajtani kellett. Gondolták, itt kényelmesen, nyolc óra alatt megkeresik ugyanazt a pénzt. Más vállalatoktól, a sértődöttek. Akiknek nem mindig volt igazuk, s ugyanúgy sértődöttekké váltak az új helyükön is. Vándormadarak, akik mindig rebbennek egyet, ha új lehetőséget szimatolnak. ^Próbáljuk ki, hátha beválik”.

Bevált, de nem nekik. A kezdeti időszak órabéres kényelmét hamarosan felváltotta a teljesítményrendszer. A vezetőség dekádról dekádra nézte az eredményeket, s alig akart hinni a szemének. Negyven-öt ven-hatv an százalék. Már-már arra gondoltak, hogy túl szigorúan állapították meg a normaidőket...

A munkások elvándorlása soha nem látott méreteket öltött. „Nem hagyjuk kizsigerelni magunkat” — mondták a szerencselovagok, a vándormadarak, , a melléküzemágból szökött féligmunkások.

Jöttek helyettük mások. Egy fecske nem csinál nyarat. Érdekes lenne mégis megkeresni azt, aki először törte át a rossz értelemben vett munkás- összetartás, a normarendszerrel szembenállás gátját és 100 6zázalékot teljesített.

Az elsőt követte a második, a harmadik.

*

ELSŐ EREDMÉNY:

Ma a nyolcvan-kilencven szá. Zalék a ritkaság. Száz-száztíz- százhúsz az általános. A gyári döntés szerint bármekkora teljesítményt kifizetnek.

— Aki jó esztergálvos vagy hegesztő — mondja az igazgató — vastag borítékkal megy haza fizetésnaoon. Nem hiszi? Az átlagbér 27 ezer forint, magasabb mint a Láng Gépgyár másik négy vidéki üzemének bármelyikében.

A gyárban két év alatt több mint duolajára nőtt á termelés. Negyvenötmillióról 96 millió forintra.

*

MÁSODIK GOND:

A szakemberhiány. A vidéki gyártelepítések egyik célja mindig a várható munkaerő-felesleg felszívása. A másik okot — mi tagadás — Tolna megyében féltucat telepítés története bizonyítja: hogy olcsóbban lehet munkást kapni, mint a törzsgyárba. Alacsonyabbak is az átlagbérek, kivétel nélkül minden vidéki üzemben. Még mindig!

Olcsó húsnak híg a leve. Először is, ha a munkások bére alacsonyabb mint a törzsgyárban, a jó szakemberek kevésbé tülekednek a felvételi iroda előtt. Másodszor: a betanított munkások teljesítménye csak hosszú idő után növekszik elfogadhatóvá. A betanított munkások nagy része először lát belülről gyárat. Hiányzik a munkástapasztalat. A termelés felfutása lényegesen lassúbb ütemű a vártnál. Elmaradás a tervtől a beruházás megtérüld idejének növekedését eredményezi, ami továbbgyűrűzve, a

kiegészítő beruházások elmaradását, a vidéki üzemben dolgozók megbecsülésének a csökkenését vonja maga után.

Maradjunk a Láng Gépgyár példájánál. A dombóvári üzemben elsősorban közép- nagyságú kazánokat készítenek. Ez az alapprofil ez határozza meg a szükséges szakemberigényt: forgácsolók mellett sok-sok hegesztő kell. A hegesztés — bár kazánoknál különlegesek a minőségi követelmények — betanítható.

Tanfolyamokat kellett tehát indítani.

•

MÁSODIK EREDMÉNY:

Két év alatt 70 dolgozó végzett szakmásító tanfolyamot. Az üzemben 114 szakmunkás- tanulót képeznek. Csaknem ugyanannyit, mint a lényegesen nagyobb létszámú törzsgyárban.

•

HARMADIK GOND:

Dombóvári lokálpatrióta mondja szinte elkeseredve:

— Nagyon előreszaladtunk. Úgy látszott, hogy a városra néhány év múlva rá sem lehet maid ismerni akkorát féi- lődik. Most a tervezett beruházásokról sorra suttogják, hogy elmaradnak. Kérdezze csak meg: mi van a Láng Gépgyár fejlesztésének következő ütemével?

A telepítési terv szerint a dombóvári gyáregységet hárnfn ütemben fejlesztik fel 1590 dolgozót foglalkoztató középüzemmé. A létszám jelenleg 305.

Az irodaépület folyosóján két makett áll egymás mellett. Egyik a mai üzem, a másik a majdani. Mintha csak szemléltetni akarnák: félig sincs kész a evár.

Szendrei Lajos nem kerüli

meg a kérdést:

— Egy üzem termeléséhez nemcsak munkáskézre, gépekre van szükség, hanem jó piacra is. Amikor a gyár építését elhatározták, úgy tűnt: kisebb kapacitású, épületek fűtésére alkalmas kazánokat készíteni okos vállalkozás. Azután jött a beruházási stop, és egy-két hónap alatt körülbelül száz megrendelést mondtak le. A piac elbizonytalanodott — s kissé ml is. Most már kihevertük a könnyűnek semmiképp nem nevezhető hónapokat. Sok külföldi megrendelőnk van. Elsősorban a Szovjetunióból.

A következő ütem csúszásáról még korai beszélni. A második ütem a negyedik ötéves terv végén kezdődött volna el. Viszont az sem lenne célszerű, ha hitegetnénk az olvasókat. A tervezői megbízásokat már ki kellett volna adni. Ha végleges elmaradásról nincs is szó, az eredeti időpontban aligha kezdődhet a fejlesztés.

*

HARMADIK EREDMÉNY:

A munkafegyelem példás. Ma már senki sem zúgolódik a blokkolóóra miatt. Azt volt a legnehezebb megszokni. Néhány év alatt — ma már bizonyos — kialakul a törzsgárdá.

Az eredeti létszám szinte teljesen kicserélődött. Akik most a Láng Gépgyárban dolgoznak, anyagi meggondolásból aligha változtatnak helyet. Sokan — a betanított dől"özek közül — munkásiá váltak. A gyár és a gárdája megfizette ennek tanulópénzét. De az üzem még csak kétéves, az átlagéletkor 26 év, s mint el- rpöndották mtinkások és vezetők egyaránt, egyenesben vannak.

A tartalmi munka javítását tekinti legfontosabb feladatának

a TIT

Ugrásszerűén javult a hozgazdasági ismer etterjesztes

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei

szervezetének legutóbb végzett felmérése és az arról készült összegezés álapján megállapítható, hogy a társulat törekedett általános feladatai meitett a megyei pártbizottság felhívásának eleget tenni, nevezetesen: fokozottan törekedni a munkásfiatalok és a periférikus területeken élő kulturális igényeinek kielégítéséré; az ismeretek terjesztése terén a tartalmi munka javítására; hatékonyabb cselekvésre a közösségi, közéleti gondolkodás erősítésében.

A társulatnak jelenleg 436

tagja van, ha nem vesszük figyelembe a már nyilvántartott hatvan belépési nyilatkozatot, amelyek egyelőre még elbírálásba várnak. Ezt a létszámot már csak azért is érdemes megemlíteni, mert nemrégiben a taglétszám ennél magasabb volt, most már viszont nem veszik számításba az úgvneve- zett névleges tagokat, hanem csak azokat, akik tevőlegesen hailandók részt venni a tudományos ismeretek terjesztésében.

A munka, ami a szervezeti formákat illeti, lényegében a régi formában történik, némi újról is beszámolhatunk azonban a tartalmi javítás mellett. Három klubról adhat számot a megyei ázefVéget. Ebből az egyik már korábban létrejött Tolnán, áz ifjúsági házban. Az elmúlt'néhány év folyamán bizonyos átszervezésre lett szükség, ez megtörtént és most

Az államosítás 25. évfordulóján

Jól érzem magam a gépnél...

Tolna, Alkotmány utca 33. Szép családi ház fogadná a vendéget, no meg a házigazda is. De ő nincs itthon. A szomszédasszony igazít útba:

— Holnap tessék jönni, Bertáné ma Pesten van, szakszervezeti gyűlésen.

Ez történt kedden. Berta Sándorné hétfőn is Pesten volt, kitüntetés átvételéért utazott a fővárosba. Szerdán találkozzunk, de csak délelőtt — mondja a szomszédasszony, — mart Bertáné éjszakás és délután rendszerint pihen.

Szép tavaszi nap, talán éppen olyan, mint huszonöt évvel ezelőtt volt. A kiskertben ibolya nyílik, illatát messze viszi a szál, virágok bimbóznak, a kert csak a jó időt várja. A ház ablakai tárva-nyitva, az ajtó is. Berta Sándorné a Tolnai Selyemgyár • gombolyító munkásnője vasal.

Az első szobába invitál, amely a fiú külön kis birodalma. Szépen, ízlésesen rendezett szoba.

Forró kávéval kínál.

— Tudja miért jöttem?

— Igen. Mondta a szomszédasszony.-- Én mégsem a kitüntetéssel kezdem beszélgetésünket. Arra vagyok kíváncsi, hogyan telt az első munkanapja amikor a selyemgyárba ment dolgozni.

Jóízűt nevet, megtörli szemüvegét.

— Tizenegy éves voltam. Az olasz igazgató — akkor még olasz érdekeltségű volt a gyár — válogatott a gyerekek között. Rám mutatott: Te, ott, te magas leány, jöhetsz. De munkakönyvét nem kaptam, mert nem voltam tizenkét éves. Amikor jöttek kérni a könyvet, a csoportvezetőm mindig elbújtatott. így maradtam aztán a gyárban, most már negyvenkét éve.

— Ne siessünk annyira.

— Gubófőzőnek tettek. Hordtam a gubót a forró vízbe, sürögtam-forogtam. Látták, jól mozgok, kedvvel csinálom amit rámbíznak, és magas is voltam, csomozónak tettek. És később fonó lettem.

■— És font, font...

— Rengeteget. Folyton a forró vízben nyúlkálni, a ha'szálnál is vékonyabb hernyóselymet gombolyítani... Ezerkilencszáz- ütv&nhatig fontam, akkor csoportvezetőnek

tettek. Amíg volt gubó, a fonodában dolgoztam. Elfogyott és jött a konfekció. Nyakkendő, esernyő. Oda is csoportvezetőnek tettek. Mondtam, elfogyott a hernyóselyem, jöttek az új gépek, az új szakma. A fonalterjedelmesítés. Azt mondtam az igazgató elvtársnőnek, a Bolvári Katinak, mert mi csak így hívjuk őt, hogy: Tegyetek engem egy ilyen új gépre... Elmúltam akkor ötvenéves, ezért még plusz kétszáz forintot is kaptam. Nyugdíj előtt vagyok, szóval... nem akartak a gépre tenni. Legyél te csak a csoportvezető továbbra is, minek mennél gépre... — mondták.

— Most is gépen dolgozik.

—Természetesen. Hat plusz kettes munkarendben vagyunk. Jól érzem magam a gépnél.

— Bertáné, mondhatom úgy is, hogy Bús Katalin, maga mindig szeretett dolgozni, mondták a gyárban is, másutt is hallottam ...

— Igen. Nagyon szeretek dolgozni. Érzem, hogy hasznos ember vagyok, bíznak bennem, szeretnek. Szóval jó érzés munkásnőnek lenni.

Megmutatja az arany pecsétgyűrűi:, amelyet a negyvenedik munkásév betöltésekor kapott. Aztán fiáról mesél, aki végül is az lesz ami akar: tv-szerelő. Leányáról, aki a Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai üzemében dolgozik, s nagyon szeretik ott... Aztán a kitüntetéseket veszi elő. Mutatja a Munka Érdemrend arany fokozatát, a két Kiváló Dolgozó jelvényt, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, a szakszervezeti kitüntetést.

— Szeretek dolgozni, de mégis úgy gondoltam, nyugdíjba megyek. A rendelet szerint korkedvezményben részesülök. Ezt a fél évet kihúzom, aztán megyek nyugdíjba. Pihenni akarok, meg a gyerekek körül többet lenni. Szegény uram, két éve halt meg, nekem most már a gyerekek a mindenem.

— Jó pihenést, sok örömet kívánunk Berta Sándorné.

— Köszönöm, csak egészség legyen hozzá.

A kapuig kísér, aztán kézbe fogja a vasalót, hegynyi tiszta ruha vár még rá.

PÁLKOVÁCS JENŐ

már 90—120 rendszeres látoJ gatója van a klubnak. A duna_ földvári TIT-klub tagjainak egy több mint százezer forintos beruházással létesült klubterem és állandó jellegű oktatóterem biztosítja az összejövetel! lehetőséget. A harmadik, a legfiatalabb a tudományos-fantasztikus klub, negyven tagja van, programszerű előadások hangzanak el, főleg budapesti előadókkal.

Visszatérve egy mondat erejéig a taglétszámra, a tagok között 123 nő és 313 férfi található, ami pedig a kormegoszlást illeti, 275-en 45 évnél fiatalabbak.

Ami a szakmai összetételt illeti az agronómia területén dolgozók aránya a legnagyobb: 49 fő, majd a pedagógia területe, itt negyvenötén tevékenykednek. Meg kell jegyezni, hogy a műszaki értelmiség bekapcsolásában nagyon sok még a tennivaló és az agronómiái terület helyzete sem olyan jó, mint azt az említett szám mutatja, ugyanis ezen belül alacsony azoknak a száma, akik kimondottan mezőgazda- sági üzemekben dolgoznak, például mezőgazdasági mérnök beosztásban.

Az utóbbi időben jelentkező megnövekedett igények kielégítésére — ugrásszerűen megnőtt a közgazdasági ismereteket terjesztő előadások száma. Különösen kiemelkedett a műszaki, a mezőgazdasági és . élelmezési, valamint a biológiai szakosztály munkája. Egy pék dát: a műszaki szakosztály a távlati műszaki fejlesztés kérdéseit rögzítette munkatervében, s úgy állították össze az előadássorozatokat, hogy azok az adott terület fejlesztéséhez kapcsolódjanak. így került sor Dombóvárott, a MÁV-nál a dieselesítés kérdéseit taglaló előadásokra.

A mezőgazdasági ismeret- terjesztésben fontos helyet foglaltak el a szabadegyetemek. Négy ilyen szabadegyetem megszervezésére került sor, kiemelkedett közülük az állatorvosok szabadegyeteme 86 résztvevővel. A megyei biológusnap sikere és az, hogy a XV. országos biológusnapokat megyénkben rendezték meg, önmagában is a végzett munka elismerése, a sikert pedig a 320 fős résztvevőlétszára fémjelzi.

Arra nincs helyünk, hogy a TIT valamennyi rendezvényét, vagy programját ismertessük, viszont néhány szót szentelni kell annak a nagyon dicséretes kezdeményezésnek, hogy előadássorozatot szervezett a vezető beosztásban dolgozó gazdasági irányítók részére és mégszervezte a társulat az ügyvitel-gépesítéssel kapcsolatos tanfolyamot.

A filozófiai szakosztály munkájában egyértelmű fellendülést hozott, hogy az esti egyetem több tanára bekapcsolódott az oktatómunkába.

Tavaly ötödször rendezte meg a TIT az orosz nyelvtábort Domboriban. A nyelvtábor országosan is a legjobb kísérletek közé tartozik. Az elmúlt években tapasztalt, a tábori nyelvoktatásban is jártas nyelvtanári gárda alakult ki.

Az ismeretterjesztő társulat jó kapcsolatot alakított ki a különböző társadalmi és állami szervekkel, ennek a kapcsolatnak ápolását és még elevenebbé tételét tekinti legfontosabb feladatának és a társadalmi munka további javítása zálogának,

L. Gy.

1